Tolna Megyei Népújság, 1981. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-01 / 204. szám
XXXI. évfolyam, 204. szám. ÁRA: 1,40 Ft Emlékezés, tanulságokkal Igazi tragédia kezdődött 1939. szeptember elsején, különösen az európai népek számára: a hitlerista hadihajók nehézágyúi tüzet nyitottak a Gdansk északi szegélyén húzódó keskeny félsziget, a Westerplatte lengyel helyőrségére. Ez az ágyútűz jelezte a második világháború kezdetét. Mire a háború végigperzselte Európát, s tüze az atombombák robbanásával kirobbant Japánban, több, mint 50 millió halottat számláltak össze a harcmezőkön, a hátországokban. Ez volt az emberiség legpusztítóbb, legnagyobb áldozatot követelő háborúja. De vajon ez volt-e az utolsó? — tették fel a kérdést már a háború után közvetlenül, s teszik fel — sajnos, nagyon jogosan - ma is. Jóformán még eltemetni sem érkeztek a második világháború halottjait, mikor az Egyesült Államok militarista körei már nem az óriási áldozatok árán kivívott békére, hanem világhatalmi terveik megvalósítására gondoltak. Ennek következtében az emberi haladást, az országok és a népek békés, kapcsolatait zavaró hidegháborús évek következtek. A békeszerető emberiségnek és kormányoknak óriási erőfeszítések árán sikerült csak a 60-as és a 70-es évek fordulóján palackba zárni a hidegháború szellemét. A jelenre is érvényes tanulság, hogy a nagy fordulat az enyhülés irányába a népek összefogásával sürgetett kötés többoldalú tárgyalások eredményeként jött létre. A Szovjetunió és a többi szocialista ország kezdeményezése nyomán elsősorban Nyugat-Európával alakult ki az államközi kapcsolatok új elve. E politika térnyerésének hatására az Egyesült Államok is változtatott kapcsolatain a Szovjetunióval és az európai szocialista országokkal. Ez az út vezetett el a helsinki konferencia záróokmányához, amelyben az aláíró országok — köztük az Egyesült Államok is — ünnepélyesen megfogadták: erőfeszítéseket fognak tenni, hogy az enyhülés állandó, átfogó és egyetemes méretű folyamattá váljon. A záróokmány reményt és lehetőséget adott arra, hogy katonai enyhüléssel támasszák alá a politikai enyhülést, s hogy megszilárduljon a bizalom légköre Európában. A helsinki záróokmány aláírása után azonban rövidesen nyilvánvalóvá vált, hogy bizonyos amerikai politikai körök,, s a mögöttük álló, a fegyverkezésben érdekelt monopóliumok nem nyugszanak bele a béke megszilárdítására tett erőfeszítések sikereibe. A hetvenes évek második felére már éles harc alakult ki az új és a régi politika hívei között. Egy ideig az enyhülés még együtt erősödött a fegyverkezési hajszával, de 1978-ban a NATO már a század végéig tartó, nagyszabású fegyverkezési programot hirdetett meg. Ekkor Európa népeinek tiltakozása még vereséget imért Carter elnök tervére, amely a neutronfegyver gyártását célozta, de 1979-ben Washington újabb lendületet adott a fegyverkezésnek: nyomására a NATO úgy döntött, hogy amerikai közepes hatótávolságú rakétákat és szárnyasrakétákat telepít Nyugati-Európáiba. Ennek már szinte logikus következménye, hogy Carter 1980-ban elhalasztotta a SALT—II szerződés ratifikálását, s olyan doktrínával állt elő, amely meghirdette az Egyesült Államok katonai jelenlétét a világ minden térségében, és aláírt egy utasítást, amely megszabja az atomháború folytatásának „rendjét” a Szovjetunió ellen. A Reagan-kormányzat még drasztikusabb lépéseket tett a hidegháború és a fegyverkezés felé. Ennek legfrissebb jele az amerikai elnök döntése a neutronfegyverek tömeges gyártásának elkezdéséről. Ez példátlan cinikus kihívás az emberiség, de különösen Európa népei ellen, hiszen az amerikai vezetés Európában szeretné megvívni az általa korlátozottra tervezett és remélt atomháborút. Érthető, hogy Európa népei tiltakozó mozgalmat kezdtek az amerikai rakétatelepítési program és a neutronfegyvergyártás ellen. A szocialista országok ismételt kezdeményezései nyomán napjainkban megelevenednek a NATO-országok vezetői által feledésre kárhoztatott javaslatok az észak- és dél-európai atommentes övezet létesítéséről, a neutronfegyverek gyártásának, felhalmozásának és felhasználásának betiltásáról. A fegyverkezés megfékezésére, a katonai és politikai enyhülés erősítésére, az országok és a népek közötti jó kapcsolatok, a bizalom javítására irányuló szovjet javaslatok ismét sürgető tárgyalási témákká váltak. Az erősödő tiltakozó mozgalom hatására az amerikai vezetők is elkezdték hangoztatni, hogy az Egyesült Államok is érdekelt a tárgyalásokban. De, hogy milyen megbeszélésekre készülnek, azt világosan jelzi: a jövendő tárgyalások amerikai résztvevőit a legszélsőségesebb fegyverkezéspárti személyekből válogatják össze. Nem titkolják azt sem, hogy olyan fegyverkorlátozási intézkedéseket akarnak a Szovjetunióra kényszeríteni, amelyek biztosíthatnák az amerikai katonai fölényt.Ez azonban hibás számítás. A szovjet vezetők számtalanszor leszögezték: semmiféle diktátumot nem fogadnak el, s csakis az egyenlőség, az egyenlő biztonság alapján hajlandók tárgyalni. Ahhoz, hogy a világ, és különösen Európa ne félelemmel, hanem nyugodtan, bizalommal nézhessen a jövőbe, a jelenlegi szinten kell befagyasztani a fegyverkezést. És azután tárgyalások sorozatán át el lehetne jutni olyan helyzethez, amelyben nem kell rettegni egy új, minden eddiginél pusztítóbb háborútól. Európa népei a második világháború után, „Soha többé háborút!" jelszóval megfogadták, hogy megakadályozzák az újabb világégést. Lényegében ez az értelme a helsinki ígéretnek is. A háborús emlékekből, a hidegháborúból és az amerikai kormányzat jelenlegi politikájából leszűrt tanulságok egyaránt arra intenek, hogy sürgősen tárgyalásokat kell kezdeni, elsősorban a Szovjetunió és az Egyesült Ál lamok között. KOVÁCS ISTVÁN 1981. szeptember 1., kedd. Mai számunkból ÚJ-DÉL-WALES VÁLOGATOTTJA IGAZOLTA KLASSZISÁT (6. old.) JARUZELSKI BESZÉDE KOSZAMBAN (2. old.) AZ ŐSZI ÁTVÉTELI ÁRAK(3. old.) A VILÁG — KÖNYVEKBEN (4. old.) EGYENLŐ ERŐK KÜZDELME KAPOSVÁROTT (5. old.) Országos tanévnyitó Ünnepség Sárospatakon Megyénkben közel negyvenezer diák kezdi meg az új iskolai évet Az elmúlt héten, szinte mindennap foglalkoztunk valamilyen formálisain a mai nappal, a szeptember elsejeivel«, amely egyebek között, de legfőképpen a« tamévnyiást jelzi. Ezekben a napokban tartják a tanévnyitó üninepségeket. Volt olyan iskola, ahol ez mér az elmúlt hét végén megtörtént, de legtöbb helyütt tegnap nyitották, illetve oeo nyitják hivatalosam az iskoláik kapuit. Megyénkben 30 500 kisdiák kezdi meg tanulmányait, az általános iskolákban, a szaki középiiskaiiákban 2600-an, a szakmunkásképzőkben 4300-an, a gimnáziumokban pedig 2500- an kezdik meg az 1981—82-es tanévet. Megyénik zeneiskoláiba 1600 általános és középiskolás korú diák iratkozott be. A dolgozóik általános iskolájának 150, a« dolgozók középiskolájának 2800 hallgatója« lesz, ők szeptember közepén, illetve október elején kezdik meg a rendszeres tanulást. Szintén októbertől kezdik meg azok a munkások az előkészítő tanfolyamra« járást, akik magánúton vizsgálnak majd az általános iskola hetedik, illetve nyolcadik osztályos tananyagából. Számukra a kurzusokat az egész megyében a szekszárdi Babits Mihály Megyei Művelődési Központ szervezi. Ebben a tanévben a városokban igen megemelkedett az általános iskolások száma. A dunaiföldvári, a tolnai és a bátbszéki gimnáziumban pedig, az utóbbi évek gyakorlatától eltérően«, párhuzamos osztályokat« indítóinak. Tegnap tartották az évnyitót Szekszárdon, az 505-ös szakmunkásképző intézetben Pozsgay Imre beszéde A hirtelen jött zápor sem zavarta meg vasárnap a Sárospatakon tartott országos tanévnyitó ü ünepséget, amelyet a televízió is közvetített. A fennállásának 450. évfordulóját ünneplő Rákóczi Gimnáziiumban az iskola mintegy 700 diákja, s ugyanennyi meghívott vedég jelenlétében Pozsgay Imre művelődési miniszter köszöntötte az ország tanulóifjúságát az 1981—82-es tanév kezdete alkalmából. Beszéde bevezető részében az ország valamennyi pedagógusát, gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozó szakemberét«, az óvodásokat, az általános és középiiskolá sokat, a szamimikusképzők és szakiskolák tanulóit, az egyetemi és főiskolai hallgatókat köszöntötte, majd így folytatta: — Kiválnám, hogy az újabb fejlődést, és sikereket ígérő, de előreláthatóan nem kevés nehézséget is hozó új tanévben, a korábbiOik mál több nevelő és tanuló találjon örömet munkájában, feladatában«. (Folytatás a 3. oldalon.) Fokozódott a partizánok tevékenysége Nehéz helyzetben a salvadori junta Salvadorban a Fairabundo Monti Nemzeti Felszabadítási Front az FMiLlN fegyveres erői tíz nap alatt 82 fős veszteséget okoztak a junta hadseregének a Guazoppin« tűzhányó térségében, a Salvadori fővárostól 40 kilométerre északra. Az FMLN vasárnap nyilvánosságba ikozott, közleménye bejelentette, hogy a katonaiikereszténydemokrata junta, hadserege a tűzhányó körzetében a gyalogság, a tüzérség és a légierő támogatásával augusztus 18-án megindította újabb offenzíváját. A közlemény szerint a «térségben« az idén hetedik alkalommal lndított offenzíváknak az Valit a célja, hogy felszámolják az FMLN ottani állásait, a területet megtisztítsák a partizánoktól, s bosszút álljanak a polgári lakosságon, amiért támogatásban részesíti a fegyveres forradalmi erőiket. A lakosság nagy részét az offenzíva megkezdése előtt a partizániak a környező hegyeikbe telepítették. Az FMLN műszaki egységei egyidejűleg a« főváros térségében« folytatták a, nagyfeszültségű távvezetékek elleni akcióikat. Ezek következtében San Salvadoriban hetek óta akadozik az áramszolgáltatás, számos ipari üzem és gazdasági léitesítmény munkája bénult meg. Latin-Amerika közvéleményét továbbra« is élénken foglalkoztatja a« mexikói é«s a« francia kormánynak az a döntése, hogy a «Faralbundo Marti Nemzeti Felszabadítási Frontot „reprezentatív politikai erőként” ismerte el. Az emberi jogok Salvadori bizottsága és a Sa«n Salvado r li érseki hivatali általi Mexikóvárosban közzétett nyilatkozat megállapítja, hogy a mexikói és francia állásfoglalás elősegtíti az emberi jogok megvédését Salvadorban. A Mexikói Kommunista Párt szintén nagy jellentőségű eseménynek minősítette az FMLN elismerését, de felszólította a mexikói kormányt: legyen következetes, és szüntesse meg a Salvadoriból irányuló olajszállításokat, érvénytelenítse a« juntával kötött, gazdasági megálllapodásaikat. A Mexikói Kommunista Párt sürgette az ország kormányát, hogy teljes határozottsággal ítélje el Washington Salvadori beavatkozását.A Salvadori hadügymininisztérium egyébként elismerte, hogy az ország középső, északi és északkeleti térségeiben fokozódott a partizánok tevékenysége, ami a katonai-kereszténydemokrati» juntái szempontjából „kényes helyzetet” teremtett A hadügyminisztérium szóvivője a helyi és a külföldi tudósítóknak adott nyilatkozatában elmondotta, hogy különösen Suohlitoto, Cuscatlain és Chaillatenüingo megyéikben élénkült meg a „'lázadók" tevékenysége. UsulUtan« és La Union megyékben, szintén súlyosbodik a «helyzet. Elismerte, hogy Moirazan, Cabamlals és San Vicente megyékben még« keleti «kétszerezni az „Atocatt” különleges dandár bevetéseinek számát. Mint ismertes, a dandárt a Vietnamban szerzett tapasztalatok felhasználásával amerikai katonai tanácsadóik és „zöldisapkások" oktatták ki a partizánellenes harc módszereire«. «A szóvivőt a továbbiakban utalt a mexikói és a« francia kormánynak arra« a« közös állásfoglalásaira, amely elismerte a Barabuncio Marti Nemzeti «Felszabadítási Frontot <' ^zt „reprezentatív politikai ovnek” «nevezte. Azt« mondbtta, hogy a döntés befolyásollhatja« a „baráti kormányokat” és lehetséges, hogy csökkenni fog a kívülről jövő katonai támogatás. Brezsnyev távirata Castróhoz Leonyid Brezsnyev az el nem kötelezettek mozgallmának napja alkalmából táviratot intézett i Fidel Castróihoz, a mozgalom soros elnökéhez, és ebben, a szovjet nép és a maga nevében szívélyes jókivánság«ait fejezi ki neki, valamint az el nem kötelezett országok összes vezetőinek és népeinek. A távirat a többi között megállapítja : a Szovjetunió az el nem kötelezettek mozgalma fenállásának 20 éve során, hűen a nemzeti felszabadulásukért, küzdő erőkkel valló szolidaritás erősítésének semmis elvéhez, olyan erőnek tekintette és tekinti a mozgalmat, amely a felszabadult országoknak azt a természetes törekvését fejezi ki, hogy együttesen szálljannak szembe az imperialista, a gyarmattartó, a« fajüldöző és a hegemoniistai erőkkel,és megvédjék a«rá«gai á«ron kivívott függetlenségüket, szabadságukat. Az el nem «kötelezettek mozgalma« — hangsúlyozza« a« távirat — különösen fonntos szerepet tölt be most, a«mikor az imperializmus agresszív körei szembeszegülnek a történelmi fejlődés objektív menetével és az erő pozíciójából igyekeznek megoldani a világ problémáit, „saját érdekszférájuknak” kiáltják ki a világ különböző térségeit és „«nemzetközi terrrorizmusnak” «minősítik a nemzeti felszabadulásukért küzdő népek harcát. Ezért szükség van a világ összes békeszeető erőinek együttes harcára a béke megvédése érdekében. \