Tolnai Népújság, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-12 / 135. szám

1993. június 12., szombat .Titkos záradékkal készült?” A pótköltségvetés természetrajza Pártharcok kereszttüzébe került, azaz kikerült a szak­szerű, szenvedélymentes megítélés köréből a pótkölt­ségvetés. Pedig benyújtásának aktusa egyáltalán nem szokat­lan a parlamentáris demokrá­ciák világában és történeté­ben. A demokráciának ez a formája ugyanis éppen azok­nak a polgári törekvéseknek az eredménye, hogy a válasz­tók - képviselőik révén - végre beleszólhassanak abba, mekkora legyen az adóterhük, mire költse a hatalom ezeket a bevételeket, s egyáltalán: mi­lyen legyen az állam tevé­kenysége, kiadásainak és be­vételeinek nagysága, összeté­tele. Ezért a mindenkori kormá­nyok iránti parlamenti biza­lom próbája, hogy a törvény­­hozás megszavazza-e a költ­ségvetést vagy sem. Ebben egyébként nem kizárólag az játszik szerepet, hogy milyen a költségvetés minősége. A parlamenti tárgyalás gyakran inkább alkalom arra, hogy a költségvetés „ürügyén" vagy kapcsán a kormányt leszavazó többség alakuljon ki. A pótköltségvetéshez nem szívesen folyamodnak a kor­mányok és a pénzügyminisz­terek, mert óhatatlanul fölve­tődik, hogy az eredeti költ­ségvetés elkészítésekor hiba történt. Valóban, a mindenki által érzékelhetően rendkí­vüli, a költségvetés összeállí­tói által előre nem látható nagy horderejű, a bevételeket vagy a kiadásokat kedvezőt­lenül érintő események (há­ború, polgárháború, termé­szeti katasztrófa, a fő export­piac összeomlása, stb.) indo­kolhatják a pótköltségvetést. Ilyen történések hiányában a pénzügyminisztériumi appa­rátust vádolják hozzá nem ér­téssel vagy a kormányt ma­rasztalják el, mondván, hogy taktikai okokból rózsásabb képet festett a valóságosnál a rendes költségvetés elfogadá­sakor. Meggyőződéssel állítható, hogy a Pénzügyminisztérium szakértelme megfelelő. Fölté­telezhető viszont, hogy - mint a múlt évtizedekben annyi­szor - a vágy volt a szülője a gondolatnak. S az eredeti költségvetés (amelynek hiá­nya mintegy 17 százalékkal) a pénzügyi berkekben szállói­gének számító „IMM" zára­dékkal készült, ami annyit tesz, hogy „Isten Majd Meg­segít .. ."De komolyra for­dítva a szót: a kormány való­jában a pótköltségvetéssel és a körülötte kitört viharral fizet az állam szerepét megváltoz­tató mélyreható reform halo­gatásáért. Maga a pótköltségvetés - az eredetivel összevetve - szá­mos pozitív vonást mutathat föl. A fogyasztókra háruló terhek növelése, amit persze sokan keserű szájízzel fogad­nak, némileg tehermentesíti a megtakarítókat, a befektető­ket. Magánberuházást élénkít, növekedést serkent, bővíti a foglalkoztatási lehetőségeket. A deficit mögött meghúzódó kiadások fogyasztási jellegű szociális kiadásokból infrast­­ruktruális kiadásokká változ­nak, ami megteremti a bel- és külföldi magánberuházások szükséges kereteit, köz­­vetve-közvetlenül tehát élén­kíti a gazdaságot. A szociális jellegű támoga­tások esetében az állampol­gári jogosultságot a rászorult­ság elve váltja föl. S noha ezt is sokan ellenérzéssel fogadják, tagadhatatlan erénye az el­gondolásnak: megszünteti azt a visszatetsző gyakorlatot, hogy az ingyenes szolgáltatá­sokat és pótlékokat a jómó­dúak és a szegények egyaránt élvezhetik. Bácskai Tamás Ferenczy-Europress Kiskereskedelem, idegenforgalom A KSH Tolna Megyei Igaz­gatósága tájékoztatója szerint a megye kiskereskedelmi for­galma az év első három hó­napjában 8,0 milliárd forint volt, folyóáron 18,5%-kal több, mint egy évvel korábban. A forgalom 86,6%-át a bolti kis­kereskedelem tette ki, 13,4%-át a vendéglátóhelyek bevételei adták. A kiskereske­delmi árszínvonal országosan 24,1%-kal volt magasabb, mint az előző év első negye­dében. Ha az árváltozások h­a­tását is kiszűrjük, a megyei forgalom nagyságrendje 4,5%-kal elmaradt az 1992. I. negyedévitől. A megye kereskedelmi szál­láshelyein 5596 vendég 13508 vendégéjszakát töltött el, a vendégek száma 32, a vendé­géjszakáké 28,6%-kal több volt, mint az előző év I. ne­gyedévében. f GAZDASÁG «ÚJSÁG 5 Modern füstfaragók •A kéményseprő köteles szolgáltatni Egyesek szerint a XV. szá­zad elején Olaszországban kezdték a kéményeket sö­pörni, s mivel a füstfaragók (akkor még így hívták őket) sokáig nem alkottak céhet, e foglalkozás az úgynevezett „szabadművészetek" közé tartozott. A vándor kémény­seprők, hogy megélhetésüket biztosítsák, jóformán egész Európát bebarangolva fűsze­reket, déligyümölcsöt, pipere­cikkeket árusítottak és csere­beréltek. Azóta sokat változott a világ és vele együtt a ké­ményseprők élete is. Erről be­szélgettünk Huszár Tiborral, a Kamin Tüzeléstechnikai Kft. igazgatójával. — Mit jelent a „kamin" szó a nevük elején? — Németül kéményt jelent, de nem volt igazán szerencsés a névválasztásunk, mert a cégbíróság nem jegyezte be, mivel az ország majd minden megyéjében ezt a nevet vá­lasztották. Úgy, hogy hamaro­san módosítunk. — Mikor alakultak kft.-vé? — A múlt évben történt a változás, 77 tulajdonossal ala­kult meg a kft., 38,5 milliós törzstőkével, melynek 52 szá­zaléka a megyei önkormány­zaté. — Hány kéményseprőt foglal­koztatnak? — Kétszázezer kéménynek lettünk a gazdái. Az öt kiren­deltségünkön összesen 20 kéményseprőt alkalmazunk. Ez elég alacsony létszám, szí­vesen foglalkoztatnánk töb­bet, de a szakma presztízse oly módon visszaesett, hogy kevesen és rövid időre jönnek csak hozzánk. Tavaly 80 szá­zalékos volt a fluktuáció. Az ok egyszerű, az egykor iri­gyelt fizetések mára szeré­nyek lettek. Ugyanakkor er­kölcsi bizonyítvány is kell a szakmához, hiszen pénzzel is kell bánni. Ősztől szeretnénk változtatni ezen, a Baranya megyeiekkel közösen szak­munkás tanfolyamot indí­tunk. Szeretném a béreket is rendezni és kötetlenebb mun­kabeosztást kínálni a kémény­seprőknek, így idővel kiala­kulnának a mester­körzetek, a kéményseprő, mint a szakma mestere látná el feladatát az adott területen, ahol ismerik és probléma esetén hozzá for­dulnak. — Az utóbbi években men­­nyire változott meg a kéménysep­rők munkája? — A falvakban minden maradt a régiben, hiszen a padlástérre ugyanúgy fel kell menni a lerakodott kormot ki­tisztítani. Mindezt a rendelet szerint évente kétszer. „A la­kosság köteles tűrni, a ké­ményseprő köteles szolgál­tatni" - így írják elő. Sajnos elég gyakori, hogy az emberek még tűrni sem akarják a mun­kánkat, pedig a díjat akkor is ki kell fizetni, ami 100 forint félévenként, még ha a kémény közelébe sem engedik a ké­ményseprőt. Sok a behajtha­tatlan követelésünk, pedig Ba­ranyában ez a díj 146 forint és van olyan megye, ahol 216 fo­rintot kell fizetni. Előfordul konfliktus még a kémények megítélésében is. Az úgynevezett „tartalék ké­ményeket" évente egyszer kö­telező ellenőriztetni. Sokan az üzemen kívüli kéményeket nem akarják számon tartani, pedig ha nincs lefalazva a tisz­­títóajtó és a kürtcső csatlako­zója, akkor tartalék kémény­ként kell bejegyezni. — A konfliktust talán az okozza, hogy a lakosság úgy érzi: egy újabb adóval, a kémény adó­val sújtják. — Ez szolgáltatás, amely évente 200 forintba kerül. Ta­lán megér ennyit a nyugalom, a biztonság, hiszen évente 5-6 ember hal meg csak azért, mert valami apró hiba miatt a kémény eldugult. A gázkéményeket másként kell vizsgálni, még az idén szeretnénk kidolgozni egy új technológiát, amelynek segít­ségével üzem közben tudnánk ellenőrizni a huzat megszakí­tón a füstgáz visszaáramlását. A magyar szabvány ezidáig ezt nem tette kötelezővé. — Hány embert foglalkoztat a kft.? .. — Összesen 53-an dolgo­zunk a megyében. A többség a tüzeléstechnikai szolgáltatás­ban, emellett olajkályhák és tűzoltóberendezések javítását is vállaljuk. Kéményhez kap­csolódó betonelemeket, ajtó­kat is kínálunk. Az összes új technológiát, így a Schiedelt is gyártjuk. Igyekszünk úgy vál­toztatni a munkánkon, ahogy a kor és az igények megköve­telik. Mauthner f f valuta (bankjegy és csekk) árfolyamai Pénznem vételi eladási angol font 136,88 138,8 ausztrál dollár 60,35 61,59 belga frank (100) 266,51 271,17 dán korona 1433 1439 finn márka 16,19 1639 francia frank 16,29 1637 görög drachma (100) 40,17 41,01 holland forint 48,84 49,70 ír font 133,46 136,06 japán yen (100) 84,08 85,28 kanadai dollár 69,52 70,92 kuvaiti dinár 296,45 301,95 német márka 54,79 55,75 norvég korona 12,95 13,19 olasz líra (1000) 60,08 6136 osztrák schilling (100) 779,04 792,64 portugál escudo (100) 57,81 58,91 spanyol peseta (100) 7139 72,91 svájci frank 61,10 62,18 svéd korona 1230 12,56 USA dollár 89,28 90,84 ECU (közös piac) 107,03 108,99 Döntött a kormány Mérséklik az aszálykárokat A kormány döntött az aszálykárok mérséklését és az agrárágazat likviditási helyze­tének javítását szolgáló intéz­kedésekről. Az ágazat nehéz helyzetét 1993-ban is tovább súlyosbí­totta a krónikus csapadékhi­ány. Jelentős mennyiségű, or­szágos kiterjedésű eső utoljára tavaly októberben volt. Emiatt helyenként még a csírázáshoz és a kelést követő fejlődési szakaszhoz sem elegendő a föld nedvességtartalma. Ha a csapadékhiány és a 25-28 fo­kos hőmérséklet tovább foly­tatódik, a szántóföldi kultúrák komoly hozamcsökkenésére kell számítani. A várható aszálykárok megelőzése, illetve enyhítése érdekében, valamint az egyre növekvő jövedelmezőségi és likviditási gondok csökkenté­sére a kormány hozzájárult, hogy az öntözővizet felhasz­náló gazdálkodók vízszolgál­tatási díjának egy részét a költségvetés megtérítse. Döntöttek az első félévi föl­dadó fizetési kötelezettség időpontjának 1993. augusztus 15-ről november 15-re halasz­tásáról. Ez lehetővé teszi, hogy a földhasználók esetle­ges aszálykáraik után igénybe vehessék a földadóról szóló törvényben biztosított ked­vezményeket. A kormány ha­tározott arról is, hogy az őszi mezőgazdasági munkákhoz felvett hitelek után­­ a tava­lyival azonos módon az ag­rárgazdálkodók 10% pont kamattámogatást kaphatnak. Azok a gazdálkodók, akik aszálykárosnak minősülnek, utólagos elszámolással to­vábbi 10% pont kamattámoga­tásban is részesülhetnek. Az idei őszi búza és az őszi árpa vetésének anyagköltsé­geire felvett éven belüli lejá­ratú - hektáronként legfeljebb 10 ezer forint - hitelösszeg 70%-ára az állam garanciát is vállal. Hektáronként 1500,- Ft közvetlen állami támogatást biztosítanak az őszi vetésű gabonafélék vetéséhez vásá­rolt minőségi vetőmag, mű­trágya, növényvédő és gyo­mirtó szer, valamint gázolaj után. A kabinet felkérte a Magyar Nemzeti Bank elnökét, hogy az 1990. évi aszálykárok ren­dezését szolgáló célhiteltarto­zások további egy évvel tör­ténő meghosszabbításához a kereskedelmi bankok részére a szükséges keretet biztosítsa. Utasította a környezetvédelmi és területfejlesztési minisztert, hogy az elmaradott térségek­ben mezőgazdasági földhasz­nosítást elősegítő támogatásra irányuló pályázati felhívást a lehető legrövidebb időn belül adja ki. A gázolajárak jelentős nö­vekedése nehéz helyzetbe hozta az energiaigényes ága­zatokat. Ezért a kormány a mezőgazdasági művelés alatt álló terület használatához kö­tődő, művelési áganként ma­ximált gázolajmennyiségre érvényesíthető jelenlegi 7,40,­­Ft/literes támogatást 11,20,­­Ft/literre emelte. Hogyan privatizálnak a németek? A túléléshez: csendes likvidálás Sok konfliktus forrása ha­zánkban a privatizáció. Ho­gyan csinálják Németország­ban, ahol már a folyamat vége felé járnak? Az állami vállala­tok magánkézbe adásának ot­tani tapasztalatairól lesz szó alább, és lapunk jövő heti számaiban. Legelőbb az ottani vagyonügynökség egyik kommunikációs munkatársát, Irene Liebau-t szólaltatjuk meg. Az ottani vagyonügy­nökség - Treuhandstalt - ne­vében benne van: „hűséges kéz", így adódott az első kér­dés: — Kihez hűséges a Treu­hand? — Nehéz ezt megmondani, hiszen mindenki nagy vára­kozással figyeli a munkánkat. Ennek aztán az a vége, hogy a lakosság minden rétegéből kritikus szemmel nézik a te­vékenységünket, több a bírá­lat, mint a dicséret. — Miféle kritikákkal illetik Önöket? — Keleten azt kifogásolják, hogy megszüntetjük a mun­kahelyeket. Sajnos, sokan nem látják, hogy a történelemben egyszer lezajló gazdasági át­alakító folyamatot próbáljuk levezényelni. Nyugatról pedig azért ér bennünket kritika, mert mindez nagyon sokba kerül. — Önöknél több pénz fordít­ható e folyamatra, mint nálunk, mégis vannak feszültségek. — A privatizáció előtti idő­szak a legbizonytalanabb fá­zis, amíg eldől: mi lesz a gyár­ral? Azonban nálunk ledol­goztak olyan technikákat, amely kevésbé teszi fájdal­massá a folyamatot, mint má­sutt. — Melyek ezek? — Az úgynevezett csendes likvidálásra gondolok. Míg a régi tartományokban csődel­járások vannak, keleten egy hosszabb folyamat végén szüntetjük meg a gyárakat. Miután a tulajdonos, a vagyo­nügynökség határozatot hoz arról, hogy likvidálni kell a vállalatot, többlépcsős vizsgá­latnak vetik azt alá, és ezután döntenek a csendes likvidá­lásról. Kirendelnek egy likvi­dátort, - kizárólag az erre be­jegyzett ügyvédek közül - aki azt a feladatot kapja, hogy a gyár minél nagyobb részét mentse meg. Ez többnyire a munkahelyek harmadát je­lenti. A folyamat két-három évig is eltart, pontosan azért, hogy a cég levegőhöz jusson, és bizonyíthassa, hogy életké­pes. Eközben a vagyonügy­nökség nemcsak szakmailag, anyagilag is támogatja. Úgy számolunk, hogy a privatizá­ció befejezéséig mintegy két­százötven milliárd márkával támogatjuk a folymatot. Az ilyen csendes likvidá­lásnál rengeteg fantáziára van szükség. Nemegyszer fantasz­tikus az eredmény: a hűtő­szekrénygyártásban például egy ilyen csendes likvidálás során került sor a környezet­védő gépek gyártásának be­indítására.­­ A privatizáció során nagy pénzek forognak. A vagyonügy­nökség dolgozóit próbálják-e megkörnyékezn­i ? — Valóban, ahol ilyen nagy összegekről van szó, ott a bű­nözés is megjelenik és ezért sokfajta biztosítékot kellett beépíteni. Van egy jogi szak­emberünk - korábban ügyészként dolgozott - aki, ha felmerül a visszaélés gyanúja, vizsgálatot indít, és ha szük­ségesnek látja, átadja az anya­got az ügyészségnek. Sajnos, egy friss példával is szolgálhatok, az egyik munka­társunkról tudták, hogy na­gyobb összeg átvételére ké­szül, sikerült úgy rendezni a dolgot, hogy tetten érjék, ami­kor átvette a pénzt. Szeren­csére ez a fajta visszaélés na­gyon ritka. A kollégáink, igaz, sokat is dolgoznak, de jól meg vannak fizetve. — Mint a médiákkal foglal­kozó szakember, hogy látja: egy hivatal hogyan tud jó képet kiala­kítani magáról? — Nem az a fontos, hogy tekintélyünk legyen, hanem hogy megértessük a folyama­tot. Nagy az információéhség, a gazdaságpolitikai kérdése­ket kevesen értik meg, nekünk kell segítenünk, hogy meg­magyarázzuk az embereknek, miről is van szó. Szerintem a legfontosabb a nyitottság. Nem­ szabad ködö­síteni, ugyanakkor figyelembe kell venni kinek-kinek a gaz­dasági érdekeit, illetve szemé­lyiségi jogait. Hangyái Irene Liebau

Next