Tolnai Népújság, 2009. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

2009-05-31 / 21. szám, Vasárnapi Tolnai Népújság

2009. MÁJUS 31., VASÁRNAP á TOLNÁBAN, KÖZELRŐL Az az igazi, ha fütyül a golyó som Londonba ment, mert háborús tudósító szeretne lenni a paksi srác Szűk egy esztendeje, hogy Londonba ment Polgár Tamás szerencsét próbálni. Ő azonban, mint mondja, nem a pénz miatt, hanem azért, hogy közelebb kerüljön álma megvalósulásához. Háborús tudósító szeret­ne lenni. Vida Tünde Az, hogy Tamás kamerát fogott a kezébe, nem véletlen, hiszen édesapja operatőr, nagyapja pe­dig fényképészmester volt. A gyerekkora egy részét a Tele- Paks stúdióiban bóklászva töl­tötte. Később mint szerkesztő és operatőr tért vissza. Szep­temberben azonban búcsút mondott a stábnak és barátnő­jével, Melivel Londonba költö­zött. Akik Tomit ismerik, nem lepődtek meg, kalandvágya is­mert. Élt egy ideig Ausztráliá­ban, és nyaralni sem kimondot­tan a horvát tengerparton sze­ret, 2006-ban például egyedül nekivágott Kambodzsának, Thaiföldnek. Annak, hogy Ang­liába mentek, főként nem a pénz volt az oka. Volt jó munká­ja, lakása, motorja. - Régebb óta terveztük, hogy körülnézünk a világban. De én azt mondtam, hogy csak akkor, ha a szakmámban tudok dol­gozni - árulja el. Az is távozás­ra ösztökélte, hogy kútba esett a Pannónia Expedícióról terve­zett dokumentumfilm elkészí­tése, így hát kigyűjtötte az interneten fellelhető összes lon­doni produkciós irodát, két-há­­romszáz helyre elküldte önélet­rajzát. Hat helyről érkezett vá­lasz. Ezekkel az ajánlatokkal a zsebében indult el Angliába, ahol az eltelt kilenc hónap alatt valóban sikerült megtennie né­hány biztató lépést. Eleinte úgy gondolta, egy évet ad magának, aztán tovább állnak. De lehűtöt­ték türelmetlenségét, mondván, Londonnak több idő kell. London... Mint barátnőjével egyetértve mondja, válság ide, válság oda, ott pozitívabb a lég­kör, sokkal kevesebb a szomorú ember. Van előrejutási lehető­ség. Ha jól dolgozol, lehetőséget kapsz. A megélhetéshez elég, ha valaki részmunkaidőben vállal munkát. Tomit csupán az zavarja, hogy a kelet-európai bevándorlókat lekezelik. - Rabszolga­. Úgy is kezelik, ki is használják őket. Nem olyan szembetűnő, nem mond­ják, hogy köcsög nigger, nem verik ostorral, de nem egyenlő partnerként kezelik őket - fo­galmaz. - Én nem is tudnám ezt csinálni - teszi hozzá. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem vol­tak nehéz pillanatok, amikor honvágya volt, amikor kaland­vágya ellenére a biztonságot „sírta” vissza, amikor kevés volt a munka, vagy nem éppen olyan, amit elképzelt. Nem az volt az álma, hogy kávét főzzön a stábnak, meg az operatőrnek, de ezen is túl van, s legalább el­mondhatja, hogy együtt dolgo­zott a híres tévéssel, Philip Bloommal, ami mellesleg nem is rossz referencia. Az eltelt idő hozott ennél izgalmasabb mun­kákat is. Az egyik egy fiatal színésze­ket tömörítő stúdióhoz fűződik. Velük járt a Szaharában, mene­külttáborokban. Az anyag még dobozban van, de Tamás elkép­zelései szerint két film készül belőle, egyik a megrendelésnek megfelelően a színészekről szól, a másik a táborokról, ahol a fiatal magyar operatőr elemé­ben érezte magát. Elsősorban azért, mert mindig is a dokumentumfil­mek vonzották. Az is sokat nyomott a lat­ban, hogy öreg ara­bokkal beszélgetve megtudta, hogy előtte legutóbb a ’70-es években járt ott magyar tévés. Mégpedig Chrudinák Alajos. Az ő személye azért is érdekes Tamás számára, mert hozzá ha­sonlóan haditudósító szeretne lenni. Hogy miért? Az izgalom miatt. Az igaz, teszi hozzá, hogy vannak még izgalmas felada­tok, de az az igazi, ha fütyül a golyó a füled mellett. Próbálták lebeszélni róla, de nem lehet, így - miután sok mást nem is tehet - családja támogatja eb­ben. Hogy eléri-e célját, azt még nem tudni, de az már bizonyos, hogy vár rá néhány izgalmas feladat a közeljövőben is. Meg­ismerkedett egy portugál tévés­sel, aki az arab hírtelevíziónál, az Aljazeeránál dolgozik, és itt gyakorlati helyhez segítette. Szeptemberben egy másik stáb­bal Kamerunban fog forgatni. Eköz­ben továbbra is ad fel hirdetéseket, hogy híradós mun­kához, vagy dokumentumfilm­­készítési lehetőséghez jusson Keresték már mindennel a por­nófilmtől a lakodalmas videóig. Ő azonban tartja magát ahhoz, hogy akármit nem vállal el. Ha igény van rá, magyar tévéknek is forgat. Volt már rá példa, a Duna Tv kért tőle anyagot, meg a kinti magyar iskolák egy rek­lámfilmet. Ez utóbbi pénzt nem hozott, de Tamás kötelességé­nek érezte, hogy segítsen. - Tár­sadalmi munka - mondta. És ha letelik az újabb egy év, és London nem nyújtja azt, amit várt, továbbállnak. Egy lehető­ség már körvonalazódik: megis­merkedtek két bangladesi sze­nátor fiaival. Ott jó szívvel vár­nák, s akkor már nem a kelet­európai fiú lenne Angliában, hanem a Londonból jött opera­tőr az ázsiai országban. Chrudinák Alajos nyom­dokain járna, vannak ma is háborús övezetek a világban. Ezen a felvételen Polgár Tamás Nyugat-Szaharában, Polisario gerillák körében látható Ötven kiló lisztből készült palacsinta gyermeknap Mosoly Díjat kapott a polgármester a gyermekönkormányzattól harc Harcoltak az időjárással a harciak. Dél körül a nem éppen túlöltözött csacsacsás lányok me­nekültek le a színpadról a jéghi­deg zápor miatt. Ám a programok végül mégis rendben lezajlottak tegnap, a megye legnagyobb gyermeknapi kavalkádján. Bóni Zoltán polgármester Mo­soly Díjat kapott a gyermekön­kormányzattól, bár mosolyogni nem volt ideje, nyolcezer jégkré­met osztott szét. A falut hétezer jéggömb díszítette, a látogatók becsült száma hatezer volt. Elfo­gyott a palacsintakészítéshez vá­sárolt 50 kiló liszt és a 3,5 mázsa lángostészta is. A szabadtéri színpadon egymást követték a zenés-táncos produkciók, a gye­rekek érdekes állatokat is láthat­tak: ormányos medvét, teve­bébit, óriáskígyót, leguánt. A fő­zőversenyre 11 csapat nevezett, s közülük a Harci Nyugdíjasok Érdekszövetsége nyert. Harcon minden kutya harci kutya. De gazdáik nem nagyon menedzselik őket, mert mind­össze négyet neveztek be a har­ci kutyák szépségversenyére. A zsűri bölcs döntése alapján egy­formán részesültek az ajándék kutyaeledelből. A borongós nap a igazi fénypontja volt a tombola-­­ sorsolás. Ezúttal 2,3 millió forint­­ értékű nyeremény talált gazdára­­ a Vörösmarty téren. A Wessely 1 Bóni Zoltán polgármester osztotta a jégkrémet, ezerszámra Névjegy I polgár tamás 1982. március 15-én született Dunaújváros­ban Pakson, a Bezerédj Általános Iskolában és a Vak Bottyán Gimnáziumban tanult. Jelen­leg is a Kodolányi főiskola kommunikáció szakos hallga­tója. Korábban dolgozott a Tele- Paksnál, a Paksi Hírnöknél és a 45 Perc című ifjúsági magazinnál. Szeptemberből Londonban él és dolgozik operatőrként. 3 JEGYZET A legeslegjobb dolog az életben történjen az franciaágyon, szőnyegen, vagy sátorban, ál­lítólag a nők már a kezdet kezdetén megérzik, hogy re­ménybeli anyákká váltak. Az se baj, ha a reménybeli apák azokban a percekben, a kez­det kezdetén, mondjuk si­mán csak elsőosztályú vidéki srácoknak szeretnék hinni magukat. Mert akkor még, a sejtjeikhez hasonlóan, sem­mit se sejtenek. Öntudatlanul legfeljebb azt érzik, a kezdet kezdetén, hogy ennél jobb dolog biztosan nem történhet velük. Ámde a reménybeli apák rettentő naivak, pár hónap múlva már azt hi­szik, hogy nincs nagyobb gyönyörűség annál, amikor az immár Döbrögi becenévre hallgató szeretett nő hasára téve a kezüket kiderül: az a fura kis lény ott belül vagy fo­cista lesz, vagy karatés. De ez a csoda is csak addig a három napig tart, amíg egyszer csak, életükben először, végig nem nézik, hogyan születik meg egy baba, 1/2 részben saját tulajdoni hányadban. a következő években folyta­tódik a tévedések sorozata: egy ideig a kicsi első moso­lya vezeti a csoda­ toplistát, aztán az első lépés, az első szó, esetleg az első kaki a bi­libe. És nincs megállás, mint valami sodródó magyar kor­mány, az apák is egyre-más­­ra bírálják felül korábbi állás­pontjukat, pedig a gyerek las­san már lenyomja őket szkanderben. Egy idő után meg minden kezdődhet elöl­ről, a második, a harmadik, stb. kölyökkel, mindeközben az apákat már rég nem érdekli, hogy vala­mikor elsőosztályú vidéki srácok szerettek volna lenni. Csak azt tudják, hogy a le­geslegjobb dolog, ami az éle­tükben történhetett velük, hogy apák lettek. Persze azért a kezdet kezdete mindig ott motoszkál, példá­ul a fejükben. STEINBACH ZSOLT TOLNA MEGYEI ANEKDOTATAR Pünkösdi suhintások A Tolnamegyei Közlöny 1899. jú­nius 4-én névtelen olvasói levél­ként hozta Botrány a templom­ban című cikkét, de mivel cáfo­lat azóta sem érkezett, igaznak kell hinnünk a leírtakat. „Bátaszéken pünkösd vasár­napján a nagymise után a kato­likus templom épületes eset színhelye volt. Eső lévén, a hí­vők esernyőiket a templom bejá­rata sarkában helyezték el. Is­tentisztelet után ki-ki az eser­nyője után látott, s egyik-másik azt találta mondani: az az én er­nyőm. Azonnal ott termett Frey János káplán, hogy a hangos beszélge­tésnek saját esernyőjével véget vessen. Az asszonyok közé su­hintott, s Werner volt községi másodbíró férjes leányát fején úgy találta, hogy ott nagyobb báb támadt. Werner az elöljáró­ságnál panaszt emelt, a káplánt megidézte. Ő 10 forintnyi bírságot azon kijelentés kíséretében fogadott el, hogy ez eset jövőben sem fog­ja gátolni a testi fenyítés alkal­mazásától. Gratulálnunk kell a verekedő lelkész úr kijelentésé­hez. Talán a harmadik alkalom­mal akad olyan hívőre, ki egyen­lő mértékkel fogja viszonozni humánus eljárását. Káplán úr úgy látszik, megfelejtkezett ar­ról, hogy Krisztus urunk az apostolokat mint juhokat küldé a farkasok közé, de nem megfor­dítva.” Dr. Töttős Gábor

Next