Tolna Megyei Népújság, 1972. március (22. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-26 / 73. szám

Szűk esztendő a müncheni rádióknál Huszonhárom esztendő alatt, amióta a Szabad Európa rá­dió és az úgynevezett Szabad­ság rádió működik, még soha nem kellett takarékoskodniuk a müncheni uszítóközpontok­nak: akármire volt szüksé­gük, jött a pénz számolatla­­nul Washingtonból, a Poto­mac folyó partjáról, ahol a CIA, az amerikai hírszerzés központja emelkedik. A pénzt — a dollárt — persze valakik valahol azért megszámolták, de az összegek a nyilvánosság előtt mindenesetre számolat­­lanok maradtak. Most már pontosabban tud­juk, mibe kerül a két adó, mert Fulbright szenátor, az ameri­kai Szenátus külügyi bizott­ságának elnöke beszédében közölte: az Egyesült Államok kormánya az elmúlt két év­tizedben álcázott költségvetési tételekből mintegy 500 millió dollárt költött a két állomás működtetésére, ötszázmillió dollár hatalmas összeg. Sok mindenre telt be­lőle eddig. Többek között a SZER és a Szabadság rádió munkatársainak az átlagosnál magasabb fizetésére, aztán kü­lönböző emigráns szervezetek pénzelésére, amelyek úgy vet­ték körül e rádiókat, mint a bolygók a Napot. A pénzfor­rásról az amerikai adófizetők­nek fogalmuk sem lehetett. A SZER-nek az amerikai köz­vélemény előtt sokáig sikerült játszania a „magánintézmény” szerepét: olyan szervezetét, amely egy fillért sem kap az amerikai államtól, hanem köz­adakozásból tartja fenn ma­gát. S mert a pénz azoktól szár­mazik, akik „a­rab nemzetek javára” adakoznak, a SZER irányítói csak azoknak tartoz­nak felelősséggel. Így próbál­ták feloldani azt a képtelen ellentmondást, hogy az Egye­sült Államok olyan országok ellen folytat külön erre a cél­ra létrehozott rádióadókkal propaganda-hadjáratot, ame­lyekkel egyébként nem hábo­rúban, hanem normális dip­lomáciai kapcsolatban, áll. A hazugságoknak azonban az a sorsa, hogy előbb-utóbb le­lepleződnek. Még Johnson ide­jében, 1967. február 23-án George Christian, a Fehér Ház akkori szóvivője arra kényszerült, hogy beismerje: kezdettől fogva a CIA pénze­li és irányítja a müncheni adókat, amelyek kisebb-na­­gyobb kémtevékenység jellegű szolgálatokat is tettek a hiva­talnak. S hogy a botrány még nagyobb legyen, a szóvivő azt is kénytelen volt elismerni: a CIA nem­ saját felelősségére, hanem a Nemzetbiztonsági Tanács 1952-­ben és 1954-ben hozott irányelveivel összhang­ban, a fontosabb kormánybi­zottságok, a külügy- és a hadügyminiszterek jóváhagyá­sával pénzelte a „magánszer­­v­­­eteket”. Vagyis az ameri­kai kormány és a CIA közö­sen tévesztette meg az ameri­kai közvéleményt. Ezután jött létre az úgynevezett Katzen­bach bizottság, amely „a lep­lezetten finanszírozott tevé­kenységeket” vizsgálta és amely 1967. december 31-át jelölte meg végső határidő­ként, amikor „a burkolt pénz­ügyi támogatásnak nagyrészt, talán teljesen, meg kell szűn­nie”. Johnson azonban a problé­ma megoldását utódjára, Nixonra hagyta, aki, miután Clifford Case szenátor közzé­tette a SZER és a CIA titkos kapcsolatairól szóló vizsgálat eredményeit, már kénytelen volt valamit cselekedni is. A SZER tevékenységét különben egyáltalán nem ellenző sze­nátor a vizsgálat során arra a megállapításra jutott, hogy a Szabad Európa rádió költsé­geinek mintegy 90 százalékát közvetlenül és bizonyíthatóan az Egyesült Államok kormá­nya fedezi. Ezért javasolta: a CIA helyett, amely titokban pénzeli a tevékenységet, a SZER költségvetését ezentúl az amerikai törvényhozás ha­tározza meg. Ez elől már nem lehetett kitérni, így került a Szabad Európa költségvetése tavaly nyáron a kongresszus, illetőleg annak különböző szervei elé. Nixon eredetileg 36 millió dollár megszavazását kérte a követ­kező esztendőre. Hosszas vita után az összeget lefaragták 32 millióra. A valóságban, persze, sok­kal többről van szó, mint ar­ról az általános takarékosság­ról, amelyre az Egyesült Ál­lamok kormánya a dollár rom­lásával rákényszerült. Azután, hogy a SZER és a Szabadság rádió működéséhez szükséges összegek a kongresszus ellen­őrzése alá kerültek, mód nyílt arra is, hogy a szenátorok és a képviselők, s általuk az Egyesült Államok közvélemé­nye beletekintsen a kártyákba. Egyre több higgadt és meg­fontolt amerikai politikusnak az a véleménye, hogy a blöff még a pókerben sem mindig célravezető, hát még a politi­kában, a propagandában. Úgy vélik, hogy ennyi pénz túlsá­gosan sok azért a soványka eredményért, amelyet a müncheniek hozhatnak. A CIA hatalmas költségvetésében an­nak idején jelentéktelennek számított a Münchenre szánt pénz, önálló tételként viszont jelentős és felülvizsgálható ki­adás. De William Fulbright szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke mégsem egyszerűen takarékossági okok­ból ellenzi a Szabad Európa rádió és a Szabadság rádió ál­lami költségvetési kereteinek további fenntartását, hanem azért, mert a hidegháború el­avult maradványának tartja. Kétségtelen, hogy az Egye­sült Államokban sokan véle­kednek másként. A New York­ Times például azt írta, hogy „mindazok, akik halogató tak­tikával próbálják e rádióadá­sok beszüntetésének elérését, csak a Kremlnek használnak”. Furcsa logika, úgy tűnik, a hidegháború érveinek marad­ványa. Az Egyesült Államok­ban mégsem lehet az az alap­kérdés,­ hogy mi használ, vagy árt egy másik országnak, ha­nem az, hogy mi használ vagy árt az Egyesült Államoknak. Márpedig — az eddig elköltött félmilliárd dollárról nem is be­szélve — e két adó működése a gondolkozó emberek előtt leleplezte az Egyesült Államok igazi szándékait. A SZER és a Szabadság rádió felszámolá­sa pedig használna a Fehér Ház tekintélyének. Azt mutat­ná, hogy ha Nixon nem is tud kibújni a bőréből, van ér­zéke a realitásokhoz. S tudja, hogy vannak eszközök, ame­lyek használhatatlanná váltak. Sajnos, ekkora józanságot nem látszik egyelőr­e nem le­het elvárni az amerikai mi bi­ka irányítóitól. Vasárnap ér­kezet­t­ a hír: a termény nyo­mására az amerikai törvény­hozás az utolsó pillanatban megmentette a két uszító az állami támogatás felfüg­­gesztésétől. A kongresszus hozzáme­ndt, hogy jnnius 30-­ig, a pénzügyi év­­ elértéig élvez­hessék az adófizetők nem­é­ből az állam támogatását. Ez­után azonban már csak újabb törvényjavaslat elfogadásával lehet á"ami nél­kül fenntar­tani a Münchenből sugárzó két adót. Az üvet tehát csak elodáz­ták. A nemzetközi enyhít­ ást szolgálná minden Vánnen, ha vénre pontot tennének a leiért jernerti müncheni nm­portn­­d:•-*■*'* -f*-stolen pályafutásának a végére. PINTÉR ISTVÁN Középkori használati tárgyakat találtak a várban A budai várban a Hilton szálló alapozási előkészületei során érdekes középkori tárgyakra bukkantak. Tizennégy méterrel a felszín alatt, két sziklaüregben korsókat, kály­haszemeket, poharakat és tégelyeket találtak. Mintegy ötszáz évvel ezelőtt ezen a helyen két ötvösmester lakott, így fel­tételezik, hogy a tégelyeket az ötvösök használták. A poha­rak, a kancsók és a korsók borkimérésre utalnak. Az ér­tékes leletek a Budapesti Történeti Múzeumba kerültek. (MTI Fotó : Csikós Gábor — KS) Új úton keresik a holnap rovarölő szereit Új úton keresik a holnap rovarölő­ szereit a Növényvé­delmi Kutató Intézet szakem­berei. Olyan anyagot keresnek, amely speciális hatásával az emberre ártalmatlan, és csak a rovarokat pusztítja. Kuta­tásuk kiindulópont­jak áraz a ro­varok és a fejlettebb élőlények életjelensé­gei közötti különb­ségeket elemezték. A legszem­­betűnőbb ilyen különbség a metamorfózis, azaz a rovarok­nál megfigyelhető állapotvál­tozás, a rovar, báb, lepke for­májában. Ezt a sajátos folya­matot egy hormon szabályoz­za, amelynek szintézise cseh­szlovák és amerikai kutatók munkájának eredménye. A hormon hatását utánzó mes­terséges szerrel befolyásolni tudják az állapotváltozást a külföldi kutatások szerint oly mértékben, hogy a szervezet egyensúlya felborul, és az ál­lat belepusztul a túladagolás­ba. A Növényvédelmi Kutató In­­tézet szakemberei egyedülálló kutatási módszerekkel most nem a túladagolás módszereit és az ehhez szükséges vegysze­reket kutatják, hanem olyan anyagokat keresnek, amelyek eleve meggátolják a metamor­fózis hormonjának keletkezé­sét. A kutatások egyik rendkí­vül érdekes részeként a kémi­kusok megállapították, hogy e hormon képződésieinek bioszin­tézise és a közbeeső termékek sok rokonságot mutatnak az ember vérében képződő ko­leszterin biosziintézisével és összetételével. LOPTA Áramot ; ö. G. TOUDOUZE_ f&Á, REGÉNYÉBŐL ^RAJZOLTA SCHUBERT PÉTER A k&delém­ hamar véget ért. JÖNNEK: NINCSE­NEK SOKAM-Vezess­­em szél­hámos A MESTERED elé, különben elvá­gom AZT A TORMÁS 's­____ NYAKADAT!

Next