Tolnai Világlapja, 1904. április-június (4. évfolyam, 14–26. szám)
1904-04-03 / 14. szám
TOLNAI VILÁGLAP Nem lehet annak az érzésnek ellentállani, mely azt súgja, örökítsük meg képpel, szóval ezt a látványt, Petőfinek márczius 15-ikén megkoszorúzott szobrát. Vigye szét ez újság az egész országban a kegyeletes képet, hadd lássa minden magyar, ki útra nem kelhet, zarándokló utat Petőfi szobrához e napon nem tehet.* Sok tudóst elszólított már hazájából a tudás, az ismeretszerzés vágya. Hopp Ferencz a Calderoniczég főnöke is körüljárta a világot tisztán földrajzi, históriai, művészeti és etnographiai érdekességek gyűjtése czéljából. Utjának, főczélja a szibériai nagy vasút és a japán viszonyok tanulmányozása vott. Nyugat felé indult s kelet felől tért meg világ körüli útjáról. A gyűjtött óriási anyagot, fénykép felvételeit a múlt napokban mutatta be az Urániában. Igazán érdekfeszítő előadása, nagy közönséget vonzott a kicsiny nézőtérre s mindenki feszült figyelemmel hallgatta az ősz fürta utazó magyarázatait. Különösen nagy tetszést aratott a japán és a szibériai állapotok ismertetésével, annyival is inkább, mivel most az orosz-japán háborúról szóló hírek folyton ébren tartják az említett népek iránt az érdeklődést. Kora daczára leküzdötte az út nehézségeit, fáradalmait, hogy hazatérve bő ismereteit nekünk elmondva, képekben bemutatva gazdagítsa tudásunkat. Igaz, hogy nem küzdött oly óriási nehézségekkel, mint híres elődei, de azért mégis az elismerés egyszerű szavaival kell adóznunk neki. Bemutatjuk olvasóinknak ez alkalomból a kedves utazót, ki már nem ismeretlen előttünk, mert hiszen mandzsuriai eredeti fénykép felvételeit hoztuk is már lapunkban. A márcziusi ünnepségek alatt megkoszorúzott Petőfi-szobor. (T. V.-L. saját felvétele.) Hopp Ferencz: A Calderoni czég tulajdonosa, aki a világ körüli útjáról az Urániában felolvasást tartott. 399 Vidor Pál, a népszínház igazgatója t.v.-l. saj. felv. Uj igazgatója van a budapesti Népszínháznak. Vidor Pál, a színházlátogatók régi ismerős© és régi kedveltje, a kitűnő, jóízű és kedves színész vette át a Népszínház igazgatását. Vidor a színésznek és írónak kiváló tulajdonságait viszi magával útravalóul az igazgatói pályára. Alkotó képesség, ízlés, magyar zamat, színészi tudás, tömérdek tapasztalás és a színpadi hatás ismerete, rendezői tehetsége a Népszínház e régi, kipróbált tagját megfelelő igazgatóvá avatja. Vidor Pál egyemberöltőn át volt elsőrangú disze, kedvelt népszínműírója. 1846. november 17-én született Nógrád megyébe Kalonda községben, atyja gazdatiszt volt, de alig tizennégy éves korában árvaságra jutott, özvegy édesanyja papnak szánta, igy lett a rozsnyói püspöki konviktus növendéke. Alig múlt tizenhétéves, beállott színésznek. Elhagyta családi nevét s bodonyi Kajtár Pálból Vidorrá lett. Két évi vándorlás után Reszler debreczeni társulatához jutott, itt csinos énekhangját tovább fejlesztette, kisebb szerepeket énekelt operákban is. 1873-ban már a budai arénában játszott nagy sikerrel. Innentől mindinkább ismertté lett neve. 1878-ban a budapesti Népszínház első igazgatója, Rákosi Jenő vette társulatához. Most végül vezére lett annak a seregnek, melynek sokáig volt derék közkatonája, tisztje s kívánjuk, hogy mint vezérnek ép annyi diadala legyen, mint volt, mint közkatonának. Vidor Pál, a népszínház igazgatója, új színdarabot olvas az erkélyén.