Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-31 / 25. szám
TOLNA MEGYEI XXIII. évfolyam, 25. szám Megindult a munka a kertészetekben Tolna megye több kertészetében megkezdték a melegágyak előkészítését, s az üvegházakban a primőrök magjának vetését. A medinai Béke Tsz üvegházában hozzáfogtak a paradicsommag vetéséhez, s hozzáláttak a már korábban elvetett karalábé- és salátapalánták tápkockákba való tűzdeléséhez. Rövidesen sor kerül a karfiol „tápkockázására” is. Előreláthatólag márciusban ötvenezer karalábé, százötvenezer saláta és negyvenezer karfiolpalánta kerül az üvegházból fólia sátor alá. A medinai tsz három hektáron termesztett fólia alatt primőröket Szekszárd és környékének ellátására. A szedresi Petőfi Tsz kertészeti telepén megkezdték a talaj előkészítését a fólia sátrakban, 10 500 négyzetméteren. A tsz paprika- és paradicsompalántát nevel az üvegházában, s mintegy hatezer négyzetméteren termeszt primőröket fólia sátrakban. Februárban 2250 négyzetméternyi új fólia sátor építésével is bővítik Szedresen a tsz kertészetét. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ARA: 80 FILLÉR Szerda, 1973. január 31. Köszönet a támogatásért — Saigoni csapatok támadása i háború befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló megállapodás aláírása alkalmából. Ton Duc Thang, a VDK elnöke megnyitó beszédében méltatta a vietnami nép győzelmét, s a testvéri országok, a nemzeti felszabadító mozgalom, a világ összes béke- és igazságszerető erői nemzetközi szolidaritásának sikereként értékelte a megállapodást. Pham Van Dong, a demokratikus Vietnam miniszterelnöke a békemegállapodás tartalmáról tájékoztatta a résztvevőket és részletesen ismertette annak főbb pontjait. (Folytatás a 2. oldalon) A Vietnami Hazafias Front Központi Bizottsága rendkívüli plenáris ülést tartott a vietna m képen látható segélyszállítmány — gyógyszerek, sátrak, dzsipek — a Finn Vöröskereszt küldeménye a vietnami népnek. A felvétel a helsinki repülőtéren készült szállítás előtt. A Biztonsági Tanács rendkívüli ülése Zambia, Guinea, Kenya, Szudán és Jugoszlávia kérésére rendkívüli ülést tartott az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy megvitassa a zambiai— rhodesiai határon kialakult aggasztó helyzetet. A Biztonsági Tanács ülésén Paul Lusaka, zambiai delegátus tényekkel bizonyította, hogy a rhodesiai és dél-afrikai fajgyűlölők összeesküvést szőnek a protugál gyarmatosítókkal abból a célból, hogy az afrikai kontinens déli részén fajgyűlölő, gyarmatosító támaszpontot hozzanak létre. Rámutatott, hogy Nagy-Britannia közvetlenül felelős a kialakult helyzetért mert az angol kormány állandó engedményeket tesz a fajgyűlölőknek. A zambiai nagykövet 12 pontos programot terjesztett a testület elé, amelyben felkérte a Biztonsági Tanácsot, hogy ítélje el Rhodesia nyilvánvaló agresszióját és a katonai fenyegetésekkel kísért gazdasági zsarolást. Paul Lusaka kijelentette: kormánya attól tart, hogy Rhodésia légitámadásokat fog intézni az ország ellen. Mint mondotta, az a tény, hogy a határon állomásozó rhodésiai csapatokat 4000 dél-afrikai katonával erősítették meg, arra utal, hogy a pretoriai kormány is foglalkozik Zambia megtámadásának gondolatával. Lusaka felszólította a testületet, hogy ítélje el a délafrikai fajgyűlölő kormányt, amiért csapatokat küldött Rhodésiába és követelje az egységek haladéktalan visszavonását. Sir Colin Crowe, Nagy-Britannia delegátusa válaszbeszédében elvetette a szankciók megszigorításának gondolatát. A nagykövet azzal érvelt, hogy még a Biztonsági Tanács 1968- as határozatát megszavazó államok sem teljesítik ezirányú kötelezettségeiket. Ghana, Jugoszlávia, Tanzánia és Marokkó képviselői után Viktor Iszraeljan szovjet delegátus emelkedett szólásra. A szovjet küldött a Rhodesia ellen hozott szankciók megerősítése és kiterjesztése mellett szállt síkra. Újabb 35 millió forinttal... A Szekszárdi Szabó Sziivetkezet aktívaülése Tegnap aktívaértekezletet tartott a Szekszárdi Szabó Szövetkezet a Babits művelődési központban. Bevezetőként Kopp Ádám elnök ismertette az elmúlt év eredményeit. Az értékelés alapján a tavalyi évben az 1000 dolgozónál többet számláló szövetkezet termelési értéke 65 millió forint körül volt, mely az 1971-hez képest ugrásszerű emelkedést jelent. (Tavalyelőtt 35 millió). Ugyanakkor növekedett a bérmunka aránya, a méretes szabóság tevékenysége. A lakossági árbevétel 28 százalékkal haladta meg az 1971. évit. Elmondotta, hogy az elmúlt évben a szövetkezet konfekciót készítő dolgozói szinte teljes egészében exportra termeltek. Jelentős az előrehaladás az üzem és munkaszervezés terén. A közelmúltban üzem- és munkaszervezési osztály létesült, mely koordinálja a tennivalókat. 1973-ban a szövetkezet újabb 35 millió forinttal kívánja növelni termelését. Ezzel a nyereség 4,5 millió forintra nő majd. Az elnök részletesen foglalkozott a munka hatékonyságát csökkentő jelenségekkel, a még meglévő tartalékok feltárási lehetőségeivel. Ezzel kapcsolatban a minőség további javítását irányozták elő. A beszámolót sok hozzászólás, vita követte. A szövetkezet hat telepéről érkező dolgozók (a hatodik éppen tegnap kezdte el a munkát a Baranya megyei Majson) szenvedélyesen mondták el véleményüket a hiányosságokról, közösen keresve a megoldást. A száz résztvevő közül körülbelül húszan hozzászóltak, elsősorban üzem- és munkaszervezési témákhoz. A gyűlés Telek István párttitkár, valamint az elnök összefoglalójával ért véget. A társadalmi ellenőr A főnök sokáig törte a fejét a dolgon. Nevek, arcok, emberek villantak fel benne. Választani kellett. Amikor döntött, lement a földszintre, ahol a rádiókat, tévéket, meg a hibás háztartási gépeket veszik fel, s odaszólt Gazdagnéhoz: — Meglepetésem van a maga számára. Julcsi! — Mi lenne az? — Társadalmi ellenőr lesz. Persze, csak akkor, ha vállalja. Gazdag Istvánnéval a GELKA felvevőhelyiségében beszélgetünk. Nehéz egy-két szóra is kiszabadítani az ügyfelek köréből. — Nyáron könnyebb lenne — mondja. — Nálunk a tél, meg az ősz a szezon. — Tehát, ennyi volt az ellenőrködés kezdete... — Igen. Folytatom. Tehát, ahogy a főnök ezt bejelentette nekem, sokáig gondolkodtam a dolgon, s végül úgy döntöttem, hogy elvállalom. Miért ne? S az egészet úgy fogtam fel, hogy ugyanúgy megyek be bármelyik boltba, étterembe, büfébe, mint vevő, vagy mint vendég. Legfeljebb azzal az előnnyel, hogy ha valami kifogásolni valót látok, könnyebben tudom majd orvosoltatni. Kis idő múltán Gazdag Istvánnét hívták, hogy jelentkezzen a Tolna megyei Tanács V.B. Kereskedelmi Felügyelőségén. — Mindjárt az első alkalommal elmondták, mi lesz a feladatom, de azt is hozzátették, ha meggondoltam magam, még visszaléphetek. Maradtam. — Hány „bevetésen” volt? — Az elmúlt egy év alatt? Nem tudom megmondani hányszor. Voltam vidéken, jártam a Hotel Dombóvárban, ellenőriztünk Szekszárdon, többek között a Gemenc Szállóban is. — Emlékek? — Természetesen máris vannak. Különben pontosan egy éve, hogy társadalmi ellenőr vagyok. Ami az emlékeket illeti, az első ellenőrzésre mindig visszaemlékszem. Kicsit lámpalázas voltam. Egyedül ültem be egy vendéglőbe, konyakot, kávét, meg egy üveg hűsítőt kértem, és mindjárt utána fizettem is, hogy kéznél legyen a számla. Azután szóltam a többieknek, a főhivatású ellenőröknek, akik kint vártak az ajtó előtt. Tudom, a konyak kevesebb volt, azután a málna keverési aránya sem volt megfelelő. — Kialakult-e már valami egyéni módszere? — Talán. Mindig azt tartom szem előtt, hogy a fogyasztók érdekeit védem. Mint háziasszony is, ha vásárolni megyek, figyelek, szemmértékkel ellenőrzök. Ha valami visszásságot fedezek fel, szólok a felügyelőségen. — Szólni kell? — Igen, mivel a társadalmi ellenőr csak javasolhat, de nem utasíthat. Nem látványos munka a társadalmi ellenőröké, önszántukból, minden térítés nélkül, társadalmi munkában végzik. Arra természetesen figyelnek a kereskedelmi felügyelőségen is, hogy ki hogyan látja el a feladatait. A múlt év november 7-én Gazdagnét a felügyelőségre hívták, ötszáz forint pénzjutalmat kapott elmúlt évi jó munkájáért — Gondok? — Akadnak azok is. A munkahelyről, különösen hóvégi záráskor nehéz elmenni. Hogy van-e valami rangja a munkámnak? Gondolom, van. Hiszen nem egyszer előfordult már, hogy ismerősök szóltak, Julcsi, nem lehetne ennek, vagy annak a dolognak utánanézni... Ha lehet utánanézünk. — vj — A Hofburgban minden készen áll Nagy volt a forgalom kedden a Schwechati repülőtéren. Sorra érkeztek a küldöttségek az európai kölcsönös csapat- és fegyvercsökkentési tárgyalásokat előkészítő konzultációra, amely szerdán a délutáni órákban megkezdődhet. Azért nem előbb, mert a szovjet küldöttség érkezését szerda délelőttre várják — írja hírmagyarázónk. Mint dr. Ernst Stock, a bécsi Hofburg kongresszusi központjának igazgatója nyilatkozta : az osztrák kormány megtette a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy a tanácskozások a tervezett időpontban, január 31-én megkezdődhessenek. Ausztria, mint dr. Stock hozzáfűzte, csupán a házigazda, s „a semleges barát” szerepét játssza. Státusza legfeljebb akkor változik meg, ha az előkészítő konzultációkba esetleg, a semleges országok is bekapcsolódnak. Itt kell említést tennünk arról, még nem pontos a konzultáció részvevőinek névsora. Azok a szocialista országok ugyanis, amelyek már bizonyosan ott lesznek a konzultációs asztal mellett — a Szovjetunió, Csehszlovákia, a Lengyel Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és hazánk delegátusai — azt javasolták, hogy legyen részvevője a tanácskozásnak Bulgária és Románia is. Egyelőre azonban még nem dőlt el, hogy e két szocialista ország megbízottai teljes jogú képviselettel, vagy megfigyelői minőségben lesznek-e ott Bécsben. Lényeges azonban az előzetes konzultáció létrejöttének ténye. Emlékeztetni kell olvasóinkat arra, hogy a nyugati országok — indokolt a párhuzam, csakúgy, mint a Helsinkiben zajló konzultációval, az európai biztonsági és együttműködési értekezlettel, s annak sokoldalú előkészítésével kapcsolatban — kezdetben korántsem mutatkoztak készségesnek. Később Genfet javasolták az európai fegyverzet csökkentésére irányuló előzetes konzultáció színhelyének, majd elfogadták mégis a szocialista országok javaslatát, amely Bécset indítványozta helyszínként. Ugyancsak a szocialista országok javasolták, hogy az egyenjogúság alapján helyet kell kapnia a konzultáción valamennyi európai államnak, amely ez iránt érdekeltséget tanúsít, továbbá — az Európában csapatokat állomásoztató — két tengerentúli országnak, Kanadának, s az USA-nak is. Azaz, miként az európai biztonsági konferencia esetében, ebben a kérdésben is sok akadályt kellett átugrani, nehézséget legyőzni, amíg a probléma eljutott odáig, hogy a bécsi Hofburgban minden készen áll az előkészítő konzultációra. Az európai közvélemény reméli: Bécs az európai enyhülési folyamat újabb állomása lesz.