Tolnai Hírlap, 1997 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1997-01-01 / 1. szám
✓ Újévi interjú „Nehéz évünk volt" Új év, új feladatok. Az új feladatokhoz, elérendő célokhoz viszont elengedhetetlen a közelmúlt ismerete. Rendszerint egy-egy év kezdete az embereket rövid számadásra készteti. Keszthelyi Mártonnal, városunk polgármesterével megkésve bár az új év apropóján beszélgettünk a tavalyi évről, az idei tervekről és Tolna helyzetéről, fejlődésének lehetőségeiről. Sajnos nehéz év áll mögöttünk, pontosabban az önkormányzat mögött, mert a lehetőségeink igen behatároltak voltak. Pénzügyi helyzetünk beszűkült, elsősorban azért, mert a munkanélküliség mértéke hihetlenül megnőtt az utóbbi években Tolnán. Ha pedig egy városban nem működik a gazdaság, akkor lehetetlen fejlődésről beszélni, hiszen - a bérek nélkül- a vásárlóerő is hiányzik, az önkormányzat pedig kevesebb bevételhez jut - mondja a polgármester, aki fontosnak tartja, hogy ezekre a kérdésekre illetve problémákra mihamarabb gyógyírt találjon a város vezetése. - Mit jelent ez? - Azt, hogy stabilizálni kell a hivatal gazdasági helyzetét, ami azt jelenti, hogy a költségvetés kiadások oldalát ellenőrizni kell, amely egyben az intézmények költségeinek felülvizsgálatát is jelenti. Beruházásokba csak akkor szabad fogni, ha arra már megvan a biztos fedezet, de természetesen a megkezdett beruházásainkat pedig mihamarabb be kell fejezni. Tehát mindez azt jelenti, hogy ésszerűen kell felhasználni az önkormányzat forrásait. Erre példa, hogy nem szabad manapság iskolaépítésbe fogni, hiszen a demográfiai prognózisok egyértelműen jelzik, hogy egyre kevesebb gyermeket vallanak a szülők. Kinek és minek építenénk új iskolákat? Ebben a megszorító-ellenőrző gazdaságpolitikában viszont lényeges elemnek kell lennie, hogy a minimális szociális igényekbe jusson pénz. Ezt a képviselők is megszavazták. - Maradjunk a tavalyi évnél. Ezt az időszakot hogyan jellemezné? - Az áthúzódó beruházások miatt a pénzügyi zavarok évének. Ezt tetézte a megugró munkanélküliség, amelynek értéke - sajnos - stabil 17-18 százalék. - A munkanélküliség problémája miként jelent meg a hivatalban? - Ez a kérdés több problémára is utal. Az egyik ilyen, hogy a volt középosztályból is csúsznak le családok az ún. szegényebb néprétegekbe, de tapasztalat, hogy arajtuk nem a jövedelemkiegészítő segélyek segítenek. Számukra stabil munkahelyek jelentenék a megoldást. Az önkormányzat egyik feladata lenne, hogy munkahelyteremtő beruházások számára teremtse meg a megfelelő talajt. Erre azonban, mint köztudott a pénzügyi korlátok miatt nem sok lehetőség nyílott tavaly. Véleményem szerint ezért sem nevezhető sikeres évnek 1996. Azonban a tavalyi év megmutatta, hogy az intézményüzemeltetés kérdése kardinális lehet a város jövőjét illetően. - Ezt miként érti? - Több városról hallottam, ahol a mondhatni „túlburjánoztatott" intézmények okozták az önkormányzat csődjét. Ha olyan intézményrendszert üzemeltetünk, amely a város forrásainak szinte egészét feléli, akkor jut pénz a munkahelyteremtő beruházásokra és gazdaságot élénkítő infrastrukturális fejlesztésekre. Érzéseim szerint ez - hogy az intézmények fenntartására megy el a város pénze - Tolnán is könnyen csődhelyzetet okozhatott volna, ezért fontos, hogy az intézmények méreteit a lehetőségek határain belül állapítsuk meg. A tavalyi évet - részben emiatt is - állandó likviditási gondokkal jellemezhetném, s ez nem jó hosszútávon. Az idei év teendőit is ez a helyzet határozza és határozza meg. Továbbra is fő cél, hogy a város kiadásait szigorúan kézben tartsuk. Illúziókra, irreális álmokra szerintem senki sem kíváncsi a városban, ezért feladatainkat csak a lehetőségeink tükrében szabad meghatároznunk. Emiatt vizsgáljuk felül februárban az intézményeik működését. A kötelező feladatainkat mind az oktatás, mind a az egészségügy területén természetesen teljesíteni fogjuk. - Nincs-e olyan veszélye, a nagy racionalizálásnak, hogy úgymond a vízzel együtt a gyermeket is kiöntik? Értem ezalatt, hogy vannak, illetve lehetnek olyan tevékenységek is az intézmények palettáján, melyek ugyan nem kötelező feladatok, a város jövőjét mégis meghatározhatják. Fontos megtalálni azt a határt amikor a gazdaságosság nem megy a színvonal rovására. Egyébként meg kell határozni, hogy melyek azok a városi szellemi műhelyek, amelyek ugyan nem kötelező feladatot „végeznek", de mégis - ahogy említette is - a jövőt határozhatják meg. Ehhez kellenek jó döntések. - Tehát a pénzhiány miatt idén nem nagyon számíthatunk jelentősebb berutásokra. - Pontosan így van. Pénzügyi helyzetünkből adódóan egy-egy pályázathoz szükséges önerőt sem tudjuk biztosítani. Természetesen a megkezdett beruházások tovább folytatódnak. (Ilyen például a Holtág-rehabilitációs program). Idén a költségvetési egyensúly megteremtése és megtartása a legfontosabb feladat. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem történik semmi a városban, hiszen ebben az egyensúlyban bennefoglaltatik az épületeink, útjaink állagmegőrzése is. Összefoglalva: annyit mondhatok, hogy bár nem lesznek látványos beruházások, de a város helyzete sem romlik drasztikusan. A MTA Regionális Kutatások Központja Dunántúli Tudományos Intézete 1994-ben készített egy felmérést, melyben a dunántúli városokat gazdasági szempontok alapján rangsorolta. Tolna az országon belül az átlag körüli, a régión belül az átlag feletti minősítést kapta. Valóban ilyen kedvező a helyzet ? - Szerintem azóta lejjebb csúsztunk, körülbelül átlag alatti kategóriába tartozhatunk. Egyébként úgy vélem, hogy Tolna nem különbözik az átlagos kisvárosktól. Mindegyik hozzánk hasonló nagyságú település velünk azonos problémákkal küzd, s az átlag alatti kategóriába tartozik. Amikor az MTA-tanulmány készült, még termeltek a nagyobb tolnai cégek, ezért részesülhettünk kedvezőbb helyezésben. - A tavalyi év hangos volt a testületen belül zajló heves politikai viharoktól, valamint a a szakemberek elvándorlásától a hivatalból. Ezeket miként értékeli? - Ennek oka, hogy a kéviselők sok esetben egy-egy kisebb csoportnak vagy települési résznek az érdekeit igyekeznek a testületi ülésen érvényesíteni. A heves viták mögött ez áll. Véleményem viszont az, hogy az egész város érdekét nézve kellene politizálni. Az ügyeket, teendőket ebből a szemszögből kell illetve kellene vizsgálni. Nyilvánvalóan ez egyéni vagy kisebb gazdasági körök, csoportok érdekeit sértheti. Például jogos igény minden egyes utcában, hogy legyen járda, de mivel erre csak úgy tudnánk pénz előteremteni, ha azt az intézményektől vonnánk el, így az egész várost sértené egy ilyen döntés. Emiatt alakulnak ki sokszor a feszültségek. - A hivatali alkalmazottak fluktuációja mivel magyarázható? - Legutóbb a főépítész távozott, de gondoljunk csak bele, hogy ahol nincsenek beruházások, illetve csak állagmegóvás történik, ott mennyivel nehezebb a helyzete egy ilyen szakembernek. Hiszen nála „csúcsosodnak" az igények - hogy mit és hogyan kellene építeni, stb. -, s ez nem egy hálás feladat. A hivatal többi dolgozóival kapcsolatban is hasonló a helyzet, mivel „ütközős hely" az önkormányzat, így akinek kedvezőbb állásajánlata van, az - sokszor érthető okokból - inkább azt választja. - HZs -