Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-01 / 257. szám

1985. november 1. A beszámoló taggyűlésre készülve Az 'íves [beszámoló taggyű­lések mindig fontos esemé­nyei a pártéletnek. Az alap­­szervezetek vezetőségei egy év munkájának legfőbb jel­lemzőiről adnak számot. A tagság érvényesítheti a szervezeti szabályzatban biz­tosított jogát, megvitathatja és véleményezi választott ve­zetőségének munkáját, meg­határozza további bizalmá­nak feltételeit. A beszámoló taggyűlések sohasem csak a végzett mun­ka számvetései, legalább annyira fontos sze­repe van a feladat megjelö­lésének, az előretekintésnek is. A konkrét körülményektől, az adott alapszervezet hely­zetétől függően az irányító pártszervek külön is felhív­hatják a figyelmet a­­ tag­gyűlés egyik-másik tartalmi kérdésére. Jogaikkal élve ta­nácsot adhatnak a beszámo­ló efő kérdéseihez: milyen fontosabb politikai gondola­tok jegyében készítsék elő és szervezzék meg a taggyű­lést. Ez azonban nem men­ti fel az alapszervezeti ve­zetőséget azon kötelezettsége alól, hogy saját viszonyaikat alaposan felmérve, átgondol­va, elemezve, önállóan pró­bálják meghatározni és ki­alakítani azokat a főbb kér­déseket, amelyekkel foglal­kozniuk kell. A pártkongresszus szellemében Függetlenül az egyes alap­­szervezetek k kon­krét viszo­nyaitól, vannak bizonyos ál­talános feltételek, amelyek­nek lényegi hatásuk alól semmiképpen sem vonhatják ki magukat, tanulságaikkal mindenképpen számot kell vetniük. Ilyenek voltak azok az országos társadalompo­litikai események, amelyek az elmúlt év folyamán fontos szerepet játszottak minden alapszervezet életében. A ta­pasztalatok alapján nagyjá­ból kirajzolódik, hogy milyen főbb politikai gondolatok je­gyében készülnek az alap­szervezetek az idei beszámo­ló taggyűlésre. Első helyen említendő a XIII. pártkongresszus, amellyel bizonyos összefüg­gésben, mint az év legfonto­sabb politikai eseményével,­­minden beszámoló taggyűlé­sen foglalkozni kell. Például oly módon, hogy az alapszer­vezet tagsága milyen módon kísérte figyelemmel a kong­resszus tanácskozásait, ho­gyan fogadta határozatát, helyileg mennyire jellemző az elvi egyetértés és egység a párt politikai irányvonalá­val. Újbóli állásfoglalást ér­demel az is, hogy az alap­­szervezet mennyire volt ké­pes a helyes politikai követ­keztetések levonására a kongresszus határozatából adódó konkrét gyakorlati fel­adatokra.­­ Ez az esztendő nem szű­kölködött egyéb jelentős po­litikai eseményekben sem: országgyűlési képviselői és tanácstagi választások (az új választójogi törvény alap­ján első ízben), az új vállala­ti irányítási rendszerre való áttérés kezdete, szakszerve­zeti választások, a népfront­­kongresszus előkészítése, a településfejlesztéssel kapcso­latos politikai feladatok­. Mi tartozik ezekből a be­számoló taggyűlésekre? Válaszol: a pártszervezet Az mindenképpen, hogy ezekkel, a jelentős politikai eseményekből adódó politikai feladatokkal hogyan tudott megbirkózni a vezetőség, mi­lyen színvonalon szervezte a munkát. Nem kisebb jelentő­ségű az sem ,hogy e kam­pányokból milyen általános következtetések vonhatók le a politikai munkára, milyen főbb tanulsággal szolgálnak az elkövetkezendő időkre. Az idei taggyűlésnek is visszatérő témája a vállalati, illetve intézményi alaptevé­kenységgel összefüggésben végzett politikai munka ér­tékelése. Az alapszervezetek többsége a termelésben mű­ködő üzemi pártszervezet. Természetes, hogy itt nagy figyelmet szentelnek a ter­meléssel, a gazdálkodással kapcsolatos politikai kérdé­­seknek. Anélkül, hogy a tag­gyűlés a termelési tanácsko­zás szerepét vállalná magá­ra, bizonyos alapvető össze­függéseket érintenie kell. Így például a terv- és a tényszá­­mok összevetéséből adódó politikai következtetéseket, kiket milyen mértékben il­let elismerés az eredmé­nyek érdekében tett erőfeszí­téseiért, illetve hogyan ve­tődik fel a mulasztásokkal kapcsolatos politikai felelős­ség? Mi múlik az adott kol­lektíván a tartalékok kiak­názásában és az milyen fel­tételek mellett realizálható? A pártszervezetnek mely te­rületeken kellene kezdemé­nyezőbben fellépnie az ered­ményes gazdálkodás érdeké­ben? Egyáltalán a pártszer­vezet számára mikor, milyen pontokon öltenek a gazdasá­gi kérd­ések politikai jelle­get? Ennek felismerésében mennyire áll az alapszervezet hivatása magaslatán? E kér­désekre a beszámoló tag­gyűlésnek kell válaszolnia, nem elvont formában, hanem annak a konkrét gyakorlat­nak a tükrében, amely az elmúlt évben jellemezte az alapszervezet tevékenységét. Eszmei és politikai tisztánlátás Társadalmi-gazdasági éle­tünknek az utóbbi időkben nem kevés új mozzanata van. Ezek jó része sok tekintet­ben újszerű megközelítést, szemléletet kíván a pártta­goktól is. Ez nem alakul ki máról-holnapra. A kérdések elvi tisztázásának elhanya­golása vagy mértéktelen el­húzódása sok zavarnak, esz­mei tévelygésnek lehet a forrása. A taggyűlésen cél­szerű szólni arról is, hogy az alapszervezet vezetősége mennyire szentelt figyelmet erre a feladatra, elég kezde­ményező volt-e és kellő ak­tivitást tanusított-e a párt­tagok eszmei-politikai tisz­tánlátása érdekében. A ta­pasztalatok alapján hol és milyen módon kellene javí­tani a pártalapszervezet poli­tikai-ideológiai munkáját? Mi az, amit önerőből tehet és mely területeken szorul az irányító pártszervek nagyobb segítségére? E kérdéskör a legközvetle­nebbül kapcsolódik a párt­­szervezet politikai befolyásá­nak alakulásához. Kiegé­szülve azzal, hogy az alap­szervezet kommunistái mi­lyen meggyőződéssel állnak ki a párt politikája mellett, milyen színvonalon közvetí­tik azt a pártonkívüliek kö­rében. A beszámoló taggyűlés legfontosabb politikai gon­dolatköréhez tartozik a pártszervezet politikai befo­lyásának vizsgálata, reális megítélése, ez szolgálhat ala­pul, útmutatóul a további teendőkhöz. RÁKOS IMRE ismernünk kell a világot, hogy érthes­sük. Értenünk kell a világot, hogy helyes irányba formálhassuk állásifoglalásainkat, tetteinket. Ismernünk és értenünk kell múltunkat, jelenünket, a jövő várható tendenciáit, mindazt, ami­­ meghatározza a közösség, és benne az egyes személyek sorsát, cselekvési lehetőségét. Ismernünk és értenünk kell tehát a politikát. A politikát — a szó tág, mondhatnánk, legtágabb értelmében. Tudnunk kell a po­litikai élet eseményeiről, a döntésre jo­gosult és hivatott szervek elhatározásai­ról, a vezetők állásfoglalásairól. De tájé­kozottság szükséges abban is, ami ezek mögött húzódik — nem nélkülözhető a gazdasági törvényszerűségek értő­­ megkö­zelítése, a nemzeti múlt máig eleven ta­nulságainak, az országok sorsát egymás­hoz kapcsoló nemzetközi folyamatoknak ismerete. A termelés, az értékesítés, a megélhetés, a művelődés, a szociális vi­szonyok, a települési körülmények — mind-mind összefüggnek a politikával, po­litikai tartalmat is hordoznak. A közvetítő eszközök skálája a mai vi­lágban nagymértékben kiszélesedett. Az elektronika forradalma megsokszorozza az informálódás intenzitását. Ám mind­ezek ellenére nem veszítette el szerepét az írott szó, amely változatlanul megőrizte ki­tüntetett helyét az ismeretek elsajátításá­ban. A könyv (miként az újság) a politi­kai tájékozódásban ma sem nélkülözhető. Sőt, alighanem az eddiginél is nagyobb szükség van rá, a hírek, információk özö­nében a mélyebb összefüggéseket elsősor­ban a politikai könyvek, folyóiratok segít­ségével lelhetjük meg. Az elemző, az át­fogóbb folyamatokat bemutató művek se­gítenek hozzá, hogy a részletek sokasága rendszeres egésszé álljon össze, hogy fel­fedezzük az események, történések soka­ságában a meghatározó törvényszerűsége­ket. Szükségünk van tehát a politikai tárgyú könyvekre. S ezt a szükségletet a könyv­kiadás — nyugodtan mondhatjuk — nö­vekvő színvonalon elégíti ki. A hazai és külhoni szerzők tollából napvilágot látó könyvek, tanulmányok, cikk- és beszéd­­gyűjtemények a világpolitika, a gazdaság, a társadalmi élet megannyi terület­ét vilá­gítják meg és mutatják be az eligazodni, művelődni kívánó olvasóknak. Az érdeklődés, az eligazodás vágya személyes indítékú, de nemcsak az egyéni lét szükségleteiből ered. Társadalmunk életének egyik alapvető vonása ma, hogy a dolgozó ember, az állampolgár, a társa­dalmi szervezetek tagja a korábbinál erő­teljesebben válhat a döntések részesévé, járulhat hozzá az elhatározások kimun­kálásához. Márpedig­­ érdemben állást fog­lalni, legyen szó a vállalati stratégiáról, a település fejlesztéséről, a szociális feltéte­lek alakításáról, vagy bármi másról, ez mindenekelőtt hozzáértést igényel. Az já­rulhat okosan hozzá egy-egy döntéshez, aki képes felmérni a várható következmé­nyeket. És ehhez politikai tájékozottságra, tudásra van szükség. Közérdek és szemé­lyes érdek is tehát, hogy társadalmi mé­retekben fokozódjék az állampolgárok, különösen a párttagok politikai műveltsé­ge, tájékozottsága. Ehhez segítenek hozzá a politikai tárgyú könyvek, amelyek fontosságára, társadalmi szerepére hivatott felhívni a figyelmet a ma kezdődő rendezvénysorozat. A megje­lenő könyvek széles választéka, az író-ol­vasó találkozók és egyéb összejövetelek mind azt szolgálják, hogy még jobban egymásra találjon a politikai könyv és a politika iránt érdeklődő ember. GYENES LÁSZLÓ NÉPÚJSÁG 3 Szolgáltatások egy kisközségben Závodon nem állt meg az élet „Összefogással segítünk egymásnak" Závod Tolna megye 480 lakosú kisközsége a Völgység szélén. Megyénk legeldugot­tabb települései közé tarto­zik. A bonyhádi pályaudva­ron érdeklődünk, hogy tu­lajdonképpen hogyan lehet Závodra eljutni... — Az isten háta mögé? — kérdezi a forgalmista és né­mi mosolygással felém néz. — Hát Kisvejkéig még csak igen, de aztán utána megáll az élet, — mondja és bele­lapoz a menetrendbe. — Ko­ra hajnalban kell menni, vagy délután. Napközben csak­­ Kisvejkéig, esetleg Té­vésig lehet eljutni busszal, onnan gyalogolni kell né­hány kilométert. A járato­kat úgy igazítottuk, hogy reggel a városba hozza a dolgozókat, este meg vissza­viszi őket. A délutáni járatot válasz­tottam. Kisvejkét elhagyva keskeny utakon kanyarogva véget nem érő szerpentinen erőlködik a buszunk felfelé, majd a tetőtől lefelé halad­va előtűnnek Závod házai. A buszmegállóval szemben a kocsma presszónak is kedle­ne, mellette a mozi és a ve­gyesbolt. A dombtetőn mű­­emléktemplom. A buszmeg­állótól nincs messze a tápki­adó helyiség sem. Frei György nyugdíjas az eladó és a tanács kirendeltségveze­tője. A négy településnek, Kisvejkének, Závodnak, Len­gyelnek és Mucsfának közös tanácsa van — kisvejkei köz­ponttal. A környéken műkö­dő Szabadság Téesz központi irodája is itt van. — Závodon sokan tarta­nak állatokat, főleg sertése­ket hizlalnak. Szükség van a ta­karmányboltra, malac-, süldő- és nyúltápot tartunk — mondja a kirendeltség­vezető. — És a közlekedés? — Hát az is nagyjából el­fogadható. Reggel fél öt és hat óra tíz­­ között indulnak a járatok Bonyhád felé. A di­ákjárat a gyerekeket Tevelre viszi iskolába. Sajnáljuk, hogy a faluban megszűnt az iskola, pedig nagyon kellett volna. Szóval kifelé jó a já­rat, meg este visszafelé is, csak napiközben hiányos. Nincs orvosunk — folytatja. — Hetente két alkalommal, kedden és csütörtökön van csak orvosi rendelés Závo­don. Máskülönben mindenért Lengyelre kell utazni. A dombóvári járat ismét be­térhetne hozzánk, úgy mint régebben. A főbb közlekedési utak kikerülnek bennünket. Gyógyszertár is csak Teve­len van. A bolton kívül nincs semmilyen szolgáltatásunk, se cipész, se fodrász, se üve­ges. A posta is félműszak­ban dolgozik, a csomagokért nekünk kell elmenni. — Mit csinálnak, ha kitö­rik az ablakuk? — Nem törhet ki, de ha mégis előfordul, a kisvejkei téeszhez kell menni, az asz­talos részleg megcsinálja, vagy Bonyhádra kell elvin­ni. Ha fodrászra nem is, de borbélyra igencsak szüksége lenne a falunak. A négy köz­ség közül nálun­k van a leg­több idős ember, magas az átlagéletkor. Sok a 70—80 kö­rüli öreg, de van 85, sőt 90 éves is, s nem tudnak bus­­­szal járni, hát jó lenne leg­alább egy borbély. — Mégis, hogyan oldják meg ezt a gondot? — Szükségmegoldással. Akiinek van fia, lánya, az gondozza az öregeket. A lakosság nagy része a kisvejkei téeszben, Bonyhád üzemeiben és a Mecsek bá­nyáiban keres munkát. Az élelmiszerellátást a falu egyetlen boltja biztosítja. Ve­zetője Frei Györgyné, he­lyettese Szabó Istvánná. — Az élelmiszeren kívül ruházati árut, pulóvert, tri­kót, kerti szerszámot, a disz­nóvágáshoz üstöt, bográcsot is tartunk — mondja. — A fűtőolajat is nálunk vásárol­ják meg. — Jó lenne, ha a boltban ismét lehetne kapni üveget és némi gittet, mert régeb­ben azt is árultunk, de ez megszűnt. Pedig lenne a fa­luban, aki bevágná az üve­get. Nem olyan ördöngős do­log ez — szól közbe a bolt­vezető. — A fiatalok többsége el­költözik innen, pedig nagyon szép vidék ez. Szekszárdb­ól a Patyolat hetente egyszer jön ide. Egyik héten viszi, a másik héten pedig hozza a ruhákat. Van könyvtárunk is, és megmaradt a faluban az óvoda. — [Reméljük, hogy az óvo­da meg is marad. Két óvónő, egy dada és egy szakácsnő dolgozik itt. A férőhely-ki­használás nem a legjobb, mert csak 12—15 gyerek jár ide. Az óvoda megmaradása nagy előnyt jelentene a falu­nak. Lehet, hogy a fiatalok is építenének itt, de egyelőre a tanács nem ad új házra­ építési engedélyt. A házat mindenki igyekszik rendben tartani. A téesz kőművesbri­gádját bárki meghívhatja. Van a faluban egy törpevíz­mű is, egy ártézi kút műkö­dik a központban, és az óvo­da kap belőle vizet. A falu vezetékes ivóvízellátását minden tulajdonos igényli és alá is írta a vállalást. — A mozi február óta nem működik... — Unalmas filmeket hoz­tak ide, és csak 2—3 ember jött a moziba. Ezért becsuk­ták. Szász Vilmos nyugdíjas folytatja: — Jó, szórakoztató film kellene ide, talán akkor el­jönnének az emberek a mo­ziba. — Kár, hogy a suszterünk Bonyhádra költözött — szól közbe Biró Józsefné. — Te­velre kell utazni ezért is, a buszköltség növeli a javítás árát. Ha nagyobb dolgokat akarunk vásárolni, akkor mindenféleképpen Bonyhád­ra kell utazni. Nagy Vilmos téesztag, fo­­gatos a helyi népfrontbizott­ság elnöke. Lovaskocsijával most ér a falu központjába. — Segítünk a háztáji beta­karításoknál. Lovaskocsival könnyebb hazavinni a répát, a zöldséget, a kukoricát. Mi idősek jól érezzük magunkat itt. Aki dolgozik, az meg tud élni ebben a faluban is. Szép, rendezett a község. Hét ut­cájából kettő szilárd burko­latú. Sok házban már köz­ponti fűtés is van. Csak a fiatalok mennek el, a 40 fö­löttiek már mind itt marad­nak. Nem tudnánk megszok­ni a lakótelepi lakásokat, és itt a kertben megterem min­den. No de azért vannak itt fiatalok is. Néhányan vesz­nek házat maguknak, arány­lag olcsón lehet megvásárol­ni egy-egy lakást, összese­gítünk egymásnak és az itteni életnek is megvan a maga varázsa. Ha valaki Szekszárdon felmegy az öreg-hegyre a dél körüli órákban, és tiszta a levegő, akkor látni lehet a Závodi templom tornyát. A falu nincs azért az isten háta mögött, s azok, akik itt lak­nak, szeretnek is itt élni. SZEKÉR JÓZSEF Závodi utcán

Next