Tolnai Világlapja, 1931. július-szeptember (31. évfolyam, 27–40. szám)
1931-07-22 / 30. szám
számos flú például, akit az uccán rettenetes állapotban szedtek fel a rendőrök, kenyérbélből megmintázta I. Ferenc József lovasszobrát. A kenyérbélből készült szobrok javarészéről azonban a legcsapongóbb fantázia sem tudja megállapítani, hogy a beteg tulajdonképpen mit is akart készíteni. Fantasztikus tornyok, épületek születtek az elmebeteg szobrászok kezei alatt — csupa befejezetlen „remekmű". Az egyik sarokban bolok egész garmadája. Bazárban vásárolt sétapálcától kezdve országút árkában talált husángig ezerféle. Valamennyit a behozott betegektől szedték el — tulajdonosuk azonban sehogyan sem akart megválni „értékes" kísérőjétől, mert a botjának mindegyik varázserőt tulajdonított. Úgy látszik, ez igen jellemző az elmebetegség egyik igen gyakran előforduló fajára, mert az angyalföldi tébolyda múzeumában rengeteg ilyen „varázsbot" van. Fából faragott bicikli terpeszkedik a folyosón, egy elmebeteg vasutas gyártotta a mellette álló gőzhajómodellel együtt. Mind a kettő saját „találmánya". A magukat feltalálóknak képzelő elmebetegeknek különben külön osztály jut a tébolyda múzeumában. A perpetuum mobile ezer tervét őrzik itt fantasztikus repülőgépmodellek társaságában és Itt vannak annak a szerencsétlen megtébolyodott meteorológiai tisztviselőnek roppant kötetekre menő feljegyzései is, aki saját találmányú írásával a matematika tudományának egészen új rendszerét fektette le fantasztikus ákombákomokban. Persze, amint leírta — már ő sem tudta elolvasni. A nők főleg kézimunkákkal szerepelnek. Tarka varrottasok soha nem látott sziborgiákat halmoznak fel és a kézimunkák készítői jelmondatokat is írtak a tűvel munkáikra. Az egyiken lévő kusza szöveg arról beszél, hogy a hímzett kabát Olga cárnő ruhája és a halál sut le arra, aki hozzáér. A mellette lévőn már ennyire sem értelmes a szöveg. A sokszínű vászonblúz közepére girbegurba betűkkel csak ennyit szőttek bele: Tessék leülni. .. A legtöbb elmebeteg persze a levelek egész tömegét írja meg naponta, amelyekben újabb és újabb terveit, elhatározását, szándékát szeretné közölni a külvilággal. Ezek között az írásművek között szerepel egy plakát is, amelyet egy tébolyodott vasmunkás akasztott a nyakába — úgy indult sétára a körúton. A plakát arra szólítja fel az ország polgárait, hogy siessenek, mert végveszélyben van a haza ! Ez azonban olyan zűrzavaros stílusban íródott, hogy a plakátos ember nyomában járó nagy néptömegre figyelmessé tett rendőr azonnal behozta a prófétát a tébolydába. Üvegszekrények mélyén érdekes és fantasztikus gyűjteménye áll itt azoknak a szerszámoknak, amelyekkel az elmegyógyintézet egynémely lakója öngyilkosságot kísérelt meg. Az egyik női ápolt például önborotvapengét lopott az egyik ápolótól, azt nyelte le, a másik a mosdó dugóját választotta hasonló cél elérésére. A legtöbb öngyilkosságot az étkezéshez használt cinkanál letört és kiéleszett nyelével kísérelték meg az elmebetegek. Szerepelnek azonban itt üvegdarabok, fojtogatáshoz és akasztáshoz használt zsebkendők, lenyelt hajtűk is szép számmal. A múzeum kiállításán felvonultatják mindezeken kívül azokat az érdekes orvosszerszámokat is, amelyekkel a középkorban az elmebetegeket gyógyították. Van itt például egy elmés szerkezet, amelyhez hozzákötözték a dühöngő beteget és az ápoló a körbeszaladó csigákra függesztett kalickát addig forgatta eszeveszett gyorsasággal, amíg a beteg el nem ájult. A különböző nagyságú szájkörték a dühöngő tébolyodottak megfékezésére szolgáltak éppen úgy, mint ma a fürdő. Az érdekes múzeum nagyszerű vezetői a modern technika minden vívmányát bekapcsolják munkájukba, hogy az annál tökéletesebb sikerű legyen. S mivel az intézetnek nem volt annyi pénze, hogy némelyik speciális betegről filmfelvételt készíttethessen, legalább a hangjukat, beszédüket, speciális mondanivalójukat örökítették meg gramofonlemezen. Az egyiken például az intézetnek egy volt operaénekesnő lakója énekli el a Faust egyik nagy áriáját, de a szöveghez a legtriviálisabb gorombaságokat fűzi. Ennek a múzeumnak minden darabja egy-egy lépés azon a meredek és hosszú úton, amely az elmegyógyászat végső céljához vezet. A modern orvostudomány óriási harcának mértföldköveit gyűjtötték itt össze szorgalmas és lelkes kezek. á. 1. Egy „elmés" szerkezet, amellyel a középkorban az elmebetegeket gyógyították. Az ápoló addig forgatta a körbeszaladó csigákra függesztett kaiikát, amig a beteg el nem ájult. Fából faragott bicikli, egy elmebeteg vasutas műve. (Harsanyi felv.)