Tolna Megyei Népújság, 1971. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-10 / 135. szám

Érdek, ösztönzés, demokratizmus­ ­ gazdasági reform nyo­­mán, a vállalati önálló­ság, érdekeltség és felelősség növekedésével, kedvező lehe­tőségek nyíltak az üzemi de­mokrácia fejlesztésére. Való­jában azonban mégsem növe­kedett észrevehetően a dolgo­zók, főleg a munkások köz­életi felelőssége, aktivitása a gyár,­­ a vállalat ügyeinek in­tézésében. Ezt csak részben magyarázhatjuk azzal, hogy a megváltozott helyzet felisme­rése s a tudatos cselekvés ér­­lelődési időt, személyes ta­pasztalatot igényel. Lényege­sebb körülmény, hogy a leg­több műhelyben, üzemben, építkezésen, boltban és sok más helyen a dolgozók a re­form nyomán nem tapasztal­nak érdemi változást. Elsősor­ban azért, mert a vállalatok belső irányítása, érdekeltségi rendszere többnyire erősen centralizált maradt. Nem kor­szerűsítették az úgynevezett belső mechanizmust az új helyzetnek megfelelően, a megnövekedett hatáskörök jó része jelenleg is a vállalat fel­ső vezetőinek kezében össz­pontosul. A reform megteremtette a népgazdasági és a vállalati érdekek ütközésének és az el­lentmondások rugalmas fel­oldásának lehetőségét, első­sorban azzal, hogy a tervuta­sításokat felváltó gazdasági szabályozás növelte a kollek­tívák egészének önállóságát, felelősségét. Hasonlóképpen szükséges a vállalat különbö­ző részlegeinek, rétegeinek — gyáregységeinek, üzemeinek, műhelyeinek, osztályainak, kü­lönböző szintű vezetőinek műszakijainak, munkásainak — érdekeltségét növelni, meg­teremtve a különböző érdekek egyeztetéséhez s az ellentmon­dások feloldásához nélkülöz­hetetlen feltételeket. A válla­laton belüli részlegek és réte­gek érdekei ugyanis objektíve különbözőek, ösztönző teljesít­ménybér esetén például a munkások érdekeltek a ter­melés mennyiségének növelé­­sében, de a termelési eszkö­zök kihasználásában, több műszakos üzemeltetésében, a minőség javításában, az anyag a szerszám takarékos felhasz­nálásában, a gépek kímélésé­ben már kevésbé, főleg un. si­ma darabbérezés esetén Sőt időszakonként — főleg a nor­marendezések alkalmával — még a teljesítmények vissza­fogásával is megpróbálkoznak kedvezőbb kereseti feltétele­ket elérni. Az egysíkú ösztönzés ká­­­rá­­tos hatásait hiba lenne csupán az öntudat fejletlensé­gével magyarázni. Az üzem- és művezetők szintén „szűklátó­­körűek”, s részlegük belső tar­talékainak eltitkolásában, ala­csony tervfeladatok kiharcolá­sában érdekeltek, ha például mechanikusan, a program tel­jesítése arányában kapják prémiumokat. Ilyenkor hiába hivatkoznak arra, hogy a pré­mium, a béremelés, az év vé­gi részesedés alapja a jobb, a több munka, a nagyobb vál­lalati nyereség. Olyan érde­keltségi viszonyok megterem­tésére van tehát szükség, amelyek minden szinten a vállalat rövid és hosszú távú feladatainak végrehajtására ösztönöznek. Igaz, a vállalatok hatékonyságra ösztönző, de meglehetősen bonyolult jöve­delem- és bérszabályozása nem bontható le üzemekre műhe­lyekre, munkásokra. Körülte­kintő elemzéssel, s bizonyos egyszerűsítéssel elérhető azon­ban, hogy a műhelykollektí­vák csak úgy, mint a külön­böző szintű vezetők, műsza­kiak, közgazdászok a vállala­ti főfeladatokkal egyezően te­vékenykedjenek. A termelési és társadalmi aktivitás feltételezi a helyesen mghatározott érdekeltségi vi­szonyokat. Az érdek döntő szerepet játszik minden em­beri cselekvésben, de az em­beri cselekvés egyben tudatos megnyilatkozás is. Nélkülözhe­tetlen tehát a bonyolult társa­dalmi munkamegosztás, a sok­rétű emberi kapcsolatok össze­függéseinek ismerete. Ennek hiányában a szűklátókörűség, az önzés szükségszerűen és in­dokolatlanul összeütközések, feszültségek forrásaivá lesz a köz- és a magánéletben egy­aránt. A jól körvonalazott, vi­lágos körülményekre épülő ér­­­dekeltség meggyorsítja a társa­dalmi tudat fejlődését. A fel­­világosító munka, a széles körű tájékoztatás viszont lehetővé teszi, hogy a dolgozók felis­merjék saját érdekeiket, s így tenni akarásuk, aktivitásuk anyagi erővé váljon. Ba bármilyen oldalról köze­lítjük is meg a kérdést, a demokratizmus fejlesztése minden szinten fontos vezetői feladat. E feladat felelősségtel­jes megoldásához azonban minden szinten olyan önálló­ságra és hatáskörre is szük­ség van, amely lehetővé teszi a dolgozók ésszerű javaslatai­nak megvalósítását, jogos igé­nyeik kielégítését. Vagyis, az üzem- és művezetők önállóan és felelősségteljesen intézked­hessenek beosztottaik bér-, szervezési és más ügyeiben. Végeredményben tehát az üzemi demokrácia feltételezi az alsó szintű vezetők fokozott beleszólási és döntési jogát sa­ját munkaterületükön.­urcsa ellentmondás nap­jainkban, hogy a ter­melőszövetkezeti parasztság sokfelé aktívabban vesz részt a közösség ügyeinek intézésé­ben, mint néhol a nagyüzemi munkásság. Igaz, a gazdálko­dás formája más, s a csoport­­tulajdonon alapuló tsz-ekben a közvetlen demokrácia ható­köre is szélesebb. (A tsz-köz­­gyűlés elnököt választ és sza­vazással dönt a gazdálkodási tervekről.) A demokratizmus eltérő fejlettségét mégsem magyarázhatjuk csupán a tu­lajdonformák különbözőségé­vel: sok szempontból a tsz-ek és tagjaik érdekeltsége is egy­szerűbb, korszerűbb, kevésbé bürokratikus, s az emberi — köztük a vezetői — kapcsola­tok közvetlenebbek. Mindebből sok állami vállalat vezetői is okulhatnak, amikor az anyagi ösztönzés továbbfejlesztése, a belső mechanizmus korszerűsí­tése, a közösséggel szembeni önzetlen felelősségérzet fokozá­sa — összefoglalóan: a reform teljes mélységű alkalmazása — van napirenden. p­ jr Megkezdődött a borsószezon­­ a Paksi Konzervgyárban Megkezdődött a zöldborsó feldolgozásának idénye a Paksi Konzervgyárban. A múlt héten már a 170 holdról be­érkezett első vetésű borsót feldolgozták. Ennek a hétnek az elejére várják, a másodvetésű borsót, amikor is 15 cséplőgép ontja az új termést, s a gyárban 4 borsóvonal dolgozza fel. Az idén 2400 hold termését dolgozzák fel a paksi üzemben, a terv szerint 570 vagonnal. Gottvald Károly felvétele 1971. Június 10. Rekord az olvasmányok piacán: egymilliárd forint fölött az éves könyvforgalom A Művelődésügyi Miniszté­riumban, mérleget készítettek a kiadók és terjesztők ötesz­tendős munkájáról. Érdekes tapasztalatokkal szolgál a számadás. Különleges felada­tokat jelentett például a har­madik ötéves tervidőszakban a nagy történelmi évfordulók­ra való felkészülés, amelynek eredményeként politikai, tudo­mányos és szépirodalmi szem­pontból egyaránt értékes, ese­tenként alapvető művek is születtek. Megjelent azonban az elmúlt években néhány olyan mű is, amely ideológiai­lag, művészetileg kifogásolha­tó volt Még nem kielégítőek a termelésben dolgozó embe­rek, a munkások és a parasz­tok változó, gazdagodó vilá­gának ábrázolásában elért eredmények. A tankönyvkiadásban be­fejeződött az általános iskolák és gimnáziumok új, úgyneve­zett reform-tankönyveinek megjelentetése, és a tervezett ütemben kerülnek forgalom­ba az új iskolatípusok — így például a szakközépiskolák, emelt szintű szakmunkáskép­ző iskolák — tankönyvei. Említésre méltó, hogy meg­szűnt a kötelező tankönyv­begyűjtés, eltörölték a hasz­nált tankönyvek szervezett felhasználását. Gyakorlatilag nem változott a mögöttünk levő években a kiadványok száma: 1966-ban 5259, 1970-ben 5238 könyv ké­szült A példányszám viszont — összességében — növeke­dett: 53,3 millióról 57,8 mil­lióra. Ágazati megoszlás szerint a könyvkiadás a legnagyobb pél­dányszámban tankönyveket produkált. Utánuk az isme­retterjesztő és szépirodalmi művek, majd a gyermek- és ifjúsági könyvek következnek. A sort a szakirodalmi és egyéb kiadványok zárják. Örvendetes adat, hogy ta­valy a könyvbarátok és a könyvtárak, intézmények egy­milliárd 33 millió forintért vásároltak olvasnivalót, 7,5 százalékkal nagyobb összegért, mint a megelőző évben. Az utóbbi négy évben több mint 4 millió magyar könyvet cseréltünk a szomszédos szo­cialista országokkal. A könyv­külkereskedelem révén ma­gyar könyvek 1966—1970 kö­zött 11 szocialista és 67 tőkés országba jutottak el. Évente átlagosan 2,6—2,7 millió köny­vet adtunk el — természete­sen különféle nyelvekre lefor­dítva — külföldön. A könyv­­expormnak mintegy 75—80 szá­zalékát a szocialista országok­kal bonyolította le Magyaror­szág. (MTI). Gádor István kiállítása Gádor István Kossuth-díjas keramikusművész alkotásai­ból rendeztek kiállítást a Műcsarnokban. Az idős művész életművét bemutató tárlat számot ad sokoldalú munkássá­gáról, korai szobrait, kerámia faliképeit, modern térelemeit hangulatos környezetben nézhetik a látogatók. (MTI fotó — Szebelédy Géza felv. — KS) A KGST élelmiszeripari állandó bizottságának ülése A KGST élelmiszeripari ál­landó bizottsága május 31. és június 5. között tartotta 15. ülését Konstancában. A bizottság egységes mód­szert és programot hagyott jóvá egyes élelmisze­­pari ágazatok hosszú távú fejlesz­tési prognózisainak komplex kidolgozására. Az ülésen ös­­­szegezték az 1966—197 J. évi tudományos-műszaki kutatá­sokat és ajánlásokat fogad­tak el a kutatási eredmé­nyek ipari alkalmazására, to­vábbá jóváhagyták az élel­miszerek tápértékének növe­lésére irányuló tudományos­­műszaki együttműködési egyezmény szövegét. Az ülésen egyeztették az elektronikus számítógépek al­kalmazásának 1971—1975. évi programját. Értékelték a bi­zottság 1970. évi munká­ját meghatározták a további tevékenység irányát, s egyéb kérdéseket tárgyaltak meg az ülés a barátság és a kölcsö­nös egyetértés jegyében folyt le.

Next