Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-01 / 179. szám
2 ‘Képújság Jelentések a VIT-ről Tartalmas eszmecserék a politikai vitaközpontokban Havanna, Fort Péter és Pogány Irén, az MTI tudósítói jelentik: Magyar vitaindító felszólalással kezdte meg munkáját a havannai VIT egyes számú vitaközpontja, amely a fiataloknak és diákoknak a világbékéért, az enyhülésért, a biztonságért, a nemzetközi együttműködésért, a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, az általános és teljes leszerelésért folyó harcával foglalkozik. A legfontosabb havannai vitafórum megalakulását követően, akárcsak a többi négy vitaközpontban, a résztvevők bizottságokban folytatták a munkát. A megnyitón Rajcsányi Péter, a magyar VIT-delegáció politikai csoportjának tagja hangsúlyozta: az emberiség előtt a fegyverkezési hajsza megfékezésének vagy egy új világégés fellobbanásának lehetőségei állnak. Javasolta: az európai enyhülés és a békéért folyó harc szolgálatára hozzanak létre összeurópai ifjúsági tömörülést. Felszólította az európai kontinens fiatalságát, hogy tevőlegesen vállaljon részt a reakciós és a háborút szító erők elleni küzdelemben. A résztvevők hangoztatták: akkor, amikor világszerte mintegy ötszázmillió ember soha nem lakik jól, évi négy és fél milliárd dollárt — a fejlődő országoknak nyújtott anyagi támogatás huszonötszörösét — fordítják az imperialista hatalmak fegyverkezésére. Támogatták a felszólalók a neutronbomba elleni világméretű kampányt. Elítélték a pekingi kormánynak az imperialista hatalmakkal szövetkező politikáját és állást foglaltak a leszerelési világértekezlet összehívása mellett. A világifjúsági találkozón tudvalevőleg különböző társadalmi berendezkedésű országok, különböző ideológiát képviselő szervezetek tagjai vesznek részt. Az egyes számú politikai bizottság első ülésén az angol és svéd javaslattevők az emberi jogokra való hivatkozással a napirendre akartak erőszakolni olyan kérdéseket, amelyek nem tartoznak sem a VIT, sem a bizottság politikai munkájához, és egyébként is durva beavatkozási kísérletek a Szovjetunió és más szocialista országok belügyeibe. Ezeket a javaslatokat az elnökség elvetette. Chileiek—magyarok—szovjetek Felejthetetlen találkozók Hazai idő szerint már vasárnap volt, amikor a magyar VIT-delegáció tagjai kedves vendéget köszöntöttek a havannai nemzeti klubban: a chilei VIT-küldöttséget. Ezek a fiatalok nem Chiléből érkeztek a fesztiválfővárosba: valamennyien emigrációban élnek. Odahaza — mint Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára is hangsúlyozta — Pinochet börtönei fenyegetnék őket. A találkozón az emigrációba kényszerített fiatalok, Manuel Gerrierónak, a Chilei KISZ titkárának vezetésével, a szemtanú hitelességével számoltak be a fasiszta junta gaztetteiről. Aztán a vendéglátók lettek a vendégek. A magyar autóbuszok a szovjet nemzeti klubba indultak. Borisz Pasztuhov, az SZKP KB tagja, a Komszomol KB első titkára fogadta a magyar fiúkat, leányokat. Szavaira Maróthy László válaszolt, hangsúlyozta a két ifjúsági szövetséget összefűző testvéri kapcsolatokat. Az összejövetelen régi barátok is felfedezték egymást, így aztán nem csoda, hogy a találkozó a délutánba nyúlt, bőven akadt beszédtéma. Küldöttségünk sportolói közül Tordasi Ildikó olimpiai és világbajnok tőrőzőnk, Nébald György junior egyéni világbajnok kardvívónk, a felnőtt csapat-világbajnokság hőse, a nemzetközi sportklubban rendezett beszámolón vett részt. A „Budapesti klubban” bemutatkozott a KISZ Központi Művészegyüttesének tánckara, a magyar nemzeti klubban a Sebő-együttes, illetve a Tolcsvay-együttes adott kitűnő műsort. Szolidaritás Dél-Afrika népeivel Joshua Nkomo beszélt a nagygyűlésen A szocialista országok és az afrikai népek kölcsönös szolidaritási ünnepévé lett XI. VIT „Afrika napjának” központi szolidaritási nagygyűlése, amelyen harminc ország és öt nemzetközi, valamint regionális ifjúsági szövetség képviseletében csaknem ötezer VIT-küldött fejezte ki együttérzését Dél- Afrika, Namíbia és Zimbabwe népével. „A XI. Világifjúsági és Diáktalálkozó megfelelő politikai pillanatban kezdődött — hangoztatta a nagygyűlésen elmondott beszédében Joshua Nkomo, a Zimbabwei Hazafias Front társelnöke. A Kubába érkezett fiataloknak most módjuk van személyesen is meggyőződni arról, hogy mennyi hazugság és rosszindulat van az imperialista sajtó által Kuba ellen indított rágalomhadjárat mögött. Az afrikai népek nagyra értékelik azt a segítséget, amelyet a Szovjetunió és a Kubai Köztársaság a felszabadult afrikai országoknak nyújt. A kubai katonai személyzet törvényesen létrejött és veszélyben forgó kormányok kérésére tartózkodik afrikai földön — szögezte le Nkomo. Havanna üzemeiben külön szolidaritási rendezvényeken emlékeztek meg a többi afrikai ország, közöttük Mozambik és Angola népének győztes függetlenségi harcáról. 1978. augusztus 1. Befejeződött az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek belgrádi értekezlete Vasárnap, az előzetes elképzelésekhez és az elfogadott napirendhez képest egynapos késéssel véget ért az el nem kötelezett országok külügyminiszteri értekezlete. Joszip Vrhovec jugoszláv szövetségi külügyi titkár (külügyminiszter), a konferencia elnöke rekesztette be a tanácskozást, amelyet egyértelműen az el nem kötelezett mozgalom sikerének minősített. Köszönetet mondott a világ 110 országát képviselő küldötteknek munkájukért, és a nemegyszer éles hangú vitákra utalva kijelentette: azok is a mozgalom dinamizmusát és a belgrádi értekezlet nyílt, őszinte légkörét bizonyítják. A délelőtti órákban a két munkabizottság — a politikai és a gazdasági — megegyezett a konferencia okmányainak végleges szövegében és az ezt követő plenáris záróülés ünnepélyesen elfogadta a dokumentumokat: a belgrádi külügyminiszteri értekezlet nyilatkozatát, az el nem kötelezettek akcióprogramját, valamint kiegészítő dokumentumokként az arab országok jelenlévő küldöttségei által készített és előterjesztett két határozatot, amelyek a közel-keleti helyzettel, illetve a palesztin kérdéssel foglalkoznak. Jóváhagyta továbbá a politikai és a gazdasági bizottság jelentéseit is. Az értekezlet nyilatkozata két részből, egy politikai és egy gazdasági fejezetből áll. A terjedelmes, csaknem 100 oldalas dokumentum megállapítja, hogy az el nem kötelezettek mozgalma mind hatékonyabb és jelentékenyebb erővé válik a nemzetközi politikai életben. Leszögezi, hogy a mozgalomnak a jövőben is tartania kell magát a 17 évvel ezelőtt, ugyancsak Belgrádban meghatározott alapelvekhez és folytatnia kell harcát „az imperializmus, az expanzionizmus, a gyarmati és neokolonialista politika, valamint a faji politika, a kizsákmányolás, a hegemonisztikus törekvések és az erőpolitika minden válfaja és megnyilatkozása ellen”. A nyilatkozat nagy hangsúlyt helyez a tényleges leszerelést célzó, konkrét intézkedések szorgalmazására, és ugyancsak hangsúlyozottan követeli az idegen támaszpontok felszámolását. Ami a mozgalom belső helyzetét illeti, a dokumentum síkraszáll a tagországok között felmerülő vitás kérdések békés, tárgyalások útján történő rendezése mellett, és elítél minden olyan külső próbálkozást, amely az el nem kötelezettek egységének megbontását, ellentéteik mesterséges felnagyítását célozza. A nyilatkozat második részében beszámol a fejlődő országok gazdasági nehézségeiről, amelyek jó részéért az iparilag és gazdaságilag fejlett államokat teszi felelőssé. Végül visszatérve a nemzetközi politikai helyzet gyakorlatilag valamennyi lényeges és időszerű kérdésére, a nyilatkozat elítéli Izrael agresszív területszerző politikáját és javasolja, hogy a tagországok fővárosaiban részesítsék teljes jogú diplomáciai státusban a Palesztinai Felszabadítási Szervezet képviselőit. Követeli, hogy Ciprusról vonják ki az idegen csapatokat, hogy a szigetország két közössége külföldi beavatkozástól mentesen egymás között, tárgyalásos úton rendezhesse problémáit. Üdvözli az afrikai országok khartoumi csúcstalálkozójának eredményeit, és tiltakozik az ellen, hogy a fekete kontinensen tömbpolitikai érdekek érvényesüljenek. Az akcióprogram rendelkezik a jövő évi havannai csúcstalálkozó alapos és körültekintő előkészítéséről. Gyorslista az 1978. július 31-én megtartott lottó-jutalomsorsolásról, melyen a 28. heti szelvények vettek részt. A gyorslistában az alábbi rövidítéseket használtuk: a Lada személygépkocsira utalvány, b színes tv 1., c 3000 forint értékhatárig asztali rádió vásárolható, d 15 000 Ft-os otthon lakberendezési ut., e 50 000 Ft-os ötletut., f 14 000 Ft-os „Ismerje meg a Szovjetuniót, az 1980. évi olimpiai játékok országát” ut„ g színes tv II., h 20 000 Ft-os zenesarok ut., j 10 000 Ft értékhatárig televízió vásárolható, j 10 000 Ft-os vásárlási ut., k 9000 Ft-os „ki mit választ” ut„ 1 7000 Ft-os „tetőtől-talpig” ut., m 5000 Ft-os vásárlási ut„ n 4000 Ft-os „konyhafelsz.” ut., o 3000 Ft-os „textil” ut., p 6000 Ft értékhatárig hűtőgép vásárolható, r 4500 Ft értékhatárig háztartási felszerelések vásárolhatók, s 3000 Ft értékhatárig táskarádió vásárolható, 1300 Ft értékhatárig táskarádió vásárolható. A nyertes szelvényeket 1978. augusztus 20-ig kell a totó-lottó kirendeltségek, az OTP-fiókok, vagy a posta útján a Sportfogadási és Lottóigazgatóság címére (1875. Budapest V., Münnich Ferenc u. 15.) eljuttatni. A gyorslista közvetlenül a sorsolás után készült, az esetleges hibákért felelősséget nem vállalunk. Peking és Délkelet-Ázsia A délkelet-ázsiai helyzetben a legutóbbi hónapokban rendkívül komoly és veszélyes változások következtek be. Ismeretes, hogy a szovjet diplomácia hosszú éveken keresztül következetesen harcolt az ázsiai kollektív biztonság rendszerének megteremtéséért. Ez biztosíthatta volna a legnagyobb kontinens békéjét és azt, hogy államai külső beavatkozás nélkül alakíthassák sorsukat. Az ázsiai kollektív biztonság gondolatát Washington és Peking (egymástól persze gyökeresen eltérő érv- és szóhasználattal) egyaránt visszautasította. E visszautasítás háttere voltaképpen most kezd kibontakozni, amikor korábbinál élesebben feltűnik két irányzat. Az első és legfontosabb az, hogy a pekingi külpolitika szovjetellenes vonala még inkább egyeduralkodóvá vált és eljutott addig a pontig, amikor látszik a közvetett és közvetlen hatalmi összjáték Washington és Peking között. Ennek állomása volt a „kemény politika” amerikai szószólójának, Brzezinski elnöki tanácsadónak pekingi és tokiói utazása. Ennek során nyíltan hangoztatta az érdekközösséget Peking és Washington között és nyomást gyakorolt Tokióra, hogy Peking feltételeihez közelítve kezdje meg a japán—kínai békeegyezményre vonatkozó tárgyalásokat. E fejlődés legújabb szakaszaként július közepén egy amerikai kongresszusi delegáció előtt Teng Hsziao-ping közölte: Kína hajlandó közvetlenül tárgyalni a tajvani rezsimmel a sziget jövőjéről. Ennek gyakorlati szempontból azért van jelentősége, mert egy bármilyen laza tajvani kompromisszum is lehetségessé tenné Washington és Peking teljes diplomáciai kapcsolatainak helyreállítását. Ezek a fejlemények az eddiginél szabadabb teret biztosítanak Kína hegemón törekvései számára. Kína egyértelműen befolyási övezet létesítésére törekszik Délkelet-Ázsiában. S az utóbbi hónapokban kiéleződött vietnami—kínai feszültség igazi magyarázata az, hogy a több évtizedes függetlenségi háború után a szocialista Vietnam a maga önálló útját kívánja járni. Vietnam éppen ezért a délkelet-ázsiai kínai hegemón törekvések legfőbb akadályává válik. Ez vezetett a konzulátusok kínai részről kezdeményezett bezárásához, a Vietnamnak korábban nyújtott kínai segély leállításához és a kínai szakemberek visszahívásához. A legutóbbi hetekben Kína már a katonai feszültséget is fokozta és jelentős csapatösszevonásokat hajtott végre déli határain. Pekingben közismert módon mindezt azzal indokolják, hogy „Vietnam üldözi a területén élő kínaiakat”, holott valójában a vietnami kormány a frissen szabadult déli országrészben uralkodó gazdasági káosz felszámolására a feketekereskedelmet kézben tartó burzsoázia ellen hozott korlátozó és kisajátító intézkedéseket. Ezek az intézkedések csak azért érintettek többségükben kínaiakat, mert Dél-Vietnamban a feketepiac, valamint az arany- és devizaüzérkedés a kínai burzsoázia kezében volt. Kína délkelet-ázsiai hatalmi játszmájának szerves része volt a Kambodzsában létrehozott ultrabaloldali (az ottani burzsoáziát egyébként fizikailag is felszámoló) rendszer Vietnam-ellenes fegyveres agressziójának támogatása. A kínai hatalompolitika ily módon azt remélte, hogy a háború utáni újjáépítés súlyos terheivel küzdő Vietnam két tűz közé szorul és a Kambodzsától északra lévő és Vietnammal baráti viszonyban lévő Laoszt sikerül „leválasztani” Vietnamról. Ily módon — vélték Pekingben — viszonylag rövid idő alatt létre lehet hozni Kína befolyási övezetét az egész indokínai félszigeten. Ennek a nyomásnak logikus és természetes következménye volt, hogy Vietnam igyekezett még szorosabbra fűzni kapcsolatait a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Ebben az értelemben Vietnam belépése a KGST-be gazdasági fontosságán túlmenően egyértelmű világpolitikai jelentőséget is nyer. Peking hatalompolitikája viseli a felelősséget azért, hogy az imperializmus indokínai veresége után Délkelet-Ázsia nem juthatott közelebb a Szovjetunió által javasolt kollektív biztonsági rendszerhez, hanem éppen új ellentétek és feszültségek gócává vált. Ennek az egész fejlődésnek egy távolabbi összetevője az, hogy miképpen foglalnak majd állást olyan délkelet-ázsiai országok, mint Thaiföld, Malaysia, Fülöpszigetek és Indonézia. Ez a négy ország tagja az ASEAN- nak, a „délkelet-ázsiai nemzetek szövetségének”. A vietnami kormány tárgyalásokat kezdeményezett az ASEAN vezető tagjaival és normális, békés kapcsolatokat javasolt. Sok szempontból ezeknek a törekvéseknek a sikerétől függ az, hogy történelmileg hosszú távra eredményesen el lehet-e torlaszolni az utat a délkelet-ázsiai kínai „birodalmi befolyási övezet,, létrehozására irányuló törekvések előtt ie. Miután Kína megszüntette a Vietnami Köztársaságnak nyújtott gazdasági és műszaki támogatást, a kínai szakemberek elhagyták az országot. Képünk a kínai szakemberek elutazásáról készült Hanoi központi pályaudvarán. (Képtávírónkon érkezett)