Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-01 / 179. szám
2 NÉPÚJSÁG Ülést tartott a Tolna Megyei Tanács Napirenden a VII. ötéves terv terület- és településfejlesztési koncepciója A Tolna Megyei Tanács első munkaülésének fő napirendjeként elkészített előterjesztés A VII. ötéves terv megyei terület- és településfejlesztési koncepciója címmel nem serkentette a várt hevességű vitára a nyári szabadságolások miatt létszámhiányos testületet. Ribling Ferenc általános elnökhelyettes terjesztette elő a koncepciótervezetet, s ugyancsak ő adott szóbeli kiegészítőt a végrehajtó bizottság felkérésére. Ezt a vb azért tartotta fontosnak, mert a terület- és településfejlesztési koncepció tervezetének párt-, társadalmi és tömegszervezete vitáin sok probléma merült föl. Magának a megyei tanács vb-nek a tanácsülést előkészítő ülése is szenvedélyes hangúra váltott a témát tárgyalva. Mi történt hát? Az eddig felvetett gondokra aligha találtak a szószólók megoldási lehetőségeket. Az sem valószínű, hogy a nyár heve okolható abban, hogy csak heten kértek szót a testületből. A keményszavú riposztozás hiánya, majd pedig a terület- és településfejlesztés megyei koncepciójának egyhangú elfogadása mögött föltehetően az áll, hogy mire a Tolna Megyei Tanács eljutott a kétfordulós tervmunka első lépcsőjéig, a koncepció szentesítéséig, volt idő is, mód is az írásba rögzített tervezet fölött szőkébb körben vitatkozni és együtt elgondolkodni is. A felszólalások különben azt tükrözték, hogy az újnak szóló ünneplés véget ért. A megyei tanács első munkaülésével látott neki annak a feladatának, amely a népgazdasági tervezés rendszeréről szólva kapott helyet az 1985. évi II. törvényben és úgy, hogy a tanácsok testületei a középtávú terv előkészítésében a tervkoncepció megtárgyalásával, kialakításával is részt vesznek. Mi a célja a tervkoncepciónak? Az, hogy benne a tanács megjelölje a VII. ötéves terv időszakára szólóan a terület- és településfejlesztés fő irányait és működési, fenntartási, továbbá fejlesztési stratégiáját, a legfontosabb összefüggéseket. Itt jegyeznénk meg, hogy a megyei tervkoncepció tervezete a Minisztertanács által elfogadott népgazdasági tervkoncepcióra épült és készítői figyelembe vették a megyei pártértekezlet állásfoglalását csakúgy, mint a megye társadalmi szervezeteinek észrevételeit, javaslatait. Nem utolsósorban azt, hogy mi volt a jellemzője, eredménye a terület- és településfejlesztésnek a rövidesen záruló VI. ötéves tervidőszakban. Ennek megfelelően került a kiemelt feladatok kategóriájába a lakásépítés; a középiskolai intézményhálózat bővítése, hogy az alkalmassá váljék a nagy létszámú korosztályok fogadására; az egészséges ivóvíz biztosítása társulati vízművel, vagy közkifolyós rendszerű megoldással. A gazdaságirányítás korszerűsítésével összefüggésben újul tehát meg 1986-tól a tanácsi gazdasági irányítás rendszere. A változások elsősorban a helyi tanácsok gazdálkodását érintik, amennyiben megteremtődnek gazdasági önállóságuk alapjai, növekszik rendelkezési joguk a kiadások céljainak meghatározásában és ami rendkívül fontos: érdekeltségük erősödik a bevételek növelésében. Megjegyzendő, hogy a helyi tanácsok nagyobb önállósága nem csökkenti a központi szervek felelősségét a társadalmi kiadások, a beruházási vásárlóerő szabályozásáért, valamint az ágazati szakmai irányítás megvalósításáért. Az előterjesztés vitájában Hegedűs Károlyné megyei tanácstag Értény és Koppányszántó ivóvízzel ellátott települések közé sorolását — és a fejkvóta ennek alapján történt megállapítását találta sérelmesnek. Körmendi József kaposszekcsői tanácstag hivatkozva a társadalmi összefogással folyó tornateremépítésre, remélt támogatást. Varjas János, a HNF megyei titkára azokról az észrevételekről számolt be a megyei tanácsnak, melyeket a népfront kibővített elnökségi ülésén gyűjtött csokorba a területi és településfejlesztési koncepciók kapcsán. Deli Sándor, az SZMT titkára a Szakszervezetek Tolna Megyei Tanácsának véleményét tolmácsolva üdvözölte a különféle településeken élők életfeltételeiben meglévő különbségek mérséklésének a szándékát. Egyed László, a KISZ megyei bizottságának titkára egyebek között a kistelepüléseken élő fiataloknak az alapellátás javítását sürgető kívánságát ismertette. Ranga Zoltánná szekszárdi tanácstag hiányolta a VII. ötéves terv területi és településfejlesztési koncepcióiból a megyei városi könyvtár helyzetét gyökeresen megváltoztató új könyvtár építését. Gyugyi János, az MSZMP megyei bizottságának titkára a lakásépítés, középiskolai bővítés, ivóvízellátás kiemelt feladatáról szólt és arról hogy az eddigiekhez képest kiegyensúlyozottabb fejlődés lehetősége áll előttünk. A vitában elhangzottakra Ribling Ferenc válaszolt, majd a zárszóban Császár József megyei tanácselnök azt hangsúlyozta ismételten, hogy a koncepcióban szereplő felosztás szerint, fejkvótával és céltámogatással együtt Szekszárd fejlesztési lehetősége a VI. ötéves tervhez képest 124 százalék, a többi városé együttesen 135 százalék, a községi tanácsoké pedig 274 százalék. Most tehát következhet a tervkészítés második fordulója a tegnap elfogadott koncepció alapján. 1985. augusztus 1. Sevarze és Shhultz találkozója (Folytatás az 1. oldalról) együttműködés eddigi eredményei láttán. Clark elsősorban az ottawai konferencia alapján vonta le ezt a következtetést. A címzettek megnevezése nélkül ugyan, a stockholmi siker késlekedéséért is a szocialista országokat tette felelőssé egy olyan periódusban, amikor a helsinki szellem kifejezetten megerősítést nyer a találkozó résztvevőinek többsége részéről. Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter rámutatott: a mostani tanácskozásnak két kérdésre kell választ adnia: helyes volt-e a záróokmány aláírásakor választott út, s merre vezet ez az út a továbbiakban. Genscher mindenesetre úgy véli, hogy a záróokmány nem utópisztikus fogalmazvány, hanem realista, kiegyensúlyozott dokumentum, amelynek mondanivalója különösen fontos az Európa közepén egymás mellett élő két Németország számára. A szovjet—amerikai viszonyról, mindenekelőtt a novemberi Gorbacsov—Reagan találkozóról, továbbá nemzetközi kérdésekről folytatott háromórás megbeszélést Helsinkiben Eduard Sevardnadze szovjet és George Schultz amerikai külügyminiszter. Vlagyimir Lomejko, a szovjet hivatalos szóvivő a találkozót „érdekesnek, őszintének és hasznosnak” minősítette a Finlandia palotában megtartott sajtótájékoztatóján, közvetlenül a külügyminiszteri eszmecsere befejezése után. Lomejko szavaiból kitűnt, hogy a két miniszter igen alapos eszmecserét folytatott a nemzetközi helyzetről, a szovjet— amerikai viszonyról és a novemberi csúcstalálkozóról. Szovjet részről ezen egyebek között aláhúzták, hogy a csúcstalálkozón meg kell teremteni a feltételeket, hogy a kétoldalú kapcsolatokban fordulat álljon be. Hangsúlyozták továbbá, hogy a két ország közötti dialógus középpontjába a , világűrben fegyverkezési hajsza megelőzésével és a földön folyó fegyverkezési hajsza leállításával kapcsolatos kérdéseket kell állítani. Eduard Sevandnadze a megbeszélésen kijelentette: megengedhetetlen, hogy újabb területekre terjesszék ki a katonai előkészületeket, óvott attól is, hogy kísérleteket tegyenek a Szovjetunió belügyeibe való beavatkozásra. A szovjet vezetés szerint egy szovjet—amerikai csúcstalálkozó, amennyiben az egyenlőség, a be nem avatkozás és a kölcsönös érdekek tiszteletben tartása alapján kerül megrendezésre, minden területen ösztönzést adhat a kapcsolatok javításához. Sevandnadze ezt az alkalmat is felhasználta arra, hogy ráirányítsa a figyelmet Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának az atomfegyver-kísérletek teljes moratóriumára vonatkozó kezdeményezésére. Kérdésekre válaszolva Vlagyimir Lomejko elmondta, hogy szovjet részről nem tekintik véglegesnek a moratórium kérdésében eddig tett amerikai megjegyzéseket. Ami a nevadai amerikai atomrobbantásokra való meghívást illeti (az amerikaiak szovjet megfigyelőket hívtak meg Nevadába), a szovjet szóvivő rámutatott: a két ajánlatban két ellentétes koncepció ütközött. Az egyik fél a nukleáris robbantások megszüntetését, a másik lényegében azoknak a szovjet jelenlét általi törvényesítését szeretné elérni. Arra a kérdésre válaszolva, vajon Reagan elnök betegsége megakadályozhatja-e a novemberi csúcstalálkozó terv szerinti lebonyolítását, Anatolij Dobrimyin a Time magazin véleményét idézte, amely szerint Reagan elnök ott lesz a genfi találkozón. A háromórás külügyminiszteri eszmecserén első ízben alkalmazták az egyidejű szinkrontolmácsolás módszerét, amely így a régi tolmácsolási rendszerhez képest időben sokkal „gazdaságosabbá” tette a megbeszélést. Szovjet részről a tárgyalóasztalnál Eduard Sevardnadze mellett ott ült Viktor Komplektov külügyminiszter-helyettes és Avzatolij Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövet is. Jelen voltak a tárgyalóteremben más szovjet diplomaták is, köztük Jurij Kivicinszkij, aki Genfiben a fegyverzeti korlátozási tárgyalásokon a közép-hatótávolságú rakétákkal foglalkozó szovjet munkacsoportot vezeti. Az amerikai oldalon Shhultz mellett ott volt Max Rampelman, a genfi amerikai tárgyalóküldöttség vezetője, Paul Nitze, az amerikai elnök fegyverzetkorlátozási főtanácsadója, Rozanne Ridgway, az európai ügyekkel foglalkozó új amerikai külügyi államtitkár, Mark Palmer államtitkár-helyettes, a kelet-európai ügyek vezető külügyminisztériumi szakértője és több más diplomata. Shultz amerikai külügyminiszter a találkozó befejeztével amerikai újságírók előtt kijelentette, hogy az eszmecserét „értékesnek és fontosnak” találta. Amerikai hivatalos személyiségek tájékoztatása szerint Schultz négy témában terjesztette elő kormánya álláspontját. A fegyverzetkorlátozás kérdésében, az úgynevezett reigonális témákban (ezalatt a közel-keleti és közép-amerikai helyzetet szokták érteni, de amerikai részről gyakran ebben a „rubrikában” tárgyalják az afganisztáni és kambodzsai problémát is). Szóba hozták az emberi jogok témáját, s az amerikai háttértájékoztatón csak utolsó helyen említették a kétoldalú kapcsolatok kérdését, elismerve, hogy a mostani megbeszélés „jó első lépés volt ahhoz, hogy a genfi csúcstalálkozót hasznossá tegyék”. A csúcstalálkozóról megkezdett dialógusnak közölték továbbá amerikai részről — folytatása lesz. Eduard Sevardnadze az ENSZ-közgyűlés ülésszaka idején a washingtoni Fehér Házban találkozik Reagan elnökkel. Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, szovjet külügyminiszter szerdán Helsinkiben találkozott Roland Dumas-val, a francia diplomácia irányítójával. Meggven éne történt 12.1 HIROSIMAI NAPLÓ „Naoki, te vagy? A hátsó ajtón mentem be a házba. A fiam nem volt ott. A házunk valósággal ingott. A fogadószoba padlóját üvegszilánkok borították. Egy komor érzés azt diktálta, hogy a fiam súlyosan megsérült. Dél volt. „Anya” — hallottam egy gyenge, kétségbeesett hangot az ajtó mögül. Kisiettem és a látvány, ami elém tárult, megrendített, Naokin csak az alsónadrágja maradt. Vér folyt a vállán, és a hátán, a haja eltűnt, az arcbőre teljesen leégett. Naoki úgy elváltozott, hogy csak a jól ápolt fogsoráról ismertem rá. Az izgalomtól alig tudtam megszólalni. „Naoki, te vagy?” — ez volt minden, amit mondtam. Naoki testéről mindenütt levált a bőr, annyira, hogy nem tudtam, hol fogjam meg. Besegítettem a konyhába, és leültettem a padlóra. „Vizet, vizet!” — könyörgött. Rohantam a csaphoz, de nem jött belőle víz. Eszembe jutott, hogy van hideg teám, abból adtam neki. Arról panaszkodott, hogy fázik. Nem tudtam, mit tegyek. Közben egy, a szomszédban lakó katonatiszt jött néhány emberével. Azonnal intézkedett, hogy egy takarót tegyenek egy kocsira, és a fiamat egy elsősegély-nyújtó helyre vigyék. A katonaorvos rövid ideig vizsgálta Naokit, majd felszólított, adjak enni a fiúnak, amit kíván. Az égési sebek súlyosabbak voltak, mint gondolták, küszöbön állt a halál. Elkészültem a legrosszabbra. Naoki valamit enni akart. Egy közeli kertből paradicsomot hoztam és odaadtam neki. Amint beleharapott, szájából ömleni kezdett a vér. A vér vörössége vörösebb volt, mint a paradicsomé — ma is a szemem előtt van. Megfogta a kezem és nehéz lélegzettel ezt suttogta: „Anyám, ne sírj! Élj a többiekért...” Szavait nem tudta befejezni. A fiam oly bátran halt meg, hogy nem tudtam sírni. Kaptam egy gyékényt, amibe betakartam. Egy kocsin hazavittem. Az üvegcserepekkel borított padlón fekvőhelyet készítettem neki és arra fektettem. Nem sokkal később három fiatal rontott be, Naoki osztálytársai. Egyikük, Fukuhara, az izgalomtól remegve kérdezte: „Hol van Naoki?” Amikor meglátták őt holtan feküdni, a földre vetették magukat és kiáltoztak: „Miért kellett meghalnod?” „Miért?” „Meg foglak bosszulni, megteszem!” Én könnytelenül, némán néztem őket. Amikor elkísértem őket a megállóig, útközben még mindig az égési sebektől eltorzult emberekkel találkoztam. Nem tudtam elviselni a tekintetüket. * Visszamentem, összeszedtem a fiam alsóneműit és szétosztottam az arra haladók, köztük a meztelenül járó fiatal lányok között. Naoki is bizonyára így akarta volna. Ezen az éjszakán virrasztottam a halott mellett, néhány szomszédom is ott volt velem. Nem égettünk tömjént, mert féltünk, hogy az ellenséges repülőgépek észreveszik a fényt. Másnap reggel oly egyedül és levertnek éreztem magam, hogy nem tudtam, mit tegyek, így maradtam augusztus 8-án délig a fiam holtteste mellett. A hivatalos halottszemle után előkészültünk a halottégetésre. Volt egy koporsónk és néhány bambuszrúdunk. Akik Hirosima akkori pokoli állapotát ismerték, csodálkoztak, hogy jutottam koporsóhoz. A Mitsubishigyár egyik asztalosa készítette kedves barátjának, Naokinak. A férjem vállalatától is jöttek néhányan. Egy dombról hoztak bambuszt és készítettek belőlük hordágyat. A baráti asztalos hazavitt, mielőtt a tüzet meggyújtották volna, hogy ne kelljen elszenvednem a fiam elégetését. Másnap eljött a férjem egyik kolléganője és együtt mentünk el a fiam hamvait összegyűjteni. Az asztalos ciprusfából készített urnát, abba raktuk a hamut. Visszatartottam a könnyeimet. Amikor azonban a japán hagyományok szerint az urnát fehér lepellel borítottam be, kitörtek a könnyeim. Nem tudom meddig sírtam... Ki következik: 3. Orvos lehetett volna. (Folytatjuk) Hirosima 1945. augusztus 6-án fél 9-kor Élők és holtak Hirosimában Meghosszabbodik a szülési szabadság A Minisztertanács rendelete alapján 1985. szeptember 1-től a szülési szabadság időtartama húsz hétről huszonnégy hétre emelkedik. A felemelt szülési szabadságot úgy kell kiadni, hogy abból négy hét a szülés várható időpontját megelőző időre essen, az azt követően járó húsz hét szülési szabadság meghosszabbítására nincs lehetőség. A huszonnégy hét szülési szabadságra az a szülő nő jogosult, akinek az orvos a szülés várható időpontját szeptember elsejére vagy azt követő időpontra állapítja meg. Ha tehát a szülés szeptember elsejére vagy azt követően várható, a szülési szabadságot a szülés várható időpontját megelőző 28. naptól kell kiadni, függetlenül attól, hogy a szülés esetleg szeptember 1-ét megelőzően következik be. Ha a szülés várható időpontja szeptember elsejét megelőzi, a szülő nő a jelenleg hatályban lévő szabályoknak megfelelően jogosult a szülési szabadságra, abban az esetben is, ha a szülés a vártnál később, szeptember 1-én, vagy azt követően következik be. A szülést megelőző időre járó szülési szabadság — terhességi-gyermekágyi segély — kezdetéit a terhesállományba vételről szóló orvosi igazolás, ennek hiányában a terhesgondozási könyv adatai alapján kell megállapítani.