Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-22 / 167. szám

7 da 'cl VTlá­g FR OI’ETATj TT ÉLTE a v IrTETPíC' NÉPÚJSÁG• ■ n DVA/«TRT!CM>in UTTTLTV Ét CD fi TAT MB MPAVTI BTZATT8 áflo n Mpfion TANÁCS íaAPIA 1 gj A MAGYAR S20ClALlaTA nUNlUiaj^ini 1 vLFIn nLuILl filZiUl i IiD a wdvi im vnrln ■ XIX. évfolyam, 167. szám, ARA: 90 FILLER Kedd, 169. július 22 MAI SZÁMUNKBAN: Beszélgetés a munkáról ( 3.­0 . 50 éve 5. o. Garázsépítés engedély nélkül 7.o. EMBER A HOLDON Washington, Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: „A Nyugalom támaszpont je­lenti: a Sas leszállt”. Ezzel a mondattal jelentkezett Neil Armstrong a Hold felszínéről, először az űrhajózás rövid történetében, 1969. július 20- án, magyarországi időszámítás szerint este 21 óra 17 perc 40 másodperckor. Embert szállító jármű, az Apollo—11 hold­­kompja, rádióhívójele szerint a „Sas” fedélzetén két űrha­jóssal, Neil Armstronggal és Edwin Aldrinnal ekkor szállt le először idegen égitestre. A holraszállás, majd az azt követő első holdséta volt az eddigi csúcspontja az Apollo­­kísérletnek, amely az űrhajó szerdai felbocsátásával indult meg. Az űrhajó szombaton ér­kezett meg a Hold térségébe, ahol orbitális pályára állt. Vasárnap előbb az űrkabin és­ a holdkomp szétválasztására került sor, majd a holdkomp megkezdte leszállását az égi­test felszínére.. A példa nélkül álló és bo­nyolult, manőver teljesen az előirányzott tervnek megfele­lően ment végbe. Az űrhajó előbb mintegy 16 kilométerre közelítette meg a Hold felszí­nét, majd innen a tervezett leszállóhely felé ereszkedett, a fékezőrakéta működése ered­ményeként egyre csökkenő sebességgel. Az űrhajósok csak a legutolsó szakaszban követ­hették szabad szemmel a le­­­szállást, addig­ ugyanis a holdkomp olyan helyzetben volt, hogy nem láthattak ki az ablakon és radarral tájéko­zódtak. Ekkor, szinte közvet­lenül a talaj felett lebegve, Armstrong kézi irányítással manőverezett. A manővere­zésre szükség is volt, mert az a hely, ahova a ,,Sas” érke­zett. Armstrong közlése sze­rint „egy kráter futballpálya nagyságú belseje", igen sziklás volt, s ezért az űrpilóta kissé távolabb manőverezett a hold­­komppal. Végül a „Sas” si­mán ért talajt, csaknem tel­jesen függőleges­­ helyzetben, úgy, hogy az ajtaja nyugatra nézett. Ekkor az űrhajónak már csak 40 másodpercre elegendő üzemanyag-tartaléka volt. Át­szállás a manőverezés miatt 40 másodperccel a tervezett időpont után következett be. Az űrhajósok budapesti idő szerint körülbelül hajnali fél négykor kaptak engedélyt a kabin belső nyomásának meg­szüntetésére és a kabinajtó kinyitására. A nyomás lassan csökkent és a két űrhajós még annak teljes megszűnte előtt megkezdte az ajtó kinyitását. Ezután ismét hosszas ellenőr­zés következett, majd Armst­rong jelentette, hogy megkezdi a kiszállást. Az űrkabin szűk résén óvatosan, háttal bújt ki az úgynevezett „arany tornác­ra", a bejárati részre, majd közölte, lába már a létrán van. Egy kötél meghúzásával Armstrong kinyitotta az űr­hajó oldalára felszerelt tar­tályt, ebből előbújt egy külön­leges fekete-fehér képet adó tv-kamera, s néhány másod­perccel ezután már az egész világ láthatta a létrán lassan, óvatos mozdulatokkal lemá­szó űrhajóst. Az űrtarbin nagyjából füg­gőlegesen szállt le, a lába azonban jobban kinyúlt a vártnál. Armstrongnak így sem okozott nehézséget, hogy a létra utolsó fokára a lábazat tányér alakú aljára ugorjon, majd óvatos, lassú mozdula­tokkal előbb egyik, majd má­sik lábával is a Holdra lépett .Az első tapasztalatokat­­ ha­ladéktalanul közölte a Föld­del: a Hold felszíni rétege szürke sötét színű pornak tű­nik, de képes elbírni az em­beri test súlyát, amely egyéb­ként a Holdon a földinek csak egy hatoda. Röviddel a leszállás után a holdkomp pilótája, Aldrin rö­vid nyilatkozatot tett, ame­lyet később rádiófelvételről közvetítettek. A holdraszállás a Kennedy elnök alatt kilenc évvel ez­előtt kezdeményezett Apollo­­program csúcspontjának szá­mít. E program tudományos célján túl,­ az elnök egykori munkatársai szerint „presz­­tizsokokból” is született, s ed­dig nagyjából 24 milliárd­dal­(Folytatás a 2. oldalon.) 5*'- -------------------------------------------­ Új pályán a Luna—15 Moszkva (TASZSZ). A jú­lius 17-én Hold körüli pályá­ra térített Luna—15 szovjet automata űrállomás folytatja útját. Vasárnap, közép-európai idő szerint 15:16 órakor végre­hajtották az űrhajó Hold kö­­­­rüli pályájának második mó­dosítását. Ennek eredménye­ként a Duna—15 új pályára tért. A pálya adatai­ a hold­felszíntől való legnagyobb tá­volsága 110 km, a legkisebb távolsága 16 km. A pályának a holdegyenlítő síkjával be­zárt hajlásszöge 127 fok, for­gási idő :1,54 óra. A telemetrikus információk adatai szerint a fedélzeti rendszerek és a tudományos berendezések megfelelően mű­ködnek. A Luna–15 automa­ta űrállomás folytatja a Hold körüli kozmikus térség tudo­mányos kutatását. Alpári Gyulára emlékezett a szülőfalu Július 17-én volt 25 éve, hogy a saschsenhauseni kon­centrációs táborban kivégez­ték Alpári Gyulát, a magyar és a nemzetközi munkás­­mozgalom harcosát, a forra­dalmár újságírót. Alpári Gyu­la Dunaföldváron született, s a község kegyelettel emléke­zett meg halálának negyed­évszázados évfordulójáról. Va­sárnap délelőtt tíz órakor ün­nepi ülést­ tartottak a községi tanács épületében, amelyen részt vett Alpári Gyula fia, Alpári Pál, az Ország-Világ főszerkesztője, képviseltették magukat a járás és a község párt-, állami és ifjúsági ve­zetői. Az ünnepi ülésen Somi Benjamin, a párt megyei bi­zottságának l­of­ inn tartott emlékbeszédeit vázolta Al­pári Gyula harcos életútját, részletesen elemezte munkás­ságát, a magyar és a nemzet­közi munkásmozgalomban be­töltött szerepét . A Kommunista Interna­­cionálé III. kongresszusa 1921- ben úgy határozott, hogy meg kell szervezni egy nemzetközi sajtótájékoztatót, amelynek lebonyolításával — Lenin javaslatára — Alpári Gyulát bízták meg. Ez a megbízatás talán a legjelen­tősebb fordulópont volt Al­pári Gyula életében. Tizen­kilenc esztendőn át, 1940-ig, letartóztatásáig ez az újság­írói tevékenység volt leg­jelentősebb munkája. Termé­szetesen újságírói munkája mellett részt vett a nemzet­közi kommunista és munkás­mozgalom számos rendezvé­nyén. Részese volt az 1922- ben összeült három inter­­nacionálé tanácskozásának, tanúja volt 1923-ban a II. és a két és­­ feles Internacionálé egyesülésének is — mondta Somi Benjámin. Felszólalt az ülésen Alpári Pál is, aki édesapja harcáról, munkájáról beszélt. Délelőtt emlék­tábla-avatás­ra került sor a volt Ilona ut­cában, amely ezentúl Alpári Gyula nevét viseli. A már­ványtáblát — amelyet Mol­nár György, helybeli kőfaragó fiával és lányával együtt tár­sadalmi munkában készített, — Jendrolovics Ferenc, a községi tanács vb-elnöke lep­lezte le, majd a párt- és ál­lami vezetők, KISZ-fiatalok, a tömegszervezetek képvise­lői koszorúkat helyeztek el az emléktáblánál. Szekszárdról is érkezett koszorú: a 11-es AKÖV KISZ-szervezete így emlékezett meg névadójáról. Délután a községi művelő­dési házban a gumiipari Kisz KISZ-szervezete tartott ün­nepi KISZ-taggyűlést, amely névadó ünepség is volt egy­ben. A KISZ-szervezet mun­kájának, eddigi tevékenysé­gének elismeréséül ezentúl Alpári Gyula nevét viselheti. Az ünnepi gyűlésen találko­zott a fiatalokkal Alpári Pál, aki édesapjának dunaföldvári emlékeiről, az ifjúsági moz­galomban­­ eltöltött éveiről be­szélt, felidézett néhány kedves epizódot. Szabó Géza, a KISZ- megyebizottság első titkára a névadó alkalmával zászlót adott át Molnár Józsefnek, az alapszervezet titkárának, majd az irodalmi színpad műsorá­val ért véget az ünnepség. Alpári Pál a KISZ-gyűlés be­fejezte után is hosszú ideig elbeszélgetett a fiatalokkal.

Next