Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-01 / 232. szám
I Verseny — a hazai piacon Verseny a javából! — állapíthatjuk meg, ha a szintetikus mosószerek mind gazdagabb választékára, korszerű csomagolására és csökkenő árára gondolunk. Hasonló következtetésre jutunk akkor is, ha a televíziós vevőkészülékek gyártását, kereskedelmi forgalmát nézzük. Gondoljunk csak arra, hogy az Orion és a Videoton páros versenyének következtében emelkedett a tévékészülékek garanciális ideje, egy esztendőről két évre, sőt, időszakonként bizonyos típusoké háromra. A piaci verseny vitathatatlan eredményeit fedezhetjük fel az olaj- és gáztüzelésű kályhák, fűtőberendezések növekvő gyártásában, választékuk bővülésében is. A termelőszövetkezetek feldolgozó üzemeiben, közös vállalatainál gyártott konzervek, száraztészták, tejtermékek szintén gyarapították az áruválasztékot. Valószínűleg nehezebb lenne felsorolni azokat a termékeket , mert ezek vannak többségben amhelyeket még nem mozdított ki a verseny évtizedes „nyugalmi” állapotukból. A termelők és az eladók számára persze kényelmes és átmenetileg talán még előnyös, is ez a monopolhelyzet. A vevő viszont kiszolgáltatott: eszi, nem eszi, nem kap mást. S a népgazdaság is károsodik, ha az anyagot, az energiát, a munkaidőt korszerűtlen vagy silány minőségű termékek gyártására fecsérlik. Változatlanul időszerű feladat tehát a monopolhelyzet gazdaságilag ésszerű korlátozása, a verseny körének szélesítése. Sokan úgy gondolják, hogy verseny csak ott lehet, ahol párhuzamosan kettő vagy több vállalat, szövetkezet foglalkozik az adott termék előállításával. Valójában a ver ■seny, a versenyképes termelés nem feltételezi minden áron a párhuzamos hazai gyártást. Gyakran , ez egyébként is megvalósíthatatlan. Ha például két hazai vállalatnál gyártanának háztartási hűtőszekrényeket csupán , azért, hogy verseny legyen a termelők között, annak több lenne a kS-ára, mint a haszna. Mert a készülékek így kisebb zárkában, drágábban, korszerűtlenebb módszerekkel, s valószínűleg gyengébb minőségben készülnének. Mindehhez még hozzátehetjük: abból, hogy nincs párhuzamos gyártás, még egyáltalán, nem szükségszerű , a hazai termelő kiváltságos, monopolhelyzete. Noha a"..háztartási hűtőgépek gyártásával például egyetlen vállalat foglalkozik hazánkban, mégis bővül a választék, javult a minőség. A jászberényiek európai színvonalon dolgoznak, a garanciális időt is elsőnek emelték fel két évre. . Mert a Lehelkészülékek csak látszólag vannak kiváltságos, monopolhelyzetben. A hazai piacon versenyt támasztanak az import (szovjet, csehszlovák, lengyel) készülékek. .. De a Lehel- hűtőszekrényeket egyre nagyobb mennyiségben exportálják is s így külföldön még élesebb versenyben kell helytállnuk. Tehát a gyártók egy pillanatig sem pihenhetnek babérjaikon. Vagyis a hazai piacon folyó versenynél fontos, eszköze a külkereskedelem, mindenekelőtt az import. A hazánkhoz hasonló, nyyílt gazdaságú országokban, ahol a külkereskedelem súlya rendkívül nagy, az import fogyasztási cikkek aránya a lakosság ellátásában többnyire kétharmszor magasabb, mint nálunk. A gazdag választék, az árubőség elképzelhetetlen nagyarányú import nélkül. Bár az utóbbi években tudatosan törekszünk import és az általa támasztott verseny fokozására, az erőfeszítések bizonyos korlátokba ütköznek. A nyugati import mértékét behatárolja az ország devizahelyzete. (A nyugatról vásárolt fogyasztási cikkek bővítik ugyan a választékot, de korlátozott mennyiségük és viszonylag magas áruk miatt érdemben nem szólnak bele a versenybe.) A szocialista országok pedig maguk sem bővelkednek fogyasztási cikkekben, s így a mérsékelt kínálat eleve korlátozza a tőlük származó importot. Az áruhiány, a könnyű belföldi értékesítés aligha készteti a termelőket kivitelre, a verseny sajátos formájának, az éles, világpiaci konkurrenciának a vállalására. Az árubőség, amely részben szülője, részben következménye a versenynek, de mindenképpen a fogyasztói érdekeket szolgálja, csak sok esztendő kitartó erőfeszítései árán jöhet létre. Az elmúlt négy-öt évben sokat javult az áru- . ellátás, csökkent a hiánycikkek száma, de a helyzet még mindig nem kielégítő. Ezért például hiába készít,sok-sok állami és szövetkezeti üzem cipőt, eddig ma sem alakult ki igazi verseny közöttük, a lábbelik minőségé,, évek óta igen éles bírálatok érik. S a nagyarányú, cinőexport sem serkentett, jobb munkára, furcsa módon inkább az elkényelmesedés irányába hatott. A vállalatok, a szövetkezetek előnyben részesítették ugyan a nagy sorozatú szőttet rendeléseket, de nem becsülték meg a valóban, kedvező piacot. . . A magyar könnyűipari termékekkel szemben, „egyre nagyobb követelményeket támasztanak a szocialista országok piacai, amelyeken mind nagyobb mennyiségben megjelennek a nyugat áruk is. S e növekvő versenyre nem reagáltak üzemeink ezért minisztériumi beavatkozásra került sor. Bevezették például a központi, minőségellenőrzést, vagy _ mivel a sorozatos figyelmeztetések nem hoztak eredményt — leváltották a Minőségi Cipőgyár 22 különböző beosztású vezetőjét. _ 1 A piaci verseny nem, önkéntességen alapul, nem előzi meg felhívás és csatlakozás, a termelői és a kereskedelmi vállalatok mégsem térhetnek ki előle. Ha a feltételek adottak, a verseny a résztvevők szándékaitól függetlenül hat. A központi és az ágazati irányítás feladata a verseny feltételeinek megteremtése és mértékének, „hőfokának” szabályozása. Esetenként arra is ügyelni kell, hogy a verseny , ne váljon öncélúvá, ne legyen több a népgazdaság, kara, mint a haszna. Egyelőre azonban még inkább a monopolhelyzet felszámolása, a verseny feltételeinek megteremtése a fő feladat. Ezért célszerű például gyarapítani a kis- és középüzemek ma még szerény számát. A nagyvállalati szervezetek felülvizsgálása során pedig — ha a monopol helyzet fenntartásához nem fűződik bizonyítható népgazdasági érdek — kívánatos a versenynek és a vevőnek egyaránt,kedvező decentralizálás. A kereskedelmi hálózat, fejlesztéséhei „udvari, csak érdemes a bolti, a vállalati verseny feltételeit erősíteni, nehogy az értékesítés monopoliuma fékezne a választék bővítésére, a zavartalan áruellátásra irányuló erőfeszítéseket. '_ ‘ *' ’ ' i. -/-| K- J ŐSZI HALÁSZAT A paksi Vörös Csillag és a tolnai Béke Htsz közös kezelésében lévő tolnai felső holt- Dunán megkezdték az őszi lehalászást. Képünkön a megye két htsz-ének emberei közösen végzik a halászást. ’* Fotó: Gottvald ROBOTRON a DEDÁSZ-nál Elektronikus számítógépet vásárolt a Dél-Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat. Az öt megyét villamos energiával ellátó hálózatainak üzemeltetésével kapcsolatos adminisztrációs és számítástechnikai feladatok elvégzésére ennek a hónapnak közepén egy NDK gyártmányú ROBOTRON-21 típusú számítógépet állítanak be a vállalat pécsi központjában. A DÉDÁSZ-nál nem most kezdik meg, a feladatok számítógépes megoldását. Hosszabb idő óta a modern technika segítségével készítették a villanyszámlákat, és alkalmaztak számítógépeket az adminisztrációs munka megkönnyítéséhez is. Ezt azonban bérmunkáiban a Számítástechnikai Ügyvitelszervező Vállalat pécsi adatfeldolgozó központja, a pesti Számítástechnikai Kutatóintézet’’ és á1'1' vtltínás' iparág kutatóintézete végezte. A jövőben a 26 millióért vásárolt berendezés készíti az öt megye 450 ezer fogyasztójának áramszámláját, a vállalat évi több mint negyedmilliárd forintos anyagforgalmának naprakész könyvelését, sőt, később, ha a megfelelő programozást elkészítették, a bérszámfejtést is. Tervezik, hogy, ha teljes kapacitással, dolgozik a berendezés, ugyanezeket a feladatokat elvégzik a szegedi testvérvállalatnak is. Az' NDK ’cég 'jelzése szerint október 15-én indul az NDK- ból a számítógépet szállító kamion. Mivel Magyarországon ez lesz az első ilyen berendezés, már most sokan érdeklődnek a számítógépet vásárolni szándékozó hazai vállalattól. Munkásfiatalok ACSNAK Manapság hiány van ács szakmunkásokból. Nagy hiány, már-már krónikus. Megváltozott a szakma. A régi ácsolatkészítő kisiparos helyett, az ács ma elsősorban a zs‘alü2ásnál nélkülözhetetlen. 1 . ■ [UNK] Ezt a foglalkozást sokszor csak az választja, aki másutt már,nem kap helyet.Hogy még így is vannak a szakmának ifjú kiválói, az összképen mit sem javít. Sztankovics Sándor például autószerelő szeretett volna lenni. Késett a jelentkezéssel, nem vették fel. Meséli, hogy otthon sokáig tanakodtak a szülei, mi lenne a legjobb. Azt mindenképpen eldöntötték, hogy a fiukból iparosember lesz. Hiszen csak szét kell nézni Alsónánán. Az iparosok kenyere biztos kenyér. Először nem tetszett. Az ácsszakmáról annyi fogalma volt, hogy ott bizony magasban kell dolgozni, ahol a biztonsági öv már kötelező. Amikor azután jöttek az első önálló feladatok a TOTEV-nél — igen, a számítások, Sztankovics Sándor mindig jó tanuló volt — már nem haragudott a döntésért, hogy ácstanulónak küldték. Az első siker végleg eldöntötte a sorsát. 1963. áprilisában megnyerte a Szakma ifjú mestere verseny megyei döntőjét. Társainál néhány hónappal előbb szabadult, de nem is ez volt a fontos. Hanem „hogy rájött:’ez a szakma, melyhez, annyi erő, ügyességi sőt ész kell, neki való. — Csak akkor, fájt a szívem — mondja —, amikor délutánonként együtt buszoztam haza ,a gimnazistákkal. Jól kerestem, de az nem minden. Akkoriban már az alsónánai KISZ-szervezet kultúrfelelőse. „Végre egy ember” — mondták a faluban — „aki nemcsak beszél, hanem tesz is”. Szóval elégedettek voltak . Sztankovics Sándorral. ” Olyannyira, hogy a következő évben ő lett az ifjúsági szervezet, titkára. Azóta is ő . * — Katonaság? — Néhány kellemes emlék —mondja —g és kemény munka. Meggyőződésem, hogy az a két év, amit, a katonaságnál töltünk el, egész életünkben segít. Igazán felnőtté csak ott válik minden fiú." Megkapja az Egység kiváló katonája címet. Kultúrmunkát végez, sokat olvas. Akkor határozza el, ha leszerel beiratkozik a technikumba. — Miért nem maradt a TOTÉV-nél? . Először megkerüli a választ aztán azt mondja : — Úgy éreztem az állami építőknél szebb feladatok vannak. Talán igazam is volt Egyéves munkaviszony után kiemeltek. Tudom, ez " általában azt "jelenti, hogy valaki ácsból művezető lesz, vagy nem végez többé fizikai munkát. Én úgy érzem, hogy az ácsszakmán belül emeltek ki. Rám bízták a vasszerkezeti elemek bemérését. Tavaly Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott. Számára váratlanul. Munkatársai szerint természetes, hogy rá esett a döntés. „Ha valaki, akkor a Sanyi igazán megérdemelte.” A legutóbbi alsónánai tanácstagválasztás óta ő a legfiatalabb tanácstag a faluban. Mi jöhet még? — Nősülés előtt állok — mondja. — Ideje. Régóta együtt járunk a menyasszonyommal. A katonaságnál elhatározott középiskola elvégzése egyelőre elmaradt. De nem végleg. ‘ — Az már bizonyos — jelenti ki —, hogy jövőre jelentkezem. Művezetői iskolába, vagy inkább technikumba. Az időm megvan hozzá. Sokáig gondolkodik, hogy szép kereken fejezze be a beszélgetést. — Azt feltétlenül írja meg — mondja — hogy a társaimnak sokat köszönhetek, amiért így alakult az életem. Azt hiszem ezt egyenként mindenki elmondaná. Olyanok vagyunk mi itt a Sió-zsilip építésénél, mint egy nagy család. Évekig tart a munka. A végén már majdnem azt is tudjuk, hogy mit gondol a másik. • K. P. \