Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-31 / 25. szám

TOLNA MEGYEI XXIII. évfolyam, 25. szám Megindult a munka a kertészetekben Tolna megye több kertésze­tében megkezdték a meleg­ágyak előkészítését, s az üveg­házakban a primőrök magjá­nak vetését. A medinai Béke Tsz üvegházában hozzáfogtak a paradicsommag vetéséhez, s hozzáláttak a már korábban elvetett karalábé- és saláta­palánták tápkockákba való tűzdeléséhez. Rövidesen sor kerül a karfiol „tápkockázásá­­ra” is. Előreláthatólag már­ciusban ötvenezer karalábé, százötvenezer saláta és negy­venezer karfiolpalánta kerül az üvegházból fólia sátor alá. A medinai tsz három hektáron termesztett fólia alatt primő­röket Szekszárd és környéké­nek ellátására. A szedresi Pe­tőfi Tsz kertészeti telepén megkezdték a talaj előkészíté­sét a fólia sátrakban, 10 500 négyzetméteren. A tsz paprika- és paradicsompalántát nevel az üvegházában, s mintegy hat­ezer négyzetméteren termeszt primőröket fólia sátrakban. Februárban 2250 négyzetméter­nyi új fólia sátor építésével is bővítik Szedresen a tsz kerté­szetét. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! T­OLNA M­­EGYEI BIZOTTSÁ­GÁNAK LAPJA ARA: 80 FILLÉR Szerda, 1973. január 31. Köszönet a támogatásért — Saigoni csapatok támadása­ ­i háború befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló megállapodás aláírása alkal­mából. Ton Duc Thang, a VDK el­nöke megnyitó beszédében méltatta a vietnami nép győ­zelmét, s a testvéri országok, a nemzeti felszabadító mozga­lom, a világ összes béke- és igazságszerető erői nemzetközi szolidaritásának sikereként ér­tékelte a megállapodást. Pham Van Dong, a demok­ratikus Vietnam miniszter­­elnöke a békemegállapodás tartalmáról tájékoztatta a résztvevőket és részletesen is­mertette annak főbb pontjait. (Folytatás a 2. oldalon) A Vietnami Hazafias Front Központi Bizottsága rendkívüli plenáris ülést tartott a vietna­­ m képen látható segélyszállítmány — gyógyszerek, sátrak, dzsipek — a Finn Vöröskereszt küldeménye a vietnami nép­nek. A felvétel a helsinki repülőtéren készült­ szállítás előtt. A Biztonsági Tanács rendkívüli ülése Zambia, Guinea, Kenya, Szudán és Jugoszlávia kérésére rendkívüli ülést tartott az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy megvitassa a zambiai— rhodesiai határon kialakult aggasztó helyzetet. A Biztonsági Tanács ülésén Paul Lusaka, zambiai delegá­tus tényekkel bizonyította, hogy a rhodesiai és dél-afrikai fajgyűlölők összeesküvést sző­nek a protugál gyarmatosítók­kal abból a célból, hogy az afrikai kontinens déli részén fajgyűlölő, gyarmatosító tá­maszpontot hozzanak létre. Rá­­mutatott, hogy Nagy-Britan­­nia közvetlenül felelős a ki­alakult helyzetért mert az an­gol kormány állandó enged­ményeket tesz a fajgyűlölők­nek. A zambiai nagykövet 12 pontos program­ot terjesztett a testület elé, amelyben felkér­te a Biztonsági Tanácsot, hogy ítélje el Rhodesia nyilvánvaló agresszióját és a katonai fe­nyegetésekkel kísért gazdasági zsarolást. Paul Lusaka kijelen­tette: kormánya attól tart, hogy Rhodésia légitámadásokat fog intézni az ország ellen. Mint mondotta, az a tény, hogy a határon állomásozó rhodésiai csapatokat 4000 dél-afrikai ka­tonával erősítették meg, arra utal, hogy a pretoriai kor­mány is foglalkozik Zambia megtámadásának gondolatával. Lusaka felszólította a tes­tületet, hogy ítélje el a dél­afrikai fajgyűlölő kormányt, amiért csapatokat küldött Rho­­désiába és követelje az egy­ségek haladéktalan visszavo­nását. Sir Colin Crowe, Nagy-Bri­­tannia delegátusa válaszbeszé­dében elvetette a szankciók megszigorításának gondolatát. A nagykövet azzal érvelt, hogy még a Biztonsági Tanács 1968- as határozatát megszavazó ál­lamok sem teljesítik ezirányú kötelezettségeiket. Ghana, Jugoszlávia, Tanzá­nia és Marokkó képviselői után Viktor Iszraeljan szovjet dele­gátus emelkedett szólásra. A szovjet küldött a Rhodesia el­len hozott szankciók megerősí­tése és kiterjesztése mellett szállt síkra. Újabb 35 millió forinttal... A Szekszárdi Szabó Sziivetkezet aktívaülése Tegnap aktívaértekezletet tartott a Szekszárdi Szabó Szövetkezet a Babits művelő­dési központban. Bevezetőként Kopp Ádám elnök ismertette az elmúlt év eredményeit. Az értékelés alap­ján a tavalyi évben az 1000 dolgozónál többet számláló szö­vetkezet termelési értéke 65 millió forint körül volt, mely az 1971-hez képest ugrásszerű emelkedést jelent. (Tavalyelőtt 35 millió). Ugyanakkor növe­kedett a bérmunka aránya, a méretes szabóság tevékenysé­ge. A lakossági árbevétel 28 százalékkal haladta meg az 1971. évit. Elmondotta, hogy az elmúlt évben a szövetkezet konfek­ciót készítő dolgozói szinte tel­jes egészében exportra termel­tek. Jelentős az előrehaladás az üzem és munkaszervezés te­rén. A közelmúltban üzem- és munkaszervezési osztály lé­tesült, mely koordinálja a tennivalókat. 1973-ban a szövetkezet újabb 35 millió forinttal kívánja nö­velni termelését. Ezzel a nye­reség 4,5 millió forintra nő majd. Az elnök részletesen foglal­kozott a munka hatékonyságát csökkentő jelenségekkel, a még meglévő tartalékok feltá­rási lehetős­égeivel. Ezzel kap­csolatban a minőség további javítását irányozták elő. A beszámolót sok hozzászó­lás, vita követte. A szövetke­zet hat telepéről érkező dol­gozók (a hatodik éppen teg­nap kezdte el a munkát a Ba­ranya megyei Majson) szen­vedélyesen mondták el véle­ményüket a hiányosságokról, közösen keresve a megoldást. A száz résztvevő közül körül­belül húszan hozzászóltak, el­sősorban üzem- és munkaszer­vezési témákhoz. A gyűlés Telek István párt­titkár, valamint az elnök ös­­­szefoglalójával ért véget. A társadalm­i ellenőr A főnök sokáig törte a fejét a dolgon. Nevek, arcok, em­berek villantak fel benne. Vá­lasztani kellett. Amikor döntött, lement a földszintre, ahol a rádiókat, tévéket, meg a hibás háztartá­si gépeket veszik fel, s oda­szól­t Gazdagnéhoz: — Meglepetésem van a ma­ga számára. Julcsi! — Mi lenne az? — Társadalmi ellenőr lesz. Persze, csak akkor, ha vállalja. Gazdag Istvánnéval a GELKA felvevőhelyiségében beszélgetünk. Nehéz egy-két szóra is kiszabadítani az ügy­felek köréből. — Nyáron könnyebb lenne — mondja. — Nálunk a tél, meg az ősz a szezon. — Tehát, ennyi volt az el­lenőrködés kezdete... — Igen. Folytatom. Tehát, ahogy a főnök ezt bejelentette nekem, sokáig gondolkodtam a dolgon, s végül úgy döntöttem, hogy elvállalom. Miért ne? S az egészet úgy fogtam fel, hogy ugyanúgy megyek be bármelyik boltba, étterembe, büfébe, mint vevő, vagy mint vendég. Legfeljebb azzal az előnnyel, hogy ha valami ki­fogásolni valót látok, kön­­­nyebben tudom majd orvosol­ta­tni. Kis idő múltán Gazdag Ist­­vánnét hívták, hogy jelentkez­zen a Tolna megyei Tanács V.B. Kereskedelmi Felügyelő­ségén. — Mindjárt az első alkalom­mal elmondták, mi lesz a fel­adatom, de azt is hozzátették, ha meggondoltam magam, még visszaléphetek. Maradtam. — Hány „bevetésen” volt? — Az elmúlt egy év alatt? Nem tudom megmondani hányszor. Voltam vidéken, jár­tam a Hotel Dombóvárban, el­lenőriztünk Szekszárdon, töb­bek között a Gemenc Szálló­ban is. — Emlékek? — Természetesen máris van­­nak. Különben pontosan egy éve, hogy társadalmi ellenőr vagyok. Ami az emlékeket il­leti, az első ellenőrzésre min­dig visszaemlékszem. Kicsit lámpalázas voltam. Egyedül ültem be egy vendéglőbe, ko­nyakot, kávét, meg egy üveg hűsítőt kértem, és mindjárt utána fizettem is, hogy kéznél legyen a számla. Azután szól­tam a többieknek, a főhivatá­sú ellenőröknek, akik kint vár­tak az ajtó előtt. Tudom, a konyak kevesebb volt, azután a málna keverési aránya sem volt megfelelő. — Kialakult-e már valami egyéni módszere? — Talán. Mindig azt tartom szem előtt, hogy a fogyasztók érdekeit védem. Mint házi­asszony is, ha vásárolni me­gyek, figyelek, szemmértékkel ellenőrzök. Ha valami visszás­ságot fedezek fel, szólok a felügyelőségen. — Szólni kell? — Igen, mivel a társadalmi ellenőr csak javasolhat, de nem utasíthat. Nem látványos munka a társadalmi ellenőröké, önszán­tukból, minden térítés nélkül, társadalmi munkában végzik. Arra természetesen figyel­nek a kereskedelmi felügyelő­ségen is, hogy ki hogyan látja el a feladatait. A múlt év no­vember 7-én Gazdagnét a fel­ügyelőségre hívták, ötszáz fo­rint pénzjutalmat kapott el­múlt évi jó munkájáért — Gondok? — Akadnak azok is. A mun­kahelyről, különösen hóvégi záráskor nehéz elmenni. Hogy van-e valami rangja a mun­kámnak? Gondolom, van. Hi­szen nem egyszer előfordult már, hogy ismerősök szóltak, Julcsi, nem lehetne ennek, vagy annak a dolognak utána­nézni... Ha lehet utánanézünk. — vj — A Hofburgban minden készen áll Nagy volt a forgalom ked­den a Schwechati repülőtéren. Sorra érkeztek a küldöttségek az európai kölcsönös csapat- és fegyvercsökkentési tárgya­lásokat előkészítő konzultáció­ra, amely szerdán a délutáni órákban megkezdődhet. Azért nem előbb, mert a szovjet küldöttség érkezését szerda délelőttre várják — írja hír­­magyarázónk. Mint dr. Ernst Stock, a bé­csi Hofburg kongresszusi köz­pontjának igazgatója nyilat­kozta : az osztrák kormány megtette a szükséges intézke­déseket ahhoz, hogy a tanács­kozások a tervezett időpont­ban, január 31-én megkezdőd­hessenek. Ausztria, mint dr. Stock hozzáfűzte, csupán a házigazda, s „a semleges ba­rát” szerepét játssza. Státusza legfeljebb akkor változik meg, ha az előkészítő konzultációk­ba esetleg, a semleges országok is bekapcsolódnak. Itt kell említést tennünk ar­ról, még nem pontos a konzul­táció­­ részvevőinek névsora. Azok a szocialista országok ugyanis, amelyek már bizonyo­san ott lesznek a konzultációs asztal mellett — a Szovjet­unió, Csehszlovákia, a Lengyel Népköztársaság, a Német De­mokratikus Köztársaság és ha­zánk delegátusai — azt java­solták, hogy legyen részvevője a tanácskozásnak Bulgária és Románia is. Egyelőre azonban még nem dőlt el, hogy e két szocialista ország megbízottai teljes jogú képviselettel, vagy megfigyelői minőségben lesz­nek-e ott Bécsben. Lényeges azonban az előze­tes konzultáció létrejöttének ténye. Emlékeztetni kell olva­sóinkat arra, hogy a nyugati országok — indokolt a párhu­­zam, csakúgy, mint a Helsin­kiben zajló konzultációval, az európai biztonsági és együtt­működési értekezlettel, s an­nak sokoldalú előkészítésével kapcsolatban — kezdetben ko­rántsem mutatkoztak készsé­gesnek. Később Genfet java­solták az európai fegyverzet csökkentésére irányuló előzetes konzultáció színhelyének, majd elfogadták mégis a szocialista országok javaslatát, amely Bé­cset indítványozta helyszín­ként. Ugyancsak a szocialista országok javasolták, hogy az egyenjogúság alapján helyet kell kapnia a konzultáción va­lamennyi európai államnak, amely ez iránt érdekeltséget tanúsít, továbbá — az Euró­pában csapatokat állomásozta­­tó — két tengerentúli ország­nak, Kanadának, s az USA-nak is. Azaz, miként az európai biztonsági konferencia eseté­ben, ebben a kérdésben is sok akadályt kellett átugrani, ne­hézséget legyőzni, amíg a probléma eljutott odáig, hogy a bécsi Hofburgban minden készen áll az előkészítő kon­zultációra. Az európai közvé­lemény reméli: Bécs az euró­­pai enyhülési folyamat újabb állomása lesz.

Next