Tolnai Világlapja, 1926. október-december (26. évfolyam, 41–52. szám)
1926-11-17 / 47. szám
Élysées-színház stúdiója mutatta be a párizsiaknak. A franciák azonban, akik igen nagy részben még ma is emberfölötti magas piedesztálon és vakító színes felhőkbe burkolva, minden emberi gyöngeségtől ment sugárzásban látják történelmük alakjait, meglehetősen kedvetlenül fogadták .A sors ember"ét és a briliáns kis Tudniillik, csak én mondom, hogy készül, mert saját állítása szerint úgyszólván alig szokott készülni a szerepére. Azonban nem szeretném, ha ebből az áruló nyilatkozatomból valami baj származnék. Somogyi Bogyó ugyanis csak annyiban nem készül a szerepeire, hogy nem gürcöl és tanul órákhosszat, mert mint saját maga mondja, két-három próba alatt már az egész szöveget tudja és még az eljátszás egyes nüanszai is a próbák közben jutnak eszébe, hirtelenül, spontánul, mint ahogy néha nyári éjszakáknak jut eszükbe a villámcikáztatás. Mindezekről egy nagy, meghitt, világos lakásban beszélgetünk, Somogyi Erzsi és férje, Bálint Imre lakáaiban. Éppen befejezték az ebédet, amidőn belépek s megkérdem: igaz-e, amit valahol pletykálni hallottam, hogy Somogyi Bogyó ezentúl rendszeresen akar filmezni is? Miközben a kérdést felteszem, a legindiszkrétebb kíváncsisággal réved műről a francia kritika majdnem egyhangúlag állapította meg, hogy Bernard Shaw, aki hetyke tiszteletlenségében néha igazán nem ismer határt, minden előbbi balfogásainál is jobban elvetette a sulykot, amidőn ezúttal a nagy Bonapartét sem átallotta cinikusnak, immoralistának, ízig-vérig embernek beállítani. széttekintetem a kedves otthonban, az alkorszerű étkezőszobában, amelyből, mint valami zárt erkély, ugrik ki egy világos, kerevetes kis szalon. S az egész atmoszférát itt is érdekessé avatja az a gondolat, hogy művészek otthonában vagyunk s ez az otthon, mivel a miénkéhez hasonló, emberi közelségbe hozza az esténként oly tündér messzeségben foszforeszkáló rivaldát... — Én és a film? — csodálkozik élénken Somogyi Bogyó, kerekre nyitva két kifejező szemét. — Még csak elgondolni is lehetetlen. Teljes lényemmel az élő színpadé, a Nemzeti Színházé vagyok és az is maradok. Annyi igaz a dologból, hogy nemrég játszottam el „Az ördög mátkája" című film főszerepét... S amikor azt mondja „Az ördög mátkája", kis orrát kedvesen elfintorítja. — Sőt mondhatom — teszi hozzá, — utoljára történt, hogy filmeztem! — Miért? — kérdezem. — Olyan rossz véleménye van a filmszínészetről? — Nem éppen — feleli, — csak nem tartom művészetnek. Hát művészet az, amikor az embernek glicerint csepegtetnek a szemébe, hogy könynyezzen? Ugyan kérem. Ha én a szerepemben nem sírhatok szívemből, igazán, igazi könnyekkel, akkor inkább nem is játszom. A film egyébként ismerő technikázás a színpadhoz képest. Igazán élni, életet mutatni csak a színpadon lehet... — Milyen szerepeket szeret? — Az olyasfélét, mint a „Mary- Ann" volt, meg amire most készülök, a „Nagymama" Márta szerepe. Ugyanis a Bajor Gizivel szerepet cseréltünk (akit különben ritka, nagy művésznőnek tartok). Tehát az olyan szerepeket szeretem, amelyekben a vígjátéki vonások erősen hajlanak a drámai felé. Nem szenvedhetem a nyafogó szerepeket... — Szándékozik-e kimenni valaha külföldre? — Semmi kedvem hozzá — mondja Somogyi Bogyó. — A legtöbben úgyis csak üzletből mennek ki és ami a színjátszás erkölcsi részét illeti: egy este az ember úgyis csak egyetlen auditórium előtt játszhatik. Ezt is nagy dolog kielégíteni. Izgató,, nagyszerű feladat. Olykor hallgatom a nézőtér csendjét. Az mindent elárul. Mert más a tetszés csendje és más az unatkozás csendje is... A taps pedig felold, szárnyat ad, előrevisz ... E percben Bálint Imre, fiatal férj és szerkesztő úr, feláll és bevezeti otthonuk harmadik tagját, egy torzonborz kis fekete kutyát, aki "azonnal felém jön s két lábra állva, két kis pracliját barátságosan helyezi térdeimre. — Bemutatjuk Mukit — mondja a házigazda. Kölcsönös bemutatkozás után érdeklődve jegyzem meg: — Micsoda kedves kis jószág! S vájjon a nemes ebek minő fajtájához tartozik? — Valódi magyar házőrző kuvasz! — feleli Bálint Imre, — látom, hogy a kutyákhoz nem nagyon értesz. ... Egész életemben kutyabarát, sőt kutyaszakértő voltam, s így önérzetemet mélyen bántotta ez a megállapítás. Mivel azonban nem tartom ildomosnak, hogy egy fiatal férjet az ember fiatal felesége jelenlétében győzzön meg véleménye helytelenségéről, illendő megszégyenüléssel, hősiesen eltávoztam. B. L. vagy ideges Ön? A legújabb orvosi kutatások során kiderült, hogy a leggazdagabb étrend mellett is elvesztheti szervezete a munkabírását, testerejét, ha nem visz táplálékába elegendő mennyiségű vitaminokat, melyek a főzéssel elpusztulnak. Ahhoz, hogy az idegek, melyek az emberi test minden szervének működését irányítják, egyensúlyba jöjjenek és a test összes kiválasztó mirigyei kifogástalanul működjenek, vitaminokat kell nyújtani a szervezetnek. Ezeket a vitaminokat a legkönnyebben emészthető formában és pompás 5-féle csemegeízben tartalmazza az apnea viamintápszer Kérdezze meg orvosát ! Kapható minden gyógyszertárban és drogériában Nem szeretem a nyafogós szerepeket... Glicerin és művészet— — Somogyi Bogyó a „Nagymama" „Mária"szerepére Icésxel... Somogyi Erzsi, a Nemzeti Színház tagja, legújabb fényképe