Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-01 / 179. szám

2 Képújság Befejeződött a ülése A PAP az amerikai képviselőház határozatáról A lengyel parlament újólag egyhangú támogatásáról bizto­sította Wojciech Jaruzelskit, a minisztertanács elnökét és kor­mányát a válság leküzdésére irányuló erőfeszítéseiben. A szejm pénteken megszavazta a kormány válságellenes és gaz­dasági stabilizációs programját, amely a gazdasági hanyatlást és az életszínvonal csökkenését hivatott megfékezni oly módon, hogy egyben előkészítse a gaz­daság mélyreható megreformá­lását is. A szejm jóváhagyólag tudo­másul vette az 1980-as népgaz­dasági terv teljesítéséről szóló beszámolót, s megszavazta az idei terv és állami költségvetés módosítását. A képviselők tör­vényt hoztak a sajtó, a rádió és a televízió, a kulturális és szó­rakoztató intézmények ellenőr­zéséről­, a vezető állami tisztsé­get betöltő személyek javadal­mazásáról, továbbá módosítot­ták a nyugdíjtörvényt. A szejm változtatást hajtott végre a kormány összetételé­ben. Felmentette - kérésére - Mieczyslaw Jagielski eddigi el­ső miniszterelnök-helyettest, Mi­­roslaw Mijewski eddigi belügy­minisztert, akit a rendkívüli párt­­kongresszuson megválasztottak a LEMP KB PB-tagjával, és Jó­zef Kepa eddigi közigazgatási, területgazdálkodási és környe­zetvédelmi miniszter, aki le­mondott. A megüresedő miniszterelnök­helyettesi tisztségbe a szejm Janusz Obodowski eddigi mun­ka-, bér- és szociálisügyi mi­nisztert nevezte ki. Helyébe An­ton Rajkiewicz lépett. Az új bel­ügyminiszter Czeslaw Kiszczak altábornagy lett. A közigazga­tási, területgazdálkodási és környezetvédelmi tárcát Tadeusz Hupalowski altábornagyra bíz­ták. Jaruzelski kormányfő köszö­netet mondott Mieczyslaw Ja­­gielskinek és Miroslaw Milews­­kinek eddigi munkájukért. A külügyminiszteri funkció egyelő­re betöltetlen, minthogy Józef Czyreket a rendkívüli kongres­­­szuson a LEMP KB PB tagjává és a KB titkárává választották. A külügyminiszteri megbízatás­ról a szejm legközelebbi teljes ülésén döntenek.­­ Még a pa­rla­menti viták ide­jén több varrsói vá­l­lalktokt képvi­seletében nagy létszámú Szoli­daritás-küldöttség érkezett a szejm épületébe, és az ellátási problémákról, a hústanmálk csökkentésének kérdéseiről­ tár­gyalt a pai­la­ment elnökével­, a kor­má­n­y több tagjával, és ainmaik a bizottságnak az elnö­kével, amely a tavaly nyár óta kötött társadalmi­­ megállapo­dások végrehajtását ellenőrzi. A küldöttség­­ követelte a­ hús­­fejadagok csökkentéséről szólló döntés visszavoná­sát. A kor­mány a húis felihazatail csökke­nése m­­ai­t hozta meg ezt a kényszerű intézkedést. Ennek ellenére az utóbbi napokban több lengyel városiban tiltako­zó felvonulásokat szervezett a Szolidaritás helyi szekciója. A szejim elnöke tájékoztatta a képviselőket a Szolidaritás küldöttségének látogatásáról. Ezzel­ kapcsolatban­ a szejm ha­tározatban kötelezte a kor­mányt, hogy minden­­ lehetőt te­gyen meg a jelenlegi húsnor­mák mielőbbi visszaállítása ér­dekében,, fokozott m­értékben lépjen fel a spekuláció ellen, és javítsa meg a mezőgazdaság ipari eszközökkel­ valló ellátá­sát. A határozat azt is tart­a­l­­mazzai, hogy javítani kell a kereskedelem működését. * A PAP lengyel hírügynökség washingtoni tudósítója pénte­ken az amerikai kongresszuii képviselőházában elfogadott lengyel vonatkozású határozat­ról1 egyebek között megállapí­tottan a­ dokumentum szerint „az Egyesült Államok nem­ ma­radhatna­­ közömbös a lengyel néppel szembeni bármiféle bel­ső megtorlás vagy külső ag­resszió esetén, s az ilyen ese­ményeik k komo­l­y következmé­nyekkel­ járnálnak a­ kelet—nyu­gati kapcsolatokban”. A doku­mentum szerzői csak „megtor­lásoktól” óvnak — másképpen szólva, teljes passzivitást köve­telnek a lengyel hatóságoktól — hiszen elővigyázatosan nem pontosítják a­ „megtorlás" fo­galmát, és fenntartják maguik­nak az éntel­mezés abszolút jo­gát. — Nehéz nem engedni an­nak a­­­ benyomásnak, hogy a lengyelországi­ feszültség, zűr­zavar és ingatagság fenntar­tásának óhaja képezi a kong­resszusi határozat és valameny­­rogi hasonló tartalmú amerikai nyilatkozat alapját Mindez a lengyel folyamatok washingtoni megítélésének egészéből kö­vetkezik. A legkisebb kétség sincs afelől: mindezeket a fo­lyamatokat az Egyesült Államok fővárosában megfelelő alka­lomnak tekintik ahhoz, hogy gyengítsék a Szovjetuniót, a szocialista államok rendszerét és a szocatlista társadalmi rendszert - írja a PAP hírügy­nökség washingtoni tudósítója. Szenegáli csapatok Gambiában Gambiából érkező hírek sze­rint Szenegál katonai erőket irányított a gambiai főváros, Banjul felé, ahol csütörtökön megdöntötték Dawda Kairóba Jawara elnök hatalmát. Az újonnan megalakított forradal­mi tanács rádión keresztül fel­szólította a szenegáli elnököt, hogy vonja vissza csapatait. A felhívásban a forradalmi tanács bírálta Szenegált, amiért be­avatkozik Gambia belügyeibe, hozzátette ugyanakkor, hogy az új gambiai vezetés továbbra is baráti kapcsolatokat kíván fenn­tartani szomszédjával. A megbuktatott elnök pénte­ken kora hajnalban eltávozott Londonból, hogy — mint mon­dotta — „megkezdje a lázadás leverését”. Egyes hírek szerint Szenegálból küldtek számára repülőgépet. Még a londoni repülőtéren tett nyilatkozatában derűlátóan szólt visszatérését illetően. Leg­újabb értesülései szerint mondta - a főváros kormányhű erők kezén van, bár a felkelők elfoglalták a rádiót és ellenőr­zésük alatt tartják a repülőte­ret. A londoni repülőtéren a sze­negáli nagykövet közölte az új­ságírókkal: Dawda személyes telefonbeszélgetésben kérte a szenegáli elnököt, hogy küldjön fegyveres erőket Gambiába. Szerinte a két ország között ta­valy október 31-én aláírt kato­nai megállapodás megfelelő alapul szolgál ehhez. Radzsai, az új elnök PANORÁMA BUDAPEST Losanczi Páll, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait dr. Kurt Fui­g­­lernek, a Svájci Államszövetség elnökének hazája nemzeti ün­nepe alkalmából. *­­Dr. Jü­ng- St­reul-i, Svájc buda­pesti nagykövetségének ideig­lenes ügyvivője pénteken fo­gadást adott hazája nemzeti ünnepe­ allatalmáb­ól. A fogadá­son részt vett Ság­hy Vilmos belkereskedelmi miniszter, Tö­rök István­ külkereskedelmi mi­nisztériumi államtitkár, Szákkó Károl­y külügyim­i­ni­szter-helyet­tes, valamint a politikai, a tár­sadalmi, a gazdasági és a kulturális élet számos képvise­lője. Ott volt­ a budapesti kül­képviseletek több vezetője és tagjait is. MOSZKVA A távközlés­ és a televíziós műsorok műholdas továbbítási rendszerének távlati fejlesztése céljából pénteken a Szovjet­unióban Föld körüli pályára bo­csátották a „Raduga” típusú szputnyi­kot. A műholdon relé­állomást helyeztek, el, amely centiméteres h­u­llámmhosszon ke­resztül­ folyamatos rádiótelefon kapcsolatot biztosít és ezzel egy időben a központi televí­zió színes, valamint fekete-fehér program­ját továbbítja az „Or­­b­ital ’ -állomások háló­za­tára. BAGDAD líráik pénteken föl­szólította­ az Egyesült Államiakat: akadá­lyozzá­ meg a­z amerikai fegy­verek és alkatrészek Izraeliből irániba áramlását. Mivel Wa­shington és­­ Bagdad között n­incs hivatalos diplomáciai ka­pcsolat, azt az amerikai diiplomatá­t kérették a­ k­ülügy­­mini­sztérium­­ba, aki a belga nagykövetség kötelékében az a­mer­i­kai érdekeket képviseli Bagdadban­. BRAZZAVILLE -A Kongói Népi Köztársaság­ban­ pénteken ünnepélyes ke­retek között emlékeztek meg a „Július 31. mozgalom" 13. évfordulójáról. 1968-­ba­n Ma­rien N­goua­bi vezetésével ezen a napon választotta­ Kongó a fejlődés nem-tőkés útját. A fő­városban tartott­­ megemlékezé­sen Danis Sassou Ng­uesso, a párt KB elnöke, a­z államtanács elnöke felavatta Ngouabi egy­kori államfő mauzóleumát, s elhelyezte a kegyelet virágait. Az évforduló tiszteletére ren­dezett ünnepségeken külföldi delegációk, s közöttü­k szovjet küldöttség is részt vesz. 1981. augusztus 1. Kockázatos vállalkozás Péntek esti kommentárunk. Olyan esemény színhelye mától az Atlanti-óceán északi tér­sége, amely szinte megtestesíti az amerikai külpolitika törekvéseit. Az Ocean Venture '81 fedőnevű haditengerészeti szupergyakorlat­­ról van szó. Szervezője nem a NATO, hanem a Pentagon és cél­ja, jellege éppen az, hogy ebbe az akcióba — és hosszabb távon nyilván nemcsak ebbe az akcióba! — bevonjon jó néhány, az At­lanti Szövetséghez még — vagy egyáltalán — nem tartozó orszá­got is. (A katonapolitikai hatósugárra jellemző, hogy a gyakorlat­hoz számos dél-amerikai ország egységei is csatlakoznak.) A koncepció világos, az új amerikai kormányzat már nem egy­szer hangoztatta, hogy „a Nyugat létérdekeit messze a NATO-ha­­tárokon túl is meg kell védeni". A globális szembenállásnak ez a mind kihívóbb hirdetése, amely a hidegháborús vádaskodások fel­elevenítésével minden társadalmi nyugtalanságban egyszerűen „Moszkva kezét" látja, közismerten még néhány NATO-országot is aggaszt. Mindazt, amit az Ocean Venture '81 kül- és katonapolitikailag megtestesít, szavakba is foglalta Haig külügyminiszter a szenátus hadügyi bizottsága előtt. „Az amerikai kormány —­ mondotta — megértette a nemzetközi kapcsolatok katonai oldalra való megkö­zelítésének fontosságát." Ez, sajnos — különösen a minden szalon­­képességi szempontot a katonai érdekek oltárán feláldozó Rea­­gan-kabinet viszonylatában — jól tudjuk, mit jelent — elég Pa­kisztánra vagy éppen Salvadorra gondolnunk. Washingtonban — mint most Haig újra megtette — szinte mást sem mondanak nem­zetközi viszonylatban, mint azt: „A katonai erő a sikeres külpoli­tika döntő feltétele". Mindennek szerves része az az ugyancsak Haig-i kitétel, amely szerint a Közel-Keleten és másutt is az ame­rikai diplomácia fő feladata, hogy szembeszálljon a Szovjetunió­val. Ez a maximális hangerőre csavart hisztériakeltés jogos aggo­dalommal tölti el azt a mostanában kevesebbet emlegetett, de azért létező „másik Amerikát". Amerikai tudósok a kormányzat lé­pései nyomán drámai hangú levélben figyelmeztették Reagan el­nököt a fegyverkezési hajsza iszonyú veszélyeire és levelüket az­zal a történelmi parancsnak is felfogható mondattal fejezik be, amely szerint „napjainkban már lehetetlen a régi kategóriákban gondolkodni". Az Ocean Venture '81 fedőnévből a venture pontos, szótári fordítása a következő: (kockázatos) vállalkozás. Az az alapállás, ami e gyakorlat mögött áll, politikailag is pontosan fedi a szótári tartalmat. Zárójel nélkül: HARMAT ENDRE Brezsnyev részvéttávirata Leonyid Brezsnyev, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke pénteken Khomeini ajatollahhoz, Irán val­lási vezetőjéhez intézett táv­iratban mély részvétét fejezte ki a Kerman tartományban be­­­következett súlyos földrengés miatt. Leonyid Brezsnyev őszinte együttérzéséről biztosította a földrengés sújtotta terület lakó­it és a természeti katasztrófa halálos áldozatainak családja­it. A Vöröskereszt Szervezetek Ligája pénteken Genfben fel­hívásban kért támogatást és segítséget a keddi iráni föld­rengés áldozatai számára. Irán A nyugtalanság földje­ ­ Ramiszadr megkezdte máso­dik száműzetését, s persze, hol másutt, mant Franciaországban, amelyet 1979 februárjában a hazaii induló Khomeini aijaltollah különgépán hagyott el. Amikor az imám egyik leg­közelebbi tanácsadója a ma legvesze­delmesebb ellenfele. Legalább­is Teheránban a hatalom mai birtokosai így beszélnek róla. Alig több, mint két év telt el a Sah elűzése óta és az isz­lám forradalom már legneve­sebb gyermekeit is felfalja. Ha nem szöknek meg előle időben, mint az exállamnfő. De nem mindenki menekül­het el Iránból a másképpen vélekedők közül. A hatalmat immár tökéletese­n monopolizált „kemény iszlám” vonal vezetői, az úgynevezett fundamentalis­ták pedig mind kevésbé ismer­nek könyörületet. A minap Kai­róból szökött iráni főtiszt úgy nyilatkozott, hogy az országban tömegméretű üldözés folyik, rengeteg embert hurcolnak meg, tartóztatnak le, kínoznak meg. Végeznek ki. Nos, könnyen lehet, hogy a repülőtiszt elfoguljon, s túlzón nyilatkozott. Csakhogy az Irán­ból áradó hírek hasonló képet festenek az Iszlám köztársaság közállapotairól. Nincs olyan nap moszanálban­­ hogy ne je­lentenék be Teheránban né­hány ellenzéki kivégzését. Az állandó tömör indoklás: az isz­lám­­ köztársaság i nntézményei ellen bujtogatta­k, illegális pro­­pagandaanyagokat terjesztet­tek, betiltott szervezetek tag­jai voltak. Az életével játszik ma Iránban az, aki tag­ja az iszlám forradalom győzelmében oroszlánrészt vállalt mudzsah­­­edinek (baloldali, de moh­a­­medán alapokon álló szerve­zet) szövetségénél vagy aki a volt elnök sokszorosított üze­neteit, felhívásait terjeszti, eset­leg betiltott lapokat oszt szét az emberek között, de még azok is, alkik csak tüntetnek. Sőt, azok leginkább, mert bi­zonyosnak látszik, hogy az el­múlt hetekben­­ kivégzettek több­sége olyan, fiatal, akiket még a Baniszadr leváltásakor, ren­dezett rokonszenvtüntetések idején fogtak el az iszlám gár­distáik. Mi egyebet mutat mindez, mint a hatalom fokozódó nyug­tallanságát? Pedigi végtére is a két éven­ át dúló ádáz küz­delem­ a­ hatalomért — látszat­ra­ — befejeződött A funda­mentalistáik utolsó ellenldbasa, Baniszadr úgy járt­, mint a sok idején: emigrációba­ kény­szerült, s még örülhet, hogy él­ve megúszta. ■ A hatallmi harc azonban­ nem dőlt el. Csak más eszközökkel folytatódik. A mindennapos merényletek, bamb­arob­baná­sok mutatják, hogy az illega­litásba szorított ellenzék maga is az erőszak fegyveréhez­ nyúl. Az áttörni terror vetélkedik az egyéni terrorral­. S nyomukban gyorsan­ nő a­ bel­politikai há­ború áldozatainak száma. Mindez azt sugallja, hogy semmiképpen nem fogadható el készpénznek a teheráni kor­mányzat állandó propagandá­ja, amely szerint a­ perzsáik túl­nyomó többsége lelkesen támo­­ga­­­ja a­ mai rend­szert. Ezt­ még a minapi elnökválasztáson győztes Radzsali kormányfőre adott mintegy 13 millió szava­zóit sem­ bizonyíthatja. Hiszen a voksolás eleve kényszerpá­lyára volt irányítva: nemcsak vallási kötelesís­é­ggé tették a szavazást, hanem a választó személyi irataiba is bejegyez­ték, hogy szavazott, s nem tit­kolták: akiinél hiányzik a pe­csét, annak később problémái lehetnek. Alternatíva sem volt, hiszen Radzsai ellenjelöltjei maguk is a miniszterelnök tá­mogatására szólítottak felt. Úgy tűnik, a lakosság felét kitevő nemzetiségieket leszá­mítva, a­z irál­iaik többsége még támogatja Khomein­it és végre­hajtóit, de nagyon jelentős, nyilván,­­mdliíiákba­n mérhető már azoknak a száma, akik aktí­van vagy passzívan szem­be­­szálll­nak, nem értenek egyet Teherán­ mai, hatalmaikat a val­lási fanatizmusra építő uraival. Ezek között ma még talán nem sorsdöntő erő a fegyverrel is harcolni kész ellenzék, a mud­­zsah­edínek, a fedaijin­ok tábo­ra. De­ egyrészt kezükben igen so­k fegyver va­n, másrészt máris találkoztak az értelmiségiek és a liberális burzsoázia Rami­­s­zadr nevével­ fémjelzett áram­latával­.. A jövő tehát nem megnyug­tató a­ vallási vezérkar és se­gítőik számára, s ezt bizonnyal maguk is látják. Ezért az ide­gesség, ami az eln­yomás mind kemén­yebb formájában nyilvá­nul meg I­ránba­n. AVAR KÁROLY Baniszadr, a volt elnök Khomeini ajatollah hívei körében leadja voksát a július végi elnökválasztáson Salvador Vegyi fegyvert vetett be a junta Több mint száz személy szo­rul sürgős orvosi segítségre a salvadori Chalatenango megyé­nek repülőgépei amerikai gyárt­mányú vegyi anyagokkal szór­ták tele a térség településeit. A Hondurasszal határos me­gye falvait és városait a légi­erő július 17—22. között szórta meg fehérfoszforral és a vegyi hadviselés más hatóanyagai­val. Az erős fejfájással, a testet beborító kiütésekkel és vérhas­­szerű tünetekkel járó betegsé­geket elsősorban nők, gyerme­kek és idősek kapták meg. A Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front a védtelen polgári lakosságot sújtó bar­bár cselekedetekért az Egye­sült Államokat tette felelőssé csütörtökön nyilvánosságra ho­zott közleményében. A SALPRESS hírügynökség je­lentette, hogy amerikai tanács­adók vezetésével július 27-én hondurasi csapategységek nyo­multak be Salvador Chalate­nango megyéjébe. Már koráb­ban hírek terjedtek el arról, hogy hondurasi területekre kü­lönböző salvadori egységek ér­keztek és hajtóvadászatot in­dítottak a határ közelében lévő salvadori menekülttáborok la­kói ellen. Közben a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front különleges egységei AI Union, Santa Ana, San Miguel, Usulu­­tán, Aguachapan és Sonsonate megyék területein újabb transz­formátor-állomások és elektro­mos távvezetékek ellen hajtot­tak végre szabotázscselekmé­nyeket. Hasonló esetek voltak magában San Salvadorban is, ahol a Santa Lucia nevű külvá­rosban a partizánok több fel­sővezetéket vágtak el. San Vicente megyében a jun­ta hadseregének egységei a napokban újabb tömeggyilkos­ságot hajtottak végre. A had­sereg egyik egysége július 25- ének éjszakáján orvul a Canto de Angulo nevű falura támadt és felgyújtotta a parasztok kunyhóit. A lángokban főleg asszonyok, kisgyermekek és idős emberek lelték­­ halálukat.

Next