Tolnai Világlapja, 1904. április-június (4. évfolyam, 14–26. szám)

1904-04-03 / 14. szám

TOLNAI VILÁG­LAP Nem lehet annak az érzésnek ellentállani, mely azt súgja, örökítsük meg képpel, szóval ezt a lát­ványt, Petőfinek márczius 15-ikén megkoszorúzott szobrát. Vigye szét ez újság az egész országban a kegyeletes képet, hadd lássa minden magyar, ki útra nem kelhet, zarándokló utat Petőfi szobrához e napon nem tehet.* Sok tudóst elszólított már hazájából a tudás, az ismeretszerzés vágya. Hopp Ferencz a Calderoni­­czég főnöke is körüljárta a világot tisztán földrajzi, históriai, művészeti és­­ etnographiai érdekességek gyűjtése czéljából. Utjának, főczélja a szibériai nagy vasút és a japán­ viszonyok tanulmányozása vott. Nyugat felé indult s kelet felől tért meg világ körüli útjáról. A gyűjtött óriási anyagot, fénykép felvételeit a múlt napokban mutatta be az Urániá­ban. Igazán érdekfeszítő előadása, nagy közönséget vonzott a kicsiny nézőtérre s mindenki feszült fi­gyelemmel hallgatta az ősz fürta utazó magyará­zatait. Különösen nagy tetszést aratott a japán és a szibériai állapotok ismertetésével, annyival is in­kább, mivel most az orosz-japán háborúról szóló hírek folyton ébren tartják az említett népek iránt az érdeklődést. Kora daczára leküzdötte az út ne­hézségeit, fáradalmait, hogy hazatérve bő ismere­teit nekünk elmondva, képekben bemutatva gazda­gítsa tudásunkat. Igaz, hogy nem küzdött oly óriási nehézségekkel, mint híres elődei, de­ azért mégis az elismerés egyszerű szavaival kell adóznunk neki. Bemutatjuk olvasóinknak ez alkalomból a kedves utazót, ki már nem ismeretlen előttünk, mert hi­szen mandzsuriai eredeti fénykép felvételeit hoz­tuk is már lapunkban. A márcziusi ünnepségek alatt megkoszorúzott Petőfi-szobor. (T. V.-L. saját felvétele.) Hopp Ferencz: A Calderoni czég tulajdonosa, aki a világ körüli útjáról az Urániában felolvasást tartott. 399 Vidor Pál, a népszínház igazgatója t.v.-l. saj. felv. Uj igazgatója van a budapesti Népszínháznak. Vidor Pál, a színházlátogatók régi ismerős© és régi kedveltje, a kitűnő, jóízű és kedves színész vette át a Népszínház igazgatását. Vidor a színésznek és írónak kiváló tulajdon­ságait viszi magával útravalóul az igazgatói pályára. Alkotó képesség, ízlés, magyar zamat, színészi tudás, tömérdek tapasztalás és a színpadi hatás ismerete, rendezői tehetsége a Népszínház e régi, kipróbált tagját megfelelő igazgatóvá avatja. Vidor Pál egy­­emberöltőn át volt elsőrangú disze, kedvelt népszínműírója. 1846. november 17-én született Nógrád megyébe Kalonda községben, atyja gazdatiszt volt, de alig tizennégy éves korában árva­ságra jutott, özvegy édesanyja papnak szánta, igy lett a rozsnyói püspöki konviktus növendéke. Alig­ múlt tizenhétéves, beállott színésznek. Elhagyta csa­ládi nevét s bodonyi Kajtár Pálból Vidorrá lett. Két évi vándorlás után Reszler debreczeni társulatához jutott, itt csinos énekhangját tovább fejlesztette, ki­sebb szerepeket énekelt operákban is. 1873-ban már a budai arénában játszott nagy sikerrel. Innentől mindinkább ismertté lett neve. 1878-ban a budapesti Népszínház első igazgatója, Rákosi Jenő vette tár­sulatához. Most végül vezére lett annak a seregnek, mely­nek sokáig volt derék közkatonája, tisztje s kíván­juk, hogy mint vezérnek ép annyi diadala legyen, mint volt, mint közkatonának. Vidor Pál, a népszínház igazgatója, új színdarabot olvas az erkélyén.

Next