Tolna Megyei Népújság, 1975. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-01 / 257. szám
Ät a megyehatáron Megyékben gondolkozó ország vagyunk. Ugyannyira, hogy két ismeretlen ember nálunk már akkor is földinek tartja egymást, ha csupán a somogyi, baranyai vagy békési születéshelyük egyezik. Pedig nincsenek nálunk nagy nyelvi különbségek, kizárólag csak magyar képes észrevenni és felismerni, hogy valaki szegedi, nógrádi vagy vasi hangzással beszél. Nagyobb etnikai különbségekről még éppen nem beszélhetünk. Köztudatunkban a megyeiségnek valójában másfajta, történelmi-hagyománybeli eredete van. A megyei intézmény még a török hódoltság idején különleges önállóságra és kiváltságokra tett szert, minthogy akkor a bizonytalan közállapotok és csapnivalóan rossz közlekedési viszonyok folytán a központi hatalom messze esett. („Messze van ide Bécs” — szólt a közmondás is). Később, a Habsburg királyok központosító közigazgatási reformjai se tudtak alapjaiban változtatni ezen, és Mikszáth ezernyi anekdotája kedves humorral, iróniával örökítette meg azt is, ami ebben a megyei gondolkodásmódban kisszerűvé, elzsírosodottá és provinciálissá vált. azt is, hogy a feudális világ szokásai, a rendiség viszonyai hogy tükröződtek a megyei elzárkózásban és nemesi rátartiságban, s azt is, hogy mindezek mellett és ellenére a megyék büszkesége, lokálpatriotizmusa, népeinek eredetisége, honszerető vétlekedése miként gazdagította és színesítette az életet Érdekazonosság A megyeiség eme sokrétű tartalmi eredete persze, már csak történelmi visszapillantásokból dolgozható ki, mert a társadalmi, gazdasági, kulturális és települési viszonyok gyökeres megváltozásával, az érintkezés és közlekedés mai szintjén a megyeiség régi tartalma többnyire érvényét vesztette. Maradt viszont egy reális gazdasági, igazgatási — és bizonyos értelemben kulturális érdekazonosság az egy megyét lakók között, és természetesen, megmaradt a magyar megyét annyira összefűző emberi kapcsolatok sok húrú érzelmi valósága. A jó értelmű lokálpatriotizmus is átcsap így a falu vagy város határain, s vonatkozik már a szomszédos jó termelőszövetkezetre, a korszerű ipari létesítményre, a gyorsan fejlődő megyeszékhelyre, a közös sikerre is. És van természetesen, elfogadható és elismerhető vetélkedés megye és megye között azért is, hogy több országos figyelmet kapjon egyik is, másik is területének fejlesztésében, gazdasági erőforrásainak feltárásában, iparának, mezőgazdaságának, kultúrájának fellendítésében. Minthogy egész tervezési, közigazgatási és költségvetési rendszerünk a megyei felépítéshez igazodik, a nemzeti jövedelem termelésében és elosztásában a megye érdekeit — s így az ott lakókét is — az is alapvetően érinti, hogy az ő pátriájuk mivel járul hozzá az ország gazdaságához és mit kap vissza abból. Mindent egybevéve: a megye ma Magyarországon több, mint közigazgatási egység Erős hagyományokkal rendelkező, jellegzetes és megkülönböztethető közösségek együttese. Semmiféle olyan ok nem látszik sem közelben, sem távolban, amely a megyék eme szerepét és funkcióit lényegesen megváltoztatná. Változások Am Ha meglátjuk benne azt az erőt és képességet, amelyet a hagyományok és a mai tényleges szerep adnak neki, látnunk kell azt is, ami megváltozott, vagy változóban van a megyék viszonyában. Csak néhány példát említsünk; ma már nemcsak a modern nagyipar telepítését és fejlesztését lehetetlen egyetlen megye érdekeinek figyelembevételével tervezni, de még a mezőgazdaságét sem. Azt mindenki tudja, hogy egy bánya, egy fémipari vagy vegyipari kombinát, de sokszor egy közepes nagyságú üzem munkaerő- és nyersanyagforrása, szakemberellátása, kooperációs tevékenysége nem zárható egyetlen megyehatár mögé. Sőt, hasonló helyzetek alakulnak ki ma már például az élelmiszeriparban, a kereskedelemben, a szolgáltatások néhány ágazatában, vagy akár iskolák fenntartásában, fejlesztésében és létrehozásában. Amióta mezőgazdaságunkban terjednek a zárt rendszerű termelési módszerek a kukoricatermesztésben, sertés-, baromfi- és marhatenyésztésben és más ágazatokban, azóta nemcsak egymással szomszédos, vagy közelfekvő megyékben működő gazdaságok kapcsolódnak össze, hanem az ország különböző vidékein és tájegységein létezők is közvetlen termelési kapcsolatban vannak egymással. A modern gazdaságfejlesztés, az élet, tehát ilyen értelemben maga lép túl a megyehatárokon és hoz létre új kapcsolati formákat a meglevők mellett Mindez elkerülhetetlenül azzal jár, hogy a gondolkodásmód, amely hagyományos módon jobbára megye, keretek között mozgott, mi egyre gyakrabban követel regionális, vagy országos megközelítést a gazdasági tervezésben, a fejlesztési elképzelésekben, az erőforrások és kapacitások kihasználásában, beruházási célok meghatározásában. Együttműködés kezdenek kialakulni a megyék közötti együttműködés új, baráti formái is. Különösen szakiskolák, intézmények építő- és tervezővállalatok egészségügyi létesítmények felhasználásában, vagy éppen létrehozásában születnek megegyezések szomszédos megyék között. Egyeztetik a munkaerő mérlegelt képzési terveiket: választékfrissítés céljából vásárolják egymás termékeitegyüttműködnek felszerelések vagy hiánycikkek gyártásában. összehangolják idegenforgalmi elképzeléseiket, vízgazdálkodási, talajjavítási problémákat oldanak meg közösen. Mindez azonban még viszonylag új, sem a módszerek sem az új gondolkodásmód nem vert még mindenütt gyökeret. És megtalálható mér néhol a versengésnek, vetélkedésnek az a formája, melynek segítségével egyben-másban talán le lehet pipálni a szomszédot, de nem lehet megtalálni a legésszerűbb beruházási és fejlesztési megoldásokat. Az igazság kedvéért meg kell említeni, hogy ebben soksok múltbeli tapasztalat is ludas- mert ha egyik megye hagyta kisiklani a kezei közül egy iskola, egy egészségügyi intézmény, egy települő üzemfelépítésének lehetőségét, akkor megkápta a másik, osztozás nélküli tapasztalatok aztán jogszabályok korlátai miatt is. nem ritka még a fenntartás, az óvatosság Mindezért nyilvánvaló, hogy a megyék közötti együttműködésnek reális területeken egyeztetve és logikus lépések formájában kell előrehaladnia. Az viszont nagyon is lehetséges, hogy — ami már a megyei pártbizottságok, tanácsok, képviselőcsoportok között mindinkább gyakorlattá válik —, váljék egyre sűrűbb gyakorlattá a megyehatárokon érintkező városok, falvak üzemek és szövetkezetek között is, ha az ésszerűség így diktálja. A megyeszeretet, a tájszeretet csak része lehet egy másiknak, az országszeretetnek Sőt, a kettő feltételezi egymást RÓZSA LÁSZLÓ Való igaz, a címben szereplő törpe ez esetben csak ürügy, hogy bizonyos dolgokban elgondolkodjam. Olvasóink talán még emlékeznek a lapunkban júliusban megjelent glosszára — Rekviem egy kerti törpe felett — amely megkérdőjelezte az ominózus szobor létjogosultságát és művészi munkásábrázolását. Hamarosan levél érkezett szerkesztőségünkbe — a Láng Gépgyár Dombóvári Gyáregység dolgozói aláírással — melyben az aláírás hitele (?) szerint magukénak vallják a gyár előtt díszelgő törpét. „Törpe -ürügy Azóta a szobrot zsűrizték — a Képző- és Iparművészeti lektorátus — és két „társával” együtt, amelyek a gunarasi strandon pompáztak — kiállításra, közterületre alkalmatlannak ítélték. Talán már gépelik is elbontásukról a határozatot a megyei tanács művelődési osztályán... Eddig a törpe — mint ürügy. És erről jutott eszembe: Valószínűtlennek tartom, hogy a művészt a kollektíva bízta meg, illetve, hogy ők fodták el a már kész alkotást. Egyén — egyének voltak azok a javából. Nem tudom, vajon mit válaszolnak, ha — valóban az egész kollektíva megkérdezi, hogy gazdálkodtatok azzal a pénzzel és munkával, amellyel környezetünket szántuk szebbé tenni? A kollektíva — főként a munkásközösség — rendkívül nagy erő. Társadalmat és jövőt képes formálni. De ha az egyén kisebb-nagyobb tévedéseit a közösség nyakába varrja, jócskán meggyengítheti ezzel erejét. És itt már nemcsak a „törpe kis súlyára” gondolok és nem is kizárólag a dombóvári Láng Gépgyárra. A hibákat, a tévedéseket az egyénnek kell vállalnia, bárkiről is van szó, így erősíti a közösséget és helyrehozhatja tévedéseit. Persze, ilyen esetben nehezebb az egyes szám első személy használata, mint amikor dicséretről van szó. És sajnos ritkább is. — gyvgy — 1975. november 1. a Kedves Olvasónak, hogy egy fiatal asszony nagyon zavarba hozott a múltkor. Éppen a másfél éves kislányával ballagtak haza a bölcsődéből, amikor a találkozásnál szokásos „... de szépen növöget . • ■ már megint kibújt egy foga ... a múlt héten belázasodott..téma elfogyott, a kajánkodásnak szánt „jöhet a testvérke...” megjegyzésem után kicsúszott a száján: „már útban van”. Hirtelen a szájára ütött, mint aki szigorúan rábízott titkot kotyogott el. A gratulációt már biztos fel sem fogta, mert nyomban kérlelni kezdett, csak senki meg ne tudja. Meglehetősen értetlen képet vághattam, hisz tudom példás családi életet élnek, és azt is, hogy három gyermek szerepel a tervükben, ő is, a férje is jól keres, most kaptak új, kényelmes lakást, sőt a kapu előtt tisztességgel ápolt Trabant várja, hogy reggelenként dolgozni vigye őket. Többszöri rákérdezésre kiderült: a munkahelyén nem néznék jó szemmel, hiszen vezető beosztásban van. Elég lesz akkor megmondani, amikor már úgy sem lehet eltitkolni. Minél később tudják meg, annál kevesebb ideje lesz a főnökének, hogy a gondosan álcázott nemtetszését kinyilvánítsa. Persze a felettes csak egy ember. Félő, hogy a munkatársak — főleg a mindenre morgó — pártában maradt helyettesének a lesújtó tekintete és bogáncsos megjegyzése sem marad el. — Az az igazság — szakadt fel végképp a visszafojtott keserűsége —, hogy nálunk szabad szülni a gép mellett dolgozó betanított munkásnőnek, sőt még a gépírónőnek is, de a vezető beosztásúaknak nem. Nem meri ezt így kimondani senki, de a megjegyzésekből elegem volt az első gyereknél. Visszajutott hozzám például olyan vélemény, hogy akkor azért szültem, mert úgy akartam illegálisan tanulmányi szabadsághoz jutni — ugyanis akkor már egyetemre jártam. Most biztos kisüti valamelyik „okos”, hogy az államvizsga előtt,re „időzítettük” a gyereket, mert nyugodtan akarok tanulni. El lehet képzelni milyen nyugalom van egy kicsi, meg egy pici gyerek mellett. Megígértem, hogy nem szólok erről senkinek. Legkevésbé a főnökének, hisz ha használni nem tudok, legalább nem ártok. Azt viszont tudom, hogy a különleges gondolkodású vezető, rendszeresen olvassa a lapunkat. Talán ezt a számot is. Ezért ide írom: lehet, hogy a munkahelyén elért gazdasági eredményekért jutalmat kap, de a maradi gondolkodása miatt egy alapos fejmosást érdemel. Ha a Kedves Olvasó ismeri azt, akiről szó van, telve meg nekem azt a szívességet, hogy az asztalára teszi ezt a cikket. Köszönöm. Hintések az állampolgárok érdekében Nyilatkozott Grill Ferenc, a tamási járási hivatal elnöke A tanácsok megalakulásának negyedszázados jubileuma alkalmából kerestük fel Grill Ferencet, a Tolna megyei Tanács tamási járási hivatalának elnökét, aki kérésünkre a tamási járás helyi tanácsainak munkájáról beszélt . Napjainkban a tamási járásban 492 tanácstag dolgozik. A terület jellegéből eredően legtöbbjük, 180, tsz-tag. Az ipari és mezőgazdasági munkásság soraiból 80-at, az értelmiségiek közül 65-öt tiszteltek meg bizalmukkal a választók. A többi tanácstag alkalmazott, nyugdíjas, háztartásbeli vagy köztiszteletben álló kisiparos. A párttagok száma 192, a nőké 121, a harminc évnél fiatalabbaké 52. A tanácstagok közül huszonöten dolgoznak negyedszázada ezen a felelős poszton. Nézeteim szerint a tanácstagi munka növekvő jelentőségére utal, hogy a jelenlegi tamási járási tanácstagság 11 százaléka rendelkezik egyetemi, főiskolai végzettséggel. A tanácsok hajnalán az értelmiséget gyakorlatilag csupán néhány pedagógus képviselte. 1971-ben kiszélesedett a helyi tanácsok döntési jogköre, —— folytatta Grill Ferenc. — Emlékeztetőül néhány példa: a nagyközségi tanácsok gyakorolják az első fokú építési hatósági jogkört, kezükben a gyámügy, ők az ipar- és szabálysértési hatóság, az ő feladatuk az ipari és kereskedelmi árellenőrzés. — A tanácsi munka kollektív munka, sikere mégsem független a tanácsi vezetők személyétől, — emlékeztetett Grill elvtárs. — Számos választópolgár ennek ismeretében él törvényadta jogával mind a jelölő gyűlésen, ahool elsődlegesen mutatkozik meg, ki élvezi a választók bizalmát, mind a szavazásnál. A választói megfontolásnak tudható be, hogy két korábbi — a diósberényi és az értényi — tanácselnök még a jelöltségig sem jutott el, mivel nem azt nyújtotta, amit választói reméltek tőle. Nagyot nőtt huszonöt év alatt a tanácstagok rangja. Ami az anyagiakat illeti: pénz — természetesen — kell az igények kielégítéséhez, de nem kizárólag pénz az, amivel előbbre lehet lépni, hanem egy-egy jó ötlet is. A mi járásunkban a szakályi tanácsé az érdem, hogy elsőként talált olyan személyt, aki a művelődési ház vezetőjeként, általános iskolai igazgatóhelyettesként is jól dolgozik. Kultúrpolitikai szempontból lehet ez a kezdeményezés olyan jelentőségű, mint például egy néhány tízezer forintból megoldható tanterembővítés — fejezte be nyilatkozatát Grill Ferenc, a tamási járási hivatal elnöke B. Z.