Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-01 / 126. szám

11 Üzembe helyezték a Sió-torkolati művet Fehér­­ L Lajos beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Idén Fehér Lajos és Légen Imre aláírásával megnyitotta Engedjék meg, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében szeretettel köszöntsem Önöket a Sió-torkolati mű felavatása alkalmából. A magyar vízgazdálkodás új létesítményének átadására, a szorgos munka legújabb ered­ményének méltatására jöttünk össze. Szeretném kifejezni azt az örömet és megelégedést,­ ame­lyet e jelentős alkotás láttán érzek. Olyan létesítmény ez, amely méltán dicséri szocialis­ta építőmunkánk teremtő ere­jét, a tervezők tudását és az építők hozzáértését. Büszkék lehetnek rá alko­tóik. A­ torkolati mű nemcsak árvédelmi, hanem általános vízgazdálkodási szempontból is igen jelentős. Mindkét követel­mény egyre jobban összetarto­zik, szoros egységet alkot. Bi­zonyítják ezt a hazánkban megvalósuló nagy vízügyi be­ruházások, amelyek megterem­tik az árvizekkel szemben a megbízható védelmet. Ugyan­akkor lehetővé teszik az oksze­rű vízgazdálkodást, a bizton­ságosabb termelést, azáltal, hogy összegyűjtik a csapadé­kos időszakok vízfeleslegét, amelyet azután — szárazság idején — öntözésre lehet fel­használni. Jól tudjuk, hogy az árvizek­től mindig sokat szenvedett az ország. Ez a vidék is, ahol gyakran sok ezer hold föld ke­rült víz alá és számos falu la­kossága kénytelen volt elhagy­ni otthonát a fenyegető veszély miatt Ma is emlékszünk rá, ahogy az 1956-os jeges áradás behatolt a Sió torkolatán, s el­öntötte az innen 22 kilométerre fekvő Sióagárd egy részét is. Az 1965. évi nagy dunai ár­­vízvédelem idején a kormány­­bizottság elnökeként jártam a veszélyeztetett területeken. Sze­mélyes tapasztalatból is mond­hatom, hogy az árvízvédelmi szervezet, a vízügy dolgozói a fegyveres testületekkel és a falvak lakosságával karöltve, eredményesen szálltak szembe a fenyegető veszéllyel. Az emlékezetes dunai áradá­sokat követte az 1970. évi nagy tiszai árvíz, amely az ország más részein teremtett válságos helyzetet. A víz elleni had­művelet szocialista társadal­munk erőinek nagy próbatéte­le volt. Vizsgázott akkor az em­beri tudás, az erő, az akarat, a technika, a bizalom és összefo­gás. Mint tudjuk, a népgazda­sági erőforrások nagy arányú mozgósítása, s a védekezésben részt vevők áldozatkész helytál­lása sikerrel járt a Tisza-völ­­gyi árvízvédelemben. ■ Társadalmunk összefogásá­nak eredményeként azóta el­tűntek a pusztító víz nyomai. Újjáépültek a kárt szenvedett falvak. Amikor most is az elis­ S­­s hangján szólok ezekről a fékezetes küzdelmekről. ..teszem, mert egyúttal hangsúlyozni szeretném: pár­tunk és kormányunk milyen nagy figyelmet fordít az ország árvízvédelmi biztonságának nö­velésére. Közvéleményünk megnyug­vással és jogos büszkeséggel kísérheti figyelemmel, hogy a vízgazdálkodás csaknem min­den ágában igen lendületes a fejlődés, s ennek során kiemel­kedő alkotások születnek. A reformkor előrelátó, merész vízügyi programját, Széchenyi és Vásárhelyi Pál álmait „az árvizek megfékezésén túl a fo­lyók vizének ,mindennemű’ hasznosítását”, vagyis a kor­szerű vízgazdá’kodást — a mi nemzedékünk váltja valóra. A két évtizeddel korábban meg­az üzemelési naplót, s elren­delték az üzemeltetés megkez­dését­ . Miután a torkolati mű bé­épült Tiszalöki Vízlépcsőt kö­vette a másik nagy mű, a ta­valy felavatott Kiskörei Víz­lépcső. Ez az­ első olyan léte­sítmény határnkb­an, amely a vízgazdálkodás különböző nagy feladatait: az öntözést, a víz­­erő-hasznosítást, a vízi úthálózat fejlesztését, az árvízvédelmet, a belvízrendezést együttesen — a térség távlati gazdasági-tár­sadalmi fejlődésével összhang­ban — tervszerűen megoldja. A vízügyi beruházások je­­­­lentős részét­­ továbbra is a Tisza vízrendszerének szabá­lyozására kell­­ összpontosíta­nunk. Azért, mert ott a legki­terjedtebb az áradásokkal ve­szélyeztetett terület, és száraz­ság idején a legnagyobb a víz­hiány. Emellett azonban nagy gondot fordítunk a Dunántúl vízviszonyainak rendezésére is. S mint a most avatásra kerülő alkotás bizonyítja, jutott pénz­ügyi fedezet és erő is arra, hogy a Sió térségében felépül­jön ez a nagy jelentőségű víz­lépcső! Ha előre, a jövőbe tekin­tünk, bizonyára egyetértenek velem abban, hogy ez az alko­tás megnyitja ezen a vidéken is a további fejlődés útját. Túl az árvízvédelmi biztonság nö­velésén­ hozzájárul majd az egész táj formálásához, sokol­dalúan­ befolyásolja egész Tol­na megye és közvetlenül Szek­­szárd lakosságának életét. . Ked­ves elvtársak! •• . . Politikánk célja: népgazda­ságunk alkotó teljesztése né­pünk jóléténél, tervszerű, fo­lyamatos gyarapítása, további felemelkedése javára. A mai napon átadásra kerülő létesít­ményt e politika egyik jelké­pének is tekinthetjük. Rendel­tetése, hogy növelje a lakosság biztonságát, védje az áradás veszélyének kitett, gyarapodó társadalmi vagyont. Ugyanak­kor lehetőséget biztosítson a mezőgazdaság és az ipar továb­bi fejlesztésére. Vagyis gátat szabjon az árvízveszélynek, de elűzze az aszály oly gyakran fenyegető veszedelmeit is. Az utóbbi évtizedek egyik legkiemelkedőbb népgazdasági eredménye, hogy a gyors üte­mű iparosítás mellett — közös erőforrásaink ésszerű felhasz­nálásával, s az üzemek veze­tőinek, dolgozóinak tudásával, szorgalmával — jó ütemben fejlődött és fejlődik a magyar mezőgazdaság termelése. A mezőgazdaság szocialista átalakításával, korszerű, gépe­sített szocialista nagyüzemi gazdálkodás alakult ki. Korszerű eljárások honosod­nak meg a nagyüzemi terme­lésben. Nagy léptekkel halad a mezőgazdaság kemizálása. Bővül a biológiai tulajdonsá­gokban feljavított, nagy ter­mőképességű növény- és állat­fajták választéka, amely fon­tos feltétele élelmiszergazdál­kodásunk további fejlesztésé­nek. Biztatóan terjed a belter­jes, hatékony, gazdaságos, ipar­szerű termelés.. Nyilvánvaló, hogy a nagy­üzemi, belterjes, iparszerű me­zőgazdasági termeléshez nélkü­lözhetetlen a tervszerű vízgaz­dálkodás. Eszközeivel hatéko­nyan elősegíthetjük termés­hozamaink növelését, fokozhat­juk a föld termőképességét. Mint ismeretes, Magyaror­szágon a természetes csapa­dék — a tenyészidőben — az ország jelentős területén nem fedezi a belterjes növényter­melés vízigényét. A vízkészletek és az öntö­zőberendezések kihasználása a­z előző évek alacsony szint­jéhez képee­t tavaly már ke­­sőbbi történetét majdan tartal­mazó naplót aláírásukkal meg­nyitották, Fehér Lajos beszé­det mondott, vezőbb volt. Az öntözési idő­szakot meghosszabbító, s ezál­tal a vízkészleteket jobban hasznosító eljárások alkalma­zása — például a tároló-kelesz­­tő öntözés, stb. — szintén bő­vült. Ez évben már május vé­géig 180 000 hektárt öntöztek, ami jóval több, mint amekko­ra területre eddig bármikor a korábbi évek azonos időszaká­ban öntözővizet juttattak. A ma felavatásra kerülő torkolati vízmű szintén nagymértékben elősegíti a biztonságos terme­lést, az öntözés kiszélesítését a Sió környékén. A zsiliptáblák­­kal felduzzasztott Sió vizéből a termelőszövetkezetek és az ál­lami gazdaságok tízezer hek­tárral öntözhetnek majd töb­bet. Bízunk abban, hogy e le­hetőséget messzemenően ki­használják. Annál inkább, mert most az szükséges, hogy öntözőműveinket a lehető leg­nagyobb mértékben, a legjobb hatásfokkal kihasználjuk, s pó­toljuk a korábbi szárazság okozta talajvíz-hiányt. Az öntözésben elérkeztünk egy újabb technikai váltás sza­kaszához. A műszaki fejlesztés olyan öntözőberendezéseket te­remtett, amelyek lényegesen csökkentik a kézi munkerő­­irányt, ugyanakkor növelik a teljesítményt. Dicséretes és út­törő kezdeményezés, hogy e korszerű berendezések hazai gyártása éppen itt, a közelben, a Szekszárdi MEZŐGÉP Vál­lalatnál már megkezdődött. Kedves Elvtársak! Barátaim! Utaltam már arra, hogy e táj fejlődésében új mérföld­követ jelentő művet avatunk fel ma. Hivatott szolgálni a térség gazdasági felemelkedé­sét, amely a felszabadulás előtti elmaradottságát leküzd­ve, országunk erőteljesen fej­lődő vidékei közé sorolható. A Sió-torkolati mű haszna sokoldalú, egyszerre több fontos célt szolgál Máris biz­tosítja a Sió alsó, 25 kilométe­res szakaszán az 1000—1500 tonnás vízi járművek számára az állandó vízi utat, továbbá lehetőséget teremt Szekszár­­don kikötő és hajógyár létesí­tésére. A lakosság foglalkoz­tatása szempontjából e lehe­tőség nagyjelentőségű. Tolna megyének ez a része mind nagyobb mértékben ipa­rosodik, üzemek, gyárak léte­sülnek, a torkolati mű üzem­be helyezésével nem lesz gond az ipar helyi vízellátása. A jövőben a lakosság egyre nö­vekvő vízigénye is jobban ki­elégíthető. Ez a torkolati mű ugyan 120 kilométerre van a Bala­tontól, mégis szervesen kapr csalódik hozzá. A Sió teljes csatornázásával, amelynek a mostani mű az egyik kulcs­fontosságú létesítménye, elju­tunk majd oda, hogy állandó vízi utat biztosíthatunk a Du­na és a Balaton között. A múltban, gyakran hang­zott el panasz amiatt, hogy a zsilipek megnyitásával, —egy­­egy hajó leúsztatásával — a Balatonból nagyon sok víz le­folyt a Dunába. Ha megépül­nek a vízlépcsők a Sió-csator­nán­, állandósul a hajóforga­lom anélkül, hogy a Balaton értékes vize megcsappanna. A Sió szabályozásának általá­nos tervébe illeszkedik tehát a most átadásra kerülő torko­lati mű, amely elősegíti Tol­na megye és Szekszárd kör­nyékének gyorsabb ütemű gazdasági fejlődését. Rendkívül nagy haszonnal jár, ha a Balaton vízével is ésszerűbben gazdálkodhatunk. A Nehézipari Minisztérium pártvezetői látogattak el teg­nap délelőtt a paksi atomerő­mű építkezésére. A miniszté­rium párt-végrehajtó bizott­ságának tagjaival érkezett az építkezés színhelyére Kovács Sándor, a minisztérium párt­­bizottságának titkára és Szabó Benjamin miniszteri megbí­zott. A párt-vb tagjait Somi Benjamin, az MSZMP megyei bizottságának titkára, Bucsi Elek, a megyei bizottság osz­tályvezetője, valamint Ajtay Aladár, az atomerőművi tit­kárság vezető munkatársa és Varga Tibor, az ERBE kiren­del­tségének vezetője fogadta. A pártbizottság titkára el­mondotta, hogy első alkalom­mal tart szemlét a miniszté­rium pártbizottsága vb tagság Pakson, bár mindegyik vb-tag munkaköréből kifolyólag bizo­nyos kapcsolatban áll az épít­kezéssel. itt már többször ta­nulmányozta a munkák hala­dását. A párt-vb tagjait Ajtay Aladár és Varga Tibor tájé­koztatta a munkák jelenlegi ál­lásáról. Szabó Benjamin mi­niszteri megbízott részletes in­formációt adott arról, miként tudják az építők, az építke­ő Balaton dolgozó népünk ér­tékes nemzeti közkincse. Part­ján nyaranta munkások, — most már termelőszövetkezeti dolgozók is — városi és falusi emberek százezrei keresnek pihenést, felüdülést. Nyári idegenforgalmunk jelentős ré­sze a Balaton mentén zajlik, ahol egyre több szálloda nyit­ja meg kapuit. A tó kiválóan alkalmas a vízi sportokra és azt mondják, hogy horgász­­paradicsom is. Közös ügy, nemzeti érdek, hogy őrizzük, óvjuk a Balatont, védjük ví­zének tisztaságát, mert ezzel a természetet és egészségün­ket is védjük. Most, amikor átadásra kerül ez a mű, arra kérem a jelen­lévőket és a környék lakossá­gát, hogy ez az ünnepség ne csupán egy nagyszerű építke­zés záró aktusa legyen. Sok­kal inkább a kezdete az itt meginduló még sikeresebb munkának, a lehetőségek jó kihasználásának. Fogjanak össze a mezőgazdaság, az ipar, a közlekedés és a vízgazdál­kodás dolgozói, hogy a léte­­sí­tagén­y meghozza értékes gyümölcsét! Ezekkel a gondolatokkal köszöntöm a Sió-torkolati mű építőit. A munka, tudom, igen nehéz körülmények között folyt. Éppen ezért­ külön öröm, hogy elkészült e fontos létesít­mény és átadását ünnepel­hetjük. Köszöntöm a mű tervezőit, alkotóit, kivitelezőit, a mér­nököket és a munkásokat. Hozzáértő és szorgalmas mun­kájuknak maradandó emléket állít ez a mű! Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! Pártunk XI. kongresszusára készülünk. Az egész ország összefogott, munkafelajánlá­sok százai, ezrei születtek. A dolgozók százezrei fáradoznak azon, hogy a X. kongresszu­son kitűzött céljaink mara­déktalanul megvalósuljanak és továbblépjünk a fejlődés út­ján. Ez a mostani ünnepség is annak bizonyítéka, hogy or­szágépítő szándékaink, célki­tűzéseink sikeresen valóra válnak. Dolgozó népünk, hazánk, s ezzel egyidőben az egész szo­cialista közösség felemelkedé­sének útját járjuk. Ennek je­lentős állomása a soron követ­kező XI. kongresszus. A kongresszus tiszteletére és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója méltó köszöntésé­re kibontakozó országos mun­kaverseny, a munkások, par­­asztok és értelmiségiek össze­fogása, tettrekészsége a leg­szebb reményekre jogosítanak bennünket jövőnket és cél­­jaink megvalósítását illetően. Ennek jegyében kívánok a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága ne­vében önöknek, mindannyiuk­­nak további jó egészséget és­ sok sikert, további eredmé­nyes alkotó munkát! Fehér Lajos beszédét köve­tően Dégen Imre, a beruhá­zás bonyolításában, tervezésé­ben és kivitelezésében kiváló munkát végzetteknek kitün­tetést adott át. Tízen kapták a Vízgazdálkodás kiváló dol­gozója kitüntetést, hatan az OVH elnöki dicséretét. Ez­után az államtitkár Bondar József építésügyi és városfej­lesztési miniszter nevében Miskarik Ferenc főművezető­nek és László István ácsnak, a Tolna megyei Állami Építő­ipari Vállalat dolgozóinak az Építőipar kiváló dolgozója ki­tüntetést adta át. A kitüntetetteknek elsőként K. Papp József gratulált, majd felkérte Fehér Lajost, hogy a szalag átvágásával szimbóli­­kusan indíttassa be a torko­lati mű üzembe helyezését és rendelje el az első átzsilipe­­lést. Ezután a vendégek a hajózó­kapu fölött húzódó hídhoz mentek, ahol az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja a nemzetiszínű szalag átvágásá­val ünnepélyesen átadta ren­deltetésének a hatalmas vas- és betonépítményt. Az ünnepi pillanat után Szászhelyi Pál és Karászi Kálmán bemutat­ták a megjelenteknek a tor­kolati művet, majd a vendé­gekkel együtt beszálltak az Országos Vízügyi Hivatal egy vízibuszába. A hajó beúszott a száz méter hosszú — az or­szágban a legnagyobb — zsi­lipkamrába, hogy néhány perc múlva, a túlsó végén a mederhez simuló zárószeg­mensek felett folytassa útját a Sión felfelé. Ezzel befejeződött a négyé­­ves munka, s az első ünne­pélyes átzsilipeléssel, hivatal­­osan is betölti fontos felada­tát a Sió-torkolati mű. a NIM párt­ végrehajtó bizottságának tagjai Pakson rész előkészítők a programot tartani. Elmondotta, hogy a tervezett földmunkánál ez ideig valamivel többet tudtak elvégezni, ugyanakkor a lakác­sok építése is megfelelő ütem­­ben történik. A három tájé­­koztató elhangzása után a vt­ tagjai kérdéseket tettek fel a munkákkal és az energia­­bázissal kapcsolatban. Ezután Szabó Benjámin kalauzolásá­val végigjárták az építkezés területét. Megmutatták a mi­nisztériumi párt-vb tagjainak­­ a lakótelepet is, ahol igen jó ütemben készül az étterem-, konyha-, vendéglőkomplexum. A minisztérium vezető párt­munkásai, pártbizottságának vb-tagjai megállapíthatták a tájékoztatók és a személyes tapasztalatok alapján, hogy minden feltétel meg­van a­ tervszerű, folyamatos munká­hoz. Szükséges a továbbiakban is az építkezésen foglalkozta­tott vállalatok munkájának szi­gorú összehangolása, a fontos tervszolgáltatás, a munkások jobb ellátása. A párt-vb tagjai­ délután Szekszárddal ismer­­­kedtek. - Pj -

Next