Tolnai Világlapja, 1914. július-szeptember (14. évfolyam, 27–39. szám)
1914-09-27 / 39. szám
20 A szláv rudas buzogány az 1419-1436-iki huszita harcokban, az ellenségre. A kőhajítógépek első mesterei a föníciaiak voltak, s tőlük tanulta Nagy Sándor is, akinek Demetrius Poliorketes nevű tábornoka Kr. e. 300-ban nagy győzelmeket aratott e gépekkel. A görögök nagy művészettel használták a katapultokat, s ezen követ, tüzes vasat, égő szurkot, forró olajat és ájulást okozó bűzös dolgokat szórtak az ellenségre. Később az olaszok voltak egy-katapult (kőhajító gép) vízszintesen, megfeszítve, dobásra készen, a) az állvány, b) a lőpálya, c) a feszítő szekrény, d) a feszítő húrcsomók, e) a feszítő ifjak, f) a futó szekrény, amelyben az elhajítandó tárgy van. A kőbaltától a „negyvenkettesig" A fegyver története az emberiség történetével kezdődik. Az ősembernek az első fegyvere a kő volt, amellyel támadott, védett, amellyel eleséget szerzett. Ezzel törte szét az állatok csontjait, hogy a csontvetők kiszedje magának. Mikor már a követ egymáshoz csiszolta, hogy az egyik éles legyen, mikor baltát, lándfafejet csinált a kőből, akkor már csak az anyagon múlt, hogy szerszáma és fegyvere legyen. Így ezután a bronz, majd azután a vas ismerete természetes fejlődéssel alakította át a kőbaltát fémfegyverré, lándjává, dárdává, karddá. A kardot valószínűleg az egyiptomiak használták legelőször. A fém ismerete alkotta meg az ijjat, amelynek fortélyos, ismétlő szerkezetét a kínaiak már háromezer esztendővel ezelőtt ismerték. Ősi fegyver a buzogány, amelynek első formája bizonyára a fahusáng s amelyet még az 1419-től 1436-ig terjedő huszita háborúkban is láncos rúddal alkalmaztak a küzdő szlávok. A legősibb vágya az embernek, hogy az ellenséget már messziről megtámadhassa. A legelső ilyen célt szolgáló fegyvere bizonyára a kő volt, amelyet eleinte puszta kézzel, később kézi szerszámmal, majd gépekkel hajítottek nagyszerű kezelői, úgy annyira, hogy a laterani zsinat 1139-ben megátkozta ezeket a szerszámokat, amelyekről azt állították, hogy az emberiség gyilkos és megutálandó ellensége. Az olaszok után a németek tudták igen ügyesen használni e gépeket, s régen is épen úgy volt, mint most, hogy az nyerte meg a csatát, akinek jobb és az ellenség által nem ismert fegyvere volt. A lőfegyver már ismeretes volt, s még a XVI. században is hasz írta Boross Mihály mérnök nálták e hajítógépeket. A távolság, amit ezzel a géppel belőhettek 800 méter volt, ami már elég tekintélyes távolság. A lőfegyver ismeretével egyszerre más irányt vett a harcászat. A lőpor föltalálása még nem jelentette ugyan a lőfegyver megszületését is, mert hosszú évtizedek múltak el a lőpor használatában anélkül, hogy arra gondoltak volna, hogy a lőpor taszító erejét fegyverekre használják föl. Bányászatban, utak építésében használták föl a robbantó erőt s még így is ,,istentelen" volt az a mennydörgést utánzó dörrenés. Ezt bizonyítja az a monda is, hogy Schwarz Berthold szerzetest, a lőpor európai föltalálóját nyilvánosan megégették „istentelen" találmányáért. A történelem szerint a lőport a kínaiak évszázadokkal előbb ismerték, mint az európaiak. Schwarz Berthold találmányának legelső sikertelensége nem egyedülálló a történelemben. Jusson eszünkbe Fullon Róbert esete. Fölajánlotta a tenger alatt robbanó aknáját Napóleonnak és az angol admirálisoknak. Az angolok azt felelték, hogy a tenger alatt robbanó akna méltatlan, megvetendő és lovagiatlan fegyver. (Bezzeg ma a franciák is, angolok is lovagiasnak találják még a barbár dum-dum lövegek alkalmazását is.) Schwarz Berthold sorsa s a lőporról táplált általános vélemény magyarázata annak, hogy az első korszak fegyverkovácsai mind titokban dolgoztak, elrejtőzve gyártották emberölő fegyvereiket, s így személyüket és működésüket is évszázadokon át titokzatosság és rejtélyesség vette körül. A lőfegyver és az ágyú csaknem egyidőben születtek, a XIV. század közepe táján. Az első puska nem volt egyéb, mint egy vashenger, amelynek egyik végén helyezték el a golyót, a másik végén a lőport. A lőpor explózió lökte ki a Görög ijjász és főhajtó (parittyás) Kínai ismétlő-ijj 20 nyílra berendezve. A legelső puska, a lövő erő.