Tolnai Világlapja, 1908. október-december (8. évfolyam, 41–53. szám)

1908-11-08 / 46. szám

herczeghez megy feleségül. Mert a menyasszony egy egyszerű, bár tekintélyes amerikai polgárnak, Elkins szenátornak a leánya és érdekes, hogy a derék milliomost, ámbár nem is tartozik Amerika leggaz­dagabb emberei közé, egyáltalában nem ragadta el a fényes párti; ő jobb szerette volna, ha leányát inkább valami vasútkirályfi veszi feleségül. Egész komoly akadályokat gördített leánya házassága elé, de hát Elkins kisasszony szerelmes volt a herczegbe, — vagy ki tudja, talán neki nagyobb érzéke volt a fenséges czim iránt — elég az hozzá, hogy nem hagyta magát lebeszélni. A papának az volt a leg­főbb aggálya, hogy leányát le fogják nézni az udvar­nál, mert nem fejedelmi származású. Végre Viktor Emmánuelnek kellett közbelépnie : sajátkezű levelet írt a szenátornak, a­melyben megnyugtatja a derék apát, kijelentve, hogy olyan tiszteletben fogják részesíteni a leányát, mintha valóságos vérbeli her­czegnő lenne, sőt még az esküvő előtt ki fogja nevezni szavojai herczegnőnek. Ilyen a pénz hatalma ! Mert hiába, csak lett volna Elkins kisasszony valami közép­sorsú polgári család sarja, majd messzak­anszot csi­náltak volna az esetből, a berezegnek le kellett volna mondania a rangjáról és a cziméről és száműzték volna az udvartól nemcsak a feleségét, hanem őt is. Így azonban minden rendben lesz. Elkins kisasszony el fogja nyerni azt a helyet, amire különben szép­ségénél és műveltségénél fogva is méltó. És meg­eshetik, hogy az olasz király még Elkins szenátort is kinevezi gróffá, vagy herczeggé, hogy a leányá­nak ne kelljen szégyenkeznie miatta, ha majd meg­látogatja. Mert ilyen a demokráczia . . . Az abesszíniai trónörökös. Ez az arab burnuszba burkolt, mezítlábas ifjú, a­ki még így is — gyorstüzelő puskával a kezében — olyasféle hatást kelt, mintha valami délvidéki bojtár­legény lenne, Sia Jassin herczeg, az abesszíniai trón­örökös. A neve csak mostanában került forgalomba, mert híre kelt, hogy Menelik mégis súlyos beteg, úgy, hogy már trónörökösről is gondoskodnia kellett. Miután gyermekei nincsenek, legkedvesebb unoka­öcscsét jelölte ki utódjául és bizonyos, hogy az erős fegyelem alatt élő abessziniaiak nem is fognak pártot ütni fejedelmük akarata ellen. A világ figyelme tehát méltán fordul a herczeg felé, a­kiről egyelőre még annyit tudunk, hogy nagyon szeretetreméltó, jónevelésű ifjú, a­ki több nyelven beszél és kitűnően ért a fegyverfogáshoz. Most hirtelen­be azon igyekez­nek, hogy az európai műveltségnek legalább az elemeit elsajátíthassa, hogy ilyenformán eleget tehessen uralkodói hivatásának. Mert Abesszínia jelentősége Európa szempontjából napról-napra nő és a francziák, angolok és olaszok vetélkednek abban, hogy melyi­küknek legyen nagyobb befolyása Afrika egyetlen benszülött kulturállamában. Most a francziák vannak előnyben és bizony nagy bonyodalom lehet belőle, ha Menelik halála után az új négus más politikát találna követni. A pápa jubileuma. A Vatikán csodálatos szépségű palotájában a minap ünnepelte a katholikus egyház feje papi fel­szentelésének ötvenéves jubileumát. Ebből az alka­lomból az egész világból Rómába sereglettek a hivők, hogy hódolatukat bemutassák a s®ntatya iránt. Az abesszinai trónörökös, Sia Jassin herczeg, Menelik négus unokaöcscse, a­kit a beteg uralkodó utódjául jelölt ki. (Brocherei, olasz utazó felvétele.) Fallières, a franczia köztársaság elnöke Stockholmban. Az első kép az elnök fogadtatására kirendelt díszőrséget ábrázolja, a másik pedig azt a jelenetet, mikor a svéd király bemutatja Falk­eresnek a svéd parlament elnökét.

Next