Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-29 / 123. szám
,-l>Uí* 12 ° * 4 zekszárd ^;Hrprotar . nndó dp. V ■^SZfe XXIII. évfolyam, 123. szám. ARA: 90 FILLER V"-' VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJÉTEK! vel Bízom ágon a kupi a Kedd, 1973. május 29. Jól szolgálta a hazafias nevelést Látványos Légi és földi műsort adott a megyei honvédelmi nap ! Vasárnap ismét bebizonyosodott: az évtizednél régibb hagyományt követő őcsényi megyei honvédelmi nap sok látványossága változatlanul sok ezres tömeget vonz, még akkor is, ha nem a legkedvezőbb az idő. A szervezők kilenc óra után még aggodalmaskodva szemlélték a néhány száz főre tehető közönséget. Viszont amikorra a program megkezdődött, autóbuszok, gépkocsik ontották a tömeget, és amikorra az első repülőgép a levegőbe emelkedett, legalább tizenkétezren sorakoztak fel a kötélkordon mellett, „szállták meg” a vendéglátó vállalat, az ÁFÉSZ az őcsényi termelőszövetkezet pavilonjait. ».... '. • a díszemelvényen a megye párt-, állami, társadalmi életének vezetői foglaltak helyet , Horváth József, az MSZMP megyei bizottságának titkára, , dr. Polgár Ferenc, a megyei tanács vb-titkára, Csajbók Kálmán, a Hazafias Népfront megyei titkára, Varjas János,a KISZ megyei bizottságának első titkára. Réti Antal, az MHSZ főtitkárhelyettese, a fegyveres testületek képviselői, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet déli hadseregcsoport különböző alakulatainak tisztjén ....___ Tíz órakor, a Himnusz elhangzása után Csajbók Kálmán mondott ünnepi köszöntőt, méltatva az MHSZ negyedszázados jubileumát kifejező honvédelmi nap jelentőségét, szerepét a tömegek honvédelmi, hazafias nevelésében. — Napjainkban a béke kilátásai javultak, kontinensünkön érezhetően csökkent a hidegháborús feszültség, viszont hiba lenne azt hinni, hogy nincsenek ellenségeink. Május a béke és a barátság hónapja, a békéért és a biztonságért folytatott harc hónapja — programjába beleillik a mostani honvédelmi nap. Miért hangsúlyozzuk a honvédelem fontosságát, amikor a béke kedvező kilátásairól beszélünk? Azért, mert a Szovjetunió, a szocialista tábor fegyveres ereje a béke fenntartásának biztosítéka — hangsúlyozta. Az ünnepi köszöntő után egyenruhás fiatalok sorakoztak fel a díszemelvény előtti a megye ifjúgárdistái. Tiszteletadással fogadták Varjas Jánost, a megyei KISZ-bizottság első titkárát, majd díszmenetben vonultak el a megye vezetői, a közönség előtt. A következőkben a levegőbe irányult a tömeg figyelme, amikor a magasban megjelent az első repülőgép, egy szovjet AN—2-es. Három apró pont vált le róla, és zuhant sebesen a föld felé. Majd az egyik pont kettévált és néhány pillanat múlva négy ejtőernyő sokszínű, tarka kupolája terült szét. Izgalmas látvány volt, ahogyan az élénk szélben manővereztek, hogy a kiszemelt helyen érjenek földet. Ez kitűnően sikerült mind a négynek: közvetlen a dísztribün előtt értek földet, az őket követő másik három hasonlóan. Nagyon hatásosan mutatták be a szovjet ejtőernyősök rendkívüli felkészültségét , i./ i V** *i! Kecses Tréner sportgép érkezett ezután a légtérbe, pilótája Tóth Katalin, a magyar műrepülő válogatott keret tagja, több világverseny eredményes szereplője. Egy függőleges orsóval mutatkozott be, majd sorra vette a műrepülés valamennyi bravúrját bizonyítva, hogy a „gyengébb nem” ebben a nagy fizikai igénybevételt, hallatlanul gyors reflexeket igénylő sportban is felveszi a versenyt a férfiakkal. Majd újabb három Tréner bemutatója következett; a vezérgép pilótája Erdős Mihály, kísérői Pillér István és Márton István. Hatásos, látványos produkciójuk méltán aratott elismerő tapsot Majd helikopterek szólóztak. A néphadsereg MI–1-es helikopterének pilótája majdcsaknem lekopírozta a Trénerek műrepülő-figuráit. Megállt a levegőben, előre, hátra, majd oldalra repült, mint valami óriási szitakötő. Óriási testvére következett ezután, a szovjet légierő gépe, amely harckocsi szállítására is képes. Amint a helikopterparádé véget ért, szinte másodpercnyi pontossággal suhant a nézők fölé egy sugárhajtású Delfin repülőgép. Több száz kilométeres sebességgel végrehajtott műrepülő-figurái lenyűgözőek voltak. Ezeket egy három Delfinből álló kötelék ismételte meg, olyan pontos alakzatban, mintha csak egy kéz irányította volna mindhárom gépet. Újabb ejtőernyős produkció következett — előadói dunaújvárosi és pécsi ejtőernyősök voltak. A sok ezer néző nagy tapssal honorálta, hogy az erős szél ellenére is a legtöbben talpon maradtak földet érés után. A másfél órán át tartó légi műsor befejeztét egy PZL-vontatta vitorlázógép jelezte, a vontatókötélen a transzparens felirata: „Honvédelemmel a békéért,’* Amint az utolsó repülőgép is földet ért, távolban, a repülőtér szélén keletkező porfelhőben lövések dörrentek. Ii» * (Folytatás a 2. oldalon) Hazautaztak Tambov megyei vendégeink A Vlagyimir Mihajlovics Kolcov, Jurij Alekszejevics Manyajenkov és Vlagyimir Iljics Zavarzsinből álló testvérmegyei pártküldöttség szombaton befejezte programját. Délelőtt a Balatonhoz utaztak, megtekintették Siófokot és Aligát, délután pedig a Budapesti Nemzetközi Vásár szovjet és magyar pavilonjait. Este a főváros nevezetességeivel isménykedtek. Vasárnap délelőtt utaztak vissza hazájukba, gazdag élményekkel. A Ferihegyi repülőtérért Bucsi Elek és Miserics Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetői búcsúztatták a delegációt. Naprakészen Bántóan tájékozatlan, még a régi nótát fújja, vitaképtelen, elmaradott, egy brosúrával. Ilyen és hasonló megállapítások gyakran elhangzanak, és akiről szó van, annak nem is mindig a háta mögött, hanem a szemébe mondják. Úgy igaz hogy minden beosztásban a beosztás megfelelőjeként nélkülözhetetlen az ismeretek folyamatos feltöltése is, aki nem teszi, nevetséges helyzetekbe kerülhet. Átkozottul nehéz persze lépést tartani a követelményekkel, de megéri, hiszen a tisztánlátás tekintélyt növelő biztonság, más oldalról viszont a kívánatos ismeretek hiánya megalázó helyzetekbe hozza a vezetőt, s még az a legkevesebb, hogy háta mögött összenevetnek. A lényeg az, hogy az intézkedések, a döntések, a reális értékítéletek teljesítményértékelések egyszerűen nem tűrik a tisztánlátást zavaró restanciát, a kihagyásokat. Képzeljük el azt a könyvelést, ahol a tételek felét, negyedét lekönyvelik, a többit arra való hivatkozással, hogy nincs rá idő, elhagyják. Áttekinthetetlen lesz minden: az érthető érthetetlen, a világos homályos, a természetes, a kézenfekvő bonyolult és zavaros. Ezek a negatívumok bújnak ki némelyek felszólalásából, beszámolójából, irányító munkájából. A tájékozatlanság kíméletlen, nyomban elárulja gazdáját, csak nyissa ki a száját. Mondjuk azt: beosztásnak megfelelően arra kell törekedni, hogy az ember naprakész állapotban legyen az ismereteikkel, nem szívesség, hanem kötelesség, mert az ezzel járó fáradalmak ellenértéke benne van a borítékban, a társadalom megelőlegezi. Feltehetjük a kérdést: mit tud a hivatásos kultúrmunkás kulturális életünk mai állapotáról átfogó módon ha nem ismeri Aczél György előadását, ami az országos agitációs, propaganda és művelődési tanácskozáson hangzott el januárban. Elhangzott, aztán a Kossuth Könyvkiadó nyomban megjelentette Óvári Miklós előadásával együtt, azzal, amely a tömegpolitikai munka néhány időszerű kérdésével foglalkozik, a Központi Bizottság tavaly novemberi állásfoglalása tükrében. Szóval, mit tudhat a hivatásos kultúrmunkás, dolgozzék bármely szinten, bármilyen beosztásban? S lehet véleménye? Nos, tapasztalatai lehetnek, de átfogó képe a mai helyzet értékeléséhez, megítéléséhez, megértéséhez, már ami a kulturális életünk jelenét illeti, nincs, még akkor sincs, ha egyébként van véleménye és azt e 1 sem hallgatja. A feltöltődés lehetősége adva van. Érdemes áttekinteni ilyen szempontból a májusi folyóirattermés egy részét. Aligha nevezhető pótolhatatlan mulasztásnak ha például egy szövetkezeti gazda nem ismeri Gyenes Antal kandidátus írását A szövetkezeti vezetés néhány kérdéséről. Bár ha ismeri, látókörét kétségkívül a Szövetkezeti Kutatóintézet igazgatójának publikációja tágítja, értelmét gazdagítja. De az már behozhatatlan és pótolhatatlan mulasztás, ha a szóban forgó írást, amely a Társadalmi Szemlében jelent meg, nem ismerik a hivatásosok. Azok az emberek tehát, akik hivatalból ilyen vagy olyan beosztást betöltve valamilyen szinten a termelőszövetkezetekkel foglalkoznak. Persze, továbbmehetünk és csupán ízelítőül a lehetőségeket jelezve felemlítünk még néhány adott szakmához, munkakörhöz „vágó”, az utántöltés szempontjából nehezen nélkülözhető cikket. Maradjunk a Társadalmi Szemlénél, és említsük meg Vályi Péter írását a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatokról, Makó Csaba publikációját a munkaerő-vándorlásról, mely íródott a gazdasági szervezet aspektusából. Mindenképpen nagy az időszerűsége annak az írásnak, amely a bírálat erősítésével foglalkozik, s a Pártéletben jelent meg Pallós János tollából. A felsorolás nem teljes és nem is lehet teljes, itt csupán arról van szó, hogy a továbbképzés értékű tájékozódáshoz mindenki megtalálhatja a munkájához szükséges, a beosztásához elengedhetetlen, értelemtágító írásokat. A tájékozódást jól szolgálja a Látóhatárban a cikkbibliográfia. Az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központja állítja össze, mintegy felhívja a figyelmet azokra az írásokra, amelyeket visszamenőleg feltétlenül hasznos megismerni, elolvasni. Pillantsunk bele a szóban forgó cikkbibliográfiába, annak is a fontosabb gazdaságpolitikai cikkeibe. Íme: Csikós-Nagy Béla: Szelektív árpolitika című írása megtalálható a Valóság idei harmadik számának 21—26. oldalain. Vági Ferenc írása „A vállalati érdekeltség szabályozási modelljének fő vonásai az állami gazdasági szektorban” fellelhető a Közgazdasági Szemle idei harmadik számában, a 311—322. oldalakon. Ilyen témacsoportokat találunk a cikkbibliográfiában: Alkoholizmus Államosítás, Amerikai Egyesült Államok, Forradalmiság Egészségügy, Egyházak. Gyermekirodalom, KGST, Növényvédelem, Munkásmozgalom, Nyelvművelés, Oktatás, Pedagógia, Tudományos technikai forradalom stb., stb. NIncs időnk? Valóban igaz, nem könnyű az idővel jól gazdálkodni. Ezt senki sem tagadja, de azt erősen furcsállaná mindenki, ha egy esztergályos arra hivatkozva gyártaná a selejtet, hogy nincs ideje az új gép kezelését, az új fogásokat megtanulnia. — Szp. — ‘OSZT—--------------------------------------------------------------------------—rt.