Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-08 / 107. szám
Kesztyűgyári asszonyok a boldogulásról Meglehetősen nehéz lenne készíteni egy olyan listát, amely tartalmazná mindazokat a dolgokat, melynek birtokában minden ember azt mondhatná: köszönöm elég. Van, aki a kevéssel is beéri, és van akinek a sok is kevés. A gyarapodás, a gyarapodni akarás mindannyiunk jellemzője. Ennek háttere a végzett munka: a többet dolgozó könnyebben boldogul, ha egyáltalán lehet ezt könnyű boldogulásnak nevezni. Tökéletesen elégedettnek azonban kevés ember mondhatja magát. A Dombóvári Kesztyűgyár párttitkárával, négy fiatalabb és idősebb nő dolgozójával beszélgettem arról, hogy mire jutottak eddig, mennyire változtak az életkörülményeik. A kesztyűgyári munkásasszonyok teljesítménybérrel dolgoznak. A teljesítmény differenciálja a béreket, így az azonos munkaműveletet végző dolgozók fizetése között 100—500 forint különbség is lehet. A háromszázhatvannégy dolgozóból háromszázhárom nő. Huszonkét vezető beosztásban levőből tizenkettő, negyvennyolc párttagból huszonhat nődolgozó. Az átlagkeresetük 1320 forint. Mit tud a kesztyűgyár fiatal párttitkára, Tihanyi Béla a nődolgozók életkörülményeiről? • Sokat. Néha még olyat is, ami nem férfira tartozik. Tudjuk, ki az özvegy asszony, ki neveli egyedül a gyerekét, kinek milyen családi problémája van. Elmondják, egy részük azért, hogy megkönnyebbüljön, mások segítséget várnak, vagy tanácsot kérnek. A minap az egyik asszony kérdezte, hogy elváljon-e a részeges férjétől, vagy sem. Mit mondhat ilyenkor az ember? A legtöbb kérés a bölcsődei, óvodai felvétellel kapcsolatos, sokan lakást igényelnek, segítünk, amennyire csak tudunk. A gépi varroda egyik kiváló dolgozója, Csonka Andrásné. Betanított munkás. Havi keresete 3300—2400 forint körül mozog. Huszonkét éves, a férje villanyszerelő, kettejük keresete közel 5000 forint. — Tudom, régen az volt az első, hogy az asszonyok szültek három-négy gyereket, s közben nem mentek semmire. Mi, ahogy összeházasodtunk, rögtön spórolni kezdtünk. Hetvenezer forint kölcsönnel kezdtük el az építkezést két éve, a házunk háromszobaszuterénes, központi fűtéses, minden háztartási gépünk megvan. Az igaz, hogy mást vásárolni nemigen tudtunk, csak annyi pénzünk maradt, amennyi élelemre kellett. Míg építkeztünk, a mester mellé sem fogadtunk soha senkit. Mi végeztük a segédmunkákat. Az anyósomékkal lakunk együtt, ő gondozza a gyereket is, az apósom fizetéséből vezetjük a háztartást. 1700 forint OTP-részletet fizetünk, kéthavonta 500 forint a villanyszámla. Havonta hétszáz forintot teszek félre. Tavaly húszezerért szobabútort vettünk. Nincs még kerítés, csatorna, és vakolatlan a ház. Ha minden rendben lesz, már csak öltözködni fogok, meg szórakozni. Négy éve vettem utoljára télikabátot. — öt éve dolgozom itt. Már nem is tudnék keveset keresni. Nyáron szeretnék a szakmából levizsgázni, azt mondják, lehet. Inkább most gürcölök, mint egész életemben. Csak azt szégyellem, hogy nincs tévénk. Mihalidesz Imréné két hete ötszáz forint rendkívüli segélyt kapott. Kesztyűbélelő. Havi keresete 600—800—1000 forint. — Szoba-konyhás szuterénban lakunk 11 éve. A lakbér nem kerül sokba, el kell végeznünk a ház körüli munkát. A férjem havi 620 forint nyugdíjat kap. Legjobb esetben 1620 forintunk van. Minden váratlan kiadás felborítja a háztartás mérlegét, most is kétszáz forintot kellett kifizetni vízhálózat-fejlesztésre. Nagyobb beruházás? Tavaly a KST-ből mosógépet vettünk. Ruházkodásra nemigen telik. Minden régi, tíz-tizenöt éves. Sokat nem tudtunk venni a semmiből. Olyasmi, hogy építkezzünk, meg sem fordult a a fejemben, öt gyereket neveltünk fel. Igaz, iskolázni nem tudtuk őket, pedig mindegyik szeretett volna. Egyszer, mikor mégis szó, került róla, a református lelkész azt mondta: „Mi az, urat akartok nevelni a gyerekből ?” Mihalidesz néni sírni kezd. — Sok mindenből kijutott. Méltánytalanság soha nem ért. Az emberek rendesek, segítenek rajtam, ha kérem. Csak annyi az én bajom, hogy öregségemre nem tudtam zöld ágra vergődni. Balogh Albertné, munkaügyi előadó középkori, két gyerek anyja. Férje és ő havonta négyezer forintot keresnek. Párttag. — Én tudom, mi az a nullpontról indulni. Árvalány voltam, Pesten építkezéseken kezdtem dolgozni. A férjemmel együtt kerültem ide, varrónő, majd varrodai csoportvezető lettem. Februártól munkaügyi előadó vagyok. A munkámat igyekszem a lehető legjobban ellátni. A dolgozók problémáit nagyon jól ismerem, hisz évekig közöttük dolgoztam én is. Állami lakásban lakunk. Tizenhat évig használt bútorunk volt. 67-ben vettünk először újat, kedvünkre valót. Mire teljesen rendbejöttünk, harminchét éves lettem. A pénzből nagyon ugrálni azért most sem lehet. Szigorú beosztással kell élni. Ha nagyobb darabot akarunk venni, vagy spórolni kell, vagy meg kell várni a nyereségrészesedést. A fiataloknak most már sokkal könnyebb. Mi annak idején töméntelen társadalmi munkát végeztünk. „Fiatalabbak voltunk, mint a mostani fiatalok. Most vannak huszonkét éves öregek, passzívak, és igyekeznek kibújni minden munka alól. Persze a társadalmi munkában nincs haszon. No de ha az ember csak azt csinálná, amiből haszna van! Igaz, ami igaz: szerezni akarnak. Verseny dúl közöttük, kinek újabb a bútora, divatosabb a ruhája. De dolgozni azt tudnak. Megtanulták, hogy csakis a munkából lehet jól élni. Kiss Józsefné portás. Egyedül él, szoba-konyhában. 1944-ig háztartási alkalmazott, majd a Rostkikészítő Vállalatnál munkás. A fizetése 1500 forint. — Én soha életemben még egy törülközőt sem kaptam senkitől. Negyvenéves voltam, amikor férjhez mentem, a férjem is szegény ember volt. Én egészen addig csak egy kis bútorra, meg stafírungra tudtam gyűjteni. A lakás, ahol meghúzom magam, most sem az enyém. Háromszáz forint életjáradékot fizetek érte. Nem hibáztatok én senkit. Csak van akinek minden rosszul sikerül, és van akinek egész életében jól megy. A fizetésemből meg tudok élni. Rendbe tetettem a lakásom kívülről, belül maradt minden a régi. Nekem egész életemben nem volt egy becsületes lakásom, de azzal is tisztában vagyok, hogy most már nem is lesz. Mi lesz velem öregségemre? Nem tudom. Majd ha tehetetlen leszek, szeretetházba kerülök. Más nincs. D. VARGA MÁRTA ZOMBA Megtanulnak helyesen gondolkodni távlatokban is Nem lenne rossz gazdaság a zombai Egyesült Erővel Termelőszövetkezet, csakhogy... Állami támogatással modern állattenyésztési telepeket építettek: 1970. augusztus 4-e óta üzemeltetik a 360 k ° cás sertéstelepet, befejezés előtt áll a 320 férőhelyes tehenészeti telep építése. Jók, kellenek ezek a telepek, mert megalapozzák a gazdaságot. Az építés és az üzemeltetés költségei a tervezettet jóval meghaladják, a tavalyi, gyenge gazdasági évben már az alapok terhére kellett finanszírozni a két beruházást. Pénzügyi zavarok keletkeztek, állami támogatásra, hitelre van szüksége a szövetkezetnek. Sem az idén, és talán az elkövetkezendő évben sem fognak annyit osztani zárszámadáskor, mint a megelőző években. Nyíltan beszélnek arról is, hogy lesz egy-két nehéz év, amíg a meglévő beruházások kihasználásával a korábbi szintre, illetve afölé emelkedik a részesedés. Zombán a saját kárukon ugyan, de megtanultak helyesen gondolkodni távlatokban is. Szigorú intézkedéseket tesznek a gazdaságon belüli szervezettség érdekében. A JAVUL A MUNKAFEGYELEM A jobb munkát anyagi juttatásokkal jutamazzák — ezzel akarják menet közben enyhíteni a tagoknak a jövedelem-kiesésből származó gondjait — segítik a háztáji gazdaságokat is. További eszközöket, módszereket keresnek, annak érdekében, hogy ne legyenek veszteségeik. Tudatában vannak annak — talán a pénzügyi zavarok miatt is —, hogy takarékosságra, szakszerű munkára, ésszerű gazdálkodásra van szükség minden területen. Ennek érdekében például a sertéstelepen felhívták a figyelmet arra, hogy etetéskor a tápot ne egyszerre öntsék ki, többször menjen végig a gondozó, akkor nem pocsékolódik el, az állatok nem szórják szanaszéjjel a takarmányt. A sertésenkénti 10 dekagramm elpocsékolt táp 5—6 ezer sertés esetében már nagy veszteség. Ezért nagy figyelmet, ODAADÓ MUNKÁT KÖVETELNEK meg a telepeken, s a kedvezmények elvonásával büntetik a pocsékoláson ért dolgozókat. Hathónapos betanított munkástanfolyamon vesznek részt a sertéstelep dolgozói, hogy munkájukat majd nagyobb szakértelemmel láthassák el. A tanfolyamot a Lengyeli Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola felügyelete alatt, helyi előadók vezetik. Mindennapos gond a sertéselhullás csökkentése. Lelkiismeretes, becsületes munkával, valamint ésszerű taarékossággal készülnek a zárszámadásra a sertéstelep dolgozói. A sertéstelep január, február, március havi villanyszámlája mintegy 150 ezer forint volt, az áprilisit 15—16 ezer forinttal tudták csökkenteni. A malacelhullás havonta csupán 1—1,2 százalék, ami a gondozók figyelmének, megfelelő munkájának az eredménye. A gondozók lelkiismeretes munkájának is köszönhető, hogy náluk egy kilogramm malachús takarmányköltsége, 90 napos korig 10 forint alatt van. Nehéz körülmények között, de sikerül eleget tenni a minőségi követelményeknek a tejtermelésben is. Ahhoz, hogy az új, szakosított szarvasmarhatelepet üzemeltetni tudják, évente kéthárom tehenész szakmunkástanulót iskoláznak be. A nagy volumenű állattenyésztés igényeit a jelenlegi növénytermesztési szerkezettel nem tudják kielégíteni, ennek megváltoztatása az elkövetkező egy-két év feladata. Drága pénzért kell megvásárolni az abraktakarmányt mindaddig, amíg saját maguk nem tudják megtermelni a szükséges takarmánynövényeket, a kukoricát, lucernát, takarmánybúzát. Az állami támogatással felépített új sertéstelepen — és jelenleg még a régi tehenészeti telepen a szarvasmarhatermelésben — a zombai tsztagok átlagon felüli termelési eredményeket érnek el. GONDJUK IS VAN BŐVEN. Aggódnak, hogy a sertésértékesítés újabb nehézséget jelent majd a szövetkezetnek. Április közepén például a kétszáz darab sertésnek csak a felét fogadta a pápai húsüzem. Jelenleg százötven sertés vár elszállításra. A komplex telepek, hogy beváltsák a hozzájuk fűzött reményeket, megfelelő üzemszervezést igényelnek. Az új vezetőség és a tagság, reméljük, mindent megtesz azért, hogy sikerüljön ez a munka, amely már eddig is nagy anyagi terheket rótt a szövetkezetre. A gyors ütemű fejlesztési terv negatív jelenségeket idézett elő, megrázkódtatásokhoz vezetett. Bíznak abban, hogy egy-két éven belül sikerül kilábolni a pillanatnyi nehéz helyzetből. Ennek a helyzetnek megfelelően munkálkodnak a korszerű nagyüzemi feltételek megteremtésén. A vezetőség őszintén tájékoztatja a tagságot a problémákról, a feladatokról, ez a bizalom alapja. Az idei évben a legfontosabb feladatuk az, hogy megteremtsék a gazdaság folyamatos üzemeléséhez szükséges alapokat. (Takarmány, vetőmag, kulturális, szociális alap, stb.). A zombai tsz korszerű mezőgazdasági nagyüzem lehet, ennek valóra váltásához azonban a tagság és a vezetők szilárd munkafegyelmére van szükség. ELŐREHALADÁSUK ZÁLOGA, hogy az előadódott nehezebb helyzetben is helyt álljanak a munkában, segítségre is csak ebben az esetben számíthatnak. Nem év végén, hanem az év eleji alapok lerakásával, a mindennapos jó munkával kezdődik a zárszámadás, de annak eredményességét, vagy sikertelenségét nemcsak az adott év tervei, hanem a jól megalapozott középtávú tervek is befolyásolják. Az Egyesült Erővel Termelőszövetkezetben szerzett tapasztalatok kapcsán különösen az utóbbira szeretnénk felhívni a tsz-tagok és vezetők figyelmét: Zombán túlságosan nagy árat fizettek a több éves munkát igénylő, ütemében gyors üzemfejlesztési terv megvalósítása során. A kialakuló nagyüzemeknek nem spontán, megalapozatlan fejlesztésre, hanem egyenletes fejlődést biztosító, középtávú tervekre, következetes döntésekre és a feladatok következetes megvalósítására van szükség. Mindenkinek azon kell lennie a szövetkezetekben, hogy ilyen feltételek között dolgozhassanak. — L. — Csúcsforgalom a „vásárvárosban“ A városligeti vásárvárosban, külön, házi közlekedésrendészetet kellett felállítani, olyan nagy a forgalom a pavilonokhoz vezető utakon. Szinte félóránként érkeznek a hatalmas kamionok Európa nagyvárosaiból vagy a tengeri kikötőkből hozzák a kiállítók anyagát. A Főtefu teherautói ugyanakkor a fővárosi pályaudvarok és a BNV között szinte menetrend szerinti forgalmat bonyolítanak le. Az idei BNV-re hozzávetőleg 500 vagon és 300— 400 kamion árut várnak a rendezők. Eddig 214 vagon és 56 kamion már megérkezett. A legtöbb árut a Szovjetunióból várják, összesen 500 tonnát. A szovjet kiállítási anyag legnagyobb részét már átvették és nemsokára megkezdik a lengyel, a csehszlovák, az NDK- beli és a bolgár kiállítási anyag utolsó szállítmányainak kibontását. Az olasz, a francia pavilonban hozzáláttak a gépek felszereléséhez, mégpedig ugyanolyan ütemben, mint ahogy érkezik az áru. A távoli országokból többszöri átrakás után érkezik az áru. Indiából például Genován át, milánói átrakással érkeznek a termékek. Kubából a rostocki kikötő „közreműködésével” és magyar kamionokkal fut be az anyag Budapestre. A távoli Chile áruit, amely a BNV-n először mutatkozik be a lipcsei kiállításról hozták át. (MTI). Népújság 3 1971. május 8»