Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-12 / 9. szám
1983. január 12. Devizakímélő módszerek a kereskedelemben Importpénz nélkül Manapság a politikusok, a gazdasági vezetők beszédeiben, az újságcikkekben az import szóhoz talán leggyakrabban a takarékosság szó társul. A fogyasztó - ebből következtetve- felkészült arra, hogy a megszokottnál mind kevesebb külföldi árut talál az üzletekben. Tény, hogy az a dollárösszeg, amelyet az ország a fogyasztási cikkek behozatalára fordít, korábban — a hatvanas években, a hetvenes évek első felében — nőtt, és később ez a növekedés megállt, majd lassan csökkent. Tekintve, hogy a tőkés infláció miatt változatlan összegért "mind kevesebb árut "lehet importálni, már a stagnálást is megérezhette a fogyasztó. A gyakorló vásárlónak mégsem az a benyomása, hogy eltűntek a polcokról a márkás külföldi áruk. Sőt, mintha inkább nőtt volna a választékuk. KETTŐS CÉL Ellentét lenne hát a szavak és a tettek között? A kormánynak az az álláspontja, hogy az alapvető fogyasztási cikkekből, még ha dollárral kell is fizetni értük, legyen folyamatos az áruellátás. Ezért nincs hiány például kávéból, citromból, távoli tájakon termő fűszerekből. Az első narancsszállítmányok tavaly már kicsit később érkeztek, mint máskor, és banánból is valamivel kevesebbet forgalmaznak ebben a szezonban a vállalatok. Ugyanakkor azonban a legkorszerűbb nyugati iparcikkek, a divatos külföldi ruhaneműk, a márkás farmerek, italok, cigaretták is megvásárolhatók. A fogyasztási cikkek importjának ugyanis - túl a lakosság alapvető ellátásán - fontos szerepet szán a gazdasági kormányzat. Egyrészt azt, hogy lekösse a nagyobb vásárlóerőt, másrészt azt, hogy a legkorszerűbb technikát képviselő termékek megjelenése az üzletekben ösztönözze a hazai termelőket hasonlóan magas színvonalú gyártmányok előállítására. KÖZVETLEN ÁRUCSERE - NAGYOBB VÁLASZTÉK Adott pénzért azonban csak adott mennyiségű árut lehet külföldön vásárolni, így a fenti szándékok az importkeret csökkenése mellett csak „halványan" valósulhatnának meg. Kifejlődőben van azonban az importnak egy úgynevezett devizakímélő módja is, amely egyre több árut eredményez. Ezt a módszert - a közvetlen árucserét - kezdetben csak néhány KGST-tagországgal alkalmaztuk. Túl azon, hogy az országok kormányszervei éves vagy több évre szóló megállapodást kötöttek meghatározott fogyasztási cikkek behozatalára és kivitelére, a magyar belkereskedelmi vállalatok is üzleti kapcsolatot építettek ki például csehszlovákiai, lengyel, román vállalatokkal. Felajánlottak olyan hazai fogyasztási cikkeket, amelyeket bőségesen tudtak itthon beszerezni, és kértek értük cserébe a külföldi belkereskedelmi vállalattól olyan termékeket, amelyekkel azok rendelkeztek esetenként a szükségesnél nagyobb mennyiségben. Ez a belkereskedelmi vállalatok közötti választékcsere később elterjedt a KGST-ben: a tagországok nemcsak velünk, hanem egymás közt is kicserélik nélkülözhető árualapjaikat. KAPCSOLAT A QUELLE ÉS A KLUDI CÉGGEL Az utóbbi években ezt a bevált gyakorlatot - amely a partner országokban egyaránt színesítette, változatosabbá tette a belső árukínálatot - Magyarország kiterjesztette több tőkés cégre is. A Centrum Áruházak például az NSZK-beli Qelle-vel cserélt árut, és jut anélkül külföldi termékekhez, hogy dollárral kellene fizetnie. Hasonlóképpen jár el a Skála-Coop ,is, amikor finn, dán és más áruházakkal folytat cserét. S míg korábban túlsúlyban voltak az úgynevezett homogén cserék — mondjuk ruhát adtunk ruháért, cipőt cipőért —, addig ma változatosabb üzleteket is kötnek. Itt vannak például a vas-műszaki kereskedelmi vállalatok, amelyek az NSZK-beli Kludi céggel állnak üzleti kapcsolatban. A Kludi korszerű csaptelepeiért a Vasért már nem a raktárán lévő fogyasztási cikkekből szállít, hanem olyan árut ad, amit partnere jobban tud hasznosítani: rézcsövet, öntvényt. Ehhez azonban az együttműködésbe be kellett vonni olyan vasipari vállalatokat, mint a Csepel Művek vagy a Mofém. Az Ofotért a szintén NSZK-beli Foto Quelle-vel lépett hasonló kapcsolatba. A márkás külföldi fotócikkekért egyebek között szemüvegkereteket és szemüvegtokokat szállít, amelyeket kifejezetten erre a célra rendel a hazai termelőtől. KÜLFÖLDÖN DOLGOZZÁK FEL A példákat még hosszan sorolhatnánk, hiszen ma már jóformán valamennyi jelentős belkereskedelmi vállalat folytat valamiféle árucserét külföldi cégekkel. Méghozzá úgynevezett nullszaldósat, tehát olyat, amelynek révén deviza egyáltalán nem, csupán áru cserél gazdát. A megállapodások olykor termelési kooperációval társulnak, sőt, az is előfordul, hogy a magyar belkereskedelmi vállalatok a bérmunka eszközével élnek: a hazai alapanyagot — például 'műanyagot 'külföldön dolgoztatnak fel az ottani magasabb színvonalú technológiával késztermékké, például műanyag vödrökké, szennyestartókká. A devizakímélő import különféle formái teljesen új tevékenységet követelnek meg a belkereskedelmi vállalatoktól. Míg korábban csak a hazai ipartól rendeltek a maguk számára árut, illetve a rendelkezésükre álló devizából vásároltak külkereskedelmi vállalatok közreműködésével külföldön, addig újabban mindenütt intenzív piackutató munkát folytatnak. Egyrészt felkutatják külföldön az itthon hiányzó és várhatóan kelendő fogyasztási cikkeiket, másrészt a hazai kis és nagy termelőkkel tárgyalva keresik az ellentételként felajánlható alapanyagokat, félkész termékeket, késztermékeket. 40-50 MILLIÓ DOLLÁR ÉRTÉKŰ ÁRU Mindezt természetesen érdekünkben áll megtenni, hiszen az importálandó fogyasztási cikkek általában a szabad árformába tartoznak, s így forgalmazásukkal az átlagosnál nagyobb nyereséget realizálhatnak. Számukra az sem mellékes, hogy a külföldi áruk színesítik kínálatukat, a nagyobb választék több vásárlót csábít az üzleteikbe, amelyek ezáltal más, hazai áruikból is többet értékesíthetnek. GÁL ZSUZSA Hetvenöt évesen munkában Deli Gyuri bácsival hamar megegyezünk abban, hogy nyugodtam tegezhet, „csak” negyven évvel idősebb nálam . .. Ezt a „csákót" ő mondja, nekem borzasztóan hosszú idő, neki csekélység. Minden ember olyan idős, amilyennek tartja magát. Deli György 75 éves, nyugdíjas rendészeti vezető, első osztályú tímár szakmunkás, s a megye legidősebb párttitkára — de még fiatalember. A hatvanötös szám csak a naptár hibája, Deli Gyuri bácsi nem tehet róla, hiszen az ő esetében nem kellene olyan hamar írni az évek számát. A konyhában ülünk és beszélgetünk. A munkáról kérdezem, mivel még mindig a nagyközségi tanács alkalmazásában áll, mint társadalmimunka-szervező. Ő természetesen ezt mondja: — Abbahagyom. Vége, csinálja más, fáradt vagyok! A felesége, aki a legjobban ismeri, csak ingatja a fejét: — Dehogyis fejezi be. — Vége, ha egyszer azt mondom, akkor vége! — Tavaly is, meg azelőtt is ezt mondta. S ahogy kitavaszodott, ment újra a tanácshoz, hogy akkor kezdi a munkát.. Őszre megfárad. Kicsit pihen ... De milyen ez a pihenés? Deli Gyuri bácsi a simontornyai községi pártalapszervezet titkára, s ez pedig ad munkát számára. — A Beidek Laci nem engedi .. . — mondja az asszony. Beidek László, a simontornyai pártbizottság titkára szívesen dolgozik együtt az „öregekkel". Simontornyán a nyugdíjas párttagok még mindig dolgoznak valamit, vagy társadalmi munkát végeznek, vagy részmunkaidősök vallából. Beszélgetünk a múltról. Elsőnek a gyár kerül sorra. A gyár minden simontornyai nyugdíjasnak a fiatalságot jelenti. Aztán szóba kerül a tanácselnökösködés. Három évig volt Gyönik tanácsi vezetője, keservesen kellemes emlékek fűzik ehhez a faluhoz. Az a három év rengeteg munkát adott, nem is mindig becsülték meg érte, de azért szívesen emlékezik rá. Aztán újra jött a gyár. Nagyon jó — 1700 forint — nyugdíja lett 15 éve. Irigyelték érte. Hát azóta változott a viág, a nyugdíj évente emelkedik, de a nagyon jótól ma már messze van. — De megélünk .. . Ma már nem kell sok az embernek — mondja Deli György, majd így folytatja — Van még kérdés, fiam? — Hát éppen lenne, ha van ideje a Gyuri bácsinak. — Időm ez nincs, délután pártoktatást tartok, még készülni is kellene. — Akkor nincs több kérdés — mondom. — Köszönöm, hogy meglátogattatok ! Kint az udvaron még megmutatja a1 rügyező orgonát. — Bolondos az időjárás. — Bolondos. — Egy hete még ibolyánk is volt. Egyébként Simontornya a megyei terültetfejlesztési versenyben hosszú idő óta az elsők között szerepel. Deli György 75 éves nyugdíjas a társadalmi munka szervezője ... H. J.G. K. Deli György A Deli házaspár még ma is a mozgalomban dolgozik. A feleség tanácstag, a férj párttitkár, pártoktatást vezet, társadalmi munkát szervez ... Egymillió tonna cukorrépa-vasúton Több mint egymillió tonna cukorrépát szállítottak az idei kampány során a debreceni MÁV Igazgatóság vonalain a kabai, szerencsi, szolnoki, hatvani és selypi gyárba; a cukorrépa e hagyományos termőterületén ez a második szezon, hogy túlhaladták az egymillió tonnát. Az első vasúti szerelvényt szeptember 9-én rakták meg répával, s utána megállás nélkül haladt a munka. Gyorsította a szállítást, hogy a nagyobb állomásokon bővítették a rakodóteret, új tárolóhelyeket építettek. A legnagyobb hajdúsági cukorrépatermelő gazdaságokban éjszaka is hordták a répát a vasútállomásra, hogy a vasúti kocsik rakodása folyamatos legyen. Megkönnyítette a munkát, hogy kevés volt a csapadék, a földutakon is gyorsan haladtak a járművek. Az igazgatóság területén októbertől menetrend szerint közlekedtek a cukorrépáit szállító szerelvények; a korábbinál jobb volt az összhang a fuvaroztatók és a vasút között. Vasarely-képek Tatabányán Vasarely — Vásárhelyi Viktor — festőművész munkáiból nyitnak kiállítást január 13-án 17 órakor a tatabányai népházban. Az „op-akt” egyik neves művelőjének munkáit Csepei Tibor budapesti zenetanár bocsátja bemutatásra a népháznak. Csepei nagy rajongója a magyar származású, Franciaországban élő és alkotó művésznek és értékes Vasarelygyűjteménnyel rendelkezik. Ezekből mutatnak be mintegy harmincat a tatabányai kiállításon, amelyen a gyűjtő vetített képes előadást is tart Vasarely munkásságáról. KÉPÚJSÁG 5 Hőgyészi ÁG Mozikezelő, állattenyésztő, asztalos... A Hőgyészi Állami Gazdaságiban több mint tíz éve foglalkoznak a Hampshire baromfik tenyésztésével. A tyúkok, kakasok, amelyek a gazdaságból kerülnek ki, jó húsukkal, gyors növekedésükkel, kedvező takarmány-felhasználásukkal emelkednek más fajok fölé. A tyúkféleség jó hírét iBíszkup Ferenc nyugdíjas kutató tartja fenn. Több mint tíz éve vállalkozott a Gödöllői Kisállattenyésztő Intézet nyugdíjasaként arra, hogy a hőgyészi gazdaság tyúkászatában a Hampshire-fajta tenyésztéséhez tanácsokat ad, segíti a gazdaság szakembereit e faj jó tulajdonságainak megtartásában, így a sok-sok értékes szakmai tanács, a sokéves munka tapasztalatainak összegezése, majd értékelése s ennek felhasználása a további munkában, ugyancsak Biszkup Ferencre vár. Vannak-e más területen mellékfoglalkozású, másodállású emberek? - kérdeztük dr. Gscheidt Mátyás igazgatótól. A lista, amelyet tanulmányozunk, hosszú és meglehetősen változatos. Rögtön az első öt embernél álljunk meg. A Tolna megyei Moziüzemi Vállalat „alkalmazottai" - fő foglalkozásuk mellett, öt személy öt pusztán, kisközségben vállalkozik arra, hogy hetenként egykét alkalommal kezelje a mozit. A moziüzemi vállalat nem tud minden géphez saját, főállású embert állítani,kézenfekvő, hogy a pusztán, a faluban lévő emberek kezeljék a gépet, így ennek kettős haszna is van. Hiszen a dolgozó plusz jövedelemhez jut, ugyanakkor nem kell bezárni a falusi mozikat. A másik terület, amelyen sok ember tevékenykedik szerződéses alapon, a szállítás. Évek óta nincs gondja a gazdaság vezetőségének a rengeteg vagon kirakásával, berakásával. Ugyanis az állomásokhoz közel lakó dolgozók brigádokat alakítottak vagonlakás céljára. Ezek egyszeri, de ismétlődhető szerződések. Vállalkozik például a gazdaság hat szabályi dolgozója arra, hogy szombaton kirakják az érkező vagonokat - a vasút azonnal értesíti az emberek vezetőjét, és fél óra múltán már kézzel, géppel rakják a vagont. Van olyan brigád, amelyik vasárnapra vállalkozott, van, amelyik kizárólag éjszakára. Ember munka kedve válogatja itt is. A harmadik „ágazat" a mellékfoglalkozások tekintetében a nyugdíjasok köre. .Novemberben 65 nyugdíjast alkalmaztak, de van, amikor százan is tevékenykednek a gazdaság nyugdíjasai mellékfoglalkozásként, ugyancsak „kialkudott" bérért és természetesen ennek ellenszolgáltatásaként megfelelő munkát ajánlanak fel. Mintegy húsz dolgozónak adott a gazdaság igazgatója engedélyt arra, hogy működési területükön másodállásban ipari tevékenységet folytassanak. "Ez is kettős hasznú, hiszen a dolgozó a lakóhelyén szolgáltatást nyújt, leginkább hiányszakmában, ugyanakkor folytatva napi munkáját otthon, saját kis műhelyében több jövedelemhez jut. Villanyszerelők - négy személy -, asztalosok, egy tűzifafűrészelő, áfész-es gázpalackárusok, a vasúti raktárban más cégnek is munkát végző, húskimérő hatósági húsboltban, sőt, kézilabdaedző is van a több mint húsz személy között. Az elmúlt években, amikor kedvezően alakult a gazdasági helyzet, s volt lehetőség a régi cselédházak szanálására, helyettük új otthonok építésére, ekkor is vállalkozókra bízták a munkát. Munkaidő után fogtak az építőrészleg dolgozói a bontáshoz és a felhasználható anyagot leginkább — megvásárlás után — saját lakásuk felújításához használták fel. Érdekes módon alakult egy nagyobb megbízás teljesítése. Konténerekre volt szükség a gazdaságnak, de nem tudták munkaidőben sehogy beszorítani a műhelyi tevékenység közé, így erre az egy feladatra is akadt vállalkozó csoport a lakatosok között: tizenhat konténert, határidőre elkészítettek. Pj-