Tolnai Népújság, 2015. május (26. évfolyam, 102-125. szám)
2015-05-16 / 114. szám
2 t JEGYZET Munkához méltó elismerés A kórházi ápolók évszázadokig apácák voltak. Magyarországon az ötvenes évek elején felszámolták a szerzetesrendeket, így a kórházakból is eltűntek az ápoló nővérek, bár közülük sokan „civilként” visszatértek hivatásukhoz. Az ápoló rendek tagjai, helyzetükből adódóan kizárólag ennek a hivatásnak szentelhették magukat, nem kellett családról, megélhetésről gondoskodniuk, és fizetésre sem volt szükségük. A mai ápolóknak viszont felelősségteljes munkájuk mellett ezeknek az elvárásoknak is maradéktalanul meg kell felelniük, és bizony, a megfelelő fizetésre is szükségük lenne. Megérdemelnék, hogy a szóbeli megbecsülés mellett megkapják az őket megillető anyagi megbecsülést is, mert nem hiszem, hogy akad, aki vitatja, miszerint az egyik legtiszteletreméltóbb munka a betegápolóké. Nem is munka ez, joggal nevezhetjük inkább hivatásnak. Felemelő érzés lehet végigkövetni, ahogy a páciens gyógyul, erősödik az odaadásuk, gondoskodásuk nyomán. Ám arról sem szabad megfeledkezni, hogy milyen nehéz, teljes embert követelő hivatás ez. Mind fizikai, mind szellemi értelemben. Ráadásul az ápolók „két tűz között” vannak, az elégedetlen beteg velük zsörtölődik, és az orvosok is árgus szemekkel figyelik munkájukat. az lenne a jó, ha ezt a hivatást csak elkötelezett, magasan képzett szakemberek választanák. Akiket természetesen az átlagosnál magasabb bér illetne meg, munkájuk vitathatatlan nehézségei miatt. Külföldön ez így is van, a szakápolók megbecsült, tekintélyes személyek, akiknek a minőségi munkában van kiemelt szerepük. Hinnünk kell abban, hogy mi is ebbe az irányba tartunk. Mindannyiunk érdekében. V) 2015. MÁJUS 16., SZOMBAT KÖRKÉP A Tolna Megyei Család, Esélyteremtési és Önkéntes Ház rendezvényének vendége volt a közelmúltban dr. Jeanne Soós Anita. A gyermek- és ifjúsági klinikai szakpszichológus a gyermeknevelés kérdéseiről tartott előadást. Venter Marianna - Ön tanár, pszichológus és édesanya. Dolgozik kórházban, foglalkozik korai fejlesztéssel, anya-gyermek kapcsolat terápiával, tehát bőséges tapasztalattal rendelkezik. Emellett az országot járja, mert egyre nő az igény a szülők részéről a személyes találkozásra. Véleménye szerint mi táplálja ezt az igényt? Minden szülő felteszi magának a kérdés, hogy vajon jól csinálja, jól gondolja-e. Főként a konfliktushelyzetekben bizonytalanodnak el, így örülnek, ha feltehetik a kérdéseiket, ha visszaigazolást kapnak arról, hogy jól döntöttek, és természetesen a találkozók alkalmával lehetőségük van arra is hogy kérdéseket tegyenek fel. - A szakma hogyan viszonyul napjainkban az abszolút megengedő jellegű gyermekneveléshez? - A tapasztalatok azt mutatják, hogy nem jó, ha túl megengedőek vagyunk a gyerekeinkkel. Lehet azt mondani, hogy sok szülő fél a saját gyerekétől, fél a konfliktushelyzetektől fél attól, hogy a gyermekének árt, vagy a gyerek nem fogja szeretni, ha szabályokat állít neki. A gyereknek pedig az jelenti a biztonságot, ha az életkorának megfelelő határokat szabnak neki. Ám nem szabad elfelejtenünk, hogy a viselkedéshez a mintát a szülő adja. Egy példa: hogyan viselkedik a szülő, ha megérkezik a munkából? Köszön, kezet mos, átöltözik, beszélgetnek? Gyakran tapasztalom, hogy a gyerekek nem tudnak különbséget tenni egy másik gyerekkel vagy egy felnőttel való viselkedésük során. Erre példa a magázás-tegezés problémája. Gyakran 10-13 éves gyermekek tegezik az idegen felnőtteket, akár tanáraikat is. A személyiségfejlődésünkben a 2-3 éves kor az első olyan meghatározó időszak, amikor jó esetben, a korosztálynak megfelelő, elvárásaink vannak a gyermekeink felé. Ez az időszak az éntudat kialakulásának kezdete. Ekkor kezdjük el megtapasztalni az önállóság érzését, kialakul a szobatisztaság, a kontrollfunkciók gyakorlása történik, s ekkor tanuljuk a késleltetést, a frusztráció tűrését. Mindebben segít a beszéd kialakulása, megszilárdulása. Manapság ez is megváltozott. Ma sokszor tapasztalom azt, hogy a szülő nem állít határokat ebben az időszakban, nem vár el gyermekétől szinte semmit. Nem ritka az például, hogy egy kisgyermek 3,5-4 éves koráig pelenkás. Gyakran tapasztalom például azt is, hogy a gyermek dönti el, hogy mikor fekszik le, kivel, hol fog aludni, hogy délután alszik-e, mikor és hol akar enni és hasonlók. Paradoxon áll elő, hiszen amiben a szülőnek kellene dönteni, abban a gyermek dönt, és azokban a helyzetekben, amikor a gyermeknek meg kellene adni az önállóságot, nem biztos, hogy meg is kapja. Nem biztos, hogy felmerül bennünk, hogy amilyen szokásokon változtatunk, illetve „divatosabbra” cseréljük, akár meg is foszthatjuk gyermekeinket a közös együttlétek élményétől, örömöktől, akár a fejlődésük elősegítésétől. Nyilván igazodnunk kell a körülöttünk lévő világ fejlődéséhez, a modern dolgok jobbak lehetnek, de bizonyos helyzetekben a hagyományos a célravezető. A hagyományos és új dolgok megválasztásában a mértéknek a megtalálása nagyon fontos és egyben a legnehezebb feladat a gyermeknevelésben. Jó példa erre a pelenka fajtájának változása. Régen ugye textilpelenkát használtak, amíg kicserélte a szülő a baba pelenkáját, mozgatta, forgatta a csecsemőt, ezek a mozdulatok segítették a mozgás és az izomzat fejlődését, az idegrendszer érettebbé válását. A nadrágpelenkát manapság csak rá kell húzni a babára, nincs mozgatás, a gyermek még ezt is nehezen bírja türelemmel kivárni. A beszédfejlődés szempontjából nagyon fontos a mondókázás, éneklés, mese. A népi mondókákat szüleink, nagyszüleink még ismerték. Örvendetes, hogy a mondókázás iránti igény ismét kezd visszakerülni a köztudatba illetve a gyakorlatba. A tapasztalataim alapján azonban sajnos, azt kell hogy mondjam, a mai szülők egy része alig beszél a gyerekeivel. Számtalanszor látom a váróban, buszon, utcán, hogy a szülők a telefonjukat nyomkodják, arra figyelnek, nem a gyerekre. De mindenképpen van azért sok pozitív példa is, szülők, akik sokat mesélnek, játszanak, kirándulnak a gyermekeikkel. Sokszor hallani, hogy a mai gyerekek kudarctűrő és konfliktuskezelő képessége nagyon alacsony szintű. Hogyan lehet ezen változtatni? Ebben a kérdésben is, ahogy korábban már utaltam rá, vissza kell tekintenünk egészen a kora gyermekkorra. Már a két-három éves gyereknél látjuk, hogyan viselkednek kudarc, illetve konfliktushelyzet esetén. Például mit csinál, ha ledől a felépített tornya, ha nem kap első kérésre csokoládét, játékot. Nem mindegy, hogy a szülő és a környezet hogyan reagál hasonló helyzetekben. A gyermek megszégyenítése vagy a kudarc- és konfliktushelyzetektől való teljes megvédése ártalmas reakciók. Sok helyzetben túl keveset várunk el a gyerekektől, sokkal többet képesek tűrni és várni, mint feltételezzük A kicsinek meg kell tapasztalnia a kudarc és konfliktushelyzeteket, de éreztetni kell vele, hogy képes megoldani ezeket, például újra tudja építeni a tornyot, meg fogja kapni, amit szeretne, de ennek akár feltételei is lehetnek. A neveléshez a szülő biztonságot nyújtó, kiszámítható, támogató jelenléte szükséges, ami a születés pillanatában, vagy akár már előtte elkezdődik. A gyermeknek bíznia kell a szüleiben, hogy a személyiség fejlődése kiegyensúlyozott legyen. Egy biztos: a mai világban nincs könnyű dolguk a szülőknek, szinte művészet megtalálni a helyes irányt, mértéket. Megtalálni a helyes arányokat nevelés A mai kor olyan problémákat vet fel, amelyek régen nem léteztek Dr. Jeanne Loós Anita a gyermeknevelésről, annak újszerű kihívásairól tartott előadást Szekszárdon Senkinek sem könnyű a kamaszkor A kiskamasz és kamaszkor az egyik legbonyolultabb, legnehezebb időszak a gyerek és a család életében. Az iskoláskor a teljesítmény, a nemi szerepeknek való megfelelés, a kortárs közösségbe való beilleszkedésnek az időszaka. A kamaszkorban felgyorsul a szülőkről való leválás folyamata, jellemzőek az önállósági törekvések, a konfliktusok a szülőkkel, felnőttekkel. Ebben az érzékeny életkorban nagy veszélyforrás lehet az alkohol, a drog, vagy ha az úgynevezett beszippantó közösséggel (szektával) találkozik a fiatal. Ezek a veszélyforrások - problémák, kudarchelyzetek esetén - látszólagos alternatívát kínálhatnak a személyiségében még kiforratlan fiatalnak, és ha a gyereknek nincs a családdal igazi kötődése, ha nincs, és esetleg nem is volt olyan személy, akiben megbízhat, aki igazán foglalkozna vele, akkor könnyen csapdába eshet. Ami megvédheti a kamaszokat, az az erős családi háttér, de emellett, illetve ennek hiányában még inkább javasoljuk, hogy a gyerek járjon rendszeresen valamilyen közösségbe, például sportoljon, táncoljon, zenéljen. Középkori hangulatot ígér a túra hat vár, hat rád A térséget népszerűsítő programot terveznek Dombóváron dombóvár „Hat vár, hat rád” elnevezéssel a térséget népszerűsítő programot szervez Dombóvár önkormányzata a művelődési házzal közösen, összefogva Döbröközzel és Jágónakkal. Szabó Loránd polgármester elmondta, olyan hagyományteremtő rendezvényt terveznek, amely hozzájárul ahhoz, hogy pozitív kép alakuljon ki a városról, és amiről az emberek idővel reflexszerűen tudják, Dombóvárhoz, illetve térségéhez köthető. A debütálás június 27-én lesz. A rendezvény elnevezése arra utal, hogy a környéken hat középkori vár romja, valamint rekonstruált vár épülete található: Döbröközön a Werbőczy-vár, a szarvasdi várrom, a kaposszekcsői egykori Leányvár, a jágónaki Dáró vár falmaradvány, Dombóváron a Gólyavár és a Szigeterdő. Ezeket egy 32 kilométeres túraútvonalra fűzik fel, és a programokat a várakhoz kapcsolódó legendák, történelmi események, véres csaták és romantikus pillanatok alapján szeretnék alakítani. A tervek szerint a várromoknál középkori játékokkal várják majd a résztvevőket. A túraútvonalon lesznek ügyességi állomások is, amelyeken szintén középkori tevékenységekhez kötődő feladatokkal készülnek a szervezők, illetve pontgyűjtő állomásokat is kialakítanak, amelyek elsősorban azt a célt szolgálják, hogy a túrázók a kijelölt útvonalon haladjanak. De egyéb programok is kapcsolódnak a teljesítménytúrához. A Szigeterdőben délután középkori vásárral, a korabeli mesterségek művelőivel fogadják az érdeklődőket. Lesznek népi ügyességi játékok a Kenderkóc Játszóházzal, illetve bábműsor a Kaposvári Bábszíntér előadásában és lovagi bemutató hagyományőrző egyesületek jóvoltából. A napot visszazökkenve a középkorból a jelenbe koncert zárja. A „Hat vár, hat rád” rendezvényhez kapcsolódóan pénzérméket is készíttetnek, amelyet a Döbröközhöz és Dombóvárhoz köthető Werbőczy Istvánról Werbőczyusnak neveznek el. Ez lesz a fizetőeszköz a középkori vásárban. Az, hogy ki mennyit tud összegyűjteni az érméből a feladatoknál nyújtott teljesítménytől függ. Szabó Loránd elmondta, óvatosan becsülve, 200-250 emberre számítanak a teljesítménytúrán és 1000- 1200 látogatóra a délutáni programokon. Hozzátette, az útvonal veszélyesebb pontjain gondoskodnak a biztonságos átkelésről, és a zöldterületek rendbetételéről a teljes szakaszon. ■ H. E. ■ 2 millió 900 ezer forintot szavazott meg a rendezvényre a város Művészet Sikeres tanévet zártak a Gemenc Alapfokú Művészetoktatási Intézmény haladó csoportjának tanulói a szedresi iskolában, tájékoztatott Orbán Ferenc tánctanár. A május 14-én számos érdeklődő jelenlétében lezajlott vizsgán szépen szerepelt a művészeti iskolás osztály, bizonyította tudását a tanult latin és standard táncokból. Az intézményben két éve folyik táncoktatás, a remények szerint az új tanévben kezdő csoport is indul. Az idei mutatós fellépőruha Takács Éva szülő szervezőmunkájának köszönhető. (bk)