Tolna Megyei Népújság, 1988. február (38. évfolyam, 26-48. szám)
1988-02-06 / 31. szám
1988. február 6. Szünet után kinyílik a „pofonláda” A Tatabánya a vendég Pakson Ízelítő a „menüből”: Erős-Somodi, Kertész-Molnár Folytatódik az NB I-es ökölvívó csapatbajnokság. Azt felesleges mondani, hogy erre a legjobban, a legkiélezettebben Pakson várnak. Az eddigi százszázalékos teljesítmény, a listavezető pozíció hatására még az is előfordulhat, hogy az impozáns sportcsarnok lelátója, nézőtere is szűknek bizonyul. Az úgynevezett rájátszás első fordulójában a Tatabánya az ellenfél. Amelynek ökölvívó-szakosztálya köztudottan gondokkal küzd, s ez a mindennapi munkában is érezteti hatását. Ennek ellenére a patinás bányászcsapattal komolyan kell számolni. Nemcsak azért, mert náluk bokszol Horváth, Molnár, hanem legfőképpen azért, mert képesek voltak úgy összeszedni magukat, hogy csoportjukban megelőzzék az Újpesti Dózsát és a Vasast, és az 1 -4. helyek egyikéért szállnak harcba. A paksiak háza táján az edzőtáborozás befejezés után is a megszokott kerékvágásban zajlott az élet, folytatódott a tervszerű munka. A válogatottak csatlakoztak a többiekhez, akik közül kemény összecsapás vár Kertészre, ő a jelekből ítélve Molnár Tiborral találkozik. Magyar pedig Lizicskával, s ha a sors és a meccs előtti nagy taktikázás nem szól közbe, akkor nehézsúlyban összejöhet egy „csúcstalálkozó”: Erős-Somodi. Ma mutatkozik be a közönségnek a Bp. Honvédtól igazolt Kővári paksi zöld-fehér szikekben. A mérkőzésnek a sportág vezetőin kívül egy igen illusztris vendége is lesz, a Magyarországon tartózkodó világhírű kubai bokszedző Lagarra személyében. A hét vége műsora SZOMBAT Asztalitenisz: Az NB II-ben: Dunaújváros- TÁÉV SK 11 óra. Kosárlabda: Az NB I-ben: Szekszárdi Dózsa-BSE 16.30 óra. Az NB II-ben: Atomerőmű SE-Pamut Latex 11, Bonyhád-Szombathelyi TK 17 óra. Dombóváron 9 órától folytatódik a Felszabadulási Kupa körmérkőzéses sorozata. Kézilabda: Szekszárdon a Zrínyi utcai csarnokban 8 órától Téli Kupa. Labdarúgás: A Vasárnapi Dunántúli Napló Kupáért: Máraszászvár-Paks, DVMSE-Mohács, Bóly-Szekszárdi Dózsa, Sellye-Dombóvári Vasas, Táncsics SE-Atomerőmű SE 14 óra. Teke: Az NB I-ben: Dombóvári Spartacus-BKV Előre 11 óra. Tömegsport: Bonyhádon a III. Sz. Általános Iskolában 9 órától pedagógus sportnap. Ökölvívás: Az NB I-es csb rájátszása: Paksi SE-Tatabányai Bányász 17 óra. VASÁRNAP Asztalitenisz: Tolnán a sportszékházban 8.30-kor Tolna megyei ifjúsági egyéni bajnokság. Labdarúgás: Szekszárdon a Zrínyi utcai csarnokban 8.30-tól TÁÉV Kupa teremtorna. Kosárlabda NB I. Tavaszi idényzáró a BSE ellen A kosárlabda NB I. utolsó tavaszi fordulóját rendezik ma délután a nők felsőházában. A Szekszárdi Dózsa rangos ellenfelet, a sokszoros bajnok SE gárdáját fogadja a Zrínyi utcai csarnokban. - Patinás klub nagyon jó képességű csapata ellen szerepelünk a szombati idényzárón. Csak a tavaszi évad ér véget, hiszen két hét múlva a rájátszás következik, amelyen számunkra az „A” csoportban maradás kiharcolása lesz a tét. Az utóbbi hetek javuló teljesítménye alapján reménykedem, hogy sikerül szorossá tenni a BSE elleni találkozót. Teljes a csapatlétszám, de kisebb sérülések zavarták a felkészülési munkát. Pártos az MTK-VM elleni szerdai mérkőzésen megsérült, de remélem pályára léphet, hiszen nagy szükség lesz rá - mondta Vertetics István vezető edző. “népújság 13 Paksi „leányvállalatként” Újból van boksz Szekszárdon A Paksi SE ökölvívó-szakosztályának újabb utánpótlásnevelő bázisaként szeptemberben beindult Szekszárdon az 505. Ipari Szakmunkásképző Intézetben az ökölvívás. A toborzás után mintegy százan kezdték meg az ismerkedést az ökölvívás alapjaival és a szinte természetesnek tekinthető lemorzsolódás után ma félszázan látogatják Wágner Ferenc edzéseit. A PSE szakvezetését örömmel tölti el, hogy a mostani „garnitúrában” is van jó néhány olyan gyerek, akiért érdemes erőfeszítést, áldozatot hozni, hogy megmaradjon a sportág számára. Ezt az utóbbi úttörő-olimpia területi selejtezőjén is igazolták. Nap mint nap benépesül az 505-ös tornaterme Halász alapállása már nemcsak Wágner Ferencnek „mond” valamit A kis Veszprémi is nemsokára feléri a szert Markó Zsolt FEKETE LÁSZLÓ Futballbírókkal két tangó között -------------------------------------------------------------------------------------------------1------------------------------ Tempora mutantur... Változnak az idők. Vegyük csak példának világunk legsikerültebb népszórakoztató műfaját, a labdarúgást. Játékrendszere, stílusa, technikai és taktikai repertoárja, az edzésmódszere mind megannyi forradalmi változást élt át. Csak egy valami hordozza magán a megcsontosodott örökséget: a bíráskodás. Mert amióta megalkották a focivilág szabályait, a játékvezetés örökzöld sláger. Tudjuk, hogy a sípos emberek a pályák nélkülözhetetlen tartozékai, ítéleteik, működésük gyakorta korbácsolnak indulatokat az ezerfejű cézár, no meg az edzők és játékosok táborában is. A játéktér hatalmas szabadtéri színpad, az azon vállalt közszereplést bírálatok pergőtüze kíséri. Ám a bírók a sokszor fejükre zúduló szidalmak özönében is újra, meg újra hódolnak „hobbijuknak”. Visszatérő vendégek Arról már a ruhatárban, a mindig és mindenkivel készséges Rózsika néni is meggyőz, hogy a BM-klubban nem egy farsangi mulatság készülődésének kellős közepébe csöppentem. Sportos rendezvény ez - mondja -, amelyen évente egyszer, így télvíz idején visszatérő kedves vendégeket fogadnak. A futballbírókat. Akik elegáns öltönyökben, nyakkendősen, feleségükkel az oldalukon érkeznek. Ezen az estén otthon hagyták a fekete mezt, a sípot, meg a sárga és piros lapokat. Nincs szükség a kellékekre, hiszen a hagyományos évadzáró-évadnyitójukon úgyis kicsúszik kezükből a dirigensszerep. Most ők táncolnak úgy, ahogy mások fütyülnek. S ahogy az éppen hangoló, nagyszerű zenekart az előző évekből megismerték, abban is biztosak: ezúttal nekik húzzák el a nótájukat. Az emeleti teremben terített asztalok. Köszöntő, vacsora, koccintások. Úgy tűnik, pusztába kiáltott szó a JB-elnök intelme: az elmúlt esztendő örökös gondjait ne citálják elő. Alighanem szakmai ártalom, de mérkőzésepizódok, büntetők, lesgólok, kiállításokat megelőző szituációk visszapergetése mindenütt a beszédtéma. A társalgásban szívesen látott asztaltárs a sajtó munkatársa is. Szenzációs sztorival ugyan nem tudják traktálni, hiszen működési területük, az NB III. és a megyebajnokság szerencsére nem bővelkedik ilyenekben. Egyébként is, a Tolna megyei játékvezetői kar tagjai a totóbotrány zivatarában is nyugodtan hajtották álomra fejüket. Summa summárum, egyikük sem idézheti a népszerű filmsorozat főhősét: „Ha én ezt egyszer a klubban elmesélem...” Az év játékvezetője Cseppet sem érzem hiányát a bundaízű történeteknek. Annál inkább kiváncsi vagyok magukra az itt ülő emberekre, hétköznapjaikra, kenyérkereső munkájukra, családi örömeikre. Odalent tangóra vált a zenekar, sokan elindulnak táncolni. Pauer Gyula, a frissiben kapott „Év játékvezetője" díj birtokosa még egy kicsit késlelteti a táncot. Mellé telepszem és bemutatkozásra kérem. „Tüke” dombóvári, mi több, Erzsébet utcai vagyok. A Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalatnál belső ellenőrként dolgozom. Tizenkettedik éve bíráskodom, NB III-as vezetőbíróként 4,80-as átlagosztályzattal érdemeltem ki a tavalyi év játékvezetője címet. Hogy strapás szenvedélynek hódolok? Szó se róla, hiszen minimum negyven vasárnapom a focié. Még szerencse, hogy feleségem sportcsaládból származik, mert ellenkező esetben aligha jutnánk közös nevezőre. A jelekből ítélve 13 éves fiúnk is örökölte sportszeretetünket, a helyi sportiskola serdülőcsapatában focizik. - És hol kergette a lasztit a családfő? - Természetesen Dombóvárott. Nyolc évig játszottam a vasutasok együttesében. Tudja, nem árt az, ha egy játékvezető aktív labdarúgóként szívja magába először az öltöző illatát. Betöltöttem a 37. évet, mi tagadás a Cooper-teszt megméretéseit bizony már nem nekem találták ki. A továbbképzésekre, játékvezetői napokra egyébként aligha tudnék elmenni, ha vállalatom vezetésétől nem kapnám meg a kellő támogatást. Abban pedig, hogy az év játékvezetője lettem, a dombóvári játékvezető kollégák korrekt közreműködése is segített. - A Dráva-csoport jó ismerőjeként melyik csapatok feljutását tippeli? - Kiegyenlítődtek az erőviszonyok, szoros küzdelemben a Mohács és a Csurgó „befutására” voksolok. Megyénkből a Paksi SE legénységének van a legtöbb sansza a dobogóra kerüléshez. A tejesek hajnalban kezdenek Albert Károly játékvezetőként a pályán, 78 ember főnökeként pedig „civilben” a cecei tejüzem vezetőjeként ítélkezik. A körzetünkhöz tartozó 33 felvásárlóhelyen begyűjtött 110 ezer liter tej átvétele, hűtése, fölözése képezi munkánkat. No, meg persze ennek a mennyiségnek a továbbítása a fővárosba, Szekszárdra, vagy éppen Kaposvárra és Veszprémbe. Az átvétel bizalmi - mondja és magyarázattal is szolgál. - Megbízunk a termelőkben, az ő jelentésük alapján fogadjuk el a közölt zsírtartalmat. Ez olyan korrekt partneri kapcsolaton alapul, mint a jó bíró és a két csapat játékosai között a mécseseken megvalósul. Vannak persze szúrópróbaszerű ellenőrzések. Ehhez az szükséges, hogy a hajnali fejesnél kint legyek a téeszeknél. - Akkor a fejesek valóban korán kezdenek... - Kötetlen a munkaidőnk: hajnali fél kettőkor kezdünk és délután 13.30 körül zárjuk a műszakot. Ezután óhatatlanul visszakanyarodunk a futballhoz. Kilencéves játékvezetői működéssel a háta mögött a tavalyi területi bajnokság kiesési rangadóját forszírozza. A Szigetvár-Nagyatád találkozó könnyű meccsnek indult, aztán szikrázóan kemény 90 perccé vált. A Szigetvár sorsa már eldőlt, ám a vendégcsapat már reménykedhetett a bentmaradásban. A pályaválasztó gyorsan rúgott három gólt, azon nyomban jött a trikó: „Jöttök velünk vissza a megyeibe!” Ezután 3-2-re szépített a Nagyatád, óriási erőfeszítéseket tett az egyenlítésért. A jólértesültek bundát vártak, de csalódniuk kellett. A szigetváriak belőtték a negyedik gójukat is... A bölcsész és az elmebajnokság Új arc - új szakma képviselője. Dr. Berta Bálintot a bírótársak egymás közt „a bölcsész”-ként említik. Negyedikes gimnazistaként, 1962- ben Kaposvárott vizsgáztam a játékvezetői tanfolyamon. Utána Debrecenbe kerültem az egyetemre, ahol néhány házimeccsen már fújtam a sípot. Történelem-földrajz szakos tanári diplomával a zsebemben jöttem 1967-ben a dombóvári gimnáziumba. Tíz éven át tanítottam, újabb tíz esztendőn keresztül pedig kollégiumi vezetőként dolgoztam. Tavaly választott a tantestület a gimnázium igazgatójává. Három srác édesapja vagyok. Közülük csak a pécsi főiskolán tanuló idősebbik nem sportol. A középső fiú a dombóvári NB I-es csapatban tekézik, a 10 éves ifjonc pedig a minikosárlabdával jegyezte el magát. - Melyik volt az eddigi legemlékezetesebb mérkőzése? - Velem történt meg az a furcsa eset, hogy Csibrák-Nak járási bajnoki összecsapáson három labda is kilyukadt. Nemcsak ezért említem „légként” ezt a 90 percet. A találkozó utolsó pillanataiban egyik tanítványomat kíméletlenül felrúgták, kulcscsonttörést szenvedett. Bevittem a kórházba, megvártam a röntgent, szóval késve értem haza. A feleségem a késés okát nem ismervén, bizony dohogott. Egy szó, mint száz a foci és a család közül az utóbbit helyeztem előtérbe, így 1971-1985. között szögre akasztottam a sípot. Hosszú pihenő után aztán ismét visszatértem a testületbe. - Ne hallgassuk el a televíziós szerepléseit se. - Szeretem a szellemi vetélkedőt. A tévében megnyertem az „Aki mer az nyer” vetékedőt, majd néhány évvel később az elmebajnokság tíz adásában voltam a képernyőn. Választott témám a Ferencváros labdarúgó-története volt. Igaz is, az elméleti tesztjeim általában 90 százalékosra sikerednek, bezzeg a 2400 méteres futás 12 perc alatti teljesítésében már csöppet sem jeleskedem. Magasra csap a vidám, jó hangulat, áll a bál. Több órás vendégeskedés után azzal búcsúzom a játékvezetőktől, hogy rövidesen újra együtt, már a bajnoki meccseken.