Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-23 / 146. szám
t I (Folytatás az 1. oldalról). igényeit kielégítő áruk mennyisége. Egyes termékekből — például a sertéshúsból, kötöttáruból — javult a kínálat. Bővült a tartós fogyasztási cikkek választéka, amit szemléletesen bizonyít a forgalom 12 százalékos növekedése. Az elmúlt évben a tervezett 71 000 helyett 75 000 lakás épült. Tisztelt képviselő elvtársak ! A gazdasági elemzéseknek mindig egyik kulcskérdése, hogyan ítélhetjük meg a vizsgált időszak fejlesztési, beruházási tevékenységét? Az elmúlt évet — a korábbi időszakhoz hasonlóan — nagyarányú fejlesztés jellemezte. Bővültek ipari és építőipari kapacitásaink, javult a mezőgazdasági nagyüzemek technikai felszereltsége. Üzembe helyeztük a TVK polietiléngyárát, a Gagarin Hőerőmű újabb 200 mW-os egységét. Termelni kezdett az alumínium-szélesszalaghengermű Székesfehérvárott, és az évi 2500 lakás kapacitású házgyár Debrecenben. Több mint 65 000 szarvasmarha- és 250 ezer sertésférőhelyet létesítettünk. A beruházások eredményeként nemzeti vagyonunk több mint 5 százalékkal emelkedett. 1971-ben a beruházások csaknem kétszer olyan gyorsan növekedtek, mint a nemzeti jövedelem termelése. A beruházási kifizetés 100 milliárd forint volt, a tervezettnél 11 milliárd forinttal több. A beruházás területén még nem enyhült a feszültség és a befejezetlen beruházások állománya az év végén egy esztendő beruházási értékének 80 százaléka, összesen 43 nagyberuházásnak kellett volna tavaly elkészülnie. Ezek közül harmincat átadtak, de tizenhétnél bizonyos befejező munkálatok még hátra vannak. A helyzetet már évközben részletesen elemeztük és a népgazdaság idei tervében azt a célt határoztuk el, hogy a szocialista szektor beruházásai a tavalyi szintet csak kismértékben haladják meg. Ezt olyan módon kívánjuk elérni, hogy módosítottuk a vállalati jövedelemszabályozás rendszerét: a nyereségből kisebb a beruházásokra felhasználható rész. Január elseje óta a vállalatok, egyes esetekben a tanácsok, a beruházás megkezdése előtt kötelesek tartalékot képezni azzal a céllal, hogy legyen pénzük a felmerülő többletköltségekre és ezt a pénzt ne költhessék újabb beruházások megkezdésére. Emellett kénytelenek voltunk átmenetileg egyes nem termelő beruházások — irodaházak, üdülők — építését szigorúan korlátozni. Az állami beruházások körében felülvizsgáltuk a fejlesztési célokat. Tisztelt elvtársak! Napjainkban a munkamegosztás, a szakosítás mindinkább nemzetközi méreteket ölt, következésképp külgazdasági kapcsolataink alakulása fejlődésünk nélkülözhetetlen alkotóeleme. Nemzetközi gazdasági kapcsolataink legfőbb kifejezési formája a külkereskedelmi forgalom alakulása. 1971-ről szólva, annak megítélése különösen bonyolult. A kivitelre és a behozatalra hatott a tőkés világpiac dekonjunktúrája, az 1970-es kedvezőtlen mezőgazdasági év miatt elmaradt export. Éreztette hatását a tőkés világ pénzügyi válsága. 1971. utolsó hónapjaiban csökkent a külkereskedelem egyensúlyhiánya, és ez az irányzat 1972-ben is folytatódik. Hozzákezdtünk a szocialista integráció komplex programjának megvalósításához. Ez azt is jelenti, hogy az együttműködésben még nagyobb szerepet kapnak a távlati gazdaságfejlesztési kérdések. A KGST-ben elsősorban a több országot érintő új beruházási célok összehangolása fokozódott. Folytatódik az egyesített energiarendszer továbbfejlesztése, épül a Bapa—2. kőolajvezeték. Különösen sikeresen fejlődik a gyártásszakosítás és a termelési kooperáció az autóbusz-, a személy- és tehergépkocsi-gyártás, a számítástechnika és a vegyipar egyes területein. Gazdasági munkánk eredményeire a tervek, a közgazdasági szabályozók és a szubjektív momentumok egyaránt befolyással vannak. Ez utóbbiak, az emberi tényezők jelentősége nagyobb, mint azt gyakran feltételezik. Jogosult ezért, hogy röviden néhány olyan témát is érintsünk, amelyek a vállalati közgondolkodás problémakörébe tartoznak manapság. Most, nemcsak elvileg, de gyakorlatilag is mindenkinek el kell fogadni, hogy tartósan nem oszthatunk el többet, mint amennyit megtermelünk. A gazdálkodás alapvető mércéje a fejlesztés területén a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök minél jobb kihasználása; követelmény ez a központi szerveknél, a tanácsoknál és a vállalatoknál egyaránt. A pénzügyminiszter ezután hangsúlyozta: Gazdaságunk helyzete, fejlődése — amint a beszámolóból és a költségvetési adat- és információtömegből is kitűnik — sokkal bonyolultabb, mintsem hogy nagyon röviden jellemezhető lenne. Mégis, ha összefoglaló képet akarunk néhány kérdésre világos választ kell adnunk. Hogyan ítéljük meg eredményeinket a tervek tükrében? Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy mind az alapvető gazdasági folyamatokat, mind a költségvetési gazdálkodást a tervszerűség jellemezte, még akkor is, ha az elmúlt év nem volt mentes a gondoktól. Bízhatunk-e intézkedéseink sikerében, várhatjuk-e gondjaink enyhülését? Úgy vélem, igen, bízhatunk, ha a gazdasági élet minden területén, a vállalatoknál, a szövetkezeteknél, az intézményeknél, a tanácsoknál és a központi szerveknél egyaránt lendületesen és következetesen valóra is váltjuk azokat. Kormányzati munkánknak — gazdasági téren — most ez a legfőbb törekvése és ehhez kérem mindannyiuk támogatását. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy ezen gondolatok alapján fogadja el az 1971. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést, és hagyja jóvá a beterjesztett törvényjavaslatot. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter beszéde után Ollári István, a terv- és költségvetési bizottság előadója emelkedett szólásra. Ollári István, a törvényjavaslat előadója beszédében egyebek között leszögezte: Bizottságunknak — mondotta a képviselő — az a határozott véleménye, hogy az idén a költségvetés kiadásainak növekedése csak a bevételek emelkedésének függvényében engedhető meg. Ennek megvalósítása csak fegyelmezett munkával, és a rend szigorú betartásával lehetséges. A terv- és költségvetési bizottság véleménye — zárta előadói beszédét Ollári István —, hogy a népgazdaság egyensúlyi problémáinak megoldásához, a tartós eredmények eléréséhez — a kormányzati szervek határozottsága és felelőssége mellett — a gondok megosztására, a lehetőségeknek felelős mérlegelésére, s a döntések végrehajtásában széles körű összefogásra van szükség. A terv- és költségvetési bizottság nevében javaslom az Országgyűlésnek, hogy az 1971. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben együttesen vitassa meg, fogadja el Szünet után az országgyűlés Varga Gábornénak, az országgyűlés alelnökének elnökletével folytatta munkáját. Előbb Weiszböck Rezsőné, a soproni szőnyeggyár igazgatója, majd Géczi János Nógrád megyei tanácselnök és dr. Lukács János pacsai állatorvos felszólalása következett Ezután ebédszünetre került sor. Ebédszünet után Apró Antal elnöklésével folytatta tanácskozását az országgyűlés. Péter János külügyminiszter volt a következő felszólaló, nézve a Német Szövetségi Köztársaság, Nyugat-Berlin szenátusa és a Német Demokratikus Köztársaság, valamint az európai ügyeket is érintő a fegyverkezési versenyt korlátozó egyezmény a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok között. A továbbiakban rámutatott a külügyminiszter: A Német Szövetségi Köztársaság keleti politikáját a Német Szövetségi Köztársaságnak azok a szövetségesei segítik igazán, amelyek a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi elismerését szorgalmazzák. A Német Szövetségi Köztársaság szövetségesei nemcsak a ratifikációs eljárást könnyítették volna meg, ha nem gátolták volna a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi elismerését, hanem általában is kedvezően hatottak volna a nemzetközi viszonyokra. Itt, most, ebben az összefüggésben, a mi külpolitikánk további lépései tekintetében, kormányunk két kérdést vizsgál. Egyrészt a Német Szövetségi Köztársasággal a diplomáciai kapcsolatok felvételének, másrészt az európai biztonsági konferencia előkészítésének a kérdését. Mi abban a meggyőződésben élünk, hogy az európai biztonsági rendszer kidolgozására, s az európai együttműködési konferencia összehívására irányuló javaslatok és tárgyalások önmagukban is nagy jelentőségűek voltak. Ezek nélkül sokkal nehezebben jött volna létre a szovjet—nyugatnémet, a lengyel—nyugatnémet, a nyugat-berlini négyhatalmi, a két német állam közötti és a moszkvai szovjetamerikai szerződések és megállapodások sorozata. Mi a konferencián abban a tudatban lennénk készek már ma, vagy holnap részt venni, hogy az együttműködésre a biztonság megszilárdításáért már minden erő rendelkezésre áll és a konferencia nem vallana kudarcot. Ennek ellenére szükséges továbbra is a jóakaratú erők mozgósítása, hogy azok a kormányok, amelyek még nem értették meg a konferencia egyetemes szükségességét és hasznosságát, felismerhessék, hogy saját érdekeltségük is azt követeli meg, hogy a konferenciát hívják egybe. Indira Gandhi látogatásával kapcsolatban Péter János ezt mondotta : Mindannyiónk számára nagy öröm és megtiszteltetés, hogy a világtörténelmi tényezővé lett India nagy nemzetközi tekintélyű vezetője, Indira Gandhi ezekben a napokban a Magyar Népköztársaság vendége, és hogy ezen a napon itt, a Parlamentben is köszönthettük. A mi külpolitikánk alapvető törekvése a szocialista országok egységének ápolása. Mindenekelőtt a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatunkat tekintjük fontosnak, nemcsak a magunk érdekében, hanem — mint korábban kifejtettem — az általános nemzetközi érdekeknek megfelelően is. Így készülünk mi most a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal az együttműködés új távlataira. Az együttműködés ilyen távlatait készítette elő a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja együttműködése terén Kádár János elvtárs legutóbbi szovjetunióbeli látogatása és megbeszélése Brezsnyev elvtárssal, s a Szovjetunió Kommunista Pártjának többi vezetőivel. Erre következett Fock Jenő elvtárs látogatása és Brezsnyev, valamint Koszigin elvtársakkal folytatott tárgyalása együttműködésünk elmélyítéséről. A Varsói Szerződés közösségét abban a tudatban erősítjük, hogy minél elevenebb a szövetségi együttműködésünk, annál inkább elősegítjük (Folytatás a 3. oldalon.) Megkezdte tanácskozását az országgyűlés nyári ülésszaka. Képünkön: Kádár János és Komócsin Zoltán az ülésteremben. (Képtávírónkon érkezett). Péter János beszéde Azt a megbízást kaptam a kormánytól, hogy az ország háztartásának eredményeivel és hiányosságaival foglalkozó országgyűlési vita keretében beszámoljak a nemzetközi helyzet legújabb és legfontosabb eseményeiről s ezekkel összefüggésben külpolitikai tevékenységünkről. Az alapvető megállapítás az, hogy az 1971. évi gazdálkodásunk is jól szolgálta az ország javát, s emellett a nemzetközi életre is kedvezően hatott — még hiányosságaival is. A nemzetközi viszonyok alakulása az elmúlt évben is biztosította a kedvező feltételeket az ország fejlődése számára — kezdte felszólalását Péter János, majd hangsúlyozta: Az utóbbi időben ritkán beszélünk, s a nemzetközi irodalom is ritkán ír arról, hogy változatlanul a termonukleáris háború veszélye alatt élünk. Annak, hogy mostanában kevesebbet beszélünk, mint korábban, objektív oka van. A legutóbbi két évtized alatt a Szovjetunió úgy vált termonukleáris nagyhatalommá — a Szovjetunió népeinek nagy anyagi és szellemi áldozatai következtében —, hogy nem képzelhető el ma már olyan másik atomhatalom, amelyik az elrettentő megtorlás kockázata nélkül bárhol támadásra vállalkozhatna. A magyar—szovjet kapcsolatokban ennek a ténynek is szerepe van. Bennünket a Szovjetunióhoz a barátság nagyon sokrétű szálai fűznek. Benne látjuk az új emberi társadalom, a szocialista világ, az emberségesen emberi világ felvirágzásának gyökerét, az emberiség megszabadítását a modern barbárságtól, a fasizmustól, a gázkamra-civilizációtól, a gyarmati sorból feltörő népek védelmezőjét a gyarmatosítók ellen, Magyarország létének megmentőjét a második világháború kataklizmáiból és az arra virradt zűrzavarból. Péter János részletesen szólt a moszkvai szovjet—amerikai tárgyalások érintése után a vietnami és közel-keleti helyzetről, majd leszögezte: A magyar kormány magatartása ezekben a kérdésekben a térség államainak és a nemzetközi biztonságnak az érdekeit kívánja szolgálni. A jelenlegi nemzetközi viszonyok között az európai kérdések értek meg leginkább a megoldásra. Az egész világra kiterjedő osztályharc eredménye az, hogy ez év májusában sűrűn egymásba fonódottan jöttek létre megállapodások és szerződések: a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság, Lengyelország és a Német Szövetségi Köztársaság, Nyugat-Berlinre nézve a négy nagyhatalom, a közlekedésre