Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-01 / 231. szám
tolna megyei VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXI. évfolyam, 231. szám » ARA: 80 FILLÉR Péntek, 1971. október 1. Kádár János Szekszárd dolgozóival és két üzemével ismerkedett Baráti beszélgetés szocialista brigádtagokkal és -vezetőkkel Itt-tartózkodásának második napján délelőtt kedves vendégünk, Kádár János és kísérete a szekszárdi mérőműszergyárba látogatott. Vele volt K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára, Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke. Pártunk első titkárát a mérőműszergyár főbejáratánál a város és az üzem vezetői köszöntötték: Rubányi Antal a gyár párttitkára, Magyari László a gyár igazgatója, Csapó Károly szb-titkár, Vándor Tamás KISZ-titkár. A város dolgozói nevében Rúzsa János, a városi pártbizottság első titkára és Császár József, a városi tanács elnöke fogadta a vendégeket,, akiknek négy ifjúgárdista virágcsokorral kedveskedett. Ezt követően Magyari László arra ígérte Kádár János elvtársat és kíséretét, ismerkedjenek meg a gyárral. Az igazgató elmondta az MM3 szekszárdi gyárának építése a vidék iparosításáról szóló pártós kormányhatározat szellemében kilenc évvel ezelőtt, 1962- ben kezdődött. Az üzem építésével egyidőben indult a szakmunkások képzése, minthogy az itt szükséges szakmáknak eddig csak egy részét ismerték a„hazai” mesterek. A gyárigazgató beszélt arról a sok támogatásról is, amit a megyei tanács nyújtott a szakemberek letelepítéséhez. Mérnökök, technikusok és szakmunkások kaptak lakást, hogy Szekszárdon letelepedhessenek. A mérőműszergyár történetéről szóló beszámolót Kádár elvtárs érdeklődéssel hallgatta. Jelenleg mintegy ezer dolgozót foglalkoztat az üzem, 640 munkást, 230 alkalmazottat és 160 ipari tanulót. A dolgozók 47 százaléka nő. Az alkalmazotti létszámból 28 embernek van mérnöki, illetve egyéb felsőfokú végzettsége és több mint száznak technikusi képzettsége. Fatal üzemről lévén szó, a munkások és az alkalmazottak átlagos életkora alacsony. A szakmunkások nagy része a gyár neveltje. Az üzem 1969-ig veszteséges volt, 1970-ben viszont 10 millió forint nyereséggel zárták az évet, százmillió forintos termelés mellett. Az igazgató elmondta, hogy 1971-ben az első félévben a tervüket teljesítették. Beszélt az üzemi demokrácia megvalósításának kiteljesedéséről, s hangsúlyozta, minden negyedévben munkásgyűlést tartanak, ahol a gyár vezetői tájékoztatják a dolgozókat az eredményekről, a gondokról. A munkásgyűlések őszinte és kritikus légköre nagyon hasznos a gyár gazdasági és politikai vezetői számára. Az igazgató arra kérte Kádár elvtársat, nézze meg a műhelyeket. Kádár János és kísérete üzemlátogatás során találkozott a dolgozókkal, és hosszasan elbeszélgetett Krammer Józsefnével, a Garay János szocialista brigád vezetőjével. Munkájukról élet-, és munkakörülményeikről érdeklődött, majd végiglapozta a szocialista brigád naplóját és elismerő sorokat írt abba. A Központi Bizottság első titkára találkozott az üzem legjobb préselőjével, Kádár Józseffel. Kézfogással üdvözölték egymást. Váltott néhány szót Vaszkó Lajosné raktárvezetővel is. Üzemlátogatás közben, majd azt követően Kádár elvtárs érdeklődött a dolgozók keresetéről, s a fiatalok sportolási, szórakozási lehetőségeiről. A látottakról elismeréssel szólott. A műszergyár dolgozóitól és vezetőitől elbúcsúzva vendégeink néhány órát a Szekszárdi Állami Gazdaság központjában töltöttek. A gazdaság irodaházának bejáratánál a szocialista brigádok vezetői és képviselői várták Kádár elvtársat és kíséretét. Itt, Tolnai Ferenc, a megyei pártbizottság titkára, a járás és az üzem dolgozói képviseletében Tatár Lajos, a járási pártbizottság első titkára, György József, a járási hivatal vezetője, Kemény István a gazdaság párttitkára és Mohácsi Károly, a gazdaság igazgatója fogadta a vendégeket. Ezúttal az üzemről tartott tájékoztató után a szocialista brigádok vezetőivel folytatott gazdag, őszinte és tartalmas beszélgetést Kádár János és K. Papp József. A résztvevők nyílt és őszinte eszmecserének lehettek tanúi. Mátrai Gyula, Fiáth László, Győri Lajos, Szilágyi Erzsébet, Heimann Józsefné, Szálai József, Palkó Péter brigádvezetők és csoportvezetők életükről, munkájukról, gondjaikról, örömeikről váltottak szót pártunk első titkárával. Kádár János elvtárs figyelemmel és érdeklődéssel hallgatta a komplexbrigádszervezetek tevékenységéről szóló ismertetéseket, a szocialista brigádmozgalom eredményeit. A végtermékbérezésről szólva Kádár elvtárs megjegyezte: mi a politikai munkát is szeretjük így értékelni; nem a verejték számít, hanem a végtermék. Beszélgetés közben elmondta: itt is tapasztalja, Pálfán is tapasztalta, az emberek gondolkodásában erősödnek a szocialista vonások. Ebben igen nagy szerepe van a szocialista brigádmozgalomnak. Felhívta azonban a figyelmet, hogy óvakodni kell az elégedettségtől. Arra intett, vegyük észre a jót, de lássuk meg azt is, ami idegen a szocialista életfelfogástól. Az önzést, a harácsolást ítéljük el és harcoljunk ellene. Nagyon lényegesnek tartja Kádár elvtárs az önkritikus látásmódot. Képletes és érzékletes példákkal bizonyította, hogy olykor, akik meglátják másokban a rosszat, nem veszik észre saját hibáikat. Erre mondja a köznyelvi hasonlat: saját szagát nem érzi senki. Az üzem vezetőivel és dolgozóival folytatott eszmecsere közben Kádár elvtárs az elismerés hangján szólt a Szekszárdi Állami Gazdaság eredményeiről és megjegyezte: „Ezt országos átlagként szeretném már hallani.” Ebéd után a zsúfolt munkanap programjaként Kádár elvtárs és kísérete tanulmányozta, — ha csak rövid ideig is — a Szekszárdi Állami Gazdaság korszerű sertéstelepét. Ez a telep az évi 30 ezer hízósertés kibocsájtással minden próbát kiállt a szocialista nagyüzemi mezőgazdálkodás javára, a régi, korszerűtlen külterjes gazdálkodással szemben. Itt a magas rangú vendéget és kíséretét Petrits Pál, az üzem vezető szakembere kalauzolta. (Folytatás a 3. oldalon.) A mérőműszergyár Garay szocialista brigádjánál. A Sárközi Népművészeti és Háziipari Szövetkezetben.