Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-01 / 232. szám

L ik­hárd j AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXVIII. évfolyam, 232. szám ARA: Ft 1978. október 1. vasárnap Döntés és kockázat A mondás ősi, közismert, s már-már közhely­­szerű. „Rizikó nélkül, nincs üzlet” — e szavak igazságát jól tudta már a „történelem előtti idők” kereskedője is. Tisztában volt vele, hogy némi bi­zonytalanságot, a kudarc esetleges bekövetkeztét vállalnia kell, a haszon, a nagyobb nyereség re­ményében.­ A mondást mi is gyakorta hangoztatjuk — a hétköznapokban. Vásárláskor, a vasárnapi ebéd megbeszélésekor, a nyári üdülés színhelyének a kiválasztásakor körültekintően, gondosan döntünk, s vállaljuk a kockázatot is. Mert megeshet, hogy kiderül, a piros helyett a barna szebb szín lett volna az ülőgarnitúránál, az ünnepen jobban esett volna ebédre a rántott csirke, mint a paprikás, vagy érzésünk szerint jobban pihenhettünk volna­­ a Balatonnál, mint a Velencei-tónál. Tudjuk, hogy­­ kockázat híján nem is remélhetünk nyereséget. Levonjuk tehát a következtetéseket, s legközelebb­­ a korábbi kedvező, avagy kedvezőtlen tapasztala­tok tudatában határozunk majd. A munkahelyen persze más a helyzet. Pedig az alapképlet ott sem különbözik a hétköznapitól. Adottak az alternatívák, adott a tudásunk, s a gondolkodásmódunk, döntenünk kell. És a döntés magával hozza a kockázatot is. A kettő egymástól elválaszthatatlan. Legalábbis jó esetben, amikor a döntés valóban az — a felkínált lehetőségek kö­­­zül a látszólag legmegfelelőbb kiválasztása. És mégis. Valahogy mintha ódzkodnánk a határozott­ságtól, az elhatározástól. Tudjuk, mit kellene ten­­­­nünk, tisztában vagyunk a lehetőségekkel, s ennek­­ ellenére a cselekvésnél szimpatikusabb számunkra a döntés halogatása. Mert „non dönteni” még min­­­­dig egyszerűbb. Kézenfekvő példa minderre az az eset, ami­kor megürül egy vezetői poszt, s felettesként ha­­­­tároznunk kellene a kinevezésről. Ha valóban irá­­­­nyítók vagyunk, nem tehetünk mást, mint felmér­­j­jük a lehetőségeket — a szóba jöhető személyek körét —, gondosan elemezzük magunkban, melyi­kük, mire képes, s gondolkodásunk „eredményét” összevetjük az igényekkel. És mire befejezzük a „műveletet”, tisztán kell, hogy előttünk álljon: kit, miért javasolunk, nevezünk ki az adott tisztségre. Persze — és ez hozzáteendő —, az elmélet és a gyakorlat — két dolog. Megeshet, hogy az álta­lunk kiválasztott végül is csődöt mond, utólag de­rül ki, hogy a másik vagy a harmadik mégiscsak alkalmasabb lett volna vezetőnek. Ezt a jelenséget úgy hívják, hogy kockázat, s már volt róla szó, hogy minden döntéssel együtt jár. És ez az a do­log (vagy veszély), amely miatt többnyire tartóz­kodunk, idegenkedünk a döntéstől. Mert — is­métlem —­ nem határozni még mindig egyszerűbb. Főként a felelősség szempontjából. Ha nem te­szünk mást, mint halogatjuk a határozást, taná­csokat kérünk „lentről” és „fentről” (az ilyen ese­tekben többnyire azért fentről), végül csak meg­oldódik minden. Mindenki tudni fogja a környe­zetünkben, hogy nem álltunk oda teljesen a végül is kinevezett mellé, így a kudarcáért sem lehetünk teljességgel felelősök. Tiszták maradtunk. A kér­dés csupán annyi: nevezhetjük-e magunkat való­ban vezetőnek? Egy kinevezés képzeletbeli történetét ismertet­tem fentebb, ám a megoldandó kérdés lehetett vol­na akármi más. Engedélyezés, fegyelmezés, dicsé­ret, átszervezés — és vég nélkül sorolhatók a pél­dák. Ami fontos az egészben, hogy kissé divat lett­­ nálunk „nem dönteni”. Mert az simább és veszély­telenebb. Körültekintően felmért lehetőségek, az előzőek mérlegelése után döntés, a kockázat figyelembe­vételével, majd a felelősség elvállalása. Tulajdon­­­­képpen néhány szóval leírható folyamatról van­­ szó. És a folyamat egyes elemei korántsem kitalá­­­­ciók, egymásból kézenfekvően következő ténye­­­­zőkről van szó. Olyan dolgokról, amelyek nem je­­­­lenthetnek újdonságot, megvalósíthatatlan követel­ményt egy koncepciózus vezetőnek. Ha valóban­­ koncepciózus és valóban vezető. MALONYAI PÉTER A múzeumi színap megnyitója Szekszárdim Pozsgay Imre kulturális miniszter mondott megnyitó beszédet Országos jelentőségű ün­nepi eseményre került sor tegnap Szekszárdon, mely egyúttal a Béri Balogh Ádám Múzeum történetében is mérföldkövet jelentett. A megyei múzeum emeleti nagytermét zsúfolásig meg­töltő közönség előtt Pozsgay Imre kulturális miniszter nyitotta meg a XVII. orszá­gos múzeumi és műemléki hónapot, és ezzel egyidőben az átalakított, távfűtésbe kapcsolt megyei múzeum új „Életmódváltozások Tolná­ban” című állandó kiállítá­sát is. A megnyitón megje­lent K. Papp József, a me­gyei pártbizottság első tit­kára, dr. Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke, a me­gye és város párt- és állami életének vezetői, a szaktu­domány és a társintézmé­nyek sok képviselője. (Folytatás a 2. oldalon.) Új űrhajós-világcsúcs Moszkva, Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Szombattól hivatalossá vált Vlagyimir Kovaljonok és Alekszandr Ivancsenkov új világcsúcsa: a Szaljut–6 űrállomás második személy­zete ezen a napon lépte túl (tíz százalékka­) az első ál­landó kettős Jurij Roma­­nyenko és Georgij Grecsko világűrben töltött idejét. A 107. munkanapon a két új­donsült hivatalos világcsúcs­tartó folytatta a munkát a másik „jubiláns”, a világ­űrben immár második évet töltő űrállomás, a Szaljut—6 fedélzetén. Szombaton a sportgyakor­­­laton kívül folytatták a föld és az atmoszféra jelen­ségeinek megfigyelését, az egyes égitestek vizsgálatát. Mai számunkból A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÜLÉSE MEGÁLLA­PÍTOTTA: IPARPOLITIKAI CÉLJAINK HELYESEK (3. old.) TENGERI ÍZEK (9. old.) KUBAI KÖZLEKEDÉS (9. old.) BESZÉLGETÉS PAKS VÁROSTERVEZŐJÉVEL (4. old.) HATÁROK (5. old.) MEGSZÁLLOTTÁK (5. old.) A 39. HÉT ESEMÉNYE, KÉRDÉSE, TÖRTÉNETE (6. old.) TAMBOVBAN JÁRTAM (7- old.) SZAKEMBERKÉPZÉS A SZOVJETUNIÓBAN (8. old.) A XXI. SZÁZAD SZÁMÁRA NEVELNEK (8. old.) CSALÁDÜGYI BÍRÓSÁGOK (8. old.) BRECHT-MÜZEUM (9. old.) HAZÁNK AZ IDEGEN SZEMÉVEL (10. old.) KIÁLLÍTÁS A NEMZETI GALÉRIÁBAN (11. old.) LÉGGÖMBÖK A TUDOMÁNY SZOLGÁLATÁBAN (12. old.) PÉCSI FÜGE (12. old.) TOJÓTYÚKOK HISZTÉRIÁJA (12. old.) „A SIKER MINDENÉRT KÁRPÓTOL” (13. old.) A LABDARÚGÓ­­SZAKOSZTÁLY MUNKÁJÁT ÉRTÉKELIK (13. old.) A cukorrépa-betakarításról és -feldolgozásról szóló képriportunk az ötödik oldalon található. ' *

Next