Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-01 / 27. szám

2 NÉPÚJSÁG 1986. február 1. A Központi Statisztikai Hivatal jelentése a gazdaság és a társadalom fejlődéséről a VI. ötéves tervidőszakban és 1985-ben A VI. ötéves tervidőszak­ban tovább erősödtek a szo­cialista társadalom műszaki és gazdasági alapjai, gyara­podott a nemzeti vagyon. A lakosság jövedelme és fo­gyasztása emelkedett, élet­körülményei javultak. A népgazdaság egyensúlyi hely­zete az időszak folyamán kedvezőb lett, ezen belül a külgazdasági egyensúly lé­nyegesen javult. A külkeres­kedelmi mérleg az 1980. évi jelentős passzívummal szem­ben 1985-ben mind rubel, mind nem rubel elszámolá­sokban aktívummal zárult. Ezt a társadalmi termelés hatékonyságának némi ja­vulása, valamint a nemzeti jövedelem növekedése mel­lett a belföldi felhasználás visszafogása tette lehetővé. Az ötéves terv a nemzeti jövedelem 14—17 százalékos növelését irányozta elő. Az éves­ tervek, a külső és a belső feltételek változása miatt, mérsékeltebb növeke­dési ütemet tűztek ki célul. 1985-ben a nemzeti jövede­lem kb. 840 milliárd forint volt, volumenben 7 százalék­kal több az 1980. évinél, és kb. 1 százalékkal kevesebb, mint 1984-ben. Az előző évi­től legnagyobb mértékben a mezőgazdaság és az építőipar termelése maradt el. A brut­tó nemzeti termék volumene öt év alatt 9 százalékkal emelkedett. A külgazdasági egyensúlyt nehezebb körülmények kö­zött kellett javítani, mint amilyenek a terv jóváhagyá­sakor előreláthatók voltak. A tervidőszak folyamán esz­közölt intézkedések és a gazdálkodó szervek erőfeszí­tései eredményeképpen 1982- től a külgazdasági kapcsola­tok minden évben kiviteli többlettel zárultak. Az 1985. évi kiviteli többlet a terve­zettnél és az előző évinél is­ kisebb, mintegy 22 milliárd forint lett. A belföldi felhasználás, azaz a fogyasztás és felhal­mozás együttes volumene 1985-ben mintegy 4 százalék­kal kevesebb volt az öt év­vel korábbinál, és megközelí­tette az 1984. évi szintet. 1985-ben az egy lakosra jutó reáljövedelem 7,8 szá­zalékkal volt magasabb az 1980. évinél. A reálbér csök­kenése 1985-ben megállt és színvonala mintegy 5 száza­lékkal alacsonyabb volt az öt évvel korábbinál. A reál­­jövedelem emelkedése az egyéb munkajövedelmek és különösen a társadalmi jut­tatások növekedéséből szár­mazott. A lakosság fogyasz­tása 1980-tól 1985-ig kb. 7 százalékkal emelkedett. Mind a reáljövedelem, mind a fo­gyasztás növekedése lényegé­ben megfelelt a tervezett­nek. A felhalmozás 1985. évben sem emelkedett, s így öt év alatt a nettó felhalmozás vo­lumene jelentősen, a bruttó felhalmozás kisebb mérték­ben csökkent. A VI. ötéves terv időszaká­ban az aktív keresők száma folyamatosan csökkent, öt év alatt 2,7 százalékkal. Az anyagi ágakban ennél na­gyobb, 4,9 százalék volt a létszámcsökkenés, míg a nem anyagi ágakban 7,2 százalék­kal nőtt a keresők száma. Ezenkívül mérsékelte a mun­kaidő-alapot a törvényes munkaidő csökkentése , az ötnapos munkahétre, majd több ágazaton a 40 órás mun­kahétre való áttéréssel. A munkaidő-alapot növelte vi­szont a kiegészítő tevékeny­ség terjedése. A termelés nö­vekedését a munkatermelé­kenység emelkedése biztosí­totta, amely az anyagi ágak­ban öt év alatt mintegy 10 százalékkal nőtt. A beruházások csökkenése miatt a népgazdaság álló­eszközállománya a nyolcva­nas években évi átlagban mintegy 4 százalékkal nőtt, lassabban, mint az előző öt­éves tervidőszakban. A ter­melés ennél mérsékeltebben növekedett, így az állóesz­közök kihasználásának ha­tékonysága egészében rom­lott. Emellett egyes, főleg feldolgozóipari ágazatokban — pl. a gépiparban, a vegy­iparban, a könnyűiparban — javult az eszközkihasználás. A tervi időszak elején a ter­melés anyaghányada csök­kent, 1985-ben azonban el­érte az 1980. évi szintet. Az anyagfelhasználás alakulásá­ban nagy szerepe volt az energiafelhasználásnak. Az anyagi ágak energiafelhasz­nálása 1985-ben 3,8 százalék­kal kevesebb volt az öt év­vel korábbinál, az egységnyi termelésre jutó energiafel­használás kb. 10 százalékkal csökkent. A népgazdaság összes ener­giafelhasználása, a lakosság, valamint a kommunális és egyéb nem anyagi ágazatok fogyasztásának növekedése miatt emelkedett, öt év alatt 54 százalékkal. Az energia­­forrásokon belül a hazai ter­melés aránya 4984-ig fokozó­dott, az importé csökkent. 1985-ben a rendkívül hideg tél miatt ismét nagyobb im­port vált szükségessé. A termelés importigényes­sége mérséklődött, a terme­lés 1 százalékos növekedésére jutó importnövekedés a VI. ötéves tervidőszakban kisebb volt,­­mint az előző öt évben. Az elmúlt öt évben a ter­melés szervezetében és a gazdálkodó szervezetek te­vékenységében jelentős át­alakulás ment végbe a ru­galmasabb alkalmazkodó ké­pesség érdekében. A valós igények kielégítésére emel­tz ipari termelés öt év alatt 12 százalékkal, az utol­só évben 1 százalékkal nőtt. A VI. ötéves terv 19—22 szá­zalékos növekedésit irányzott elő. Az ipar nemzeti jöve­delemihez való hozzájárulásia öt év alatt a bruttó terme­lésnél valamivel gyorsabban nőtt, de 1985-b­en ez a cél nem valós­u­lt meg. Az öt­éves­­ terv céljainak megfelelően az ipari termé­kek értékesítésében emelke­dett az export aránya. 1985- ben rub­el viszonylatba 38 százalékkal, nem rubel elszá­molásokba 14 százalékkal több ipari terméket exportál­tak, mint 1980-ban. 1985-ben azonban a rubelben elszámolt kivitel gyors növekedése mel­lett a konvertibilis valuták­ban elszámolt kivitel csök­kent. Ebben jelentős szerepe volt az élelmiszeripari ter­mékkivitel visszaesésének. Belföldre az ipar öt év alatt 4 százalékkal növelte értékesítését. Ezen belül a lakosságnak eladott termékek mennyisége 14—42 százalék­kal, ,a beruházási célú és a termeleifelhasználást szolgá­ló értékesítés 4, illetve 1 szá­zalékkal nőtt. Az ipar anyagellátása az ötéves tervidőszak folyamán — az egyensúlyi követelmé­nyek elsőbbsége miatt — vál­tozó volt. 1985-­ben a fokozó­dó import a korábbiaknál jobb feltételeket biztosított a termelők számára. Energia­gondok a szokatlanul hideg­kedett a kisvállalatok és egyéb kisebb termelő szerve­zetek száma, részben a meg­lévő nagy­vállalatok egyes részlegeinek önállósulása útján. Új típusú gazdasági szerve­zetek is létrejöttek, és növe­kedett a magánkisiparosok száma. Ezzel egyidejűleg a gazdálkodó szervezetek tevé­kenysége sokrétűbbé vált. Főleg a mezőgazdasági és az építőipari szervezetek vé­geztek növekvő arányban az alaptevékenység mellett más munkát. A népgazdaságban létre­hozott összes jövedelem öt év alatt folyó áron több mint 40 százalékkal emelkedett. A jövedelemnövekmény négy­ötöde az árszínvonal emel­kedéséből származott. A kül­kereskedelmi cserearányok romlása csökkentette a jöve­delmeket. A bruttó munka­­jövedelmek növekedése egyenletesebb volt, mint a tiszta jövedelemé. A gazda­sági szféra egészéből a költ­ségvetésbe központosított jö­vedelem hányada emelkedett. Az állami költségvetés egyen­súlya 1984-ig javult, ez azon­ban 1985-ben már nem foly­tatódott. A tervidőszak folyamán az állami szektor aránya vala­melyest csökkent, a szövet­kezeti szektoré emelkedett. Az időszak végén a nemzeti jövedelem 94—95 százalékát a szocialista szektor állította elő, ahol az aktív keresők mintegy 95 százaléka dolgo­zott. 1984/1985-ös tél folyamán akadályozták a termelést.­­Az egyes ipari ágazatok, szakágazatok fejlődése diffe­renciált volt. Az ipari terme­lés kb. kétharmadát képvi­selő szakágazatok termelése öt év alatt kisebb-nagyobb mértékben bővült, egy­har­­maduké nem változott vagy csöikkent. A központi fejlesz­tési programok által felölelt területek többségénél a ter­melés fejlődési üteme meg­haladta az ipari átlagot. A terv előirányzatától eltérően a termék megújít­ás lassú volt. Az iparban foglalkoztatot­tak száma öt év alatt több mint 100 000 fővel, 7 száza­lékkal csökkent. 1984-ben és 1985-ben a létszámcsökkenés, a korábbi évi 2—3 százalék­ról 0,5—0,6 százalékra mér­séklődött. A létszámcsökke­nés lassulásában szerepe volt a vállalati gazdasági munka­­közösségek megjelenésének. Az 1981—1985 években az ipari termelés hatékonysága javult. A javulás főként a tervidőszak első négy évét jellemezte, és lényegében a munkatermelékenység növe­kedéséből származott. Az egy foglalkoztatottra jutó terme­lés 1985-b­en 18 százalékkal magasabb volt az 1980. évi­nél. Az egy órára számított termelés öt év alatt 33 szá­zalékkal nőtt. Az energiaforrások között a szénhidrogének aránya az 1980. évi 63,6 százalékról 1985-ben 59,9 százalékra csökkent, úgy, hogy a kőolaj aránya számottevően mér­séklődött, a földgázfelhasz­nálásé kissé emel­kedett. Nőtt az energiafelhaszná­lásban az importált villa­mos energia és az atomener­gia szerepe. A Paksi Atom­erőmű I. és II. blokkja szol­gáltatja a vi­llamosenergia­­termelés egynegyedét, az összes energiafelhasználás 4,6 százalékát. A szén ará­nya az energiaforrásokon belül csökkent. Az energiatermelés bőví­tésére és korszerűsítésére öt energetitkai szakágazat­ban a tervidőszak folyamán kb. 130—140 millárd forin­tot fordítottak, az összes ipari beruházás 40 százalé­kát. Ennek az összegnek kö­zel egyharmadát a Paksi Atomerőmű építésére hasz­nálták fel. Ezenkívül elké­szült többek között a már­­kushegyi és a nagyegyházi bányaüzem, folyamatban van a mányi barnaszénbánya nyitása. A tervidőszak fo­lyamán üzembe lépett a Testvériség Gázvezeték har­madik szakasza. A vaskohászat termelése öt év alatt 7 százalékkal csökkent. A termelésben nőtt az értékesebb henge­relt acélok és a kohászati másod- illetve harmadtermé­kek aránya. Az időszak fo­lyamén befejeződött a Lenin Kohászati Művek kombinált technológiájú acélművének és a Duna Vasmű konver­­teres acélművének a beruhá­zása. A vaskohászati termé­kek exportja öt év alatt a rubel elszámolású országok­ban számottevően emelke­dett, a nem rubel elszámo­lású országokban csökkent. Az ötéves tervidőszak fo­lyamán a Bitó II., a Halim­­ba III. és a Fenyőfői bau­xitbányák üzem­be helyezése révén bővült a bauxitter­­melő kapacitás. A Székesfe­hérvári Könnyűfémmű fej­lesztése befejeződött, ez is hozzájárult ahhoz, hogy a magasabb feldolgozottsági fokú alumínium félgyárt­mányok termelése emelke­dett. A gépipar termelése 1985-i ben 18 százalékkal ha­ladta meg az 1980. évi szín­vonalat. öt év alatt legna­gyobb mértékben a viszony­lag kisebb anyag- és ener­giaigényű híradás- és vá­kuumtechnikai, valamint a műszeripar termelése emel­kedett. A tervidőszak folya­mán nagymértékben foko­zódott a gépipar exportcélú termelése; mind a rubelben, mind a konvertibilis valu­tákban elszámolt kivitel emelkedett, bár az utóbbi a számítottnál lényegesen kisebb mértékben. A tőkés exportot nehezítette a nem eléggé versenyképes kínálat, de korlátozták azt a fejlő­dő országok diszkriminációs intézkedései is. Belföldre el­sősorban a gépipar fogyasz­tási célú értékesítése bővült, öt év alatt 30 százalékkal. A beruházási célú eladás csökkent. A vegyipar termelése öt év alatt 11,8 százalékkal emelkedett. A kőol­ajf­eldol­­­gozó-ipar termelése csö­k­kent, a többi vegyipari ága­zaté emelkedett. A kőolajfel­­dolgozó-ipar termelésében nőtt a külpiacokon jól ér­tékesíthető aromás termékek gyártása. A Duna Kőolajipari Vállalatnál a katalitikus knakküzem üzembe helyezé­se nyomán a fehérárukiho­­zatal az 1980. évi 54 szá­zalékról 1985-ben 05 száza­lékra emelkedett. Korszerű­södött a műanyag alapanyag termelés szerkezete, emel­kedett a műanyagtermelés és -felhasználás, fejlődött a kevésbé enrgiaigényes mű­anyagfeldolgozás. Kiemelke­dően fejlődött az elmúlt öt­­évben a gyógyszeripar, a háztartási-, és kozmetikai vegyipar, a gázgyártás és -elosztás. A vegyipari ter­mékek exportja öt év alatt és 1985-ben is mind a szo­cialista, mind a tőkés or­szágokba számottevően bő­vült. Belföldre a vegyipar 1980-tól 1985-ig 4 százalék­kal növelte értékesítését, ezen belül fogyasztási cél­ra mintegy 30 százalékkal. Az építőanyag-ipar a terv­időszak első négy évében 4 százalékkal növelte termelé­sét. 1985-ben 3,8 százalékkal csökkent az ágazat kibocsá­tása, így az öt évvel koráb­bi szintnek felelt meg. Az építőanyag-ellátás az idő­szak folyamán nem volt egyenletes, 1985-ben a kíná­lat meghaladta a keresletet. A könnyűipar az 1981— 1985. években 6 százalékkal növelte termelését. Az idő­szak folyamán üzembe he­lyezett új termelőkapacitá­sok hatására az átlagosnál gyorsabban emelkedett a nyomdaipar, valamint a pa­píripar termelése. A ruhá­zati termékek termelése a hazai és külföldi kereslet, valamint munkaerő és anyagellátási gondok miatt egyes években csökkent. A könnyűipar öt év alatt a nagy- és kiskereskedelem­nek mintegy 7 százalékkal növelte értékesítését. 1985- ben a rubel elszámolású or­szágokba az 1980. évinél több, a tőkés országokba ke­vesebb árut exportáltak. Az élelmiszeripar terme­lése az elmúlt öt évben 11 százalékkal emelkedett. Az ágazat a lakosság igényeit kielégítette, s emellett ter­melésének több mint egy­ötödét exportálta. Az ötéves terv az építési tevékenység növekedését ír­ta elő, az éves tervek azon­ban csökkenő építési felada­tokat határoztak meg. Az or­szágos építési-szerelési tevé­kenység 1985-ben az előző évihez képest 5 százalékkal csökkent, és kb. 10 százalék­kal volt kisebb az 1980. évi­nél. A beruházások és a la­kásépítés mérséklése elsősor­ban a kivitelező építőipart érintette. Ennek termelése 1985-ben 8 százalékkal ma­radt el az előző évitől, és 24 százalékkal az öt évvel az­előttitől. A nem építőipari szervezetek építési tevékeny­sége 1981—1982. években bő­vült, ezt követően csökkent A magánépítési tevékenység volumene számottevően nö­vekedett. 1985-ben 72 500 lakás épült az országban, ezzel lényegé­ben elkészült az öt évre elő­irányzott 370 ezer lakás. A lakosság magánerős lakás­építését a pénzügyi és hite­lezési feltételek javításával is segítették, öt év alatt a la­kások négyötöde magánerő­ből épült. Az épített la­kások alapterülete nőtt, 1985- ben átlagosan 80 négyzetmé­ter volt. A VI. ötéves tervidőszak­ban a kivitelező építőiparban foglalkoztatottak száma több mint 52 ezer fővel, 16 szá­zalékkal csökkent. A lét­számcsökkenés döntően a fi­zikai foglalkozásúak körében következett be, és főleg a hagyományos építőipari szakmákat érintette. Az épí­tőiparba nem tartozó szerve­zeteknél az építési-szerelési munkákon foglalkoztatottak száma kevésbé csökkent, a magánépítőiparban és a la­kosság házilagos építkezése­in dolgozóké emelkedett. A mezőgazdasági termékek termelése a VI. ötéves terv­ben az előző öt év átlagát 12 százalékkal meghaladta, és ezzel a tervben előirányzott növekedés alsó határát érte el. 1985-ben mind a növény­­termelés, mind az állatte­nyésztés termelése elmaradt az előző évitől. 1985-ben 14,8 millió tonna gabona termett, 6 százalék­kal kevesebb az 1984. évi re­kordmennyiségnél, öt év alatt 9 millió tonnával, 14 százalékkal több gabonát ta­karítottak be a gazdaságok, mint az előző öt évben. A több termés a hozamok nö­vekedéséből adódott, a ve­tésterület 4 százalékkal csök­kent. Öt év átlagában a bú­za hektáronkénti hozama 4630 kg, a kukoricáé 6110 kg volt, 570, illetve 1260 kilo­grammal több, mint az 1976 —1980 években átlagosan. Az ipari növények közül 1981—1985. évek átlagában a cukorrépa termésmennyi­sége is meghaladta az előző öt évit, a napraforgóé pedig megkétszereződött. 1981—1985. évek átlagá­ban burgonyából és zöldség­ből egyaránt kevesebbet ter­meltek, mint az előző öt év­ben. A csökkenés a vetéste­rület mérséklődésének követ­kezménye: öt év átlagos gyü­mölcstermése 14 százalékkal több volt az 1976—1980. évek átlagánál. Szőlőből — az 1985. évi nagymértékű csök­kenés következtében — öt év alatt 7 százalékkal keve­sebb termést takarítottak be az előző öt év átlagánál. 1985-ben az állatállomány csökkent : a szarvasmarha­állomány 7 százalékkal, a sertésállomány 10 százalék­kal, a juhállomány 13 szá­zalékkal. Az 1985. év végi sertésállomány így is meg­haladta az ötéves tervben előirányzottat. A tervhez ké­pest visszaesés elsősorban a juhállományban, továbbá a szarvasmarhák számában van. 1981—­1985. évek átla­gában a vágóállat-termelés közel 15 százalékkal emelke­dett. 1985-ben a vágóállat­­termelés 2,3 millió tonna volt, 4 százalékkal kevesebb az előző évinél, de az ötéves tervben számítottat megha­ladta. A legfontosabb állati termékek közül a tej- és a tojástermelés is csökkent, 1984. évhez képest. A mezőgazdasági élelmi­­szeripari termékek kivitele a tervidőszak folyamán 34 szá­zalékkal emelkedett. Rubel elszámolásokba 30 százalék­­­kal, nem rubel elszámolások­ba 36 százalékkal adtak el többet 1985-ben, mint 1980- ban. A mezőgazdasági nagy­üzemek alaptevékenységen kívüli tevékenysége az 1981—1982. években gyors ütemben emelkedett 1983 óta a növekedési ütem mér­séklődött. A kiegészítő te­vékenységet is figyelembe véve a mezőgazdasági ága­zat összes bruttó termelése 1985-ben a mezőgazdasági termékek termelésénél ki­sebb mértékben, 3—4 száza­lékkal csökkent 1984-hez képest. A nettó termelés bővülése 1981—1984 között meghaladta a bruttó terme­lését, 1985-ben azoban job­ban csökkent, mint a bruttó termelés. Az aktív keresők száma a mezőgazdaságban és erdő­gazdálkodásban a tervidő­szak első három évében, a kiegészítő tevékenység bő­vülésével összefüggésben nö­vekedett, az utóbbi két év­ben csökkent. Az 1986. ja­nuár 1-ii létszám az egy év­vel korábbinál 4,4 százalék­kal, az öt évvel azelőttinél 6,4 százalékkal volt kisebb. A mezőgazdaság állóesz­köz-állománya a VI. ötéves tervidőszakban szerény mér­tékben emelkedett. Több ga­­­bonatárolót helyeztek üzem­be és nőtt a kapacitásaik, több sertésférőhelyet épí­tették mint az előző öt év­ben. A traktorok száma évek óta alig változott, teljesítő­­képességük kismértékben nőtt. Az ültetvénytelepítés az évek folyamán erőtelje­sen csökkent. A műtrágya­­felhasználás a tervidőszak első három évében nőtt, az­óta csökkent. Az ötéves tervidőszakban 35 ezer­ hektár területen vé­geztek erdőtelepítést és fá­sítást, és 100 ezer hektáron erdőfelújítást. Nőtt az er- A gazdasági fejlődés főbb mutatói A termelés és a ráfordítások alakulása

Next