Tolna Megyei Népújság, 1971. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-11 / 136. szám
Élénk, gyorsan reagáló gyári közvélemény A közösség ügyei kerültek előtérbe Az üzemi közvélemény gyorsan tud ítéletet mondani gazdasági, személyi, szervezési ügyekben. Hatása nagy a termelésre, irányítja a munkásokat, befolyásolja tetteiket. Az üzemi közvélemény ezerszemű, ezerfülű. Milyen a Simontornyai Bőrgyárban? Perger Imrével, a szakszervezeti tanács titkárával beszélgettünk erről. — A kérdést úgy kellene fordítani, hogy egy-egy esetben milyen hatása van az üzemi közvéleménynek. Általában ugyan megállapíthatjuk, hogy pozitív, de ez nem sokat mond. — Részletezzük, beszéljünk róla. — Kezdjük a kollektív szerződéssel. Mostanában ez foglalkoztatja az embereket. Érthető, öt évre kötjük a szerződést, nem mindegy mi kerül bele, s mi marad ki. A szakszervezetnek, a pártnak, és és a gazdasági vezetésnek is van sajátos módszere, eszköze, hogy befolyásolja a közvéleményt. A mi módszerünk az volt, hogy az egységes elveket bizalmainkon keresztül próbáltuk a dolgozókkal elfogadtatni. — Sikerült? — Nem mindig. A szabályozások elvi jellegűek. Sok helyi dolgot kell vagy kellene figyelembe venni. Van olyan, hogy egyszerűen nincs pénz a dolgozók javaslatának megvalósítására. — Hogyan tud hatást gyakorolni az üzemi közvélemény a kollektív szerződést szerkesztő bizottságra? — Konkrétan. Mindig lényegbe vágóan, és „névre szólóan”. Mondhatnám, hogy az üzemi demokrácia fórumain keresztül befolyásolja a közvélemény a vezetőket és viszont. A bizalmiak, az egyes dolgozók keresnek fel bennünket, a konkrét javaslatot hozzák, és nekünk igent vagy nemet kell mondani. Nehéz az egyes dolgozó véleményét közvéleménynek elfogadni, és arról azt hinni, hogy a köz akaratát képviseli? — Gyárunkban az egyéni, személyes ügyek szinte megszűntek, az emberek már a köz, a brigád, üzemrész érdekében szólnak. És az ilyen téma képes gyári üggyé alakulni. Itt van például az anyagi érdekeltség kérdése. Az új kollektív szerződésben jobban érvényesül a törzsgárdatagok megkülönböztetése — a gyári közvélemény ezt kívánta. Feladataink megkövetelik a hozzáértő, jó munkásgárda kinevelését, a törzsgárdának többet akarunk adni, mert nyilván többel is járulnak hozzá a gyári eredményhez. Az ilyen, nagyobb arányú megkülönböztetésre, differenciálásra anyagi erőnk most még nincs. — Január 1-től önálló a bőrgyár — ezért nem tudjuk a dolgozók kérését minden részletében teljesíteni, így a törzsgárda anyagi megbecsülését az ötéves érvényű kollektív szerződésben csak egy évre szabályozzuk. Majd meglátjuk, hogyan alakul a gyár pénzügyi helyzete 1972-ben és akkor módosítjuk a kollektív szerződést. — Tulajdonképpen a közvéleményt irányítani tudjuk a kollektív szerződés bírálatára. Mi történik akkor, ha egy munkást művezetőnek neveznek ki? — Amennyiben a vezetők véleménye, tehát a kiválasztás találkozik a dolgozók egyetértésével, nincs baj. Előfordul, hogy a dolgozók véleménye más. Az új vezetőnek mindenképpen bizonyítani kell. Ha kiderül, hogy nem alkalmas, leváltjuk. Vizsgálni kell a közvéleményt: kik a hangadók, kik nem értenek egyet a vezető véleményével, és kik azok, akik távozását akarják. Az egészséges közvéleménytől mindig elválasztjuk a nagyszájúak „közvéleményét”. — Van olyan üzemrész, ahol a dolgozók nem szeretik a vezetőjüket? — Van. És ennek nagy a visszhangja a gyárban. Küldöttségek jönnek hozzánk az szb-re, meg a párthoz. Aztán intézkedünk. De az is természetes, hogy kiállunk a szigorú, a rendet, a fegyelmet az igazságot követelő vezető mellett. Mondhatom: a gyári vezetők ilyen kiállását a dolgozók nagy megelégedéssel veszik tudomásul. Volt már erre is példa. Maradt a vezető, mert a gyári érdekeket képviselte néhány hangadóval szemben. És a közvéleményt mi kellően tudtuk irányítani a rendet követelő vezető mellé. — Amikor valaki kárt csinál, saját érdekében megsérti a technológiát, tehát, hogy könnyebben tudjon pénzhez jutni, kevesebb munkával, — hogyan reagál erre az üzemi közvélemény? — Túljut az üzemen, gyári üggyé válik. A krómos kikészítőben fordult elő néhány ilyen eset, mindenki erről beszélt kérték, hogy a vétkes dolgozókat helyezzék el az üzemből. Az emberek nem akarnak egy műhelyben dolgozni, olyannal, aki kárt okoz, hátrányos helyzetbe juttatja a brigádot, az üzemet. — És megmondják, hogy miért kerül más munkahelyre? — Azt áthelyezett dolgozónak megmondtuk, a gyárban meg nem kellett híresztelni, mindenki tudta, és helyeselte az intézkedést. Egy másik eset: Jönnek hozzánk is új munkások. A betanulási idő 2—3 hét, addig a brigád magára vállalja a többlet munkát. Ha az új munkás nem illeszkedik a brigádba, a munka könnyebbik végét keresi, hamar kiteszik a brigádból. Az ilyen emberrel aztán sok a baj, mert egy brigád sem akarja befogadni. Szóval, ha valakiről elterjed a hír, hogy rossz munkás, az jobb, ha kilép a gyárból — Gyakorta jön az szbhez küldöttség? — Szinte minden héten, kettő-három. Itt van például a boxelőkészítő stucculó munkásnőinek az esete. Korábban akarják a délutáni műszakot kezdeni, mert nagyon későn érnek haza. Ez a téma nemcsak húszegynéhány asszonyt érintett, hanem a váltótársakat is. Az egész üzem tudott a „küldöttség” útjáról, és várták, változtatunk-e a munkarenden. A csipeszelőket is vonjuk be a minőségi premizálásba — volt egy másik csoport véleménye. Most a munkaügyi osztály foglalkozik ezzel az üggyel is, s valószínű kedvező lesz a döntés. A nőbizottságunk a napokban például egy terhes asszonyt „védett meg” a gyári rendtől. Ugyanis az asszonyka szerződése félévkor lejár, el kellene küldeni. „Jó munkaerő, egyedülálló, és terhes, szóval nem lehet az utcára kitenni.” — mondták a nőbizottság tagjai, de ők is, mint az előbbi esetekben nem egy csoport, vagy egy személy véleményét tolmácsolták... — Ilyen sok küldöttség hallatán az ember arra gondol, hogy nem kaphat mindenki kielégítő választ... — Ha kielégítőt nem is, de választ minden megnyilvánulásra adunk. Mégpedig részletes indokokkal. Az embereknek nem elég a nem vagy igen válasz. Még az igent is indokolnunk kell. Igazgatónk bevezette azt a rendszert, hogy minden ügyben, mindig az illetékes a legkimerítőbb választ köteles névreszólóan adni. Ennek jó hatása van, mert a válaszlevél is „kőrise megy az üzemben”. — Ezekben a napokban milyen kérések izgatják, nyugtalanítják a gyári közvéleményt? — Elsősorban az, hogy a negyedik ötéves tervünk harmadik variációja nem készült el, az első két tervet nem fogadtuk el. A másik, hogy félig kész a krómos csarnok és nincs pénz a befejezésre. Erre az új gyárra több mint félszáz millió forintot költöttünk és nem kapunk hitelt, hogy az építkezést befejezzük, szóval a gaz növi be az új gyárba fektetett milliókat. Ilyen gazdagok vagyunk? — kérdezik a munkások. A harmadik téma a bőripari fizetési rendszer. E két utóbbi ügyben keveset tudunk tenni, a közvéleményt továbbra is nyugtalanítani fogja. — És az soha nem baj, ha a gyári közvélemény kicsit feszült állapotban figyeli az eseményeket? — Nem, ez jó dolog. — Köszönjük a beszélgetést. — PJ — Korszerűsítik az utat Szekszárdtól Keselyűsig. A régi utat felújítják és 5 méteresre szélesítik, előreláthatólag július elejére készül el az út. Képünkön: a Pécsi Közúti Építő Vállalat Fauszt-brigádja hengerkövet terít. fi Magyar Pedagógiai Társaság alakuló ülése elé A Magyar Pedagógiai Társaság két évtized után 1967. áprilisában alakult meg újra a Pedagógus Szakszervezet kezdeményezésére. Az alapító tagok között megyénket is több kiemelkedően dolgozó nevelő képviselte. Részt vettünk erőnkhöz mérten az V. nevelésügyi kongresszus előkészítő munkájában, egyes téziseinek feldolgozását figyelemmel kísértük oktató-nevelő intézményeinkben. Ez év tavaszán a Pedagógus Szakszervezet megyei küldöttértekezlete azt a feladatot adta a megyei bizottságnak, hogy a megye nevelőinek rendszeres továbbképzésének elősegítésére, hozza létre a társaság megyei tagozatát. A szervező munkát bizottságra bíztuk. A művelődésügyi osztály vezetőivel a legszorosabb együttműködésben elértük, hogy június elejére közel 25 tagja lett a társaságnak. A belépőket elláttuk a működési szabályzattal. „A Magyar Pedagógiai Társaság a pedagógia elméleti és gyakorlati művelőinek önkéntes egyesülése, célja és feladata, hogy a szocialista nevelés ügyét, a neveléstudomány fejlődését társadalmi úton előre vigye, a tudomány fejlődésének eredményeit közkinccsé tegye, növelje az iskola és a társadalom nevelő tevékenységének tudatosságát, hatékonyságát.” Az 1971. évre kiírt pedagógiai pályázatok magas száma, tartalmuk tudományos szintje, felhasználhatósága kötelességünkké teszi, hogy ezeket a pályamunkákat megíró, lelkes pedagógusokat összefogjuk, alkalmat adjunk nekik arra, hogy kapcsolatba kerüljenek a társaság központi szakosztályaival, a különböző nevelőképző intézetekkel, lehetővé tegyük számukra, hogy felolvasó gyűléseken kicserélhessék tapasztalataikat, hogy jó módszereikkel megismerhessék megyénk nevelőit Ezért vált szükségszerűvé a Tolna megyei tagozat megalakítása. Ha megkésve is, de annál nagyobb lelkesedéssel készülünk a közeljövőben tartandó alakuló ülésre. A tagság összetételét tekintve többségében gyakorló pedagógus, közép- és általános iskolai tanár, tanító és óvónő, de megtaláljuk soraiban a nevelésügy megyei és járási irányítóit is. Bízunk abban, hogy a június 14-én megalakuló Tolna megyei tagozat képes lesz arra, hogy a célkitűzésben foglaltakat megvalósítsa és előbbre vigye megyénk nevelésügyét. Kedves Henrik a Pedagógus Szakszervezet megyei titkára. Napirenden a középiskolai felvételek ügyében a fellebbezések elbírálása Június 15-ig választ kapnak az érdekeltek a második helyen megjelölt iskolában elutasították, a megyékben már elbírálták A kérelemre az illetékes tanácsi osztályok Budapesten és vidéken egyaránt június 15-ig válaszolnak az érdekelteknek. Az idei iskoláztatási pályairányítási munka tapasztalatairól a Művelődésügyi Minisztériumban elmondották: a gimnáziumokban több fiatal felvételére nyílt lehetőség, mint amennyien pályáztak. Amíg például 1968-ban a felvehetők keretszáma az általános iskolát végzettek 36 százalékát jelentette, most ez csaknem 41 százalék. A jelentkezés meglehetősen aránytalan, azaz egyes gimnáziumok szakosított tantervű osztályaiba lényegesen többen kérték felvételüket, mint ahány hely rendelkezésre állt. Ugyanakkor az általános tantervű osztályok iránt kisebb az érdeklődés. A szakközépiskolákban túljelentkezés volt, de az egyes szakok közötti megoszlás aránytalanul alakult, így például a gépészeti, gépgyártási, építőipari, acélszerkezeti szakokra kevesebb fiatal jelentkezett, mint ahányat fel tudnak venni. Ezzel szemben egyes szakokra — közlekedésgépészet, erősáramú, híradástechnikai, közgazdasági, stb. — jóval többen pályáztak, mint a felvehetők száma. Ennek ellenére — átirányítások révén — lényegében biztosították a jelentkezett fiatalok továbbtanulását. (MTI) Befejezéshez közeledik a középiskolai felvételek lebonyolítása. Azoknak a tanulóknak a fellebbezését, akiknek felvételét mind az első, mind Árukísérőket. RAKTÁRI SZAK- ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT FELVESZÜNK. TITÁN Kereskedelmi Vállalat szekszárdi raktárháza Szekszárd, Keselyűsi út. (189)