Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-03 / 101. szám

Mehiv,Szekszá>-^ ^...ro+lfimí A~ TOlNA'MEGYEi világ PBoien­RHi/isyesouefeki A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MIG Y­EI BIZO­TT­SÁG­Á­N­A­K L­APJA XXIII. évfolyam, 101. szám. ARA: 90 FILLÉR Csütörtök, 1973. május 3. Szervezettség, felszabadult öröm, jó hangulat Május elsejei ünnepségek megyénk városaiban és falvaiban Még a hajnal ízei érződtek megyeszerte, már folyt a készülődés az ünnepre. Zászlókat, léggömböket vittek az üze­mek felé, sörösládákat cipeltek a vendéglátó emberei. A vonatok, autóbuszok embertömegeket szállítottak a városok­ba és a nagyobb községekbe.­Gyülekeztek az üzemek, intéz­mények, termelőszövetkezetek, hivatalok dolgozói, hogy a hagyományos pár virsli és üveg sör elfogyasztása után vé­gigvonuljanak a helységen. Mi az, ami az idei május elsejét mássá tette, mint vol­tak a megelőzők? A lényeget tekintve talán semmi, valami azért mégiscsak. Soha még ilyen felszabadult, ilyen öröm­teli, annyi vidámságot és tiszta jókedvet hordozó, soha ilyen nem túlszervezett ünnepség nem volt, vagy legalábbis na­gyon kevésszer. Vidámság, jó hangulat, örömteli ünnepi ér­zés, a magunk és egymás ünneplése, a nem hivatalos, ha­nem szívből lett lelkesedés, a szép érzések tobzódása, ez jel­lemezte nemzetközi ünnepünket 1973. május elsején Szek­­szárdon, Dombóvárott, Pakson és Dunaföldváron, Bonyhádon és Bátaszéken és szerte a megyében, mint ahogy országo­­ san is. , Tizenötezer felvonuló Szekszárdon­ ­,Munkásünnepünk, május el­sejének reggelén a Magyar Szocialista Munkáspárt, városi bizottsága, a szakszervezetek megyei tanácsa, az állami, társadalmi és tömegszerveze­tek nevében köszöntjük a vá­ros dolgozóit”.­­ A hangszó­rók elharsogják a köszöntő szavakat és megkezdődik a so­rokba rendeződés. Majd a szekszárdi munkások, termelő-, szövetkezeti gazdák, értelmi­ségiek, alkalmazottak felvonu­lása. Az ifjúsági zenekar nyit­ja a sort, majd jönnek a me­gye és a város vezetői, hogy elsőnek vonuljanak el a tribün előtt, ahonnan a későbbiekben végignézik a szekszárdiak me­netét. S a hagyományokhoz híven jönnek a fiatalok. Ára­datukból is kiemelkednek a szakmunkásképző iskola diák­jainak fegyelmezett, erőt, ön­tudatot sugárzó oszlopai. Vo­nul a holnap munkásosztálya, őket követik a szakközépisko­la tanulói, majd a többi isko­lák fiataljai.­­ A legifjabbak közül kiválik egy csoport és virágcsokrokkal köszöntik a díszemelvényen helyet foglaló párt-, társadalmi, állami ve­zetőket, kiváló dolgozókat. Megint csak hagyomány és megtisztelő azok számára, akik részesei lehetnek: a felnőttek sorát a kiváló vállalatok nyit­ják meg. A hangszóró is üd­vözli, de ami ennél is fonto­sabb, a jelenlévők lelkes tap­sa köszönti a mérőműszergyár kiváló szocialista brigádjait, a vasipari vállalat harminc ki­tüntetettjét és 18 szocialista brigádját, a negyedszázados tisztes múltra visszatekintő Kövendi Sándor Cipészipari Szövetkezet kollektíváját, a Kiváló vállalat kitüntetést kapott Népbolt Vállalatot, köz­tük Jaszenovics Máriát, a Bel­kereskedelem Kiváló Dolgozó­ját, a Tolna megyei Szolgálta­tó Szövetkezet tagjait, dolgo­zóit, akik immáron az ország Kiváló Ipari Szövetkezete cí­met viselhetik. Hosszas lenne felsorolni va­lamennyi kiváló vállalatot, va­lamennyi kiváló dolgozót, akik első számú ünnepeltjei voltak a május elsejei felvonulásnak. A nyilvános ünneplésnél töb­bet jelent mindannyiunk szá­mára a tisztességgel, ered­ménnyel végzett munka jó érzésű tudata. Tizenötezer szervezett dolgo­zó vonult végig a város utcáin impozáns, mutatós, szép me­netben­­­ Szervezettség, fegye­lem, de ugyanakkor, vagy ép­pen ezért, felszabadult öröm — ez jellemezte az idei má­jus elsejét a megyeszékhelyen. Kádár János nyilatkozata május 1. alkalmából A budapesti dolgozók május X-i seregszemléje alkalmából Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titká­­ra nyilatkozatot adott: — Aki jelen van, de bizo­nyára az is, aki csupán látja vagy hallja a budapesti május elsejei felvonulást, az velem együtt érzi, hogy jó hangula­tú, amely megalapozott biza­kodást is sugároz. És van okunk arra, hogy a nemzetkö­zi szolidaritás e nagy napján jól érezzük magunkat. Ha ar­ra az évre gondolunk, amely a m­últ évi május elsejétől el­választ bennünket, tudjuk, hogy előbbre jutottunk ide­haza is. A politikai élet, nem utolsó sorban a novemberi központi bizottsági határozat pozitív hatásaként felpezsdült, elevenebb lett, s ez nagyon jól kifejezésre jutott a tanács­választások napjaiban is.­­Na­gyon örültünk annak, hogy a munkásosztály vezető szerepe és népünk egysége egyformán kifejezésre jut hazánk közéle­tében. Anélkül, hogy itt szá­mokat mondanék — hiszen is­meretesek az adatok — ez az év a gazdasági, a kulturális építőmunkában is jelentős elő­rehaladást hozott. — Ugyanígy szólhatunk a nemzetközi élet fejlődéséről is, hiszen a közügyek iránt ér­deklődő emberek az egész vi­lágon­­ részesei voltak annak a sok éve folyó harcnak, amely eredményt hozott: mindenki tudja, hogy Vietnamban, La­­oszban már békemegállapodás van, habár még küzdeni kell annak teljes érvényesülésé­ért. Helsinkiben együtt ülnek az országoknak és népeknek az európai biztonsági értekez­letet előkészítő képviselői és más téren is előrehaladás van. -a- Május elseje a munkás nemzetköziség és a szolidari­tás ünnepe. Ezt ezen a fel­vonuláson is számtalan tábla, jelszó, zászló hirdeti. Ez nem­csak jelszó. A haladó népek és mozgalmak szolidaritása a legnagyobb, és egyre növekvő erő a mai világban. — Mindez azt mondja ne­künk, hogy ha idehaza kitar­tunk és még jobban tömörü­lünk szocialista eszméink, cél­jaink mellett, s a hétköznapo­kon azzal a hangulattal és lel­kesedéssel dolgozunk terveink végrehajtásán, amellyel magát az ünnepnapot megüljük, ak­kor újabb biztató és szép ered­ > r­ények várnak reánk. — Ugyanígy érezzük ezen a napon, hogy a világon nem vagyunk egyedül, hanem egy hatalmas, élő erőnek vagyunk a részei. A budapesti május elsejei felvonulás, mint az or­szág más helyein levő felvonu­lások is, egyben a szocializ­must építő magyar nép üze­nete, üdvözlete a Szovjetunió népéhez, a szocialista orszá­gok népeihez, a kapitalista or­­szágokban harcoló emberek­hez, a szabadságukért küzdő népekhez. Ha a belső egység és a nemzetközi összefogás to­vább erősödik — mint ahogy megvan a lehetősége, és raj­tunk múlik —, akkor a ve­lünk szemben álló erőket és a nehézségeket le fogjuk küzde­ni. — Innen, a május elsejei budapesti felvonulásról üdvöz­löm a nemzetközi szolidaritás nagy napját ünneplő magyar népet. ötezren Dombóvárott Fél hatkor ültek gépkocsira a városi tanács fúvószenekará­nak tagjai. Tizenöt helyen ad­tak kora reggel térzenét. Ha­gyomány ez a városban. És a zenekar „magja” immár hu­­szonkilencedszer fújhatta sza­bad májusunkon a talpalá­­valót, a kora reggeli ébresztőt. A zenekar tagjai mind munká­sok, a vasúton kovácsok, moz­donyvezetők, a kórházban fű­tők, a Volán­nál gépkocsive­zetők, a Láng­nál lakatosok. • A Gőgös Ignác Gimnázium udvarán gyülekeztek Dombó­vár munkásai. Tóth Ferenc, a vasúti pártbizottság titkára így emlékezett az első szabad má­jus elsejére, 1945-re: „Spor­toló voltam akkor, dresszben vonultunk föl, nagyon jó ked­vünk volt. Délután olyan meccset csináltunk, hogy csak úgy harsogott a sportpálya, utána meg majális következett. Huszonnyolc év telt el azóta.” A gimnáziumban a közel öt­ezer felvonulót Tóth elvtárs köszöntötte a városi pártbi­zottság nevében.* A Láng gyáriak gépko­csijukat a Bezerédj utcában hagyták, rajta óriási autoklá­vokkal, legkitűnőbb termé­kükkel. Színes menetük a ha­todik oszlopba került — ők harmadszor vonultak fel Dom­bóvár utcáin. A Pátria Nyom­da dombóvári üzeme is a „fiatalok” közé tartozik, de épp olyan ünnepélyesen de­­koratívan vonultak fel, mintha évtizedek óta rendszeres részt­vevői volnának a dombóvári seregszemlének. * Fél kilenc után néhány perccel egymás után ér­keztek az üzemek munkásai. Először a vontatási főnökség, majd az építési főnökség, a forgalom, e utánuk a többi vasútüzem sok száz munkása. Több mint huszonöt üzem, Vállalati kirendeltség, intéz­mény vonult a gyülekezőtér­re. , i * Külön kell megemlékezni az 516-os szakmunkásképző inté­zet tanulóiról, úgy hisszük a legszebb menet címet, nyugodt lélekkel nekik lehetne adni.. Hacsak nem húzna szívünk az Univerzál Szövetkezet lég­gömbökkel tarka menete, a vasúti forgalmi szolgálat fe­gyelmezett sorai felé. Aztán a fatelítő, a sütőüzem, a gabona­felvásárló mind-mind esélyes­ként indulhatna, ha vetélkedő zsűrije elé kerülnének. * Pontban kilenc órakor több mint félszáz motoros, ugyan­ennyi autós — mind MHSZ- aktivisták — nyitották meg a dombóváriak seregszemléjét. A menet a gimnáziumtól a Jó­kai és Szabadság utcán a Bé­ke parkba ment. Az útvonalon végesteien vé­gig a négy általános iskola al­sós kisdiákjai zászlókkal, virá­gokkal köszöntötték a menetet — a sorokban lépkedő édes­anyjukat, apjukat, a nagypa­pákat. A város központjában állt a díszem­elvén­y. A városi párt­­ok tagjain kívül az üzemek leg­jobb munkásai fogadták a dol­gozók lelkes menetét. Itt volt az emelvényen Kiss János elvtárs, aki a Szovjetunióban olyan május elsejei ünnepsé­gen is részt vett, ahol még Le­nin elvtárs is a pódiumon állt. * A zászlóvivők. Rangot jelent Dombóvárott, hogy ki­vigye egy-egy vállalat első zászlaját. Erre a tisztségre a legjobb dolgozók közül választanak. A forgalmi szolgálat nagy vörös zászlaját Erdős Ferenc főkala­uz vihette ezen az ünnepen. A MÁV osztószertár zászlaját Kornyék János csoportvezető­re bízták, a volánosokét Bán Antal gépkocsivezetőre.

Next