Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-01 / 51. szám
2 tíÉPÚJSÁG A medve, az oroszlán és a többiek Az oroszlán először örvendezett azon, hogy a medve egyre békésebb és barátkozóbb. Gyakran meghívta magához. Aztán riadtan összecsődítette az erdő többi állatát, hogy figyelmeztesse őket: újdonsült barátja továbbra is félelmetes. Ha igaz az a sajtóvélemény, hogy a Brüsszelben szerdán összeülő NATO-csúcsértkezlet gondolata Margaret Thatcher brit miniszterelnöktől származik, akkor ez a Lafontaine-mesére emlékeztető történet a világpolitika legújabb, bár talán nem is olyan nagyon meglepő furcsaságát szemléltetheti. Hiszen közismert, hogy a vaslady igen elismerően nyilatkozott Mihail Gorbacsovról, még az SZKP főtitkárává történt kinevezése előtt, s tény, hogy London is támogatta az INF-szerződést, az Európába telepített szovjet és amerikai közepes hatótávolságú rakéták felszámolását. Most viszont éppen Margaret Thatcher sietett Brüsszelbe, hogy a szövetségeseket éberségre intse. A „brit oroszlánt” képviselő hölgy londoni lapkiszivárogtatások szerint így fogalmazott: „Addig könnyebben boldogultunk az orosz medvével, amíg inkább látszott annak...”. A brüsszeli csúcsértekezleten formailag ugyan a katonapolitikai perspektívákat tekintik át az Atlanti Szövetséghez tartozó 16 állam vezetői az INF-szerződés megkötése után és ratifikálása előtt, illetve a hadászati fegyverzetek „félbevágásáról”, 50 százalékos csökkentéséről folyó szovjet-amerikai tárgyalások közepette, de alapvetően az utóbbi kérdésben kell közös nevezőre jutniok. Végső soron ettől függ az is, hogy milyen katonai döntéseket hoznak. S amikor határoznak, számba kell venniök azt is, hogy mit gondol majd „a medve”. Hiszen hiába barátságos, ha az erdő többi állata mind a karmait feni... Vagyis a Nyugat egyfelől üdvözölte az új szovjet gondolkodást, amely máris lehetővé tette a megállapodást az atomfegyverek egy „létszámra” nem túl nagy, de igen veszélyes kategóriájának felszámolásáról - ez elősegítette az afganisztáni rendezés irányába történt fordulatot, a szovjet csapatok kivonásának bejelentését, és a belső építőmunka átszervezésére irányította a szovjet társadalom figyelmét - másfelől pedig éppen attól hökkent meg, hogy az ily módon cselekvő Szovjetunió már nem felel meg a róla alkotott sztereotip „ellenségképnek”. Márpedig az „ellenségkép” kulcsfontosságú minden katonai szövetségben: minél félelmetesebb, annál könnyebb a szükségesnek vélt szintre emelni a saját fegyverzetet. Pusztán katonai szempontból nyilvánvalóan az az ideális, ha a szövetség legalábbis épp olyan erős, mint az ellenség, annak valamennyi rakétájára saját rakétával, valamennyi harckocsijára saját harckocsival „válaszolhat”. Ám sem a földrajzi, sem a katonai adottságok nem szimmetrikusak, így mindig akadnak olyan területek, ahol a másik fölényben van. Ha az ellenségkép riasztó, akkor kiemelésével feledtetni lehet azokat a területeket, ahol a szövetség van fölényben, s így újabb fegyverkezést lehet indokolni - ami a másik oldalon vált ki ellenlépést, hasonló logika alapján. Ily módon a hagyományos ellenségképre alapozott katonapolitikai gondolkodás alkalmatlan volt a fegyverkezési verseny dinamikájának megszakítására. Az, hogy a szovjet vezetés most az „elégséges védelem elvét fogadja el, új helyzetet teremtett, máris megnyitotta az utat az INF- szerződés megkötéséhez, s a hadászati fegyverek „felezése” is elérhető perspektíva lett. Az ellenségképek természetesen nem a fantázia gyümölcsei. A Szovjetuniót a második világháború szörnyű tapasztalata inti, ez magyarázza a védelmi készenlét eddig kiépített szintjét. A franciáknak és az amerikaiaknak is vannak világháborús emlékei és politikai előítéletei a hidegháború éveiből. Ám e szellemi, katonai és politikai beidegződések további fenntartása éppen a már túlhaladott kényszerpályákhoz fordítana vissza, egy olyan pillanatban, amikor mind a fegyverzetek szintje, mind pedig a politikai átalakulások, a Szovjetunióban és más országokban, lehetővé tennék a „bizalmatlanság-fegyverkezés-bizalmatlanság” ördögi körének a megtörését. Aligha várható persze, hogy Brüsszelben az új politikai gondolkodást a 16 nyugati szövetséges egy csapásra ünnepelni fogja. De korántsem mindegy, hogy az úgynevezett „kompenzációs fegyverkezéssel” - másfajta fegyverek Európába irányításával, a megmaradt atomarzenál korszerűsítésének gyorsításával - semmissé teszi-e a NATO az INF-szerződés lélektani-katonai hatásának jó részét, vagy nyitva hagyja az utat a további leszerelési, bizalomteremtő intézkedések felé, illetve, a legjobb esetben, maga is lép ebben az irányban. A világ Európa és végső soron a NATO érdekeinek sem felelne meg, ha „az oroszlán és társai” úgymond, vissza akarnák kergetni „a medvét a barlangjába”. A politikai meteorológiában a tél, pusztán ettől a szándéktól, még nem térne vissza, de az enyhülés tavasza mindenképpen késlekedne. BARACS DENES PANORÁMA BUDAPEST - Egyháztörténeti konferencia kezdődött hétfőn az ELTE aulájában Pázmány Péter, a katolikus egyház és a magyar művelődés nagy alakja, a nagyszombati egyetem - az ELTE elődje - megalapítója, író halálának 350. és I. István halálának 950. évfordulója alkalmából. A háromnapos konferencia megnyitóján részt vett Sarlós István, az Országgyűlés elnöke, a Szent István Emlékbizottság elnöke. Fülöp József akadémikus, rektor köszöntőjében hangsúlyozta: az ülésszak elősegíti az állam és az egyház, a világi és az egyházi történészek párbeszédét, együttműködését. Paskai László prímás, esztergomi érsek is köszöntötte a konferenciát. Michele Maccarrone pápai prelátus felolvasta II. János Pál pápa köszöntő táviratát. Köpeczi Béla művelődési miniszter Pázmány Péterről tartott előadásában hangsúlyozta: alig van a magyar történelemnek olyan egyénisége, aki olyan nagy hatást gyakorolt volna a fejlődésre, mint ő. Politikai tevékenységét ma is vitatják, kulturális-irodalmi nagyságát viszont szinte mindenki elismeri - hangoztatta Köpeczi Béla. BELGRÁD - Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a jugoszláv államelnökség és a JKSZ Központi Bizottságának meghívására március közepén hivatalos baráti látogatást tesz Jugoszláviában - közölték hétfőn Belgrádban. MOSZKVA - Zavargások voltak az azerbajdzsáni Szumgajt városában február 28-án - jelentette hétfőn a TASZSZ szovjet hírügynökség. A jelentés szerint huligánok egy csoportja provokálta ezeket a zavargásokat, a garázda és erőszakos cselekményeket. Intézkedéseket foganatosítottak a városban az élet normalizálására, a fegyelem és a közrend biztosítása érdekében. A hatóságok vizsgálatot folytatnak az ügyben. WASHINGTON - A várt eredmény született a hét végén a Maine államban megtartott küldöttjelölő párttanácskozásokon: a Republikánus Párt jelöltjei közül George Bush alelnök - aki ugyan hivatalosan Texasban van bejegyezve a választási névjegyzékben, de Maine államban van háza és ott tölti szabadságát - valamennyi küldöttet megszerezte magának. MANAGUA - A nicaraguai kormánycsapatok támadást indítottak szombaton az ország északi részén fekvő Nueva Segovia tartományban az ellenforradalmárok ellen. Ebben a térségben a „kontrák” nem sokkal korábban terrorista támadásokat hajtottak végre, megölve mintegy húsz embert. Szovjetunió Visszakozás szeszügyben A szovjet főváros hatóságai az elmúlt napokban enyhítettek a szigorú alkoholellenes rendelkezéseken. Délután két órától ismét nyitnak az italt árusító boltok, sőt az eddigieknél nemesebb, értékesebb italokkal próbálják bővíteni a választékot, és az ünnepek előtt nem csökkentik a forgalmat, mint eddig. Vereség az alkohol ellen indított háborúban? A szovjet sajtóban számos cikk állapítja meg, hogy e háború egyes frontjain helytelenül választották meg a taktikát, s túlméretezett adminisztratív intézkedéseket vezettek be. A bürokrácia sajnos megint gátolja az egyébként jó szándékkal megindított küzdelmet. Az alkoholizmus elleni kampány egyik fontos lépésének tartották az italt árusító üzletek bezárását, illetve korlátozott idejű nyitva tartását, a vodka száműzését az élelmiszerüzletek polcairól. Csak hát ezek az intézkedések nem hozták meg a várt eredményt, sőt újabb kedvezőtlen jelenségek léptek fel. Bebizonyosodott, hogy az alkohol forgalmazásának a visszaszorítása önmagában még nem csökkenti a szeszefogyasztást. A késő délutántól nyitva tartó italboltok előtt olykor több száz méteres sorok verődnek össze, és a sor végén álló csak reménykedhet abban, hogy aznap még egy üveg borhoz jut, így aztán újabb szokások ütötték fel fejüket. Moszkvában például általánossá vált a fizetett sorbanállók rendszere. Akinek nincs ideje, vagy kedve várakozni több órán át az italbolt előtt, felfogad valakit, aki néhány rubel ellenében hajlandó fagyoskodni, hogy megbízójának beszerezze az áhított üveget. Az italboltok előtt összesereglett tekintélyes méretű tömeg hangulata természetesen ideges, tumultuózus jelenetek vannak, sértegetések röpködnek a levegőben. A zugpálinkafőzés a sokadik virágzását éli az országban. Azok az asszonyok, akik annak idején nagy megkönnyebbüléssel fogadták a korlátozó intézkedéseket, gondolván arra, hogy férjük eztán kevesebbszer nyúl a pohár után, később beálltak pálinkát főzni. A legelszántabb ivók már a kölnivízzel is beérték. Létrehozták a Józanságért Küzdők Önkéntes Össz-szövetségi Társaságát. A szervezet tevékenysége kudarcba fulladt - állapította meg a Nyegyelja, az Izvesztyija című napilap heti melléklete. A társaságot bürokratikus alapokon szervezték meg. Egy idő után már csak a csekélyke tagdíjak behajtása és a dotációk utáni rohangálás foglalta le a vezetőség energiáját. Ugyanakkor értelmes programot nem tudott kidolgozni az alkoholizmus visszaszorításában. Míg a társaság szép csendben elvegetált, az italárusító üzletek előtt a sorok nem rövidültek. A józanságért küzdők szervezetének fenntartására kiadott pénzösszegeket esetleg értelmesebb célokra is fel lehetett volna használni, például az alkoholisták kórházi kezelésére. A társaság munkájának „eredményességét” az italboltok zárva tartásának az időtartamával mérte, és nem azzal, hogy csökkentek-e az italboltok előtti tömegjelentek vagy sem. Az alkoholizmus elleni háborúban indított propagandakampány szervezői is több öngólt lőttek. Az ásványvizes lakodalmak mozgalmának meghirdetése mosolyfakasztó, a kinyomtatott plakátok nem rendítették meg az alkoholistákat, az alkoholizmus elleni harc frontjain aratott győzelmek beharangozása nem tükrözte a valóságot. Hiába. Több száz éves szokásokat egyik napról a másikra nem lehet kiirtani. Szülessen akármilyen magasztos célokat is meghirdető mozgalom az orosz lakodalom egyik „kelléke” továbbra is a jófajta vodka. A hatóságok felismerték: az alkoholizmus problémája így nem kerül le a napirendről, hanem több más negatív jelenséggel kísérve fennmarad. Néhány adminisztratív intézkedés nem old meg sokat. Az alkoholizmust csakis hosszas, kitartó és helyes taktikai manővereket felvonultató háborúval lehet legyűrni. Hogy ennek mi a módja? Ez ma még nyitott kérdés. Talán az „iváskultúra peresztrojkája”, talán a hatékonyabb felvilágosító munka, talán a tartalmasabb szórakozási lehetőségek biztosítása. S nem utolsósorban az alkoholizmus társadalmi gyökereinek felszámolása. HEGEDŰS GYÖRGY (Moszkva), MTI-Panoráma 1988. március 1. Mai kommentárunk Afganisztán - és a feltételes mód A világ - írja a párizsi Le Monde - lélegzetét visszafojtva figyeli az Afganisztán körüli fejleményeket. A fogalmazáson, mint mindig, lehet vitatkozni, de a lényeg alighanem igaz. Mindazok, akik tudják, hogy a nagypolitika sosem független saját sorsuk alakulásától sem, s hogy az afganisztáni rendezés felerősítheti az enyhülés világméretű láncreakciós folyamatát, és siker esetén ez azt jelentheti, hogy a fegyverzetellenőrzési és leszerelési frontáttörés után (washingtoni csúcstalálkozó) és ennek az áttörésnek az elmélyítése előtt (nyári moszkvai csúcs) komoly lehetőség van az úgynevezett regionális konfliktus szférájában hasonló nagyságrendű eredmény elérésére. Ha.... Ez a szócska a legutóbbi napok híradásai nyomán lassan főszereplővé válik. A rendezés csak akkor jöhet létre, ha ehhez minden érdekelt részéről megvan a valóban kölcsönös politikai akarat. Sokasodnak annak a jelei, hogy ez nem feltétlenül van így. Az egyik oldal, a Szovjetunió egyértelműen és félreérthetetlenül elkötelezte magát a kivonulásra. A világ, beleértve az Egyesült Államok mértékadó köreit is, jelentőségének megfelelően köszöntötte Mihail Gorbacsov ezzel kapcsolatos emlékezetes bejelentését. A nemzetközi sajtóban polgárjogot nyert a jövendölés, amely szerint az Afganisztánnal kapcsolatos genfi tárgyalások mostani fordulója „egyben az utolsó is lesz." Ebbe a reményteli közegbe robbant be az új pakisztáni követelés. Ennek lényege, hogy Iszlámábád csak akkor írja alá a genfi okmányt, ha előbb (!) számára kedvező kabinet jön létre Kabulban. Nadzsibullah afgán vezető ezért volt kénytelen vasárnap hivatalosan kijelenteni: „Az afgán nemzet nem fogadhat el számára Iszlámábádban vagy Londonban összeállított kormányt”. A genfi finisre készülő afgán külügyminiszter, Abdul Vakil ugyanennek az aggodalomnak a hangján nyilatkozott a moszkvai Pravdának. Lehet ennek máris vannak bizonyos jelei hogy Washington a váratlan pakisztáni akadályra azt mondja, Iszlámábád szuverén joga, hogy a maga akaratát kövesse ebben az ügyben. Az amerikai kormánynak azonban minden eszköz a rendelkezésére áll, hogy Pakisztánt az afganisztáni megállapodás küszöbén! - „megfegyelmezze", ha (megint csak a „ha”).... ha valóban akarja a gyors megegyezést. Ennek kell kiderülnie napokon, de lehet, hogy órákon belül. HARMAT ENDRE Negyven év a nép szolgálatában Tegnap délelőtt a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság klubjában ünnepélyes eseményre került sor, nyugállományba vonulása alkalmából elbúcsúztatták Szénási László ezredest, Tolna megyei hadkiegészítő és területvédelmi parancsnokot. A búcsúztatáson jelen volt Reményi Gyula altábornagy, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnökének helyettese, Császár József, a megyei tanács elnöke, Váradi László, a megyei pártbizottság titkára, valamint társadalmi, állami és a fegyveres társszervek képviselői. Reményi Gyula altábornagy köszöntötte a jelenlévőket, majd Szénási László ezredes eredményes munkájáról szólt. Mint mondotta, Szénási ezredes negyven éve lett a Magyar Néphadsereg hivatásos katonája, öt éve érkezett Tolna megyébe és lett megyei hadkiegészítő és területvédelmi parancsnok. Mindazt, amit tőle a társadalom és a saját lelkiismerete megkövetelt, becsülettel teljesítette. Most is egy jól funkcionáló törzset ad át utódjának, Erdős László ezredesnek. Ezután Szénási László ezredes kért szót, és elmondta, hogy a nép szolgálatában eltöltött 40 év alatt egyszer sem bánta meg, hogy hivatásos katona lett. „Nem könnyű a búcsú, de csak úgy köszönök el, hogy viszontlátásra” - mondta Szénási ezredes. Szénási László ezredes évtizedeken át kifejtett eredményes munkáját Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter, valamint Reményi Gyula altábornagy ajándéktárggyal, Kéri György vezérőrnagy pedig a Magyar Honvédelmi Szövetség nevében MHSZ Kiváló Munkáért kitüntetés arany fokozatával honorálta. Szénási László ezredes emléktárgyat vehetett át Reményi Gyula altábornagytól MHSZ-találkozó Az MHSZ Tolna Megyei Vezetősége, a szövetség illetve jogelődje, a Magyar Szabadságharcos Szövetség megalakulásának 40. évfordulója jegyében tegnap délután Szekszárdon, találkozót szervezett az alapítók és veteránok részére. Az egybegyűlteket Szászi Ferenc, az MHSZ megyei titkárhelyettese köszöntötte, majd Takács András nyugalmazott megyei titkárhelyettes - alapító tag - emlékezett a negyven évvel ezelőtti eseményekre és későbbi sikerekre... A szövetség első alapszervezete megyénkben Szekszárdon, az Augusz-házban, az egykori párthelyiségben alakult meg. Fő feladatuk akkor a motoros szakkörök működtetése volt, de emellett végeztek általános honvédelmi oktatást és főleg nők részére rádiós képzést is. A megyei szervezet, amely 1949-ben jött létre, Márkus József titkár irányításával kezdte meg működését. Ezt követően sorra alakultak az üzemi alapszervezetek, így a dombóvári vasúti csomóponton, a bonyhádi zománcgyárban, cipőgyárban, a simontornyai Bőrgyárban. Mint, a dokumentumokból is ismert, 1952-ben már több mint 30 területi, községi alapszervezet működött, mintegy kilencszáz fővel. A járási bizottságok létrejöttével felgyorsult a fejlődés. Ma már nincs a megyében olyan ezer lakoson felüli község, illetve ötszáz dolgozónál többet foglalkoztató üzem, ahol ne működne a szövetségnek szervezete. Sz. Gy. Szászi Ferenc köszöntőjét mondja