Tolnai Világlapja, 1903. október-december (3. évfolyam, 40–52. szám)

1903-10-18 / 42. szám

4 Zuhogó eső rontotta meg a főváros új hídjá­nak megnyitó­ünnepét és azért az ünnepség képe, az új híd és feldíszített környéke, a­mennyire az eső ellen való védekezés megengedte, így is szép látnivalót nyújtott a jelenlévőknek. A pesti hídfő előtt, a kordonnal körülzárt bejáratnál tölgyfalom­bos, hatalmas diadalkapu emelkedett, középen a magyar czimerrel s nemzetiszin lobogókkal pazarul földiszitve. Jobb oldalt a királyi­ sátor állott, a melyhez vivő utat szőnyeg borította. Nagy nemzeti zászlók voltak kitűzve az örökzöld növénnyel kö­rülvett sátor köré is, a­melynek fehér, aranyfestélű födeléről bíborszin drapériák omlottak alá. Balol­dalt állott a hatalmas tribün, a­melyet a kereske­delmi minisztérium a meghívott hölgyek számára épített. Magán a hídon, a két ívtartó oszlop kö­zött, mind a pesti, mind a budai oldalon, széles lobogó lengett, míg a híd két karját végesvégig apró zászlókkal díszítették. A hídfőt környékező paloták, a régi városház-tér házai is föl voltak éke­sítve szőnyeggel, virággal, lobogóval. Reggel félkilencz órakor volt az egyházi szer­tartás : Kimer Károly belvárosi apátplébános nagy segédlettel megszentelte az Erzsébet-hidat. A meg­­áldás után megérkeztek a meghívott vendégek. Tizenegy órakor érkezett meg József kir. her­­czeg fogata a sátor elé. A kocsiból elsőnek Klotild kir. herczegasszony szállott ki. Farkas János képviselőházi terembiztos eser­nyőt tartott a kir. herczegasszony feje fölé, a ki így sietett a sátorba. Nyomban utána lépkedett József kir. herczeg. Az üdvözlések után Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter beszédet mon­dott, József kir. herczeghez, a mire az lendületes beszéddel válaszolt. Azután kíséretével együtt vissza­ült kocsijába és lassú lépésben hajtatott át a hídon. A budai oldalon lelkes éljenzéssel fogadta a nép. A mint a megjelent méltóságok fogatai is áthaladtak, mind a két oldalon föloldották a rendőri kordont s az uj híd egyszerre benépesült. Lelkesen lármázó, óriási gyermekcsapat és mezítlábas nap­számos nép futott a hidra mind a két oldalról s érdekes látvány volt, a mint a két csapat a hid közepén, mint két nagy hullám, egymásba olvadt. A megnyitás napján mindenki ingyen használhatta a főváros hatodik, legszebb hidját TOLNAI VILÁG­LAPJA Hidavatás. A forgalomnak átadott Erzsébet-hid a felavatás napján. József főherczeg kocsija áthalad a hídon A díszsátor a híd előtt. II. Rákóczi Ferencz emlékezete, T.-V.-L. saját felvételei. Rákóczi-ünnep Budapestéi). Ott, ahol több mint száz esztendővel ezelőtt Martinovicséknak vére pirosra festette a füvet, a Vérmezőn vasárnap százezernyi néptömeg gyűlt egybe, hogy II. Rákóczi Ferencz emlékének áldoz­zon. Korhű jelmezekben kurucz csapatok vonultak hosszú díszmenetben végig az egész városon, utá­nuk a negyvennyolc­as honvédek és számos politi­kus. A Vérmezőn azután három emelvény körül csoportosulva hallgatta meg a néptömeg a haza­fias szónoklatokat s fogadta el a fővárosi polgár­ság határozati javaslatát egyhangú lelkesedéssel. Valóban szép látvány volt az a hatalmas nép­tömeg, mely — daczolva a metsző széllel — mind­végig hűségesen kitartott az ünnepélyen. Szinte lelki szükséglete ma a magyar közönségnek, hogy a mai politikai viszonyok között hazafius érzései­nek, aggodalmának kifejezést adjon. És hogy 1848 óta soha a nemzeti érzés a magyar­­ népben nem volt annyira felkorbácsolva, mint most, mutatja az az óriási lelkesedés, melylyel az ezernyi ezer tömeg tegnap Rákóczit s Rákócziban a magyar szabad­­s­á­g es­z­m­é­j­é­t ünnepelte. Gyülekezés. Reggel hét órára volt kitűzve a gyülekezés ideje, de már hat óra tájban csak úgy zsibongott a sokaság a Boráros­ téren és környékén. A szám- Diszkocsi.

Next