Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-23 / 146. szám

t I (Folytatás az 1. oldalról). igényeit kielégítő áruk men­­­nyisége. Egyes termékekből — például a sertéshúsból, kötött­áruból — javult a kínálat. Bővült a tartós fogyasztási cikkek választéka, amit szem­léletesen bizonyít a forgalom 12 százalékos növekedése. Az elmúlt évben a tervezett 71 000 helyett 75 000 lakás épült. Tisztelt képviselő elvtársak ! A gazdasági elemzéseknek mindig egyik kulcskérdése, hogyan ítélhetjük meg a vizs­gált időszak fejlesztési, beru­házási tevékenységét? Az elmúlt évet — a korábbi időszakhoz hasonlóan — nagy­arányú fejlesztés jellemezte. Bővültek ipari és építőipari kapacitásaink, javult a mező­­gazdasági nagyüzemek techni­kai felszereltsége. Üzembe he­lyeztük a TVK polietiléngyá­rát, a Gagarin Hőerőmű újabb 200 mW-os egységét. Termelni kezdett az alumínium-széles­­szalaghengermű Székesfehér­várott, és az évi 2500 lakás ka­pacitású házgyár Debrecen­ben. Több mint 65 000 szarvas­­marha- és 250 ezer sertésférő­helyet létesítettünk. A beruhá­zások eredményeként nemzeti vagyonunk több mint 5 száza­lékkal emelkedett. 1971-ben a beruházások csaknem kétszer olyan gyorsan növekedtek, mint a nemzeti jövedelem termelése. A beru­házási kifizetés 100 milliárd forint volt, a tervezettnél 11 milliárd forinttal több. A beruházás területén még nem enyhült a feszültség és a befejezetlen beruházások állo­mánya az év végén egy esz­tendő beruházási értékének 80 százaléka, összesen 43 nagy­­beruházásnak kellett volna ta­valy elkészülnie. Ezek közül harmincat átadtak, de tizen­hétnél bizonyos befejező mun­kálatok még hátra vannak. A helyzetet már évközben részletesen elemeztük és a népgazdaság idei tervében azt a célt határoztuk el, hogy a szocialista szektor beruházá­sai a tavalyi szintet csak kis­mértékben haladják meg. Ezt olyan módon kívánjuk elérni, hogy módosítottuk a vállalati jövedelemszabályozás rendsze­rét: a nyereségből kisebb a beruházásokra felhasználható rész. Január elseje óta a vállalatok, egyes esetekben a tanácsok, a beruházás meg­kezdése előtt kötelesek tarta­lékot képezni azzal a céllal, hogy legyen pénzük a felme­rülő többletköltségekre és ezt a pénzt ne költhessék újabb beruházások megkezdésére. Emellett kénytelenek voltunk átmenetileg egyes nem terme­lő beruházások — irodaházak, üdülők — építését szigorúan korlátozni. Az állami beruhá­zások körében felülvizsgáltuk a fejlesztési célokat. Tisztelt elvtársak! Napjainkban a munkameg­osztás, a szakosítás mindin­kább nemzetközi méreteket ölt, következésképp külgazda­sági kapcsolataink alakulása fejlődésünk nélkülözhetetlen alkotóeleme. Nemzetközi gazdasági kap­csolataink legfőbb kifejezési formája a külkereskedelmi forgalom alakulása. 1971-ről szólva, annak megítélése külö­nösen bonyolult. A kivitelre és a behozatalra hatott a tőkés világpiac dekonjunktúrája, az 1970-es kedvezőtlen mezőgaz­dasági év miatt elmaradt ex­port. Éreztette hatását a tő­kés világ pénzügyi válsága. 1971. utolsó hónapjaiban csök­kent a külkereskedelem egyen­­súlyhiánya, és ez az irányzat 1972-ben is folytatódik. Hozzákezdtünk a szocialista integráció komplex program­jának megvalósításához. Ez azt is jelenti, hogy az együtt­működésben még nagyobb szerepet kapnak a távlati gaz­daságfejlesztési kérdések. A KGST-ben elsősorban a több országot érintő új beruházási célok összehangolása fokozó­dott. Folytatódik az egyesített energiarendszer továbbfejleszt­­ése, épül a Bapa—2. kőolaj­­vezeték. Különösen sikeresen fejlődik a gyártásszakosítás és a termelési kooperáció az au­tóbusz-, a személy- és teher­gépkocsi-gyártás, a számítás­­technika és a vegyipar egyes területein. Gazdasági munkánk ered­ményeire a tervek, a közgaz­dasági szabályozók és a szub­jektív momentumok egyaránt befolyással vannak. Ez utób­biak, az emberi tényezők je­lentősége nagyobb, mint azt gyakran feltételezik. Jogosult ezért, hogy röviden néhány olyan témát is érintsünk, ame­lyek a vállalati közgondolko­dás problémakörébe tartoznak manapság. Most, nemcsak elvileg, de gyakorlatilag is mindenkinek el kell fogadni, hogy tartósan nem oszthatunk el többet, mint amennyit megtermelünk. A gazdálkodás alapvető mér­céje a fejlesztés területén a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök minél jobb kihaszná­lása; követelmény ez a köz­ponti szerveknél, a tanácsok­nál és a vállalatoknál egy­aránt. A pénzügyminiszter ezután hangsúlyozta: Gazdaságunk helyzete, fejlő­dése — amint a beszámolóból és a költségvetési adat- és információtömegből is kitűnik — sokkal bonyolultabb, mint­sem hogy nagyon röviden jel­lemezhető lenne. Mégis, ha összefoglaló képet akarunk né­hány kérdésre világos választ kell adnunk. Hogyan ítéljük meg eredményeinket a tervek tükrében? Nyugodtan meg­állapíthatjuk, hogy mind­­ az alapvető gazdasági folyamato­kat, mind a költségvetési gaz­dálkodást a tervszerűség jel­lemezte, még akkor is, ha az elmúlt év nem volt mentes a gondoktól. Bízhatunk-e intézkedéseink sikerében, várhatjuk-e gond­jaink enyhülését? Úgy vélem, igen, bízhatunk, ha a gazda­sági élet minden területén, a vállalatoknál, a szövetkezetek­nél, az intézményeknél, a ta­nácsoknál és a központi szer­veknél egyaránt lendületesen és következetesen valóra is váltjuk azokat. Kormányzati munkánknak — gazdasági té­ren — most ez a legfőbb tö­rekvése és ehhez kérem mind­­annyiuk támogatását. Kérem a tisztelt Ország­­gyűlést, hogy ezen gondolatok alapján fogadja el az 1971. évi állami költségvetés végre­hajtásáról szóló jelentést, és hagyja jóvá a beterjesztett törvényjavaslatot. Faluvégi Lajos pénzügymi­niszter beszéde után Ollári István, a terv- és költségvetési bizottság előadója emelkedett szólásra. Ollári István, a törvényja­vaslat előadója beszédében egyebek között leszögezte: Bizottságunknak — mondot­ta a képviselő — az a határo­zott véleménye, hogy az idén a költségvetés kiadásainak nö­vekedése csak a bevételek emelkedésének függvényében engedhető meg. Ennek megva­lósítása csak fegyelmezett munkával, és a rend szigorú betartásával lehetséges. A terv- és költségvetési bi­zottság véleménye — zárta elő­adói beszédét Ollári István —, hogy a népgazdaság egyensú­lyi problémáinak megoldásá­hoz, a tartós eredmények el­éréséhez — a kormányzati szervek határozottsága és fele­lőssége mellett — a gondok megosztására, a lehetőségek­nek felelős mérlegelésére, s a döntések végrehajtásában szé­les körű összefogásra van szükség. A terv- és költségve­tési bizottság nevében javas­lom az Országgyűlésnek, hogy az 1971. évi állami költségve­tés végrehajtásáról szóló tör­vényjavaslatot általánosságban és részleteiben együttesen vi­tassa meg, fogadja el Szünet után az országgyűlés Varga Gábornénak, az ország­gyűlés alelnökének elnökleté­vel folytatta munkáját. Előbb Weiszböck Rezsőné, a soproni szőnyeggyár igazgatója, majd Géczi János Nógrád megyei tanácselnök és dr. Lukács Já­nos pacsai állatorvos felszóla­lása következett Ezután ebéd­szünetre került sor. Ebédszünet után Apró An­tal elnöklésével folytatta ta­nácskozását az országgyűlés. Péter János külügyminiszter volt a következő felszólaló, nézve a Német Szövetségi Köz­­­­társaság, Nyugat-Berlin sze­nátusa és a Német Demokra­tikus Köztársaság, valamint­­ az európai ügyeket is érintő a fegyverkezési versenyt kor­látozó egyezmény a Szovjet­unió és az Amerikai Egyesült Államok között. A továbbiakban rámutatott a külügyminiszter: A Német Szövetségi Köztár­saság keleti politikáját a Né­met Szövetségi Köztársaság­nak azok a szövetségesei segí­tik igazán, amelyek a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi elismerését szor­galmazzák. A Német Szövetségi Köztár­saság szövetségesei nemcsak a ratifikációs eljárást könnyí­tették volna meg, ha nem gá­tolták volna a Német Demok­ratikus Köztársaság nemzet­közi elismerését, hanem álta­lában is kedvezően hatottak volna a nemzetközi viszonyok­ra. Itt, most, ebben az összefüg­gésben, a mi külpolitikánk to­vábbi lépései tekintetében, kormányunk két kérdést vizs­gál. Egyrészt a Német Szövet­ségi Köztársasággal a diplo­máciai kapcsolatok felvételé­nek,­­ másrészt az európai biztonsági konferencia előké­szítésének a kérdését. Mi abban a meggyőződésben élünk, hogy az európai bizton­sági rendszer kidolgozására, s az európai együttműködési konferencia összehívására irá­nyuló javaslatok és tárgyalá­sok önmagukban is nagy je­lentőségűek voltak. Ezek nél­kül sokkal nehezebben jött volna létre a szovjet—nyugat­német, a lengyel—nyugatné­met, a nyugat-berlini négyha­talmi, a két német állam kö­zötti és a moszkvai szovjet­­amerikai szerződések és meg­állapodások sorozata. Mi a konferencián abban a tudatban lennénk készek már ma, vagy holnap részt venni, hogy az együttműködésre a biztonság megszilárdításáért már minden erő rendelkezés­re áll és a konferencia nem vallana kudarcot. Ennek elle­nére szükséges továbbra is a jóakaratú erők mozgósítása, hogy azok a kormányok, ame­lyek még nem értették meg a konferencia egyetemes szüksé­gességét és hasznosságát, felis­merhessék, hogy saját érde­keltségük is azt követeli meg, hogy a konferenciát hívják egybe. Indira Gandhi látogatásával kapcsolatban Péter János ezt mondotta : Mindannyiónk számára nagy öröm és megtiszteltetés, hogy a világtörténelmi tényezővé lett India nagy nemzetközi te­kintélyű vezetője, Indira Gandhi ezekben a napokban a Magyar Népköztársaság vendé­­ge, és hogy ezen a napon itt, a Parlamentben is köszönt­hettük. A mi külpolitikánk alapvető törekvése a szocialista orszá­gok egységének ápolása. Min­denekelőtt a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatunkat tekint­jük fontosnak, nemcsak a magunk érdekében, hanem — mint korábban kifejtettem — az általános nemzetközi érde­keknek megfelelően is. Így készülünk mi most a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal az együtt­működés új távlataira. Az együttműködés ilyen táv­­latait készítette elő a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja együttműködése terén Kádár János elvtárs legutób­bi szovjetunióbeli látogatása és megbeszélése Brezsnyev elvtárssal, s a Szovjetunió Kommunista Pártjának többi vezetőivel. Erre következett Fock Jenő elvtárs látogatása és Brezsnyev, valamint Koszi­gin elvtársakkal folytatott tár­gyalása együttműködésünk el­mélyítéséről. A Varsói Szerződés közös­ségét abban a tudatban erő­sítjük, hogy minél elevenebb a szövetségi együttműködé­sünk, annál inkább elősegítjük (Folytatás a 3. oldalon.) Megkezdte tanácskozását az országgyűlés nyári ülésszaka. Képünkön: Kádár János és Komócsin Zoltán az ülésteremben. (Képtávírónkon érkezett). Péter János beszéde Azt a megbízást kaptam a kormánytól, hogy az ország háztartásának eredményeivel és hiányosságaival foglalkozó országgyűlési vita keretében beszámoljak a nemzetközi helyzet legújabb és legfonto­sabb eseményeiről s ezekkel összefüggésben külpolitikai te­vékenységünkről. Az alapvető megállapítás az, hogy az 1971. évi gazdálkodá­sunk is jól szolgálta az ország javát, s emellett a nemzetkö­zi életre is kedvezően hatott — még hiányosságaival is. A nemzetközi viszonyok alaku­lása az elmúlt évben is biz­tosította a kedvező feltétele­ket az ország fejlődése számá­ra — kezdte felszólalását Pé­ter János, majd hangsúlyozta: Az utóbbi időben ritkán be­szélünk, s a nemzetközi iro­dalom is ritkán ír arról, hogy változatlanul a termonukleáris háború veszélye alatt élünk. Annak, hogy mostanában kevesebbet beszélünk, mint korábban, objektív oka van. A legutóbbi két évtized alatt a Szovjetunió úgy vált termo­nukleáris nagyhatalommá — a Szovjetunió népeinek nagy anyagi és szellemi áldozatai következtében —, hogy nem képzelhető el ma már olyan másik atomhatalom, amelyik az elrettentő megtorlás kocká­zata nélkül bárhol támadásra vállalkozhatna. A magyar—szovjet kapcso­latokban ennek a ténynek is szerepe van. Bennünket a Szovjetunióhoz a barátság na­gyon sokrétű szálai fűznek. Benne látjuk az új emberi tár­sadalom, a szocialista világ, az emberségesen emberi világ felvirágzásának gyökerét, az emberiség megszabadítását a modern barbárságtól, a fasiz­mustól, a gázkamra-civilizáció­tól, a gyarmati sorból feltörő népek védelmezőjét a gyar­matosítók ellen, Magyarország létének megmentőjét a máso­dik világháború kataklizmái­ból és az arra virradt zűr­zavarból. Péter János részletesen szólt a moszkvai szovjet—amerikai tárgyalások érintése után a vietnami és közel-keleti hely­zetről, majd leszögezte: A magyar kormány maga­tartása ezekben a kérdések­ben a térség államainak és a nemzetközi biztonságnak az érdekeit kívánja szolgálni. A jelenlegi nemzetközi vi­szonyok között az európai kér­dések értek meg leginkább a megoldásra. Az egész világra kiterjedő osztályharc eredmé­nye az, hogy ez év májusában sűrűn egymásba fonódottan jöttek létre megállapodások és szerződések: a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársa­ság, Lengyelország és a Né­met Szövetségi Köztársaság, Nyugat-Berlinre nézve a négy nagyhatalom, a közlekedésre

Next