Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-10 / 134. szám
7» r*Y £ i tOLK VILÁG PROLETÁRJAI, EGYES OtlETEKl A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXIII. évfolyam, 134. szám. ARA: 1,20 FORINT Vasárnap, 1973. június 10. __ __ _ ______ Nagy érték a tudás, életcél az alkotás Szakmunkásavatás Szekszárdon Tegnap délelőtt több száz szülő, rokon, jó barát nézte végig Szekszárdon a Mü.M. 505. számú Szakmunkásképző Intézet udvarán a végzős harmadévesek szakmunkássá avatását. Az intézetben már hagyomány.s és a három évvel ezelőtti kezdeményezés országosan is ,új , hogy a végzős lányokat, fiúkat ünnepi külsőségek között avatják szakmunkásokká és indítják útra a munkás-hétköznapok felé. Mintegy hatszáz fiatalt — ötvenhárom szakma képviselőit — köszöntötte Kaszás Imre igazgató ünnepi beszédével. Bevezetésképpen értékelte a harmadévesek munkáját, tevékenységét, azt az időt, mely alatt „az alig serdült lányok, fiúk szakmájukat értő, szerető szakmunkásokká, felnőttekké váltak.” Az intézet igazgatója a továbbiakban azokról a megnövekedett követelményekről beszélt, melyekkel a most induló fiatalok nap mint nap szembe találják magukat. Az élet minden területére, így a végzős harmadévesekre is vonatkozik az, hogy a tanulásban nem lehet megállni, a jövőben is állandóan tovább kell képezniük magukat, hogy lehetőségeikhez, igényeikhez mérten minél magasabb szaktudásra tegyenek szert. — Közös célunk és törekvésünk — mondotta az igazgató — hogy olyan embereket, szakmunkásokat neveljünk, indítsunk útnak, akik számára nagy érték a tudás, életcél az alkotás. Beszédének további részében hangsúlyozta, hogy szakmunkástanulónak lenni nemcsak gazdasági, de társadalmi és politikai felelősség is. Egyre nagyobb rangot jelent napjainkban szakmunkásnak lenni. Ezt a növekvő társadalmi megbecsülést jelzi az is, hogy az idei évtől kezdődően az egy-egy szakmában legkiválóbb tanulókat alapítványdíjban részesíthetik. Elsőként a régi iparos szekszárdi Debulay-család tett alapítványt, őket a Szakály testvérek Építőipari, a Bátaszéki Építőipari Ktsz, a Szekszárdi Vasipari Vállalat, a Bőrdíszmű és a Volán 11. számú Vállalat követte. Az intézet igazgatója beszédének befejező részében felkérte a végső, tizenhat osztály képviselőjét, hogy az intézet előcsarnokában található szakmunkásfára szegezzék fel az osztályt jelképező réztáblácskát, és a kétszáz éves céhládába helyezzék el az osztály tablófényképét, a tanulók névsorát. — vj — Paksiaké az elsőség A Volán szocialista brigádjainak vetélkedője Domboriban • Mikor született a Dolgozz hibátlanul mozgalom? A kérdés szinte pattant a játékvezető szájából. És a válasz is azonnal elhangzott. De ezt már nem ő, hanem az egyik szocialista brigád tagja mondta. Játszottak tegnap a 11. Volán kilenc brigádjának dolgozói. Nem könnyű, és nagyon szép játékot. A Vállalat szocialista brigádjai számára meghirdetett vetélkedő döntőjét tartották meg tegnap délelőtt Domboriban, a Volán üdülőjében. Kilenc, javarészt négy tagból álló csapat adott feleletet a politikai élet, a szakszervezeti mozgalom, a vállalati munka és az irodalom témaköreiben feltett kérdésekre. Korábban népesebb gárdával kezdődött a vetélkedősorozat. A megyében lévő üzemegységek 21 szocialista brigádja indult. Számuk a versenyek könyörtelen, de igazságos szabályai szerint csökkent kilencre. Tegnap már a legjobban felkészült fizikai dolgozók versengtek az elsőbbségért, a cseppet sem megvetendő pénzjutalmakért, na meg a lehetőségért, hogy képviselhessék a vállalatot a jövő hónapban Tatán megtartandó (Folytatás a 2. oldalon) Kézszorítás és boríték. A legfiatalabbak győztek. A kormányintézkedés hatása Ez év végéig 20—25 ezerrel nő a juhállomány a megyében Januárban ismétlődően foglalkoztunk a juhtenyésztés helyzetével. Szakemberek véleményét idéztük, miért csökkent az elmúlt egy-két év alatt a megyében is több tízezerrel az állomány, miért esett vissza a juhtartási kedv. És ismertettük a MÉM vezetőinek kérését, ígéretét: a juhtartó gazdaságok fejlesszék az állományt, addig is, amíg országos szintű intézkedéseket hoznak az ágazat gazdaságosabbá tétele érdekében. A tavasz folyamán megszületett a kormányhatározat: milyen támogatást kapnak a gazdaságok a juhtartás ösztönzésére, a korábbi tenyésztési kedv visszaállítására. Most, közel fél év után már úgy tesszük fel a kérdést Szabó Jánosnak, a Gyapjúforgalmi Vállalat szekszárdi kirendeltsége vezetőjének: hogyan hatott a MÉM előzetes ígérete és a kormányhatározat, a tenyésztés fellendülésének milyen kézzelfogható jelei vannak? — Több gazdaság időben „kapcsolt”, de Pálfa volt az első, amely komolyabb számmal látott hozzá juhállományának növeléséhez — mintegy megérezve a várható, kedvező lehetőséget. A megyéből a vállalathoz eddig 8000 tenyészanyára érkezett be igény, ebből eddig két és fél ezret vásároltunk fel, és adtunk át a szövetkezeteknek. Ez az akció igen kedvező, mert a kapott tenyészanyagot egy év múlva kell báránnyal visszatörleszteni. A tenyészanyag iránt megnőtt az igény, viszont nehéz gyorsan kielégíteni, mert változatlanul megvan a kedvező exportlehetőség — bár a rendelkezés szerint biztosított tenyésztési dotációval is számolnak már a gazdaságok. Gyökeres változáshoz még rövid volt az idő, de látni már, hogy tenyészanyagnak való itthon marad nem megy a bárány az utolsó darabig exportra. — Most van a nyírás ideje. Hogyan alakul a gyapjúfelvásárlás? — Úgy véljük ,sikerült alapvető változtatásra jutni a termelőkkel, enyhíteni a korábbi ellentmondást. A juhtartók eddig csak a gyapjúsúlyra mentek, nekünk viszont tartanunk kellett a minőségi követelményeket. Őszintén megmondva, a gyapjúipar nem szívesen vette a magyar gyapjút, mert rendszerint kései volt, elsárgult, szennyezett, ezért inkább importált. Az idén kértük a gazdaságokat, hozzák előre a nyírási időt, hogy az lehetőleg még a zöldre hajtás előtt megtörténjen. A nyírás így ez ideig mintegy 70 százalékban megtörtént. A tapasztalat: valamivel kisebb súlyú gyapjúhozam, viszont lényegesen tisztább, mint korábban. A minőségi felár kiegyenlítette a súlykülönbözetet, vagy még hozott is a konyhára. A különbség a népgazdaságnak is hasznot hoz: nemcsak itthon teszi versenyképessé a hazai gyapjút az importtal, de a nyugati államokban is keresik a magyar gyapjút, elsősorban ott, ahol az állomány nagy része hústípusú, amelynek gyapja durvább, egyenesebb szálú, mint a fésűs merinóé. 1974. január 1-től még kedvezőbb lesz a gyapjúár, nyilvánvalóan még jobban meghozza a tenyésztői kedvet. — A jelenlegi, megyebeli állományt figyelembe véve, milyen növekedés várható? — Vagyis, hogy mennyi marad meg az idei születésű, nőivarú bárányokból? Úgy következtetünk: 20—25 ezerrel nő a jelenlegi állomány, és számban megközelíti a 3—4 év előttit. — Marad üresen nagyüzemi juhhodály? — Nagyon valószínű, hiszen jelenleg legalább negyven üres, és az állományt korábban elszámoló gazdaságok nem mindegyike akarja, vagy tudja ismét visszaállítani, fejleszteni. Viszont olyan törekvés alakul ki, hogy az üres hodályokat szakszövetkezetek kapják meg. A MÉM, a SZÖVOSZ és a Gyapjúforgalmi Vállalat álláspontja szerint az egyéni juhászokat szakszövetkezetbe tömörítik, hozzák össze és ezek a szakszövetkezetek kapnák meg a már említett, üres hodályokat . Csakhogy ezek jó része elavult, felújításra szorul... — A rendelkezések szerint a birkahodályok felújítására is lehet igénybe venni állami dotációt. Az elmúlt napokban megjelent végrehajtási utasítás több, eddig még vitatott kérdést tisztáz — így, reméljük, a juhtenyésztés ismét szabad utat kap a mezőgazdasági üzemekben. B. t, ,