Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-31 / 126. szám
A MÉPÚJSÁG Kisdobosok Kitüntetett úttörőcsapat Mórágyon (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Hagyományaiknak megfelelően jól sikerült gyermeknapi ünnepséget szerveztek Mórágyon ez év május 27-én az általános iskolában és a szabadidő-központban. Újszerű volt az idén, hogy az ünnepségen részt vevő fegyveres erők egyik képviselője avatta fel a kisdobosokat és az úttörőket. Temesi Ágnes, a megyei úttörőelnökség elnöke adta át a mórágyi Petőfi Sándor Úttörőcsapatnak a KISZ Központi Bizottsága Vörös Selyemzászlóját, s vele együtt a tízezer forint pénzjutalomra jogosító okmányt. A zászlóra a helyi párt, KISZ, tanács, valamint a szülői munkaközösség, illetve az Egres menti Vadásztársaság bátaapáti képviselői emlékszalagot kötöttek. A helyi tanács és az Egres menti Vadásztársaság ötezer-ötezer forinttal jutalmazta az úttörőcsapatot. A vadásztársaság képviselője, aki egykor maga is viselte az úttörőnyakkendőt, megemlékezett a régi úttörőéletről és köszöntötte a mostani kisdobosokat és úttörőket. Nagy Árpádné, az általános iskola igazgatója és Lovák Ibolya, az úttörőcsapat vezetője megható szavakkal mondott köszönetet az ajándékokért. A kisdobosok, úttörők az egész napos programban kulturális bemutatóval, sok játékkal szereztek örömöt maguknak, a jelenlévő szülőknek és a vendégeknek. L. A. Zombac a csillag! Május 27., vasárnap. A zombai iskola udvarán tarka tömeg: szülők, vendégek, érdeklődők. A kézilabdapályán egyenruhás, vörös, illetve kék nyakkendős pajtások. Csendes beszélgetés, várakozás. Tizenegy óra. Felharsan a hívójel, majd a vezényszó után a pattogó indulóra bevonulnak és felsorakoznak a 803. számú Rákóczi Ferenc úttörőcsapat tagjai. A Himnusz után zászlóbehozatal, jelentések, majd a kisdobosok ígérettétele hangzik. Leírhatatlan az öröm, amikor az avatószülők felkötik a kék nyakkendőt az elsősök nyakába, ami most már az úttörőszövetséghez tartozást is jelenti. Aztán a negyedik osztályosok úttörőfogadalma hallatszik: „Én ... a Magyar Népköztársaság ifjú úttörője, csapatom zászlaja és úttörőtársaim előtt fogadom, az úttörőélet törvényét megtartom, csapatom jó hírnevét megőrzőm, tetteimmel szocialista hazámat szolgálom.” Kiváló munkát végző pajtásokat szólítanak ezután, akik kitüntetéseket, illetve okleveleket vesznek át. Minden tekintet egy pontra szegeződik, amikor Temesi Ágnes, megyei úttörőelnök lép a mikrofonhoz, és beszélni kezd. Dicséri a zombai csapat úttörőmunkáját, amely becsületes, lelkiismeretes, tervszerű munkával, a pedagógusok, szülők, KISZ- esek, társadalmi szervek együttes összefogásával tartalmas, vonzó úttörőéletet alakított ki. Felcsattan a taps, amikor átadja a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsának legmagasabb kitüntetését, a KISZ KB Vörös Selyemzászló Csillagját és a vele együtt járó 25 ezer forint pénzjutalmat. A köszönő szavak és a katonás kivonulás után az avatásnak vége. A délutáni gazdag sportprogramig még van idő. Gélért Imre csapatvezetőt, Tóth Károly, Mányoki László és Pintér István pedagógusokat „lopjuk el” néhány percre, hogy megtudakoljuk, mi van az elismerés mögött. Mindnyájan a folyamatos munkát — melyhez köze van az előző csapatvezetőnek is — említik először. Aztán az évi 100—110 ezer forintot „teremtő” közhasznú munkát, a 60 ezer forintot hozó hasznosanyag-gyűjtést, a községért, az iskola környékéért végzett tevékenységet számolják össze. Szóba kerülnek a szabadidős — szombat, vasárnapi — rendezvények, a szülőkkel közös kirándulások, túrák, a vándortáborok, a forradalmi ifjúsági napok komplex programja, a különböző járási, megyei és országos versenyek sikerei és sok más eredmény, élmény is. A siker titka — vallják — az együttes gondolkodás, cselekvés, a többségében fiatal, de most már stabil tantestület és az igazgató, Ábrahám Béla támogatása. Zombán eddig sem a kitüntetésért dolgoztak — mondják mind a négyen, majd hozzáfűzik azt is, hogy ezt a szintet tartani, de inkább emelni akarják. A délutáni programban mindezt tapasztaltuk. Temesi Ágnes megyei úttörőelnök átadja a kitüntetést Felsorakozott a csapat A délutáni program egyik, ügyességet igénylő feladata Vörös Selyemzászló szalag Értékelnek a tanulók A szekszárdi 1-es számú Általános Iskola úttörőcsapatát a KISZ KB Vörös Selyemzászló-szalagjával tüntették ki. Az ünnepi eseményen természetesen értékelték a csapat munkáját, s elmondták, hogy miért kapták a rangos kitüntetést. Formabontó módon, két hetedik osztályos úttörő foglalja össze az úttörőév eredményeit, illetve azt, hogy a mozgalom mit jelent számukra. Pók Ildikó, hetedik „B”osztályos tanuló, Kiváló úttörő jelvényt és oklevelet kapott; funkciója rajtitkár. — Ezenkívül júliusban a jugoszláv tengerparton lévő úttörőtáborba megyek jutalomból két iskolatársammal, Nyéki Máriával és Deák Krisztinával. Hogy kik javasoltak erre az útra? Nálunk ez úgy van, hogy a rajok tesznek javaslatot, azt a csapattanács megvitatja, a döntés pedig a csapatvezetőségé. Úgy érzem, hogy csapatunk a zenei és a sportmunkában emelkedik ki. Számomra sokat jelent ez az iskola, de az úttörőmunka is. Társadalmi munka, megbízatás nélkül már meg sem tudnék lenni. Persze észre sem veszem, hogy a tanuláson kívül mást is vállalok, mert nekem ez így természetes Sokan azt gondolják, hogy az őrsi- és a rajfoglalkozásokon csak „bohóckodunk”, hangoskodunk, nem így van. Leginkább az osztályfőnöki órához tudom hasonlítani azokat. Megbeszéljük a feladatokat, a problémákat... Legutóbb a térképek javítását vállaltuk, és csináltuk meg, most pedig ugrógödröt csinálunk a Béri Balogh Ádám utcai leányiskolánkban. Nagyon örülök, hogy megkaptuk a kitüntetést. Hogy megérdemeltük! Markó Erika is hetedik osztályos, és ének-zene tagozatra jár. Ő is most lett kiváló úttörő: — Nem akarom megismételni, amit Ildi elmondott, de nekem is hasonló a véleményem. Inkább arról beszélek, hogy életem első külföldi útjára megyek nyáron: táborba Karl Marx Stadtba. Nagyon izgulok ... Persze, izgultam, izgultunk néhány nappal ezelőtt, amikor vasárnap délelőtt az úttörőházban a „Közművelődési játékok” vetélkedőn vettünk részt. Nem volt könnyű! Azért sikerült, mert sokat készültünk! Szeretem a vetélkedőket, mert sokat lehet ott tanulni... Igen, ez vasárnap volt. És szombaton a hangverseny. Nem baj, hogy a hétvégék így alakulnak. Nem sajnálom rá az időt. Sőt! Piroska néni Így ismerik, így szólítják nemcsak Tengelicen, de megyénk számos településén a gyerekek Temesi Mihályné tanítónőt, aki pedagógusként harminchárom, úttörővezetőként pedig harminc évet töltött el a kisdobosok és úttörők között. Piroska néni még ki sem pihente a gyermeknapi akadályverseny fáradalmait, amikor egy kis múltidézésre kértük. Könnyen engedett a kérő szónak, hisz ennyi tevékeny év élményeiről lehet mesélni. Gyorsan peregtek az emlékek. Az 1951-es felsőtengelici pályakezdés — ahol egyszerre nyolc osztályt tanított — aztán az 1954-ben Tengelicen folytatott munka került szóba. Később mi másról beszéltünk volna, mint a szeretett úttörőmozgalomról. — „A legnagyobb eredmény 1956—57-ben volt, amikor a nazarénus gyerekeket sikerült „beszervezni úttörőnek — mondta Piroska néni, majd megtoldotta: — Azzal, hogy mentek az öregekhez segíteni, a szülőket is meggyőztük a jó célról. Így a családokkal is jobb lett a kapcsolat.” A régi országjáró kirándulások, majd a felsőtengelici „csodálatos környezetben” szervezett egy-két napos táborokról is szót ejtettünk, ahol először a helyi kisdobosoknak a sátor, a szalmafekhely, az éjszakai őrszolgálat jelentette a romantikát. Arról a táborról szóltak az emlékezés szavai, ahol a kedves, dadogós gyerek a beleöntött bátorító szavak után a vaddisznóval is bírókra kelt volna, de az éjszakai dörgés mégis Piroska nénihez „parancsolta”. Arról a táborról beszélt a táborvezető, ami 1971-től járási, majd 1976-tól megyei kisdobostábor lett, és ahol azóta nyaranta hatszáz gyerek töltött el örömteli napokat. Igaz ugyan, hogy a régi sátorozás adta romantika megváltozott, hisz 1979-től a Tolna megyei Tanács V. B. Oktatási Központjában „laknak” a kék nyakkendősök, de minden más élmény maradt. Piroska néni, aki megalapozta, és huszonöt évig vezette ezt a tábort, könnyen emlékezett. „Minden évben táborzáráskor azt gondoltam hogy ez az utolsó táborom, de októberben már terveztem újra. Örömmel tettem. Most nyugdíjba megyek ... Mit is csinálok? — tette fel a kérdést önmagának, majd mentegetőzött: — Ez nem jajgatás ...” Ahogyan továbbra is megvolt a válasz. Szívesen végezne — fel is ajánlotta — többféle munkát. Ingyen, mint ahogy a táborokat is ingyen vezette. — Talán mondják, hogy menjek vissza, hisz mindenkinek ezt mondják — gondolkodott hangosan. A lelkesedés megvan ... közölte elérzékenyülve, aztán témát váltott: — Amit egy ember elérhetett az életben, azt én mind elértem, de mindig úgy érzem, nagyon kevés az, amit tettem... Ha tízszer születnék, akkor is pedagógus lennék. Kívánom a fiatal kollégáknak, hogy munkájukban találjanak minél több örömet, lássanak minél több boldog, mosolygó gyermekarcot, mert nincs ennél nagyobb ajándék. Később egy úttörő jelvénnyel díszített, piros betűs meghívó is előkerült, ami Piroska nénit június elsején 14 órára Budapestre hívja, kitüntetés átadási ünnepségre ... „Úgy érzem, nagyon kevés, amit tettem.. 1984. május 31. Gyermeknapi visszatekintés Az elmúlt hét végén szervezték meg szűkebb és tágabb hazánkban is a gyermeknapot, a gyerekek világszerte megtartott ünnepét, melyet a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség 1950. évi javaslata alapján — ehhez a DIVSZ és a CIMEA is csatlakozott — rendeznek meg a Föld különböző országaiban. Ha visszaforgatjuk az idő kerekét, akkor a felnőttek meséiből, irodalmi olvasmányainkból, történelmi tanulmányainkból azt tapasztaljuk, hogy nem volt mindig ilyen felhőtlen, derűt sugárzó a gyerekek élete. A felszabadulás előtti időszakból inkább a rosszul táplált, munkában megtört emberpalánták képe elevenedik meg. Azoké a gyerekeké, akiknek még kevés, vagy inkább semmi sem jutott az ünneplésből, a társadalmi gondoskodásból. A felszabadulást követően állandósult aztán ez a mosoly, és minden pozitívan megváltozott. A május végi gyermeknap — amelyet az iskola, az ifjúsági mozgalom, a család és a társadalmi szervek összefogásával rendeznek — a megtetőzése a mindennapoknak. A gyermekünnep kiemelkedő, nagyon várt eseménye — minden évben az ünnepélyes kisdobos- és úttörőavatás. Az első, illetve negyedik osztályos pajtások — miután tettekkel igazolták, hogy alkalmasak a kék, illetve a vörös nyakkendő viselésére — ezen a napon lesznek a Magyar Úttörők Szövetségének tagjai. A gyermeknapi úttörőavatáson az egyének és a közösségek elvégzett munkáját is értékelik, jutalmazzák. Tolna megyében az elmúlt hét végén négyszáz kisdobos Kiváló kisdobos-munkáért, ötszáz úttörő pedig kiváló úttörőmunkáért kitüntetést kapott. Hétszáz kisdobost, illetve úttörőt jutalmaztak Dicsérő oklevéllel. Húsz kiváló raj, és ötven kiváló őri cím is gazdára talált. Azokat a csapatközösségeket, amelyek nyitottak, segítik a nevelő munkát, ahol nemcsak a versenyek száma a lényeges, hanem az, hogy minden gyereknek legyen vonzó, tartalmas programja, külön jutalmazta az úttörőszövetség. Megyénkben elsőként a zombai 803. számú Rákóczi Ferenc Úttörőcsapat kapta meg a legmagasabb kitüntetést, a KISZ Vörös Selyemzászló Csillagát. A szekszárdi 1070. számú Garay János Úttörőcsapat a KISZ KB Vörös Selyemzászló szalagot, a mórágyi 1623. számú Petőfi Sándor Úttörőcsapat a KISZ KB Vörös Selyemzászlója, a regölyi 1568. számú Petőfi Sándor Úttörőcsapat pedig kiváló úttörőmunkáért kitüntetést kapott. A Magyar Úttörők Szövetsége jutalmazta azokat a felnőtt kollektívákat is, amelyek hosszabb időn keresztül tervszerűen és kiemelkedően segítették az úttörőcsapatok és az úttörőelnökségek tevékenységét. Gyermekekért plakettet kapott a teveli Kossuth Mgtsz vezetősége, a gyönki Spirál Vegyesipari Szövetkezet Hámán Kató szocialista brigádja és az MSV Tolnai Fonógyárának MHSZ szocialista brigádja. A gyermeknapi avatás, jutalomosztás mellett minden úttörőcsapat és kulturális intézmény az idén is • megszervezte a versenyekkel, vetélkedőkkel vegyített , vidám majálist. Bebizonyosodott, hogy ott volt legboldogítóbb az ünnep, ahol a szülők, a KISZ-tagok is is részt vettek a közös programban.