Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-21 / 272. szám
1979. november 21. Munkaverseny a Dunán Kavicsos, kemény műszakok Reflektorok fényzuhatagában jut partra a kavics, élesen látszik minden, a felhordók sora, a jégesőként ömlő, örökké folyó, súlyos anyag. A látvány előfeltétele, hogy sikerüljön ide kerülni este, a kavicshegyek és a Duna közötti keskeny, süppedés, tócsás, sötét sávon végigbotorkálva. Gosztola János kotrómester naponta megteszi az utat, természetesen gumicsizmában, ismerve minden léphető darabot az „úton”. A zseblámpát átadja nekem, s előre megy. A meghökkentően erős, gyönyörű fények a kirakóuszálynál, az elevátornál és a szállítószalagok mellett azt a kérdést adják a látogató szájára: honnan van ez az energia? Fölmegyünk a pallón a hajóra, kis kabinajtón kopogtatunk. Klemm János, az éjszakai műszak vezetője tájékoztat: — Magunk termeljük a villamos energiát, mégpedig takarékosan. Ez egyik felajánlásunk. Mindhárom műszak, tehát három brigád, éves felajánlásai között szerepel, hogy megtakarítjuk az üzemanyag 0,5 százalékát és magával a villamos energiával is jól gazdálkodunk. Ha valamelyik gép leáll, megszűnik egy időre a kirakodás, mert csak a teljes lánccal lehet dolgozni. A hiba elhárításának idejére kikapcsoljuk a világítást mindenütt, ahol nélkülözhető. Az üzemanyag-takarékosság még többet jelent, hiszen a generátornál, az elevátor áramfejlesztőjénél elfogy naponta öt-hatszáz liter gázolaj, 24 órás műszakban. Kint a Dunán, a kotrónál is nagy a felhasználás és a vontatóhajóban két Csepel motor van, ami eszi a gázolajat. Szóval érdemes keresni minden lehetőségeit a gondos felhasználásra. Lemegyünk a gépházba, megmutatja Klemm János és Gosztola János az áramtermelő berendezést, mellette a tartalék generátort. Visszabújva a „fedélzetre”, ahol értjük egymás szavát, hiszen az elevátor hangjai, a kavicsméréssel együttjáró zajok csak duruzsolásnak tűnnek a hajófenékben levő gépekéhez, folytatjuk az eszmecserét arról, milyen lehetőségei vannak egy ilyen kis üzemnek a többletek nyújtására, a gazdaságos és önzetlen munka megvalósítására. A közös, nagy felajánlásuk másik része, hogy pluszként 6400 köbméter kavicsot termelnek ki az idén, vagyis túlteljesítik az éves tervet két százalékkal. Ez nem kevés sem értékben, sem erőfeszítésben, egy heti többletmunkának felel meg. Természetesen nem úgy akarják elérni, hogy meghoszsabbítják az évet egy héttel (rendszerint december 20-ig dolgoznak egyébként is, ha engedi a Duna, a tél), hanem a munkaidő kihasználásával. Nem mindegy, milyen gyorsan hárítanak el egy-egy hibát, ami bizony előadódik. Elég egy fogaskerék megkopása, és áll az egész „üzem”. Legtöbbjük univerzális szakember, beosztásától függetlenül részt vesz a szerelésben, sőt a mázsás, vagy még nehezebb darabok emelésében is, ha a szükség megkívánja. Nemcsak a matróz emel rendkívüli esetekben, így boldogulnak igazán, hogy jó a közösség és a munkamorál. Gépészek, villanyszerelők, hegesztők, bár nem ez áll mindenkinek a neve után. A jelenleg éjszakás műszak kotrómestere Gosztola János, aki egyedül paksi ebben a brigádban, az Egyetértésben, büszkén emlegeti a dolgozók nagy készségét, tudását. Legtöbben tolnai lakosok. Nyáron szocialista szerződést kötöttek a tolnai II. számú általános iskolával. Elvégeznek minden szakipari javítómunkát, rendbe hozzák a megrongálódott iskolabútorokat, sporteszközöket, játékokat. . Most a kotróüzem dombori telepének szépítése van soron, jövő kedden összegyűjtik a vashulladékot a kirakóhelyen, aztán halászlét főznek az Egyetértés brigád tagjai, azzal várják találkozóra, beszélgetésre a vállalat (Tolna megyei Építőanyagipari Vállalat) csatári kerámiaüzemének egy brigádját. Ha összebarátkoznak, szeretnék rendszeressé tenni a kapcsolatot. Este hatkor van a váltás, ezért ötre mentem az elevátorhoz, legyen idő a nappalos brigáddal való beszélgetésre is. A Duna brigád 500 köbméter kavics kitermelését végezte el ingyen a tolnai gyerekintézmények javára. Másik pluszmunkájuk pedig, állandó jelleggel, a tengeliki szociális otthon patronálása, segítése szakipari javításban. Megemlítik, hogy a harmadik brigád, a Március 15. — amelyik most pihen, ugyancsak külön műszakot tartott, a paksi gyermekintézmények javára, illetve építéséhez, a vállalattal egyetértésben nyújtva a rendkívül értékes segítséget, az ingyen kavicsot. A beton egyik alkotórésze, a Dunából kikotort kavics aranyat ér olyan helyen, ahol egyik építkezés a másikat éri és a gyerekek száma örvendetesen emelkedik. Kemény, tizenkétórás műszakok telnek mindennap a Paksi Konzervgyárral átellenben, a Duna mellett magasodó kavicsi hegyeknél, a víz szélén és messze bent a kotróhajón, nappal és éjjel, délelőtti ködben és fagyos sötétben, amikor a reflektorok fénye élesebb, mint bármikor, például a májusi éjszakákon. GEMENCI JÓZSEF Megnő a trágya értéke Házi technológia Nakon Új sertéstelep építését kezdték meg az idén a napi Dózsa Termelőszövetkezetben. Ezzel egyidejűleg kidolgozták a trágyakezelés új, igen gazdaságosnak ígérkező technológiáját, s ezt ugyancsak szeretnék majd megvalósítani a szövetkezet szakemberei, megfelelő támogatással. Czinik Béla tsz-elnök ismertette közös elgondolásukat, illetve annak lényegét. Az új technológia szerint „ a hízó sertéseket álmon tartják és megszüntetik a hígtrágyakezelést. A trágya természetesen gépi technológiával kerül ki a hizlaldából, majd vontatóval a központi telepre, a trágyalé pedig aknába jut először. Az almot szecskázva teszik a jószág alá, így annak nedvszívó hatása is nagyobb, másrészt egyenletesebben terül el. Kint a trágyatelepen a külön összegyűlt levet rendszeresen ráöntik, odavezetik. Szükség szerint még itt is hintenek szecskázott szalmát, hogy ne maradjon híg a trágya, könnyű legyen továbbjuttatni a földekre, megfelelő időben, másrészt pedig jobban összeérjen és őrizze a tápanyagtartalmat. A Dózsa Tsz szakembereinek számítása szerint többszörösére nő a trágya értéke, hatóanyag-tartalma, a költségek viszont egyötödére csökkennek, az egyszerűbb telepkiépítés meg a jóval könnyebb trágyakezelés, -szállítás miatt. Általában gondot okoz minden sertéstenyésztő, -hizlaló telepen, annak környékén a trágyalé elfolyása vagy legalább szivárgása. Környezetvédelmi szempontból nagy jelentősége van ennek, ha aknába tudják gyűjteni és utána még fel is használni, anélkül, hogy nem kívánatos helyre kerülne a szennyező anyag. G. J. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az utóbbi hónapokban alkalmi böngészők „rajai” lepték el a határt. Gyalog, kerékpáron, motorkerékpáron, sokan autón érkeztek. Voltak közöttük, nem kevesen, akik beálltak a kukoricavagy szőlőtáblába, olyan mélyre, ahonnét nem látszott ki járművük, s „gyűjtögettek”, mert „böngészni szabad” — így mondják. De mit mond a csősz, a mezőőr? — Igen, igen, de lopni nem! Sajnos, sokan a be nem takarított területeken szeretnek „böngészni”! Meg-megpróbálják, míg pórul nem járnak. Csesznek Ferenc mondja ezt, aki Dunaföldváron mezőőr, azaz, szőlőcsősz. A Dunaföldvári Kertészeti Közös Vállalat közel 200 hektárnyi szőlőterületét őrzi. — Bizony volt mit megvédeni! Jó volt a termés — mondja —, szép is, ízletes is, ezért nemcsak a darazsak lepték, a lápok is dézsmálni próbálták. Augusztus-szeptemberben nem volt jelentősebb baj, de október-novemberben egyre jobban jöttek hívatlan vendégek, legtöbben autóval, még Pestről is... az istenért nem akarták megérteni, míg be nem fejeződik a szüret; lop, aki engedély nélkül szőlőt szed! Addig böngészni tilos! Egyik vidéki nyugdíjas, volt vezetőállású, újságcikket nyomott az orrom alá: olvassam, alá van húzva: böngészni szabad! — Sok hasonló „látogatót” tetten érek. Szerencsére jól belátom a szőlőtáblák területét, ezekről a használaton kívüli „műemlék” permetlétornyokról. Segítársam — a kutyám — a legkisebb neszre is jelez, távcsövem pedig, karnyújtásnyira hozza ide hozzám a lopót, járművét, így könnyen leolvasom, s beírom a füzetembe autója rendszámát. — Fogott-e már meg olyan lopót, aki nagyobb mennyiségű szőlőt szedett? — kérdem. — Fogtam — feleli. — Már kiismertem a betyárok lélektanát: nappal, ha őgyelgőt látok a szőlő körül, elbújok, megfigyelem, mert már sejtem-tudom: éjjel megjelenik, így fogtam meg egyik holdvilágos éjszakán egy asszonyt és a fiát. Mire rajtakaptam őket, több nylonzsák szőlőt szedtek! E vékony dongájú, alacsony termetű szőlőcsősz, tizenöt éve önkéntes rendőr. Hírlik róla, hogy több betörőt is nyakon csípett már. — Szinte minden évben elkapok egyet-kettőt. Most a nyáron, világos nappal törtek be Szőke Imre külteleki házába. Többek között kézpénzt, betétkönyvet loptak el. A tettest az elkövetés után néhány héttel, én fogtam meg: tetten értem éjjel, almalopáson... Most már — szüret után — könnyebb a szőlőcsősz dolga. Szabad a vásár, a szőlőterületen most — szabad böngészni! Kép és szöveg: SZELECZKY JÓZSEF Őrzők a „műemlék” permetlétornyon A szőlőcsősz, Csesznek Ferenc NÉPÚJSÁG 5 Bőrbetegségek A szakszerű, gondos borkezelés fontos része, hogy italaink fejlődését rendszeresen figyelmmel kísérjük, ellenőrizzük. Főként akkor szükséges erre nagy figyelmet fordítani, ha a feldolgozott szőlő kisebb-nagyobb mértékben rothadt volt. Az ellenőrzéskor a borokból, vegyünk mintát, s tegyük fűtött helyiségbe, mert így az íz- és illathibák gyorsan jelentkeznek. A bőrbetegségeket azért célszerű megismerni, mert ennek segítségével időben észrevehetjük őket, és még hatásosan védekezhetünk ellenük. A barnatörés elsősorban a penészes szőlőből készített újborban jelentkezhet. Ilyenkor a bor sárgás vagy sötétbarna színű és zavaros. Szaga és íze kellemetlen, az aszalt gyümölcsére emlékeztet. A penészgombák által termelt oxidgáz enzim hatására lesz ilyen a bor, ha levegővel nagyobb mértékben érintkezik. A betegség fellépését úgynevezett törési próbáival állapíthatjuk meg. Ekkor színtelen, fehér palackokba vegyünk ki a borainkból, alaposan rázzuk össze és tegyük szobahőmérsékletre. Ha az ital barna törésre hajlamos, akkor két napon belül felszínétől lefelé bámulni kezd. A betegséget úgy szüntethetjük meg, ha a törés a barnulás mértéke (erőssége) szerint hektoliterenként 10—30 gramm borként keverünk a borba. Néhány nap múlva már nem jelentkezik, fejthető a bor. Amennyiben a kezelés nem használt volna, még adjunk borként a borhoz vagy sürgősen végezzünk csersavzselatinos derítést. A virágosodás (pimpósodás) az alacsony — 11 Malligand-fok alatti — alkoholtartalmú boroknál lép fel. Jelentkezése főleg akkor gyakori, ha a pince hőmérséklete melegebb és a bor nagyobb felületen érintkezik levegővel (például darabban van). Ekkor a bor felszínén először fehér hártya keletkezik, majd sűrűvé, ráncos felületűvé vastagszik és szürkésfehér lesz. A hártya később szétszakadozik, egy része leszáll a hordó aljára és a bor felszínén új hártya képződik. E betegséget nem szabad elhanyagolni, észlelésekor azonnal védekezni kell. A káros élesztőgombák ugyanis az alkoholt elbontják, s végül a bor tönkremegy, üres, vizes ízűvé válik. A kár bekövetkezése rendszeres töltögetéssel előzhető meg. A gyengén pimpósodó italt úgy gyógyíthatjuk, ha lopóval óvatosan átszúrjuk a hártyát és savasabb, egészséges borral addig töltjük fel a hordót, — az akonanyílás körül ütögetve — amíg a hártya a túltöltés következtében ki nem folyik. A hordót ezután töröljük szárazra és dugjuk be az akonanyílást. Vastag hártya kialakulásakor csak a bor szűrésével szüntethetjük meg a pimpósodást. Gondos kénezéssel, rendszeres töltögetéssel azzal, hogy nem hagyjuk darabban a bort a hordóban, könnyen elkerülhetjük ennek a betegségnek a megjelenését. Ecetesedés az optimálisnál melegebb pincékben észlelhető, ha a bor levegővel erősebben érintkezik. Az ecetesedő bor kellemetlenül szúrós, ecetre hasonlító szagúvá válik, íze mind savanyúbb lesz. Ez a káros ecetbaktériumok hatására következik be, amelyek a bor felületén vékony hártyát képezve a bor alkoholtartalmát ecetsavra és vízre bontják. A betegséget állandó tisztasággal, szakszerű kénezéssel és rendszeres töltögetésel előzhetjük meg. Ha ecetesedést észlelnénk, sürgősen hektónként 10—15 gramm borkénnel kénezzük, majd alaposan kimosott hordóba fejtsük át a bort. Az ecetesedés azért veszélyes betegség, mert a borban képződő ecetsavat nem lehet eltávolítani. Az erősen ecetes borból csak ecetet készíthetünk vagy eladjuk szeszfőzésre. Tejsavas erjedés akkor lép fel, ha a bor túlságosan lágy. Elsősorban alföldi boroknál szokott jelentkezni. Ekkor a bor zavaros, émelyítő és karcolóan csípős ízű, szúrós szagú. Ezt a tejsavbaktériumok okozzák azzal, hogy a bor felületén a cukrot és az almasavat vízre, mannitra, tej- és ecetsavra bontják. E károsodás akkor következik be elsősorban, ha a must magas — 28 Celsius fok feletti — hőmérsékleten lassan erjedt, vagy az erjedés megakadt. A betegséget úgy kerülhetjük el, ha gyorsan erjesztünk (ezért is célszerű a fajélesztő használata). A tejsavbaktériumok elszaporodását úgy is elkerülhetjük, ha a lágy bort savasabbal házasítjuk. Kezeléskor hektónként 15—20 gramm borként keverjük a borba, majd később szellőztetve fejtsünk. Erősebb megbetegedéskor csersav-zselatinos derítést végezzünk és utána savasabb borral is házasítsuk a kezelésre szoruló italt. A záptojásszagot a szakszerűtlen, gondatlan kénezés okozza. Ekkor a bor kellemetlen, záptojásra emlékeztető ízű és szagú. Akkor fordul elő, ha erjedő mustot kéneztünk erősen, vagy a hordó kénezésekor a kén alaposan belecsepegett a hordóba. A ként a káros élesztőbaktériumok kénhidrogénné alakítják és ettől kapja az ital a kellemetlen ízt és szagot. A betegséget úgy szüntethetjük meg, hogy nyíltan, szellőztetve fejtjük át a bort, majd hektónként 10—20 gramm borként keverünk el benne. Erősebb záptojásszag esetén a nyílt fejtést többször meg kell ismételni. SZENT-MIKLÓSSY FERENC Korszerűbb gyújtógyertya Javította a gyújtógyertya minőségét, korszerűsítette a gyártás technológiáját a veszprémi Bakony Művek és ezzel versenyképessé tette a külföldi piacon is. Ezt bizonyítják külföldi „bemutatásának” első visszhangjai is. Az első nagyobb tételt 200 ezret az NDK-ból rendelték, de ígéretes tárgyalások folynak a szovjet autógyárakkal is. A módosított Bakony gyújtógyertya piaci sikerének a titka, hogy tökéletesítették a tömítést, talkum helyett üvegragasztót használnak. tolna’'\ Bányajubileum 1981-ben lesz 200 éve annak, hogy a dorogi szénmedencében megkezdődött a barnakőszén termelése. A közelgő évforduló alkalmából a vállalat vezetőinek kérésére a szénmedence dolgozói felkutatják a bányászkodás 200 éves múltját, munkásmozgalmi emlékeit, a munkásélet tárgyi dokumentumait. Több szocialista brigád vállalta például, hogy összegyűjti a régi, már csak hírből ismert bányászeszközöket.