Tolna Megyei Népújság, 1977. március (27. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-01 / 50. szám
warn Munkaerő-tartalékok útközben Az elmúlt évek egyik legfontosabb tapasztala------------------------------------ta, hogy a gazdálkodás mai feltételei között, a munkaerőforrások beszűkülése önmagában nem váltja ki az ésszerűbb vállalati munkaerőgazdálkodást. Mi több, ebben az időszakban a vállalatok úgy „alkalmazkodtak” az erősen csökkenő munkaerőkínálathoz, hogy még jobban növelték a keresletüket. De megkockáztatnám: ezért nemcsak — s talán nem is elsősorban — a vállalatok hibáztathatók. Igaz, számolni kell az úgynevezett — és sokat ostorozott — „helytelen vállalati szemlélettel” a konzervatív vállalati magatartással. De nem szabad megfeledkezni egyéb tényezőkről; arról például, hogy a vállalati bér- és jövedelemszabályozási rendszer a legutóbbi időkig lényegében az 1967—69-es állapotoknak megfelelően működött, s ez alapvetően befolyásolta a vállalati munkaerő-gazdálkodást. Tekintsünk most el az átlagbér-szabályozás előnyeinek és hátrányainak aprólékos méricskélésétől, s annak boncolgatásától is, hogy a különböző bérszabályozási formák, ösztönzési módszerek esetleges korábbi alkalmazása mennyit segített volna a munkaerő-gazdálkodás korszerűsítésén. Ma már tény: az átlagbér-szabályozás kitörölhetetlen nyomokat hagyott a vállalati létszámgazdálkodáson, s mindenre ösztönözte a vállalatokat, éppen csak a munkaerővel való takarékos, ésszerű gazdálkodásra nem. De ne feledkezzünk meg egyéb, úgymond „apróságokról” sem, amelyek hosszú évek alatt szintén nem a legkedvezőbb irányba befolyásolták a sokat emlegetett vállalati magatartást. Gondolok például arra, hogy nem is olyan régen, alig néhány éve, az átlagosnál magasabb színvonalú szociális ellátást nyújtó vállalatok egyrészt követendő példaként állíttattak a közvélemény elé, másrészt kárhoztatni való munkaerő-csábítókként ítéltettek el, abban az esetben, ha szociális tevékenységüket — nagyon is önös és érthető szempontoktól vezettetve — közhírré tették. Vagy gondolok azokra a szórványos és félénk kísérletekre, amelyek a vállalati létszám belső átcsoportosításaival voltak kapcsolatosak, vagy éppen bizonyos létszámfeleslegek megszüntetésével próbálkoztak, s aztán gyorsan beleütköztek azok értetlenségébe és ellenállásába, akik előtt egyedüli és kizárólagos szempontként lebegett a teljes foglalkoztatottság jelszava és akik közül sokan, a mai napig is képtelenek fölfogni, hogy a teljes foglalkoztatottság megteremtése és fenntartása nem a vállalatok, nem a munkahelyek, hanem az állam feladata. A létszámgazdálkodással és általában a munkaerőpolitikával kapcsolatos vállalati magatartást befolyásoló tényezők közül — meglehet: önkényesen — a már-már parttalan méretű fluktuációt tartom a legfontosabbnak. És gyorsan hozzáteszem: a vállalatok legföljebb csak hozzájárultak ahhoz a gazdálkodási környezethez, amelyben a munkaerő spontán, befolyásolhatatlan és jószerével ellenőrizhetetlen mozgása tág teret kapott. A társadalmilag nem szükségszerű munkaerő-------------------------------——mozgás összes költsége — tehát a népgazdaságot ért közvetlen anyagi kár — már a hetvenes évek elején is meghaladta a 3 milliárd forintot. Egy-egy nagyobb vállalatnál, évente több millió forint veszteséget okozott a munkaerő-fluktuáció, s amikor az ebből származó károkat bizonyos nagyvállalatok már elviselhetetlennek minősítették és egymással szövetkezve radikális intézkedéseket hoztak a fluktuáció csökkentésére, akkor megintcsak bizonyos körök, bizonyos fajta értetlenségével és tiltakozásával találhatták magukat szemben. Mondván: nem lehet korlátozni a szabad munkavállalás jogát. Az egyre nagyobb méretű fluktuációnak volt azonban egy másfajta — s a közvetlen anyagi kárnál talán sokkal súlyosabb — következménye is. Az emberek tekintélyes része ugyanis állandó — és többnyire csak személyes indokokkal okolható — mozgásban volt. E mozgás mértékét, nagyságát könnyű volt — különböző ígérgetésekkel — fokozni. S miközben sokan jöttek és mentek, kiléptek és beléptek, rövidebb távon és vállalati szinten valahogy elmosódtak az általános munkaerőhiányra utaló tények és jelek. Jutott is, maradt is. Ha valaki kilépett, helyére rendszerint másvalaki jelentkezett, a vállalati létszám — bár a fluktuáció miatt sokat kínlódtak — valahogy azért mindig megvolt. S mert a vállalati munkaerő-gazdálkodás többnyire csak az aktuális tennivalókra, a rövidebb távra szóló feladatokra figyelt, szóval, mert munkaerő-szempontból inkább csak máról holnapra gondolkodtunk, a munkaerő társadalmilag szükséges mozgatása gyakorlatilag ismeretlen volt. A kívánatos — és tervszerűen alakított — munkaerőmobilitás helyett kizárólag a spontán fluktuáció jellemezte a ,,munkaerőpiacot”. A feltételeket a munkavállalók diktálták, a mun-------------------------------káltatók — irányító hatóságaikkal együtt — kénytelen-kelletlen alkalmazkodtak ezekhez a feltételekhez. S mert ez éveken át így volt, nyilvánvaló, hogy — az ugyancsak éveken át jelzett — belső munkaerő-tartalékok mobilizálása, hasznosítása, nem automatizálható, nem könnyen megoldható feladat. Annak ellenére sem, hogy az elmúlt öt évben, az ipar, a tervezett létszámnövekedés egyharmadával teljesítette az eredetileg tervezett termelési tervét. VÉRTES CSABA v. SZÍNES TÉVÉALKATRÉSZEK TAMÁSIBÓL (3. old.) Mai számunkból NEM ÁTJÁRÓHÁZ — KÓRHÁZ (3. old.) EREDMÉNYES EGYÜTTMŰKÖDÉS (3. old.) TV-NAPLÓ (4. old.) MEGYEI LABDARÚGÓBAJNOKSÁG (5. old.) Megkezdődtek a mérlegzáró közgyűlések Jó esztendőt zárt a BONY Szombat délután megkezdődött egy sorozat a megyében. A mezőgazdasági szövetkezetek után az ipari szövetkezetekben is megkezdődtek a mérlegzáró közgyűlések. A megye iparának jelentős részét kitevő huszonhét ipari szövetkezet vezetősége számol be az elkövetkező hetekben a tavaly végzett munkáról. A nyitányra szombaton délután, Bonyhádon került sor. A BONY Cipőipari Szövetkezet vezetői számoltak be a tagságnak a tavalyi eredményekről. A számok szépek. Bár az év elején nehezen indult a munka, s az első negyedévet hétmilliós adóssággal zárták, az esztendő derekára egyenesbe jöttek, és december végére a megelőző évinél közel húsz százalékkal több, 73 millió 643 ezer forint értékű cipőt, szandált állítottak elő. A tervek is dinamikus fejlődést irányoztak elő, de az eredmények azt is 3,7 százalékkal túlszárnyalták. Az export 35 százalékkal nőtt, s meghaladta az ötvenhárommillió forintot. A jelentős növekedést a csehszlovák partnerrel kötött ötéves szerződésük is elősegítette. Egyébként az idei évre már nem kell vevőt keresni a bonyhádiaknak. A tavalyinál 32 ezer párral több női lábbeli minden darabját aláírt szerződés alapján gyártják. Szélesi László, a szövetkezet elnöke elmondta, hogy tavaly megkezdődött egy átszervezési folyamat. Saját erőből négy és fél milliós építkezést végeznek, s ennek során új, korszerű üzemrészeket, szociális létesítményeket alakítanak ki. Ez is segít abban, hogy idén tíz, jövőre pedig tizennyolc százalékkal növekedjen a munka termelékenysége. A BONY tervei között az export további bővítése szerepel. Néhány éve átalakították a termékszerkezetet, s a férficipők helyett magas igényeket is kielégítő női lábbeliket készítenek. Jelenleg még termékük a hazai piacon kívül szocialista országok kereskedelmi vállalataihoz kerül, de szándékuk rövid időn belül betörni a tőkés piacra is. Másik feladatuk a lakossági szolgáltatás fokozása. Ez évek óta szerepel programjukban, s tavaly is jeleskedtek ezen a téren. A bázishoz képest 22,9 százalékkal növelték ezt a tevékenységüket. A mérlegzáró közgyűlésen az elnök beszámolója után a dolgozók kértek szót. Ők a minőségi mutatók további javításának szükségességét hangoztatták. Nagy feladatot vállaltak, ugyanis a selejtes termékek arányát már az előző évben is az iparági szint alá szorították. Felajánlásuk párosul korábban tett ígéretükkel, mikor a csepeli dolgozók felhívásához csatlakozva a termelés növelésének alapját képező felajánlásokat tettek, aminek figyelembevételével a szövetkezet éves terve nyolcvanmillió forintra módosult. A mérlegzáró közgyűlésen a tavalyi eredményekről, s az idei tervekről esett szó. — sz 1 — Az új szabászat Puja Frigyes Londonban Puja Frigyes külügyminiszter, aki vasárnap délután érkezett háromnapos hivatalos látogatásra Londonba, hétfőn délelőtt megkezdte tárgyalásait dr. David Owen angol külügyminiszterrel a Foreign Officeban. A megbeszélések középpontjában várhatólag az európai és nemzetközi kérdések, s a magyar—angol kapcsolatok áttekintése áll. Dr. David Owen, aki a múlt hétfőn vette át az angol diplomácia vezetését Anthony Crosland elhunyta után, a hét végén Párizsban vendégeskedett, és kinevezése óta ez a második magas szintű megbeszélése. Havasi Ferenc Olaszországba utazott Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese az olasz kormány meghívására hétfőn Olaszországba utazott. A kormány elnökhelyettesét útjára elkísérte Nagy János külügyminiszter -helyettes és Török István külkereskedelmi miniszterhelyettes. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter, Szarka Károly külügyminiszterhelyettes és dr. Varga József, a Minisztertanács titkárságának vezetője. Ott volt a búcsúztatásnál Fabrizio Piaggesi, az Olasz Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Paksi téglagyár Holnap kezdik a nyersgyártást Halott óriásként mered a magasba a Paksi Téglagyár kéménye. Hideg a kemence, s az ég kékjét nem töri meg a füst. Január második napján eloltották a tüzet a kemencében. Azóta tart a nagyjavítás. A szokásos évi karbantartáson kívül csináltak idén egy hosszú hőelvezető csövet is, ami a szárítóban segít keményre szikkasztani a nyers téglákat. Ez gyorsítja majd a tavasz elején, s ősszel, mikor ismét hidegebb idő köszönt be, az agyaghasábok száradását. Áll a gyár? A látszattal ellentétben serény munka folyik a magas kémény tövében. November vége óta javítják, cserélik a nyerstéglagyártó gépsor elkopott, elhasználódott alkatrészeit is, hogy az indulástól ismét precízen működjön az agyagot daráló, préselő, téglahasábokká formázó gépezet. Közben szinte megállás nélkül dolgoztak a bányában. A bányában, ami Pakson valamelyest különbözik sok másik agyaglelőhelytől. Mert az emberek, gépek itt nem lentről, hanem fentről, a téglagyár mellett magasodó félszáz méter magas domboldalból szedik ki a nyersanyagot. Télen a FÖLDGÉP Vállalat dolgozói végezték ezt a cseppet sem könnyű munkát. Méghozzá nagyon lelkiismeretesen. Ezt a szakember, Örkényi József, a gyár vezetője mondta. S mindjárt meg is magyarázta. A huszonnégyezer köbméter agyag kifejtéséhez jóval kevesebb paxitot használtak, mint korábban szoktak. Persze, így is elfogyott több ezer kiló robbanóanyag. De ma már magas halomban ott áll a gyár mellett a felhasználásra kész alapanyag. Ebbe tavasszal még speciális vegyszert is kevernek. Az NDK-ból hozott kamitot. Úgy is mondhatnánk, fagyállót. Ennek köszönhető ugyanis, hogy a gyárudvaron tárolt kétszázezer nyers téglából a télen egy darab sem fagyott szét. S ez nem kis eredmény. Holnap, ha az idő nem lesz még hidegebb, megmozdul a gyárban a ma még élettelen gépezet. Agyagot visz a futószalag, a keverőkarok dagasztják, gyúrják a sárgás földet, s a présgépből folyamatosan jön a vágógéphez a formázott agyagkígyó. Idén a Paksi Téglagyárban 8 millió 200 ezer nyers téglát kell gyártani, az égetési terv pedig 7,4 milliós. Hogy sikerül-e teljesíteni ? Mindenki bizakodik. — szepesi — A kemencéhez viszik a tavaly gyártott nyerstéglákat