Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-01 / 281. szám
Termelőszövetkezeti vezetők továbbképzésé • Több mint háromszázan voltak Balatonaligán Felkészítés a következő gazdasági évre Mint minden évbeli, idén is megrendezte a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya a termelőszövetkezeti vezetők továbbképzését. Ezúttal Balatonaligán tartották a tanfolyamokat A termelőszövetkezeti vezetők továbbképzésére azért van szükség, hogy az év közben megjelenő rendeleteket, határozatokat a végrehajtás során egységesen értelmezzék, kialakítsák az üzemen belül a munkához leginkább megfelelő módszereket, ugyanakkor az új gazdasági évre is felkészüljenek. Idén először a termelőszövetkezeti tűzrendészeti szakemberek tanfolyamát tartották meg. Minden termelőszövetkezetben az utóbbi években igen nagy gondot fordítanak a vagyonvédelem e formájára. Főleg a megelőző munka, az emberek oktatása, a berendezések szakszerű használata volt a fő téma. Természetesen ezenkívül szóba került más, aktuális helyi probléma is. A tanfolyamon számos vitatott kérdést sikerült tisztázni. A gépészek voltak az oktatási sorozat következő résztvevői. Itt a mind több és korszerűbb mezőgazdasági gépekkel kapcsolatos fontos tudnivalókkal ismertették meg a gyárak szakemberei a használókat, a gépekkel dolgozókat. Az AGROKER tájékoztatót adott a várható erő- és munkagépekről. Munkavédelemmel kapcsolatos kérdések éppen úgy szerepeltek az előadások napirendjén, mint az alkatrész-ellátás, avagy takarékosság az üzemanyaggal. A főállattenyésztők közül is közel százan vettek részt a tanfolyamon. Részükre főleg aktuális állategészségügyi előadások, biológiai kérdésekkel foglalkozó vitafórumok tették teljessé, ismeretek szerzésével tartalmassá a továbbképzésen eltöltött időt A termelőszövetkezetekben mind nagyobb szerep, több feladat jut az ellenőrző bizottságoknak. Ma már nem elégséges, — mint kezdetben — a termelőszövetkezetek alakulása idején volt, hogy az ellenőrző bizottság felolvassa a számviteli alkalmazottak által készített jelentést. Év közben is sok a tennivaló: ellenőrizni kell egyrészt a bizonylati munkát, az eszközök felhasználását; a gazdálkodásban észlelhető hiányosságok feltárása is a feladatok közé tartozik. Az ellenőrző bizottsági elnökök részére jogi, számszaki emberek tartottak előadásokat, sort kerítettek a hasznos tapasztalatok kicserélésére is. November 25-én a termelőszövetkezeti elnökök ültek be az „iskolapadba”, s egy héten át foglalkoztak aktuális gazdasági, politikai kérdések tanulmányozásával. A hét során igen sok értékes, tartalmas előadás hangzott el. Három különösen kiemelkedő volt: K. Papp József, az MSZMP megyei bizottságának első titkára aktuális politikai kérdésekről igen részletes tájékoztatót adott. A megye gazdaságainak munkáját is értékelte a megyei pártvezetés és személyes véleménye, tapasztalatai alapján. Dr. Soós Gábor államtitkár a mezőgazdasági termelőszövetkezetek gazdasági munkájára ható szabályozók hatását értékelte előadásában, s vázolta, mi a teendő, mit vár a kormány a termelőszövetkezetektől a következő években. Dr. Márton János, a Mezőgazdasági Kutató Intézet igazgatója előadásában bepillantást adott a magyar mezőgazdasági termelőszövetkezetek tíz, tizenöt, húsz év múlva várható helyzetéről. A termelőszövetkezeti elnökök nagy többsége részt vett az egyhetes tanfolyamon. Csupán néhány elnök maradt távol ,, ahol szanálási problémák miatt szükséges a jelenlét, vagy más fontos gazdasági tárgyalást kellett partnerekkal, vállalatokkal lebonyolítani. Pénteken a termelőszövetkezeti elnökök fórumára került sor. Somorjai Sándor, a megyei tanács osztályvezetője — a tanfolyam vezetője — elmondotta, hogy idén is meghívták az elnökök tanfolyamára a megyei vállalatok igazgatóit, hogy a problémákat azonnal megoldják, illetve egyeztessék a véleményeket, választ adhassanak a munka során felmerült kérdésekre. (A termelőszövetkezeti elnökök fórumán elhangzott kérdéseket, az ezekre adott válaszokat lapunk egy későbbi számában összegezzük.) A tanfolyam pénteki fórumán Bucsi Elek, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője is részt vett. Elmondotta, hogy a megyei pártbizottság, a megyei vezetés, nagyra értékeli a mezőgazdasági termelőszövetkezeti vezetők tevékenységét, különös tekintettel az idei nehéz őszben végzett munkára. Kérte az elnököket, tolmácsolják a pártbizottság köszönetét a termelőszövetkezeti parasztságnak az áldozatos munkáért, amelynek nyomán sikerült az őszi kalászosokat elvetni, s jól halad a betakarítás, és egyéb őszi munka is. December 9-én reggel ismét tanfolyam kezdődik Balatonaligán. Ekkor a főkönyvelők és foiaigronómusok részére tartanak aktuális kérdésekről előadást, rendeznek vitát. Eddig több mint háromszáz tenmelőszövetkezeti vezető vett részt a tanfolyamon, s a decemberi turnus létszámával együtt majdnem ötszáz személy oktatását, továbbképzését oldja meg a megyei tanács. FALKOVÁCS JENŐ I A bizottságok A IX. pártkongresszus 'ra' előkészítése két alapszervezeti taggyűlésen is központi feladat. Az egyiken a vezetőségek beszámolnak négyéves munkájukról és megválasztják az alapszervezetek azokat, akik a következő taggyűlésen javaslatot tesznek az új vezetőség tagjaira. A második taggyűlésen a párttagok azokról a dokumentumokról mondhatják majd el a véleményüket, amelyeket a Központi Bizottság a kongresszus elé kíván terjeszteni. Tolna megye pártszervezeteinek több mint a felében már megválasztották azokat a bizottságokat, amelyek a következő taggyűléseken funkcionálnak. Általában egy hónap választja el egymástól a két taggyűlési időpontot. Felvetődhet hát a kérdés, hogy miért jó ez így, miért kell ennyivel előbb megválasztani az egyes bizottságokat? Az egymondatos válasz az lehet, hogy minél jobban fel tudjanak készülni a feladatukra. A feladat azonban — ha a taggyűlési előterjesztés néhány percét nézzük —, látszatra nem indokolná ezt az előretartást. Ám, hogy az a néhány mondat körültekintően elkészüljön, minél nagyobb egyetértésre találjon, a lelkiismeretes ember számára valóban jelentős időt igényel. Nézzük csak például a jelölő bizottságot. Az a feladat, hogy olyan kommunistákat ajánljon megválasztásra, akik képesek lesznek az alapszervezetet jól vezetni a következő években. Ez így megint csak egyszerűnek tűnik. Ám ha sorra szedjük azokat az okokat, amely alapján valakire azt mondhatjuk, hogy jó vezetőnk lesz, máris elgondolkozásra késztet. Egy kis cikk kereteiben még címszavakban sem lehet felsorolni, hogy mi mindenre kell figyelni. Egyebek között arra, hogy az új vezetőség tükrözze a tagság összetételét kapjanak benne helyet a tapasztalt, „régi” emberek mellett, azok, akik fiatalon, most bontogatják vezetői képességeiket. Legyenek benne a dolgozók, a kétkezi munkások, legalább olyan arányban, mint amilyen a párttagságbeli arányuk. Nagyon fontos a nők kellő számú és minőségű jelenléte. Ez azonban még csak az egyik rész. A másik, hogy akit vezetőnek javasolnak, rendelkezzék mindazokkal a tulajdonságokkal, amely nélkül nem lehet jó munkát végezni. Egyszóval: bízzanak benne, a párttagok tartsák alkalmasnak a funkcióra. Itt ismét egy sor olyan tulajdonság sorolható fel, amelyre mind tekintettel kell lenni. Például: legyen szerény, de határozott. Legyen véleménye, és azt a kellő helyen és kellő időben mondja is el. Vállalja szívesen, és teljesítse is azokat a plusz feladatokat, amelyek a vezetéssel járnak. Legyen türelme a közösség — és ezen belül nem is egyszer — az egyéni gondok-bajok intézésére. Úgy is mondhatnánk, hogy legyen a többiek példaképe. Ezzel azonban még mindig nem értünk a címszavas felsorolásnak sem a végére. A jelölő bizottságnak arra is figyelemmel kell lenni, hogy egyes jól, szívesen dolgozó elvtársakat ne terheljenek túl,' a már meglévő funkciókat vegyék figyelembe a javaslatuknál, hisz az sem megy, hogy" pontosan a legtehetségesebb, legszorgalmasabb emberek ne jussanak szabad időhöz, ne tudjanak tanulni, pihenni, egyáltalán saját rpagujkal, és a családjukkal törődni. A bizottságok megkezd te rm‘ték, vagy rövidesen megkezdik a munkát, a felkészülést, a lehető legjobb javaslat megtételére. Sorra beszélgetnek majd a párttagokkal, véleményt kérnek. Egyebek közt a fentieket sem árt figyelembe venni. És ha azt nézzük, nem IS: olyan hosszú a rendelkezésre álló egy hónap. ~ (Fi) 1974. december 1. Harminc éve történt Megalakult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front A második világháborúban Magyarországon az antifasiszta ellenállás és a demokratikus fejlődés erői az ország sajátos helyzete miatt (egyszerre volt kárvallottja és haszonélvezője a német szövetségnek) csak későn valósíthatták meg összefogásukat A Békepárt néven működő kommunisták, egyes belső ellenzéki erők és az antifasiszta és kommunista emigráció a háború egész időszakában igyekezett németellenes frontot alakítani, és hazánkat kiszakítani a náci „élettérből”. Az antifasiszta ellenállás legközvetlenebb erejének, a kommunista mozgalomnak volt egyedül kész programja a népfrontpolitikára, s a háború utáni független, szabad, demokratikus Magyarország felépítésére. A közös fellépés, az egységfrontba tömörülés feltételei azonban csak az 1943— 44-es katonai vereségek, a második magyar hadsereg összeomlása, a Vörös Hadsereg előnyomulása és az ország német megszállása nyomán értek be. 1944 május végén — nem minden vita nélkül és főként a polgári oldalról hangoztatott fenntartások mellett — megalakult a Magyar Front, a kommunisták, a szociáldemokraták, egyes kisgazdák és egyéb csoportok antifasiszta egységszervezete, amelyhez később a Nemzeti Parasztpárt képviselői is csatlakoztak. Bár a fegyveres felkeléshez és a kiugráshoz fűződő remények nem váltak valóra, ez a szervezet adta meg az alapot ahhoz, hogy 1944. december 2- án az immár felszabadult Szegeden megalakuljon a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front. A Függetlenségi Front, amely az időközben újjászervezett Magyar Kommunista Párt, a Magyar Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt, a Független Kisgazdapárt, a Polgári Demokrata Párt és a szakszervezetek erőit tömörítette, elfogadta a kommunisták „Magyarország demokratikus újjáépítésének és felemelkedésének »cégja». A program gyökeres külpolitikai fordulatot köptelt. Azonnali bekapcsolódást az antifasiszta koalícióba, fegyveres szembefordulást a náci Németországgal és hazai nyilas csatlósaival. Leszögezte, hogy „a legmesszebbmenő támogatást kell nyújtani a Vörös Hadseregnek, amely kiűzi a magyar földről a német elnyomókat”. Kinyilvánította az eljövendő demokratikus magyar külpolitika alapelveit: a szoros barátságot a Szovjetunióval és a környező demokratikus államokkal; a volt uralkodó osztályok soviniszta és revíziós irányzatának végleges feladását; az antifasiszta világkoalíció angolszász hatalmaival kialakítandó jó kapcsolatokat. . . A belpolitikában a program célul tűzte ki a demokratikus szabadságjogok biztosítását, a fasiszta és a népellenes szervezetek feloszlatását, a közigazgatás és a fegyveres testületek megtisztítását a fasiszta és a népellenes elemektől Az ország demokratikus átalakításának alapvető feltételeként széles körű földreformot helyezett kilátásba és előirányozta a nagytőke állami ellenőrzését, az energiaforrások államosítását Célul tűzte ki a tökéletesebb szociálpolitika megvalósítását is. A Front programja a legfontosabb és legsürgősebb belpolitikai feladatnak az új, demokratikus államhatalom megteremtését tekintette. Sürgette, hogy a demokratikus pártok megbízottaiból és antifasisztákból alakítsanak minden helységben nemzeti bizottságokat, és a bizottságok a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front helyi szerveiként működjenek. Síkraszállt a nemzeti bizottságokra támaszkodó alkotmányozó nemzetgyűlés és a front ideiglenes kormányának megalakulása mellett. Ez a nemzeti, demokratikus és antifasiszta program alkalmas volt a magyar társadalom különböző rétegeinek, az alapvető osztályoknak a tömörítésére. A gyors nemzeti összefogás létrejötte — mert ez történt —, egyértelműen a demokratikus erők sikere volt és igazolta a kommunista párt megfontolt, a nemzet közös érdekeit hangsúlyozó politikát. Mindamellett ez a politika mélységesen elvi jellegű volt, hiszen a Komintern híres 1935-ös VII. kongresszusának (ez hirdette meg a népfrontpolitikát) szellemében járt el A Márciusi Front, a Történelmi Emlékbizottság, a Magyar Front kezdeményei után megalakult Magyar Nemzeti Függetlenségi Front ■ — a koalíciós idők egységfrontszervezete — ezen a néven 1949-ig működött. Keretei között egyre inkább a demokratikus átalakításért legkövetkezetesebben harcoló Magyar Kommunista Párt, illetve a Baloldali Blokk vette át a vezetést. A fordulat évét követően a népi demokratikus viszonyokat védelmező és a szocialista átalakulást igénylő Függetlenségi Népfronttá alakult át Ez utóbbi szervezet pedig közvetlen elődje volt a szocializmus építésére szövetkezett dolgozók 1954-ben megalakult Hazafias Népfrontjának. D. M.