Tolna Megyei Népújság, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-01 / 230. szám

1959. október 1. f A vezetőségválasztás hívei Még egy-két nap és megyénkben befejeződnek a vezetőségválasztó taggyűlések. A párttaggyűléseken a párttagok részvétele általában jónak mondható, a legtöbb helyen 100 százalékos a megjelenés. A taggyűlések előkészítésére jellemző az alaposság és az ünnepélyesség. A tömegszervezetek, a KISZ és a nőtanács szépen feldíszítik a párthelyiségeket. A beszámolók sokoldalúak, felölelik az elmúlt három év munkáját, s valamennyi foglalkozik a pártegység kérdésével, a tsz-fejlesztés munkájával, az oktatással és a helyi sajátos problémákkal. Névszerint dicsérnek és bírálnak a beszámolók és reálisan értékelik a pártmegbízatások teljesítését is. A párttagság aktívan részt vesz a vitában és sok hasznos javaslat hangzik el a politikai és a gazdasági munkák megjavításával kapcsolatban.* A Tolna megyei Építőanyagipari Egyesülés pártszervezetének taggyűlésén a tagságnak több mint fele mondta el véleményét a beszámoló felett indított vitában. Bírálták a gazdasági vezetést és a dolgozókkal való törődés javítására tettek javaslatot. A taggyűlésen részt vett Prantner József elvtárs, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára is, aki az egyesülésnél dolgozó kommunisták felelősségéről beszélt. Több ezer lakóház, több kultúrház, iskola és mezőgazdasági épületek létrehozása erre az iparágra támaszkodik. Nagy feladatot jelent ez. E feladatok megoldásáért folyó munkában bátran kell támaszkodni a párton kívüli dolgozókra. Legyen a pártszervezet a termelés motorja, de ugyanakkor ne legyen bizalmatlan a becsületes pártonkívüliekkel szemben — mondotta többek között Prantner elvtárs, és sok jó tanáccsal és útmutatással látta el a taggyűlés résztvevőit. ♦ A bátai Vörös Zászló Tsz vezetőségválasztó taggyűlésének beszámolójában fontos helyet kapott a tsz szervezése és a kommunisták példamutatására hívta fel a figyelmet. A vitában felszólalók a tömegszervezetek munkájával és a pártonkívüli tömegekkel való kapcsolat javításával foglalkoztak.* A magyarkeszi Petőfi és a Széchenyi Tsz-ék vezetőségválasztó taggyűlésén részt vettek a két tsz-t patronáló Gamma Gyár pártszervezetének kommunistái is.* Koppányszántón a pártszervezet beszámolója értékelte az 1956-os év óta eltelt idő eseményeit, a tsz- szervezésében végzett munkát, a pártegység további erősítését, valamint a pártépítés kérdéseit.* A Sárközi Állami Gazdaság vezetőségválasztó taggyűlése, mind külsőségekben, mind tartalmát tekintve jól meg volt szervezve. A KISZ-tagok virággal köszöntötték a taggyűlés résztvevőit. A beszámolót élénk vita követte, majd határozatot hoztak. A határozat öt pontja arról szól, hogy létrehozzák az üzemi nőtanácsot. * A Biritói Állami Gazdaság párt taggyűlésén a felszólalók a pártszervezet politikai munkájával egybekapcsolva behatóan foglalkoztak a termelés, valamint a pártkongresszus tiszteletére indított versenymozgalom eredményeivel. Nagy jelentősége van a propaganda munkának és a verseny nyilvánosságának. A vitában résztvevők javasolták, hogy rendszeresen ismertessék a munkacsapatok, brigádok, valamint az egyes dolgozók munkában elért eredményeit. A Tolnai Selyemfonógyár KISZ-fiataljai teljesítették kongresszusi felajánlásaikat — újabb vállalást tettek A Tolnai Selyemfonógyár KISZ- fiataljai a tavasszal lelkesen csatlakoztak a kongresszusi versenyhez. Ez a lelkesedés nemcsak a felajánlások idején volt meg, hanem most a teljesítéskor sem hagyott alább. Az anyagtakarékosság érdekében a fonók vállalták, hogy az eddigi gubófelhasználást 2 dekagrammal csökkentik. A vállalt gubómegtakarításból a fiatalokra 100 kilogramm jutott, ennek értéke 17 000 forint. A fonodai hulladék is jelentős értéket képvisel, ezért a kiszisták 150 kilogramm hulladék összegyűjtését vállalták, melynek értéke 3600 forintot tett ki.A selyemtisztító fiatalok 15 kilogramm nyersselyem megtakarítását vállalták, amelynek pénzbeni értéke 5000 forint. A cérnázóban dolgozó fiatalok felajánlásaikban elhatározták, hogy a hulladékot 0,2 százalékkal csökkentik, amely 35 000 forint értékű megtakarítást jelent. A szövődében dolgozók vállalásának is a hulladékcsökkentés volt az alapja. Vállalták, hogy a hulladékot 0,2 százalékkal csökkentik és ezáltal 30 kilogrammal több cérnát tudnak gyártani. A szövődében a dolgozók 75 százaléka fiatal és a megtakarítás részaránya itt is jelentős. A festődő dolgozói a vállalás megtételekor ugyancsak felmérték az üzem lehetőségeit és arra az elhatározásra jutottak, hogy minőségi és anyagtakarékossági felajánlást tesznek. A festett fonalak minőségi együtthatóinak 0,2 százalékos növelésével itt az összes dolgozók 32 000 forintot takarítottak meg, ebből a fiatalokra 16 000 forint jutott. A kongresszusi versenyfelajánlások idején a Tolnai Selyemfonógyár KISZ-fiataljai összesen 111 600 forint megtakarítást vállaltak, amelyet teljes egészében teljesítettek is. Ezen túlmenően, tekintettel arra, hogy a kongresszusig még hosszabb idő áll rendelkezésükre, pótvállalást is tettek, amelynek során újabb 38 100 forint megtakarítást vállaltak. A szekszárdi szabadtéri színpad idei műsoráról Az országos lapokban számtalan cikk jelent már meg arról, hogy a szabadtéri színpadok műsora az idei nyáron erősen kifogásolható volt. A műsorok legtöbbjének színvonala még a legenyhébb kritikát sem bírta ki, a közönség csalódott, mert amit kapott, az rossz volt s így a következő előadásokat már igen mérsékelt számban látogatták. A budapesti probléma nemcsak fővárosinak bizonyult, hanem hasonló jelenségekről számolhatunk be a szekszárdi szabadtéri színpad idei működését illetően is. Mert mit is lehetett látni az idei nyáron? Három Kálmán-operettet. A Három a kislányt és a Csárdáskirálynőt a Pécsi Nemzeti Színház mutatta be, a Cirkuszhercegnővel pedig a Kecskeméti Katona József Színház vendégszerepelt. Ezeknek az előadásoknak a művészi színvonalát nem lehet kifogásolni, arról azonban már lehetne vitatkozni, hogy Kálmán Imrén kívül nincs-e egyetlen operettszerző sem széles e hazában, vagy akár a nagyvilágban. De még csak ne is ragaszkodjunk a maiakhoz, ha új nincs, be kell érni a régivel, akinek a darabját be lehetett volna mutatni. Persze a Csárdáskirálynő is és a Cirkuszhercegnő is még mindig igen nagy tömegeket vonz, vannak is értékeik, de hogyan akarjuk rászoktatni a jobbra, a művészibbre, az igényesebbre a közönséget, ha olyant nem adunk? Ezen kívül még három másik előadást mutattak be a szekszárdi szabadtéri színpadon. A Rio de Janeiró-i Canta Brazil együttes műsora élményszerű volt, a nyár legszínvonalasabb, legjobb, legszebb előadása. Sőt, sajnos az egyetlen valóban értékes előadása. Mert ami a még az előbb felsoroltakon kívül látott két előadást illeti, nem tartjuk ildomosnak olyan erős jelzőket használni, mint a közönség nagy része tette. A Csinn Bumm Cirkuszt hiába fémjelezték olyan nevek, mint Bincsi Tivadaré, Keleti Lászlóé, Alfonzóé, Pethes Ferencé és Rodolffőé. A nevek mögött sajnos, a jól ismert és nagyrabecsült nevekhez méltatlan produkció húzódott meg. Nem lehet jobbat mondani* a Nézze meg az ember címet vi»selő előadásról sem, hiába szerepeltek benne olyan kiváló művészek, mint Salamon Béla, Kabosy László, Mezei Mária és Borvette János, és hiába konferálta az egyébként szellemes Darvas Szilárd. Hát ez a mérleg. Eléggé elszomorító már az a tény is, hogy az egész nyár folyamán mindössze hat előadást láthattunk a szabadtéri színpadon. Ha ehhez még hozzzávesszük azt is, hogy a hatból csupán egyetlen volt élményszerű, egy elfogadható, kettő ásatag témája miatt erősen kifogásolható, kettő pedig „osztályon aluli”, akkor a kép nagyon sivár. És egyben figyelmeztető is. Arra figyelmeztet, hogy így nem szabad... Az idei nyár tapasztalatai minden bizonnyal elgondolkoztatják színházi életünk vezetőit. De kell hogy a szekszárdi kulturális életi irányítói is levonják a tanulságo jjkat. Elsősorban nem rajtuk múlik, milyen előadásokat láthatunk, de! ha úgy vélik, hogy egy műsor) színvonalasságára nincs semmi j biztosíték, még akkor se fogadják, és engedjék bemutatni a közönsége előtt, ha bármilyen jó nevekkel* igyekeznek is fémjelezni azt. Bízunk benne, hogy a következő nyár színházi programja igényességben, színvonalban messze fel £lilmúlja az ideit. (I) TOT.NA mePfrjSAO Erről is beszélni kell Matiné Nagybátyámnak mulatságos esete volt a mozival. Elmúlott már húszéves, amikor először eljutott a városba, s ott megengedhetett magának egy mozilátogatást. Nagy áldozat volt ez, mert abban az időben sok pénzbe került ez, egy falusi, napszámból élő fiatalembernek pedig tudvalévően kevés pénze volt. Szóval bement a moziba, ahol egy kalandos filmet vetítettek, amelynek kezdetén a vonat szédületes sebességgel közeledik a messzeségből, úgy látszik, mintha a közönség sorai közé rohanna. Nagybátyám szerfölött megijedt ettől és nagyot kiáltva, megfeledkezve a mellette ülők testi épségéről, utat törve magának kirohant a sorból, csak akkor nyugodott meg, amikor visszapillantva látta, hogy a vonat helyett egy lovas poroszkál már a „vásznon”. Mindez akkor jutott hirtelen az eszembe, amikor a napokban Kurdon az iskola igazgatója azt kérte tőlem, hogy tolmácsoljam illetékes szervek felé az iskola tanulóinak azt az óhaját, hogy részükre vasárnap délelőttönként rendezzenek matinéelőadást... Végeredményben ma már nincs ebben semmi furcsa, hisz a gyermekeknek olyan hétköznapi történet egy film, mint az én nagybátyám fiatal éveiben neki — mondjuk, szekéren elmenni a szomszéd községbe. Ki gondolta volna ezelőtt negyven — de ne is menjünk ily messzire vissza — csak húsz évvel ezelőtt is, hogy egyszer lesz idő, amikor minden faluban mozi lesz, — kultúrházak, klubok állnak a dolgozók rendelkezésére, hogy a kocsma helyett ott, kulturált körülmények között szórakozhassanak. Ki gondolta volna a felszabadulás előtt, hogy ma Magyarország egyike a világon azoknak az államoknak, ahol a legolcsóbb szórakozás a mozi... Ha húsz évvel ezelőtt valaki ilyet jósolt volna, kinevetik érte. S ma?... Kurdon az általános iskola tanulói azt kérik, hogy részükre vasárnap rendezzenek délelőtt külön filmvetítést. Természetes ugyanakkor, hogy délután a felnőttek ugyancsak igényt tartanak a mozira. Persze nincs ebben semmi különös, semmi ördöngösség. Számunkra ez megszokottá vált már. Esetleg azok bánkódnak rajta, akik arra számítottak, hogy a szocialista Magyarországon tizenöt évvel a háború befejezése után még az újjáépítéssel is sok gond lesz, nemhogy mozi legyen minden községben. No de, az ő bánatuk kicsit sem befolyásolja a mi életünket, s nem vethet gátat az elé a törekvés elé, hogy még több, még jobb filmet nézzünk, hogy iskolás gyermekeink — ha nekik úgy tetszik — vasárnap délelőtt nemcsak Kurdon, hanem másutt is okosodjanak, művelődjenek a filmből... S nagyon jó az, ha filmet követelnek, kérnek falura. Fokmérője ez is népünk egyre növekvő igényének, bizonyítva azt, hogy okosodni, művelődni akar. (buni) Ruhabemutató az október 11-12-i szekszárdi őszi vásáron Mint arról már korábban beszámoltunk, október 4-én Dombóvárott nagyszabású őszi vásárt rendez a kereskedelem. Több, mint háromszáz méter hosszú pavilonsoron az állami- és a szövetkezeti kereskedelem, a kisipari szövetkezetek, kisiparosok és kiskereskedők árusítanak különböző iparcikkeket, de a Vendéglátóipar is képviselteti magát a nagyszabású vásáron. Az őszi vásárra száz kilométeres körzeten belül 50 százalékos vasúti menetdíj-kedvezménnyel lehet utazni. A korábbi híradásban említett 25 százalékos autóbusz-kedvezményhez a felsőbb hatóságok nem járultak hozzá. Szekszárdon október 11—12-én kerül sor a megye legnagyobb őszi vásárára, amely a Sztálin téren kerül megrendezésre, mintegy 700 méter hosszú pavilonsoron. A vásárra felvonul az állami-, a szövetkezeti- és a kiskereskedelem, a kisipar és a vendéglátó vállalat. A vásár alkalmából a megyeháza nagytermében divatbemutatót rendez a budapesti Ruhaipari Tervező Vállalat. Azokat az őszi divatújdonságokat mutatja be, amelyekkel a közeljövőben Lengyelországban mutatkoznak be. „Szombaton a falu alá érünk64 MINT A CSATATÉR olyan az út. A gépkocsi lépésben haladva is csak bukdácsolva jut előbbre. Helyenként meg is kell állni, mert előttünk »libasorban« lovak haladnak keresztül kétkerekű bordélyt vontatva maguk után. Amikor magunk mögött hagyjuk a kétyi faluvéget, már az útépítés kellős közepében vagyunk. Kubikusok és kövezők, lófogatok és gépkocsik torlaszolják el az utat. S amíg szabaddá lesz az út, amíg folytathatjuk útunkat, van idő a nézelődésre. S az utas látja saját szemével mint készül az út, hogyan lesz szebb, s jobb az ezelőtt száz éve épített makadám, most aszfaltburkolattal. A hőgyészi főutcán áthaladni nagyon nehéz. Az egyik oldalon a törpevízmű csőrendszerét fektetik le, a másik oldalon meg a kövezők az útszegélyt rakják ki előregyártott betonelemekből. A 68-as útba torkolló dombóvári makadámút bekötése is már »nyersen« elkészült. A márgaterítés és a fejelés van csak vissza, hogy az aszfaltozók rátehessek a »v?sszőt« az útra. Árki Dezső építésvezető-főmérnököt most is mint mindig az úton találjuk meg. Sárosporos motorjával reggel hattól a munkahelyeket járja, ő kalauzol bennünket végig az épülő útszakaszon. Megtudjuk tőle, hogy a tervet tartani tudják — annak ellenére, hogy a háromnapos esőzés miatt nem tudtak aszfaltozni. Az építési naptár betartása fontos, mert ha az alapozók elmaradnak, akkor várni kell az aszfaltozóknak is. S nemcsak a jó vezetésen , a munkások gyakorlatán, szaktudásán is múlott az, hogy ezt az építési naptárt tartani tudják. A HŐGYÉSZI TÉGLAGYÁR előtt már feketedik az út az aszfalttól. A tehergépkocsik a gőzölgő aszfaltot már az állami gazdaság műhelye előtt borítják le. De menjünk tovább... A diósberényi útbejáró elkészült, ez is még nyersen. Ezer köbméter földet kell még megmozgatni, azután az új vágatot alapozni kővel. Az idén nem is kerül sor aszfalt-terítésre majd csak jövőre. Az autóskilátó is elkészült. Igaz itt két baleset is volt a földet szállító dömperekkel. A dömpervezeték figyelmetlenségéből volt a baleset. Az egyik vezető bordatöréssel, kartöréssel és zúzódásokkal megúszta, a másiknak semmi baja nem történt. Szinte hihetetlen, hogy a dömper tizennégy méteres mélységbe zuhant, és a saját »lábán« a gép mellé szerencsésen esett vezetővel jött fel... De hát ilyen nagy munkán még a legnagyobb elővigyázat mellett is előfordulhat baleset, egyébként ennél több baleset nem volt az útépítésnél. HÉT KILOMÉTER UTAT már beburkoltak aszfalttal. Még három kilométer van vissza, azt is október 15-re befejezik. Ez két kilométerrel több lesz a tervezettnél. Az út — teljes egészében — Zomba és Szakály között jövőre készül el. Az idén azonban a makadámburkolatot felteszik, s a réginél sokkal jobb úton közlekedhetnek már a télen is a járművek. Amíg beszélgetünk az építésvezetővel az autóskilátónál — gyönyörű kilátás nyílik innen a Kapos völgyére — hozzánk jön Pillér Antal az aszfaltozók vezetője, s közli a főmérnökkel: — Az aszfalt terítéssel szombaton már a falu alá érünk. S ezek hallatára az újságíró is azzal a tudattal megy el az útépítőktől, hogy hétről hétre hosszabb lesz az út, javul a megye közlekedési úthálózata. PJ [UNK]