Tolnai Hírlap, 1992 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1992-01-01 / 1. szám
Tolnai Hírlap 3 Az 1992. év első 5 munkanapján ültünk le beszélgetni Keszthelyi Mártonnal, városunk polgármesterével. Számvetésre kértük, ami az önkormányzati munka értékelésén túl egyfajta személyes hangnemet is feltételez. A tavalyi esztendő volt ugyanis az első, amit a polgármesteri székben eltöltött. Nehéz indítás után még nehezebb év áll mögöttünk. Az önkormányzatnak nem volt áttekintése korábban, idő kellett a felkészüléshez, a város életét irányító munka gyakorlatának kialakulásához. Az első és legfontosabb feladat volt a gazdasági egységek romlását megállítani. Ha az ipar, a gazdaság prosperál, megköti a munkaerőt, akkor egy sor feszítő probléma nem jelenik meg a településen. Ilyen megfontolásból igyekeztünk a testvérvárosi kapcsolatokat is a gazdaság szférájába bevonni, kamatoztatni a város számára előnyös ügyletekkel, üzletekkel. - Milyen módon remélik külföldtől a segítséget? - Alapvetően a hitelekre és céltámogatásokra mozdulunk. A nemzetközi pályázatok jórésze környezetvédelmi célkitűzést preferál, ezért ilyen irányba is elindultunk. A Duna rehabilitációt célzó tárgyalásaink az olasz kormánnyal olyan stádiumban vannak, hogy ebben az évben feltehetően megkaphatjuk a célhitelt. - Ez mekkora összeg, és milyen feltételekkel? - A 13,2 millió dollárt húsz évre nyújtja az olasz kormány, öt év türelmi idővel. A hitelkamatot olasz partnerrel létrehozott vegyesvállalat nyereségéből fedeznénk. A Bresciában székelő PAGHERA Holdinggal állunk tárgyalásban, egy olasz bank, és az MVM Környezetfejlesztési Műszaki Tudományos Kutató Intézet szellemi apportjával, az önkormányzat pedig területtel képviselné magát a vegyesvállalatban. Egy 80-120 főt foglalkoztató parketta üzem telepítésén gondolkodunk, mégpedig az orosz laktanya területén. Itt az infrastruktúra, az épületek egy része adott volna. A karácsonyi ünnepek előtt aláírtuk a keretszerződést, a következő lépés a mintegy 9-10 ezer köbméter fűrészáru alapanyag beszerzése. De konkrétumokról csak január 20. után tájékoztathatom a közvéleményt. - Tisztázódott volna a laktanya sorsa, tulajdonjoga, vagy milyen megfontolásból tekinthető tárgyalási alapnak? - A Kincstári Vagyonkezelő Szervezet zártkörű pályázatot hirdetett meg a hasznosításra, de az óriási tárolótér és az ideiglenesen kétéves hasznosítási idő nem vonzott jelentkezőket. Erről értesülve tárgyalást kezdtem a szervezet gazdasági igazgatójával a ’92-től történő ideiglenes működtetésre. A dolgot nehezíti, hogy a laktanyáról dokumentáció, terv nincs, vagy nem ismert, így ez minden komoly beruházás gátjává válik. Az ideiglenes hasznosítás mindenesetre megállíthatná az épületek pusztulását, a gazdaságossági érvekről nem is szólva. Tolna városa talán az egyetlen a megyében, ahol semmilyen helyi adót nem szavaztak meg a képviselők. Mit gondol erről? Azt tapasztaltam, hogy az állampolgárok megértik, ha hozzá kell járulni a város költségvetéséhez, jelentős tételre rúgott tavaly is a közművekhez történő önerős hozzájárulás. Ezt a hozzáállást szeretném megköszönni valamennyi városlakónak. Meghatározó volt ez, hiszen Tolna hátrányos helyzetből indult, a fejlesztési eszközök évtizedekig a közeli megyeszékhelyt gyarapították. A helyi adót egyelőre elvetette, de véglegesen nem mondott le róla az önkormányzat. A mostani döntés inkább haladékot jelent az 1992-es költségvetés megszületéséig, hiszen akkor válik egyértelművé: mire, mennyit költ a város, esetleg milyen célra kell helyi adót bevezetni. Tavaly megvívta az önkormányzat egyik nagy csatáját, a mözsi iskola kivitelezőjével, a Bonyhádi Komplex Kisszövetkezettel. Szerződésszegés miatt perre is mentek. Milyen döntés született az ügyben? A Komplex 2,5 millió forint kártalanítással tartozik az önkormányzat felé a bírói döntés alapján, vagyis a város megnyerte a pert. Ez példaértékű lehet, bár a kivitelezőnek nemcsak a kialkudott árakat kellene tartaniuk, de minőséget nyújtaniuk is. Iskolaépítésben, közműberuházásban, vagy az azt követő helyreállítási munkában. A maximumot kell adni. - Milyen céltámogatási lehetőségeket pályáztak meg? - Mindent, ami a városnak előnyt jelenthet. Infrastruktúra, ivóvíz, szennyvíz, csatorna..., külföldi vonatkozásban pedig a környezetvédelem. így jutottunk el a LANZ-céghez, hogy az intézmények szolár fűtését, a szükséges átalakítási munkákat elvégezzék. Elsőként a 7-es óvodát látnák el ezzel a fűtési móddal, ami példanélküli, egyben referenciamunkát is jelent országosan. - Úgy látszik, nem tűntek el nyomtalanul az elmúlt évek, amelyeket gazdasági vezetőként hagyott a háta mögött. Ma is ilyen szemmel nézi és vesz részt az önkormányzat munkájában. - Már az első hivatalban töltött napomon elmondtam álláspontomat: nem arra van szükség, hogy egymás vállára borulva sírjuk el kényszerhelyzetünket. A kiutat kell látni. Ennek során vetődik fel a testvérvárosok kérdése: milyen kapcsolódási lehetőségeket jelentenek Magyarország és Tolna számára? - Újabb kérdést vet fel a közelmúltban nyilvánosságra hozott nyilatkozat: az MDF nem képviseltette magát a bodegraveni meghívás alkalmával, sokallták az utazás költségeit. - Sajnos nem egy területen jellemző még a rövidlátás. Ezen mindenképpen túl kell lépnünk. A közelmúltban történt holland kapcsolatfelvételről elég csupán annyi, hogy a Kereskedelmi Kamara képviselőjével is tárgyaltunk. A holland város részéről is egyetértenek azzal, hogy gazdasági alapon, a kölcsönös lehetőségek és üzletek reményében lehet felvenni a partnervárosi kapcsolatot. Nem mindegy, hogy zászlajuk alatt behajózhatunk a Közös Piac területére, ilyen megközelítésben a néhány •fő által kifogásolt repülőjegy ár nem is volt olyan drága. Különösen, ha a Tolnának adományozott több millió forintot érő DAF gyártmányú tűzoltóautó értékét is hozzátesszük... - Miként keletkeznek ezek a „testvéri" kapcsolatok a települések között? - Személyes ismeretségek, gazdasági tárgyalások, akár a véletlen folytán. Konkrétan a holland kapcsolatról: a polgármester jelöltség idején ismerkedtem meg egy SZDSZ szakértői delegáció tagjaként Bodegraven polgármesterével, aki tavaly májusban nálunk is járt. A holland kisvárosban sok a víz, azonos adottságú település, mint Tolna. A Duna-part volt igazán vonzó a hollandoknak. Persze nem emiatt sürgető a megmentése, hiszen lassan a város ivóvíz ellátását veszélyezteti. - Szóba került a testület. Mit gondol az üléseken megjelenő gyakori indulatokról, sértett megnyilatkozásokról, a hangnemről? - Mindenképpen nyomot hagy bennem, a látványos összetűzések nem vezetnek megoldáshoz. A legrosszabbul azt a kritikát viselem, amikor nincs alternatíva, megoldási készség, csak indulatok, az érzelmek dominálnak. Néhányan a szemére vetik, hogy a két végletbe esik: külföldiekkel tárgyal, merész lépéseken töri a fejét, illetve túl sok időt fordít apró-cseprő ügyekre, például egy-egy panaszos városlakóra, elaprózza magát. Mit szól ehhez? - Tény, hogy eddig napi 12 óránál kevesebbet nem dolgoztam, ez óriási teher. A családommal levelezési kapcsolatban állok és a hétvége sem szabad. Mégis úgy érzem, aki megtisztel a bizalmával, hozzám fordul, azt meg kell hallgatnom, igyekeznem kell segíteni. Mindenkinek a saját ügye a legfontosabb. Ebben a szellemben kell hozzáállnom minden problémához. Ehhez türelmet, a megoldáskereséshez pedig sok ötletet és pénzt kívánunk. Takács Zsuzsa Kapfinger András A polgármester számvetése Olasz kormányhitel Tolnának?