Tolnai Világlapja, 1928. január-március (28. évfolyam, 1–13. szám)
1928-01-11 / 2. szám
41 Tolnai Világlapra munkás pipájával belenyúl a kemencébe és kimeríti a pohár gyártásához szükséges forró üveganyagot. Azután elkezd pipázni. Csakhogy ez különös, nagyon megerőltető, a tüdőnek igen ártalmas pipázás — ha nikotinmérgezésről nem is lehet szó. A vaspipa végére tapadó, izzó és lágy üveganyagba telő tüdővel kell fújni a levegőt. Mert az emberi tüdőből betóduló levegő formálja meg az üveganyagot pohárrá. De még ez a folytonos befúvás sem elegendő. Lengetni, forgatni is kell a pipát és azonkívül különböző fogásokat kell alkalmazni, hogy a pipa végére tapadó üveganyagból szabályos forma kerüljön ki, amely azután a kihűlés megtörténtével pohárrá merevedik. Fárasztó, egészségtelen és primitív mesterség, amely az őskori emberek nehézkes ügyeskedésére emlékeztet. Ennek a mesterségnek most végképp bealkonyodott. Pár év múlva lomtárba, vagy mázlimba kerül az üvegfúvó pipa. lledfern angol mérnök egy hatalmas londoni gyártelepen megalkotta a pohárgyártó gépet, amely halálra ítéli az üveghuták ósdi pohárkészítési rendszerét. A csodálatos gép véget vet annak az emberi szenvedésnek, amit az üvegfúvás mestersége jelentett, az üveghuták „pipálóinak". Mert hiába igyekeztek már az utóbbi időben gépfujtatókkal pótolni az üveghutákban az emberi tüdők nehéz munkáját, a gépfujtatók nem váltak be. Most azonban az angol mérnök elkészítette azt a rettentő külsejű készüléket, amely önműködően elvégzi mindazokat a feladatokat, amelyeket eddig az üveghuták munkástömegei teljesítettek. És itt mingyért meg kell mondani, hogy a gép nem veszi el a munkások kenyerét. A gép csak felszabadítja a munkásokat, akik emberhez illőbb, egészségesebb munkakörben helyezkedhetnek el. Mert a technika nemcsak géppel helyettesík az emberi munkarőt, hanem mindig újabb és újabb munkaalkalmakat teremt. Az új gép, mely valóságos forradalmat jelent az üveghuták világában, hatalmas, kerekeken mozgó alapzaton áll. Az óriási bonyolult szerkezet tulajdonképpen nem egy, hanem tizenöt azonos gépezetből áll. Az egész szerkezet működés közben forog és közben minden géprész elvégzi a maga munkáját. Percenként hatszor forog körül a tizenöt géprész és ez alatt a perc alatt kilencven pohár készül el. Eszerint óránként 1 400, naponta kerek számban 130.000 poharat gyárt a világ legérdekesebb gépe, feltéve, hogy megszakítás nélkül dolgozik a csodagép. Természetesen nincs szándékunkban olvasóink előtt feltárni a rendkívül bonyolult gép működésének minden titkát, aminek megértéséhez mérnöki szaktudás szükséges. Teljesen elegendő, ha megmondjuk, hogy a folyékony üveg öntőmintába folyik, azután sűrített levegő formálja ki a poharat, amelyet végül éles kés vág le a forma széléről. Az emberi tüdő munkáját az üveganyagba beszorított sűrített levegő végzi, amely valósággal kivájja a pohár belsejét. A gép természetesen a legkülönbözőbb formájú és nagyságú poharakat tudja előállítani az öntőformák váltakozása szerint. Az itt alig dióhéjban ismertetett csodagép működése olyan szellemes, hogy a szakértők cseppet sem túloznak. Néhány különleges történetet fogunk itt feljegyezni, olyanokat, amikkel a mai ember még nem tud mit elkezdeni, a jövendő tudományos kutatás azonban már bizonyára ki fogja róluk deríteni, hogy mitévő legyen velük és hová skatulyázza be őket. Az alább következőket, egy könyvészeti szempontból is ritkaságszámba menő füzetkében olvastuk, amely ötven litografált példányban, magyar nyelven jelent meg. Szerzője egy erdélyi orvos, aki e füzeteket jó barátai és kollégái között osztotta szét, ezáltal természetesen, egyszer s mindenkorra eltűntetvén a nyilvánosság elől, e nagyobb publicitást is megérdemlő művét. — Egy szép napon — írja az orvosszerző — páciensnőim egyike a következő különös történetet mesélte el nekem: „A múlt este, abban a szobában ülve, amelyben, szokásom szerint alszom, valami különös, nehezen meghatározható érzés vett rajtam erőt, amely álmosságból és kellemezmetlen lelki szorongásból állott." Amidőn aztán én, e rendkívüli intelligenciájú, idegileg azonban túlizgatott hölgyet pontosan kivallattam a tényállás felől, kiderült, hogy azzal a pamlaggal szemközt, amelyen a hölgy rendesen pihenni szokott, egy nagy kép függött, amely egy egyébként ismeretlen nevű veronai arisztokratát ábrázolt, festője pedig Ricaccio volt, egy tizenharmadik századbeli hírneves olasz művész. E bejelentés után, természetesen alkalmat kerestem magamnak a kép közelebbről való megtekintésére, majd betegem férjétől engedelmet nyerve, a következő érdekes eredménnyel járó kísérletet folytattam le. Felszólítottam a hölgyet, hogy sokáig és kitartóan nézzen a festett alak szemébe, aminek megtörténte után lassanként, valami transzszerű állapot vett rajta erőt, anélkül azonban, amikor a pohárgyártó gépet a világ legérdekesebb gépének nevezik. Elvégre olyan gép ez, amely hatalmas üveggyárak nagy munkásseregeinek a munkáját tudja egymagában elvégezni. Egy ember elegendő a kezeléséhez. Ha pár percig elgondolkozunk az új gép jelentőségén, a technika legújabb csodáján, lehetetlen arra nem gondolnunk, hogy lassan-lassan minden nehéz munkás gépek fognak végezni az emberek helyett. A felszabaduló emberi erő, emberi szellem új ösvényekre léphet. Elkövetkezik az igazi szellemi élet korszaka, ami meghozza talán majd az emberiség boldogságát, hogy hozzáintézett szavaimra reagált volna. Amikor megparancsoltam, hogy ébredjen fel, nem tett eleget felszólításomnak. Ekkor már ez a nettó mindennapi jelenség engem is meglehetően nyugtalanná tett, úgyhogy kénytelen voltam a legdrasztikusabb eszközökhöz nyúlni, hogy visszahívjam betegemet, az ébrenlét állapotába. Szándékom azonban, megdöbbenésemre, újból sikertelen maradt. A hölgy, a kísérlet után 36 órát aludt egyhuzamban,míg végül, saját magától mégis csak felébredt , és a transzállapot végképpen meg i szűnt. A hölgy férje megdöbbenve a kísérlettől, nekem ajándékozta a képet, amely azóta dolgozószobám falán függ. Meg kell jegyeznem, hogy a kép szeme, más médiumokkal szemben, hatástalannak bizonyult. A szóbanforgó hölggyel azonban ezt a kísérletet többször nem ismételhettem meg, mert már az első próbálkozás is kétségtelenül bebizonyította, hogy olyan reakciót eredményezhetne, aminek beláthatatlan következményei lehetnének. Legfőként pedig az tartott tőle vissza, mert köztudomás szerint az effajta hipnotikus transzokat többnyire csak azok képesek feloldani, akik előidézték. A mi számunkra már most, ebből a fönn elmondott történetből három probléma marad nyitva. Az egyik, hogy vájjon ebben a Ricaccio nevő festőben titokzatos erők szunnyadtak-e, amiket ő, a festés művészetével, a veronai arisztokrata szemébe belevarázsolt? A másik, hogy az arckép eredetije rendelkezett-e hipnotikus szemekkel, amiket Ricaccio, tökéleteshűséggel , azoknak hipnotikus tulajdonságaival együtt örökített meg? Vagy pedig — és ez sincs kizárva, — hogy a festő, a transz valamilyen állapotában festette-e ezt a különös hatású képet? Akármi is a dolog nyitja, egy bizonyos, hogy a hipnózis birodalma rnt m t __ r __ • » Hajszálak, szemölcsök, anya tegyek végleges eltávolítóba villannyal. Ráncos, mitesseres, pattanásos, MAIAB szeplős arc kikezelése. Hámlasztó- és arctisztítókúrák otthonra is. Biztos hatású. „Arany" szé-J iiCUlBMOUWlOJ pitőszereim diszkrét szétküldése. — Olcsó bérletrendszer. — Ingyen tanácsadás. Kérjen prospektust. — Mindennemű szépséghibájától fájdalom nélkül megszabadítom. Váradyné Pataky Aranta Kozmetikai Intézetében Budapest, VII. ker., Erzsébet kilrát 8, I. emelet (Newyork palotával szemben) — Telefonszám : József 138 — 81.