Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-10 / 134. szám

7» r*Y £ i tOLK VILÁG PROLETÁRJAI, EGYES Otl­ETEKl A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA M­EG­YE­I B­I­Z­OTTS­Á­G­ÁN­A­K LAPJA XXIII. évfolyam, 134. szám. ARA: 1,20 FORINT Vasárnap, 1973. június 10. __ __ _ ______ Nagy érték a tudás, életcél az alkotás Szakmunkásavatás Szekszárdon Tegnap délelőtt több száz szülő, rokon, jó barát nézte vé­gig Szekszárdon a Mü.M. 505. számú Szakmunkásképző Inté­zet udvarán a végzős harmad­évesek szakmunkássá avatását. Az intézetben már hagyo­mány.­s és a három évvel ezelőtti kezdeményezés orszá­gosan is ,új , hogy a végzős lányokat, fiúkat ünnepi külső­ségek között avatják szakmun­kásokká és indítják útra a munkás-hétköznapok felé. Mintegy hatszáz fiatalt — ötvenhárom szakma képviselő­it — köszöntötte Kaszás Imre igazgató ünnepi beszédével. Bevezetésképpen értékelte a harmadévesek munkáját, te­vékenységét, azt az időt, mely alatt „az alig serdült lányok, fiúk szakmájukat értő, szerető szakmunkásokká, felnőttekké váltak.” Az intézet igazgatója a to­vábbiakban azokról a megnö­vekedett követelményekről beszélt, melyekkel a most in­duló fiatalok nap mint nap szembe találják magukat. Az élet minden területére, így a végzős harmadévesekre is vo­natkozik az, hogy a tanulás­ban nem lehet megállni, a jövőben is állandóan tovább kell képezniük magukat, hogy lehetőségeikhez, igényeikhez mérten minél magasabb szak­tudásra tegyenek szert. — Közös célunk és törekvé­sünk­ — mondotta az igazga­tó — hogy olyan embereket, szakmunkásokat neveljünk, indítsunk útnak, akik számá­­ra nagy érték a tudás, életcél az alkotás. Beszédének további részé­ben hangsúlyozta, hogy szak­munkástanulónak lenni nem­csak gazdasági, de társadalmi és politikai felelősség is. Egyre nagyobb rangot jelent napjainkban szakmunkásnak lenni. Ezt a növekvő társadal­mi megbecsülést jelzi az is, hogy az idei évtől kezdődően az egy-egy szakmában legki­válóbb tanulókat alapítvány­­díjban részesíthetik. Elsőként a régi iparos szekszárdi De­bulay-család tett alapítványt, őket a Szakály testvérek Épí­tőipari, a Bátaszéki Építőipari Ktsz, a Szekszárdi Vasipari Vállalat, a Bőrdíszmű és a Volán 11. számú Vállalat kö­vette. Az intézet igazgatója beszé­dének befejező részében fel­kérte a végső, tizenhat osztály képviselőjét, hogy az intézet előcsarnokában található szak­munkásfára szegezzék fel az osztályt jelképező réztáblács­kát, és a kétszáz éves céhládá­ba helyezzék el az osztály tablófényképét, a tanulók név­sorát. — vj — Paksiaké az elsőség A Volán szocialista brigádjainak vetélkedője Dom­boriban • Mikor született a Dolgozz hibátlanul mozgalom? A kérdés szinte pattant a játékvezető szájából. És a vá­lasz is azonnal elhangzott. De ezt már nem ő, hanem az egyik szocialista brigád tagja mondta. Játszottak tegnap a 11. Vo­lán kilenc brigádjának dolgo­zói. Nem könnyű, és nagyon szép játékot. A Vállalat szo­cialista brigádjai számára meg­­hirdetett vetélkedő döntőjét tartották meg tegnap délelőtt Domboriban, a Volán üdülőjé­ben. Kilenc, javarészt négy tagból álló csapat adott fele­letet a politikai élet, a szak­­szervezeti mozgalom, a válla­lati munka és az irodalom té­maköreiben feltett kérdések­re. Korábban népesebb gárdá­val kezdődött a vetélkedő­sorozat. A megyében lévő üzemegységek 21 szocialista brigádja indult. Számuk a ver­senyek könyörtelen, de igaz­ságos szabályai szerint csök­kent kilencre. Tegnap már a legjobban felkészült fizikai dolgozók versengtek az elsőbb­ségért, a cseppet sem megve­tendő pénzjutalmakért, na meg a lehetőségért, hogy kép­viselhessék a vállalatot a jövő hónapban Tatán megtartandó (Folytatás a 2. oldalon) Kézszorítás és boríték. A legfiatalabbak győztek. A kormányintézkedés hatása Ez év végéig 20—25 ezerrel nő a juhállomány a megyében Januárban ismétlődően fog­lalkoztunk a juhtenyésztés helyzetével. Szakemberek véle­ményét idéztük, miért csök­kent az elmúlt egy-két év alatt a megyében is több tíz­ezerrel az állomány, miért esett vissza a juhtartási kedv. És ismertettük a MÉM veze­tőinek kérését, ígéretét: a juh­tartó gazdaságok fejlesszék az állományt, addig is, amíg or­szágos szintű intézkedéseket hoznak az ágazat gazdaságo­sabbá tétele érdekében. A tavasz folyamán megszü­letett a kormányhatározat: mi­lyen támogatást kapnak a gaz­daságok a juhtartás ösztönzé­sére, a korábbi tenyésztési kedv visszaállítására. Most, közel fél év után már úgy tesszük fel a kérdést Sza­bó Jánosnak, a Gyapjúforgal­mi Vállalat szekszárdi kiren­deltsége vezetőjének: hogyan hatott a MÉM előzetes ígére­te és a kormányhatározat, a tenyésztés fellendülésének mi­lyen­ kézzelfogható jelei van­nak? — Több gazdaság időben „kapcsolt”, de Pálfa volt az első, amely komolyabb szám­mal látott hozzá juhállomá­nyának növeléséhez — mint­egy megérezve a várható, ked­vező lehetőséget. A megyéből a vállalathoz eddig 8000 te­­nyészanyára érkezett be igény, ebből eddig két és fél ezret vásároltunk fel, és adtunk át a szövetkezeteknek. Ez az ak­ció igen kedvező, mert a ka­pott tenyészanyagot egy év múlva kell báránnyal vissza­­törleszteni. A tenyészanyag iránt megnőtt az igény, viszont nehéz gyorsan kielégíteni, mert változatlanul megvan a ked­vező exportlehetőség — bár a rendelkezés szerint biztosított tenyésztési dotációval is szá­molnak már a gazdaságok. Gyökeres változáshoz még rö­vid volt az idő, de látni már, hogy tenyészanyagnak való itt­hon marad nem megy a bá­rány az utolsó darabig export­ra. — Most van a nyírás ideje. Hogyan alakul a gyapjúfelvá­sárlás? — Úgy véljük ,sikerült alap­vető változtatásra jutni a ter­melőkkel, enyhíteni a korábbi ellentmondást. A juhtartók eddig csak a gyapjúsúlyra mentek, nekünk viszont tarta­nunk kellett a minőségi köve­telményeket. Őszintén meg­mondva, a gyapjúipar nem szí­vesen vette a magyar gyap­jút, mert rendszerint kései volt, elsárgult, szennyezett, ezért inkább importált.­­ Az idén kértük a gazda­ságokat, hozzák előre a nyírási időt, hogy az lehetőleg még a zöldre hajtás előtt megtörtén­jen. A nyírás így ez ideig mintegy 70 százalékban meg­történt. A tapasztalat: valami­vel kisebb súlyú gyapjúhozam, viszont lényegesen tisztább, mint korábban. A minőségi felár kiegyenlítette a súly­­különbözetet, vagy még ho­zott is a konyhára. A különb­ség a népgazdaságnak is hasz­not hoz: nemcsak itthon teszi versenyképessé a hazai gyap­jút az importtal, de a nyuga­ti államokban is keresik a magyar gyapjút, elsősorban ott, ahol az állomány nagy ré­sze hústípusú, amelynek gyap­­ja durvább, egyenesebb szálú, mint a fésűs merinóé. 1974. január 1-től még kedvezőbb lesz a gyapjúár, nyilvánvaló­an még jobban meghozza a te­nyésztői kedvet. — A jelenlegi, megyebeli ál­lományt figyelembe véve, mi­lyen növekedés várható? — Vagyis, hogy mennyi ma­rad meg az idei születésű, nő­ivarú bárányokból? Úgy kö­vetkeztetünk: 20—25 ezerrel nő a jelenlegi állomány, és számban megközelíti a 3—4 év előttit. — Marad üresen nagyüzemi juhhodály? — Nagyon valószínű, hiszen jelenleg legalább negyven üres, és az állományt koráb­ban elszámoló gazdaságok nem mindegyike akarja, vagy tud­ja ismét visszaállítani, fejlesz­teni. Viszont olyan törekvés alakul ki, hogy az üres hodá­­lyokat szakszövetkezetek kap­ják meg. A MÉM, a SZÖVOSZ és a Gyapjúforgalmi Vállalat álláspontja szerint az egyéni juhászokat szakszövetkezetbe tömörítik, hozzák össze és ezek a szakszövetkezetek kap­nák meg a már említett, üres hodályokat . Csakhogy ezek jó része elavult, felújításra szorul... — A rendelkezések szerint a birkahodályok felújítására is lehet igénybe venni állami do­tációt. Az elmúlt napokban megjelent végrehajtási utasítás több, eddig még vitatott kér­dést tisztáz — így, reméljük, a juhtenyésztés ismét szabad utat kap a mezőgazdasági üze­­mekben. B. t, ,

Next