Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-01 / 76. szám
I Világ proletárjai, egyesüljetek ! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI. évfolyam, 16. szám. ARA: 1,80 F« 1986. április 1., kedd. Infrastruktúra Amikor két esztendeje az országos település- és területfejlesztési irányelvek kidolgozásához a megyékben az ottani „szűk keresztmetszetek” iránt érdeklődtek, szinte egyöntetűen az infrastruktúra elmaradottságára panaszkodtak. Hát, igen, akármerre járunk, szemben találjuk magunkat az ivóvíz-szolgáltatás, a szennyvíz-elvezetés, a közlekedés, az energiaellátás, no és a telefonhelyzet problémáival. Úgy tűnik, hogy a nagy késéssel felismert lemaradások bepótlására nem volt elegendő a néhány utóbbi esztendő, ami alatt nagy eszközöket csoportosítottak e célokra. 1980 és 1984 között több, mint 400 ezerlakást kapcsoltak ide a közműves vízellátásba, 100 kilométerrel hosszabbították az árvízi töltéseket, 14 százalékkal emelték a fő- és mellék telefonvonalakat, 10 százalékkal a lakosság energiafelhasználását. Mindezzel azonban távolról sem simultak el a nagy feszültségek, amit jelez, hogy a magyar lakosság 17 százaléka ma még nem jut vezetékes ivóvízhez, 610 kistelepülésen nem találni egészséges ivóvizet. A népesség 2,4 százalékának otthont adó 800 törpefaluban a legelemibb infrastruktúra is hiányzik. Az országban a 430 ezer telefonigénylő nagy többsége is vidéken szeretne készülékhez jutni. Az ilyen hiányok nemcsak ma jelentenek gondot a lakosságnak. Hosszú ideje tapasztalhatjuk, hogy azok a térségek fejlődnek gyorsabban, ahol kedvezőbb az infrastrukturális háttér. A jó ivóvíz, az aszfaltozott út, a telefon vonzza az ipart, a termelőhelyeken képződött tőkéből azután jut az életkörülmények további fejlesztésére is. Ahol viszont nincs, ami az ipart odacsalogatná, ott talán a jövő kilátásai is bizonytalanabbak. Ezért igyekszünk arányosabban elosztani az ország területén a termelőerőket, de a célt, a beruházásra fordítható szűkebb pénzeszközök miatt,nehezen érhetjük el. A szakemberek mégsem tartják elegendőnek a várakozást, váltást sürgetnek az infrastruktúrát érintő szemléletmódban, a tervezőmunkában egyaránt. Mit jelent ez? Az infrastruktúra termelőágazat mögötti tartománya a gazdaságnak és az életnek, ez azonban nem jelent valamiféle „mögöttes” területet. Termelő infrastruktúra nélkül nem létezne ipar, szolgáltatás nélkül pedig elképzelhetetlen a modern emberi lét. Ma már teljesen nyilvánvaló, milyen népgazdasági károk keletkeznek a lassú szállításból, a hírközlés elmaradottságából, de mérhető az a kár is, amely egyes térségek „isten háta mögötti” helyzetéből adódik, különösen az elnéptelenedés, még a kevésbé felszerelt városok felduzzadása — súlyosabb következményekkel is járhat. Joggal élhetünk a gyanúperrel: az infrastruktúra fejlesztésére ki nem adott pénz később nem lesz elegendő a problémák megoldására. Az infrastruktúra fontosságát becsülő gondolkodásmód ma még nem nevezhető általánosnak, még a tervező intézményeknél sem — mutatnak rá a szakemberek. Tapasztalataikat megtoldva kijelentik: a mai hiányokhoz nemcsak az ország gazdasági adottságai vezettek, hanem elvi, szemléleti hibák is. Például a V.Á TI szakemberei szerint a hierarchikus irányítás korábbi gyakorlata és merevsége vezetett az ipar túllkoncentrálódásához, egyes területek elárvulásához, a sugaras közlekedési hálózat kialakulásához. A szűken értelmezett termeléscentrikus fejlesztésnek köszönhető, hogy a létesített nem csekély tömegű új telefonok többsége közületi előfizetők birtokába került. Ebből következik, haladást érhetünk el, ha minél inkább decentralizáljuk a fejlesztésre szánt eszközöket, az emberre és az ő környezetének kulturáltságára fordított pénzj egyként kezeljük a termelési beruházásokkal. Bármilyen furcsa is, másmilyen társadalmi struktúrákkal az infrastruktúra is növelhető. Ezt bizonyítják azok az újítások, amelyek a járások megszűnésével tulajdonképpen a települések kezébe adták a fejlesztési lehetőségeket. A helyi tanácsok VII. ötéves tervei igen sok, komoly szolgáltatási beruházásokat tartalmaznak, központi helyen kezelik az ivóvíz biztosítását, a szennyvíz elvezetését, az egészségügyet és a vendégfogadást. A megyei tanácsok e fontos feladatokhoz még céltámogatást is adnak. Gyakori a tanácsok társulása is a régió általános problémáinak megoldásához. Budapesten az egyes kerületek közötti arányos fejlesztést biztosítja a „fejkvóta”, ami annyit jelent: a költségvetési támogatást a lakosság száma után adják. Az ilyen és hasonló újítások hozzásegítenek ahhoz, hogy a rendelkezésre álló szerényebb eszközökből többet „ledolgozhassanak” a periféria elmaradásából. A területi különbségek csökkentéséből, csakúgy, mint a helyi infrastruktúra gyarapításából eddig is dicséretes módon kivette részét a lakosság. Először 300 millió forint gyűlt össze országszerte a kisvárosok gázellátásának biztosítására, legutóbb — jelentette a posta — félmilliárd forint értékű telefonkötvény fogyott el. A vízműtársulásba bevont települések száma is több száz. Ezek már új, rugalmas módszerek, alkalmasak arra, hogy felkeltsék a lakosság érdeklődését. Az emberek — úgy látszik — sehol sem akarnak kibékülni a helyzettel, készek áldozni is önmagukért, nagyobb kényelmükért. Amíg egy hely is van, ahová a csecsemőnek palackokban kell a vizet vinni, vagy ahol gondot okoz az orvosért telefonálni, addig nem szabad megállni az infrastruktúra fejlesztésében, a hozzá szükséges szellemi, emberi és anyagi források feltárásában. KOMORNIK FERENC LÁMPÁK. ZEBRÁK, EMBEREK (3. old.) ÖN KÉRDEZ — MI VÁLASZOLUNK (4. old.) DÖBRÖKÖZ ELLESHETETT VALAMIT A MEGLEPETÉSSZERZŐ A NAGYOKTÓL (6. old.) (5. old.) Mai számunkból / Nemzeti ünnepére készül az ország A felszabadító hősökre emlékező koszorúzásokat, intézményi ünnepségeket, baráti találkozókat rendeznek a következő napokban országszerte nemzeti ünnepünk, április 4-e tiszteletére. A főváros és valamennyi település utcáit, tereit zászlódíszbe öltöztették már, s felkerültek a színes dekorációk a középületek, állami intézmények homlokzatára is. Budapesten díszkivilágítást kapnak a középületek és a műemlékek. Április 3-án ünnepi külsőségek között, katonai tiszteletadással felvonják az állami zászlót az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren, a Magyar Népköztársaság nemzeti lobogóját és a munkásmozgalom vörös zászlaját pedig a Gellérthegyen. Az állami zászlónál 4-én délben zenés őrségváltás lesz a Parlament előtt. A felszabadulás évfordulója alkalmából az Országházban átadják a művészet területén elért kimagasló eredményekért a Kiváló és Érdemes Művész címeket, valamint az Elnöki Tanács kitüntetéseit eredményes munkásságuk és közéleti tevékenységük elismeréséül az állami és gazdasági élet különféle területein dolgozóiknak. Az ünnep előestéjén az Elnöki Tanács fogadást ad a Parlamentben. A meghívottak között lesznek a politikai, az állami, a társadalmi élet képviselői, üzemek, vállalatok, intézmények kiváló dolgozói. Országszerte koszorúzási ünnepségeken tisztelegnek a hazánk szabadságáért vívott harcokban elesett szovjet hősök és más népek elesett katonái emléke előtt. Április 3- án az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács, a fegyveres erők, valamint a tömegszervezetek és mozgalmak képviselői megkoszorúzzák a Szabadság téri szovjet hősök emlékművét és a Magyar Hősök Emlékművét a Hősök terén. Elviszik a kegyelet koszorúit a harkányi bolgár hősi emlékműhöz, Beremenden a jugoszláv katonák temetőjébe, a hajdúböszörményi román katonai sírkertbe, a solymári angol katonai temetőbe és a Budaörsi útra, a fasizmus elleni harcokban hősi halált halt amerikai katonák emlékművéhez. Az évforduló alkalmából számos intézményt avatnak fel: a fővárosban átadják a Margit Kórház-Rendelőintézet új épületét; Várpalotán megnyitják az Országos Vegyészeti Múzeumot, Visontán pedig üzembe helyezik a Mátra Gázbetongyárat. Pécsett országos délszláv színjátszó találkozóra invitálják a művészetkedvelőiket. A Heves megyei fiatalok az ünnepnapon rendezik meg Kékestetően a hagyományos felszabadulási emlékprogramot. Az ország legmagasabb pontján emelkedő emlékműnél hálatüzet gyújtanak, s ünnepi műsorral köszöntik április 4-ét. Pénteken Gyöngyösön egész napos kulturális diák-rendezvénysorozaton méltatják a sorsfordító történelmi évfordulót. Megyénkben is a szovjet hősi emlékművek, sírok megkoszorúzásával, ünnepi gyűlésekkel, megemlékezésekkel köszöntik a felszabadulás negyvenegyedik évfordulóját. A megyeszékhelyen április 3-án délután az alsóvárosi temetőben lesz koszorúzási ünnepség, majd 16.30-kor a párt- és állami szervek, tömegszervezetek, intézmények, vállalatok képviselői megkoszorúzzák a Felszabadulás téri emlékművet. Az ünnepi nagygyűlés ,17 órakor kezdődik a Babits Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ nagytermében, utána ünnepi műsort rendeznek. Bonyhádon ugyancsak csütörtökön délután, 15 órakor kerül sor a koszorúzási ünnepségre fél órával később kezdődik a művelődési központban az ünnepi megemlékezés. Dombóváron az ünnep előestéjén a városi tanács fogadást rendez, majd 16 órakor lesz a koszorúzás a temetőben és a Felszabadulási emlékműnél. Pakson megkoszorúzzák csütörtökön 10 órakor a Fehérvári úti temetőben a szovjet hősök sírját, délután 15-kor a város északi részén álló szovjet hősi emlékművet, az ünnepi nagygyűlés 18-kor kezdődik a Munkásművelődési Központban. Tamásiban 3- án 15 órakor lesz a koszorúzási ünnepség a szovjet hősi emlékműnél, ugyanekkor a Kossuth téri emlékműnél ünnepi megemlékezést tartanak. Színes programok lesznek a kisebb településeken is, Kurdon csütörtök délelőtt úttörő- és kisdobosavatást rendeznek, Pincehelyen este fáklyás felvonulás, Sióagárdon 4- én a sporttelepen tartják az Úttörő Felszabadulási Kupa sportrendezvényeit. Locsoló A húsvéthétfő — a farsang ,a nagyböjt utáni ünnep befejezése, az ünnep másnapja, amikor is a régi szokás szerint a fiúk elmennek a lányokat meglocsolni. A locsolási módszer ma már sokféle és gyakran a drasztikumtól sem mentes. De minden bizonnyal a lányoknak nagyon kedves. Hiszen, ha nem az volna, akkor minden lány zárva tartaná kapuját. De ez húsvét hétfőjén egyáltalán nincs így, ez— A locsolólegény ajándéka ünnepi locsolók la decs! tájházban ők csak „amatőr” módon csinálják