Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-01 / 153. szám

2 ÎHëPÚJSÁG Mihail Gorbacsov beszéde a LEMP X. kongresszusán (Folytatás az l. oldalról.) elért előrehaladás visszafor­díthatatlan” — hangsúlyoz­ta Mihail Gorbacsov. Ugyancsak beigazolódott, hogy a szocializmus ma már nemzetközi valóság, mint olyan államok szövetsége, amelyeket szoros politikai, gazdasági, kulturális és vé­delmi érdekek fűznek össze. A szocialista rendszert kí­vülről ért támadások, azok a törekvések, hogy ezt vagy azt az országot kiszakítsák a szocialista közösségből, azt jelentik, hogy nem csak a nép akaratára, hanem a há­ború után kialakult egész rendezésre törnek, végső so­ron a békét fenyegetik — ál­lapította meg az SZKP KB főtitkára. Az események azt is meg­mutatták, hogy csak a mun­kásosztály lehet a szocialista építés fő mozgató ereje, és csak a munkásosztály pártja tudja megszervezni és az új társadalom létrehozására irányítani a néptömegek energiáját. A­­ lengyel válság nem a munkásosztály tiltakozása volt a szocializmus ellen. A válság mindenekelőtt a szo­cializmus gyakorlatban való elferdítésével szembeni elé­gedetlenség volt. A szocia­lista Lengyelország belső és külső ellenségei saját célja­ikra tudták kihasználni ezt az elégedetlenséget. Azt sem szabad figyelmen­­ kívül hagyni — folytatta Mi­hail Gorbacsov —, hogy a szocializmus ügye történel­mileg új, a szocialista építés feltétlenül összekapcsolódik az imperialista erők ellen­állásának i­eküzdésével­, az imperializmus gazdasági, po­litikai, propaganda- és kato­nai nyomásával való szembe­­szállással. „Végezetül az elmúlt idő­ külpolitikai kérdésekre áttérve az SZKP KB főtit­­kára emlékeztetett rá, hogy a Varsói Szerződés Poli­t­kai Tanácskozó Testületé­nek júniusi ülésén a részt­vevők közösen elemezték a nemzetközi helyzetet, s meg­állapodtak a közös cselekvés irányaiban. Januárban a Szovjetunió közzétette nagyszabású prog­ramját a nukleáris fegyve­reknek az évezred végéig történő felszámolásáról, az SZKP XXVII. kongresszusán pedig elhangzott az átfogó nemzetközi biztonsági rend­szer kialakítására vonatkozó elképzelés. „A leszerelés ügye azon­ban egy centit sem jutott előre, az amerikai kormány­zat nyíltan obstrukciós ma­gatartása miatt. S ami még ennél is rosszabb: Washing­ton meg akarja semmisíteni a fegyverkezési hajszát még visszafogó utolsó fékeket — a SALT—II. szerződést és más szovjet—amerikai megálla­podásokat” — mutatott rá Gorbacsov. — Ez az álláspont — ál­lapította meg a szónok — ellentétes a világközösség alapvető érdekeivel, s nincs összhangban a múlt éviben Genfben elért megállapodá­sok szellemével. Újabb témára áttérve, az SZKP KB főtitkára kijelen­tette: az emberi civilizáció nem csupán a háború és bé­ke kérdésében érkezett vá­laszaihoz. Az emberiség fej­lődésének olyan századába lépett, amikor egyre éleseb­ben látszik az élethez való jog szoros összefüggése a fejlődéshez való joggal. Nem szabad belenyugodni abba, hogy hatalmas pénz­összegeket fordítanak fegy­verkezésre, miközben embe­rrak tapasztalata ismét ha­tározottan bizonyította, hogy milyen veszélyesek a hibák, a szocializmus politikai rend­szerének alapjait jelentő el­vektől való szubjektív elhaj­lások, a párt- és az állami élet normáinak megsértése, a szociális-gazdasági politi­kában elkövetett számítási tévedések” — mondta az SZKP KB főtitkára. Az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta, hogy most a szocializmus saját alapjain történő, fokozatos megújítá­sa szerepel a napirenden. Ez­zel kapcsolatban részletesen szólt az SZKP XXVII. kong­resszusán megfogalmazott feladatokról, a határozatok végrehajtásának kezdeti ta­pasztalatairól. „Érthető, hogy ezen a té­ren közösen, erőinket egye­sítve kell cselekednünk. Ezt követelik meg országaink népgazdasági érdekei, a nemzetközi színtéren kiala­kult politikai helyzet, s nem utolsó sorban a gazdasági, biztonsági megfontolások” — tette hozzá. A Szovjetunió és a többi szocialista ország természe­tesen levonja következteté­seit Washington kihívó ka­tonai akcióiból. „A leghatá­rozottabban vissza fogjuk verni az Egyesült Államok kalandor, romboló akcióit. Nem szabad megengedni, hogy az amerikai imperia­lizmus önkénye határozza meg a világ sorsát” A továbbiakban a Szovjet­unió Kommunista Pártjának főtitkára szólt a csernobili atomerőműben bekövetke­zett szerencsétlenségről, amely újólag felhívta a figyelmet arra, milyen ha­talmas erő rejtőzik az atom­energiában. Gorbacsov egy­úttal megköszönte azt a szo­­­lidaritást, amit a lengyel nép tanúsított a Szovjetuni­ót ért baj idején. Beszéde további részében Mihail Gorbacsov rámuta­tott arra, hogy ameddig léte­zik az imperialista agresszió veszélye, addig a szocialista országok kénytelenek gon­doskodni biztonságukról. Ezt a célt szolgálja a Varsói Szerződés Szervezete, amely­nek keretében a szovjet ka­tonák fegyverbarátaikkal együtt őrzik a békét, egyebek között egész sor szövetséges ország területén. rek százmilliói éheznek, s naponta milliók halnak éhen. Ez mindenekelőtt a fejlődő világ államait sújtja, de a szegénység nem kerülte el az imperialista államokat, sem, beleértve az Egyesült Államokat. Az az ország, amelyik évente 300 milliárd dollárnál többet költ fegyve­rekre, nem tudja, vagy — ami még rosszabb — nem akarja saját országában megszüntetni az elégtelen táplálkozást, nem akarja fel­számolni az írástudatlansá­got, nem kíván tetőt biztosí­tani azok feje fölé, akik nem rendelkeznek lakással. Az elmélet szerepe Beszéde befejező részében a főtitkár megállapította, hogy olyan korban élünk, amikor globális méretekben fonódtak össze az ellentmon­dásos tendenciák. A történel­mi fejlődés jelenlegi felelős­ségteljes szakaszában pártja­ink jelszavává vált az útke­reső gondolat és annak el­lenőrzése a társadalmi-poli­tikai gyakorlatban. Forradalmi tanításunk a megismerés nagyszerű esz­köze. Lehetővé teszi, hogy a maguk egészében és össze­függéseiben értékeljük a korszak ellentmondásait, feltárjuk okait, s megleljük az igaz választ a legfonto­sabb problémákra. Azonban a forradalmi tanítást is ál­landóan fejleszteni kell. Ma kijelenthetjük, hogy a kom­munisták teljes mértékben tisztában vannak a legfon­tosabb tanulsággal : bátran kell fejleszteni elméletünket, s állandóan előre kell halad­ni — mondotta befejezésül Mihail Gorbacsov. £>* Mihail Gorbacsov beszé­dét, amelyet a lengyel tele­vízió egyenes adásban köz­vetített, többször szakította meg a kongresszusi küldöt­tek hosszan tartó tapsa. A LEMP kongresszusát egyéb­ként is jellemző szívélyes légkört, a Lengyel, Egyesült Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja közöt­ti testvéri kapcsolatokat de­monstrálta a beszéd meleg fogadtatása, a véget érni nem akaró taps és Wojci­ech Jaruzelski és Mihail Gorbacsov meleg baráti ös­­­szeö­lelkezése a kongres­­­szusi emelvényen. A beszéd utáni kedves jelenet volt, amikor a lódzi szövőnők egy kis csoportja Lenint ábrázo­ló faliszőnyeget nyújtott át Gorbacsovnak. Az SZKP fő­titkára a mun­kásasszonyo­­kat megölelve köszönte meg a kedves ajándékot. Ezt követően folytatódott a Központi Bizottság beszá­molójának megvitatása. Len­gyel Egyesült Munkáspárt X. kongresszusának második napján, hétfőn délután 6 küldött fejtette ki vélemé­nyét a központi bizottság vasárnap előterjesztett be­számolójáról. Az ebédszü­netet követően elsőként Zbigniew Wessner, a minisz­tertanács elnöke, a LEMP KB PB tagja emelkedett, szólásra és részletesen is­meretette a jelenlegi terv­időszak és a kilencvenes évek társadalmi és gazda­ságpolitikai célkitűzéseit. A legfontosabb célok között a gazdaság szerkezetének át­alakítását, a termelés kor­szerűsítését, a termelékeny­­ség­­ növelését, a kül- és a belgazdaság egyensúlyának javítását és a lakosság élet­színvonalának emelését je­lölte meg. A tárgyalások és a fegyverkezési hajsza A fejlődés joga Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, lengyel államfő és Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a varsói pártkongresszuson. . (Telefotó) PANORÁMA BUDAPEST Kádár János, az MSZMP főtitkára táviratban üdvö­zölte Milanko Benovicát ab­ból az alkalomból, hogy a JKSZ XIII. kongresszusán a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizott­sága Elnöksége elnökévé vá­lasztották. Losonczi Pál, az Ellnöki Tanács elnöke hétfőn meg­kezdte évi rendes szabadsá­gát. . * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa népeink barátságának elmélyítésében, a hadseregeink közötti együttműködés erősítésében, a szocializmus és a béke ügyének szolgálatában szer­zett kiemelkedő érdemei el­ismeréseként Szergej Szo­­kolovot, a Szovjetunió mar­­sallját, honvédelmi minisz­tert — 75. születésnapja al­kalmából — a Magyar Nép­­köztársaság rubinokkal éke­sített Zászlórendjével tün­tette ki. MOSZKVA A kongresszust követő hétfői sajtókonferencián az újjáalakult írószövetség kép­viselői bejelentették: a kong­resszus megszavazta, hogy Borisz Paszternák Moszkva melletti nyaralóját emlék­múzeummá alakítsák át, s bizottság alakult az egyik legnagyobb orosz költő élet­művének kiadására: a kö­zeljövőben így megjelenik a Doktor Zsívágó című műve is.­­ PEKING Pekingben hétfőn meg­kezdődött a Makao jövőjé­ről szóló kínai—portugál tárgyalások első fordulója. A kétnaposra tervezett for­dulón a kínai kormányt Csou Nan külügyminiszter­helyettes, a portugált pedig Ruy Barbosa Medina, az or­szág ENSZ-nagykövete kép­­­viseli. RÓMA Francesco Cossiga, olasz államfő hétfőn megkezdte kormányalakítási tanácsko­zásait a közélet vezető sze­­­mélyiségeivel, s várhatóan szerdán adja ki a kormány­alakítási megbízást. 1986. július 1. Bárd Flórián 1909-1986 Bárd Flórián nyugalmazott megyei művelődési osztály­vezető-helyettes 1986. június 28-án, életének 78. évében, váratlanul elhunyt. Bárd Flórián Szekszárdon és Tolna megyében közéleti tevékenysége folytán vált közismertté. A pedagógusok és a köz­­művelődési dolgozók a mű­velődésirányításban végzett szolgálatáért, valamint a megye felnőttoktatásában végzett alkotó tevékenységé­ért tisztelték, szerették, be­csülték. Bárd Flórián sorsa össze­fonódott a hazánkban végbe­ment nagy átalakulással, a felszabadulást követő társa­dalmi változásokkal. Pályakezdő éveiben tanyai tanítóként dolgozott a Báta­­szék melletti Lajvérpusztán. A felszabadulás után aktívan kapcsolódott be a politikai életbe. A Kisgazda Párt egyik vezetőjeként Szekszár­don polgármesteri funkciót töltött be. A tanácsok meg­alakulása után a szekszárdi járás művelődési osztályán, majd a megyei művelődési osztályon dolgozott. Volt is­kolaigazgató Bogyiszlón, majd — az ellenforradalom után — a megyei művelődé­si osztályon kapott vezető­helyettesi kinevezést. E funk­cióból ment nyugdíjba, 1970- ben. Bárd Flórián nyugdíjas éveiben is aktív dolgozó maradt. A megyei művelődé­si központ tiszteletdíjas munkatársaként, mint igazi néptanító, értő és példamu­tató kapcsolatot tartott va­lamennyi korosztállyal. Sze­mélyéhez kapcsolódik a fel­nőttoktatás megyei megszer­vezése, megvalósítása. Friss szelleme nyitott maradt min­den új technikai, természet­­tudományi és társadalomtu­dományi vívmány iránt. Gazdag életének tartalmát a közélet és a közoktatás — felszabadulást követő — ne­gyedszázadának átalakulási folyamatai és a felnőttokta­tásban realizálódó társadal­mi átrétegződés immáron 4 évtizedes feladatai formál­ták. Eredményes életművét több kitüntetés fémjelzi. Többek között az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, Szocialista Kultúráért, MSZBT Arany­­koszorús jelvény, Kiváló Munkáért, Munka Érdem­rend ezüst fokozata kitünte­tés birtokosa. A közelmúlt­ban kapta meg Tolna Me­gye Tanácsa Alkotó Díját és az Április 4-e Érdemrendet is. Művelődéspolitikusként el­­viség, széles látókör jelle­mezte Bárd Flóriánt a hét­köznapok gyakorlati munká­jában, az esti egyetemi ok­tatásban és a pártalapszer­­vezetben folytatott tevékeny­ségében egyaránt. Emlékét, tanításait — példáját követve — megőriz­zük. Bárd Flórián elvtársat a Tolna Megye és Szekszárd Város Tanácsa és a Babits Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ saját halottjának tekinti. Temeté­séről később történik intéz­kedés. Magyar-szovjet kormányközi A magyar—szovjet gazda­sági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság hétfőn, Moszkvá­ban, a KGST székházában megkezdte 35. ülésszakát. Az ülésszakon résztvevő tár­gyalóküldöttségeiket Marjai József, a Minisztertanács el­nökhelyettese és Alekszej Antonov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökhe­lyettese, a bizottság két társ­ tárgyalások elnöke vezeti. A magyar kül­döttség tagja Kapolyi László ipari miniszter. Az ülésszak munkájában részt vesznek a központi irányító szervek ve­zető munkatársai, szovjet nagyvállalatok vezetői. Az ülésszak központi fel­adata, konkrét intézkedések kidolgozása az ez év júniusi budapesti legfelső szintű megbeszéléseken megfogal­mazott célkitűzések megva­lósítására. Mai kommentárunk Viharos hétvége Az olasz államfői rezidencia, a Quirinale­­palota a mostani vasárnapon enyhén szólva nem a megszokott álmos, békés képet mu­tatta, inkább felbolygatott méhkasra em­lékeztetett. Ez a vasárnap Francesco Cos­siga, az Olasz Köztársaság (keresztény­­demokrata) elnöke számára nem a pihe­nés jegyében telt, hanem igencsak kemény munkanap volt. Eljött ugyanis a perc, amit sok megfigyelő már korábban meg­jövendölt: Itália kék ege alatt kormány­­válság robbant ki, és ennek megoldásában az alkotmány betűje és szelleme szerint kulcsszerep jut az államfőnek. Mi a mostani krízis háttere? A válaszhoz először azt kell tudnunk, hogy Olaszországot ötpárti kormánykoalíció kormányozza, méghozzá úgy, hogy ezúttal — a szokásos gyakorlattól eltérően — nem a koalíció legnagyobb, legerősebb tag­ja (az Olasz Kereszténydemokrata Párt) adja a kormányfőt, hanem a nála jóval ki­sebb, méreteit tekintve inkább közepes nagyságrendű Olasz Szocialista Párt (Bet­­tino Craxi személyében). Voltaképpen nem meglepő, hogy ez a helyzet irritálja a CD bizonyos kör­eit. A dolog jellegénél fogva azokról a csoportok­ról és személyekről van szó, akik úgy ér­zik: nekik járna a nagy hatalmat jelentő bársonyszék, amit most a szocialisták „bi­torolnak”. A kereszténydemokrata párt minapi kongresszusán félreérhetetlenül erősödött az effajta fordulatra irányuló párton belüli nyomás. Ez a hangadóvá vált irányzat keresetlen egyszerűséggel úgy fo­galmazott: ideje a szocialistákat „a maguk helyére tenni”, vagyis (mert ez bizony azt jelentette) kiszorítani a hatalom centru­mából. A cél tehát már világos volt, csak az volt a kérdés, hogyan próbálják megvaló­sítani. Az elmúlt hét végén ennek is eljött az ideje. A parlamentben egy minden or­szág számára fontos kérdés, a helyható­sági költségvetés vitája során nyílt szava­záson a nemzetgyűlés még megszavazta — igaz, már akkor is kissé vonakodva — a Craxi-kabinet javaslatát. De, amikor ugyanerről a kérdésről titkos voksolásra került sor, a többség már nemet mondott. Ez a polgári porond szabályai szerint felér egy olyan döntéssel, hogy a parlament gyakorlatilag megvonja a bizalmát a ha­talmon lévő kormánytól. Craxit a holland fővárosban érte a hír, amire annak hordere­je szerint reagált: tartózkodását látványosan megszakítva, azonnal hazatért az örök városba, és — ahogy illik — benyújtott­a kabinetje le­mondását. Így és ezért került sor az elnöki palota nyüzsgő hétvégéjére : az államfő megkezdte (és azóta is folytatja) maratoni tárgyalásait a krízis megoldásáról. Nem lesz könnyű dolga. Egyebek között azért nem, mert Itália második legjelentősebb pártja, az Olasz Kommunista Párt nélkül nemcsak a politika, de az elemi matematika szabályai szerint sem lehet stabil kormányzást biz­tosítani. Nem utolsósorban ez bizonyosodott be ezen a viharos hétvégén. HARMAT ENDRE

Next