Tolnai Világlapja, 1933. január-március (33. évfolyam, 1–14. szám)
1933-03-15 / 12. szám
rizsi forradalom híre egy hét múlva eljutott Pozsonyba s eljutott Pestre is. A hir Pozsonyban is feltüzelte az ellenzéket s Kossuth felelős kormányt követel nemcsak Magyarország, hanem Ausztria számára is. Pesten bombaként hatott a párizsi forradalom híre. A Pilvax lázban égő, türelmetlen fiatalsága elhatározta, hogy most már cselekedni fog. A fiatalok rövid tanácskozások után elhatározták, hogy a Rákosmezőn március 19-én nagy népgyűlést rendeznek és forradalmi lakomát a francia forradalmi lakomák mintájára. Tüstént megalakult a rendezőbizottság, aztán elkészítette a népgyűlés programját. Legelőször lelkes beszédek fognak elhangzani, Petőfi elszaval egy verset, amelyet erre a napra ír. Végül felolvassák a nép kívánságait szépen pontokba foglalva s fölküldik az országgyűlésnek. Hadd lássa a lassan mozgó pozsonyi országgyűlés, hogy Pesten már megmozdult a nép. Lesz ökörsütés, lesznek ételt-italt áruló sátrak, lesz vidámság, öröm, tánc, kell az ilyesmi ilyenkor. Kiküldtek egy bizottságot is, hogy foglalják pontokba a nép kívánságait. Petőfi, Jókai, Irinyi, Bulyovszky és Vasváry vállalták ezt a munkát, megszövegezték a 12 pontot, amely így kezdődött: Legyen béke, szabadság, egyetértés s kívánjuk: a sajtószabadságot, felelős minisztériumot, az országgyűlés Pestre helyezését, jogegyenlőséget, nemzeti őrséget, közös teherviselést, az úrbérek eltörlését, esküdtszéket, nemzeti bankot, a katonaság esküdjék fel az alkotmányra, a politikai foglyok szabadonbocsátását, egyesülést Erdéllyel. Ebből a szépen megtervezett népgyűlésből, a forradalmi lakomából, az ökörsütésből nem lett semmi. Pedig a rendezőbizottság plakátokon meghívta rá a népet, az egyetemi ifjúságot, az összes egyleteket és közintézeteket. Már a kocsmárosokkal s vendéglősökkel is készen volt a megegyezés. Mindenki készült az ünnepélyre, a lányok, asszonyok szorgalmasan varrták a nemzetiszínű kokárdákat. Klauzál Gábornak, a pesti Ellenzéki kör egyik vezérének sehogysem volt ínyére ez a népünnepély. Attól tartott, hogy az ifjúság azon a népgyűlésen túlmegy a kelleténél, túllő a célon, még valami baj lesz belőle. Mit szólnak majd hozzá Pozsonyban a komoly ellenzéki politikusok, Kossuthék, akik Bécsbe készülnek a királyhoz, a felelős magyar minisztériumot sürgető felirattal? Klauzál már érett korú, 44 éves férfi volt ekkor, politikus elme, szerette a fontolgatást. Elhatározta, hogy leveszi a lábukról a fiatalokat, akiknek a türelmetlenségét jól ismerte, hiszen maga is bejáratos volt a Pilvaxba. Ha már megvan a 12 pont — gondolta — elfogadását komolyabb formák közt kell keresztülvinni. Rábeszélte az ifjakat, hogy a 12 pontot terjesszék előbb az Ellenzéki kör elé. Ez március tizenkettedikén meg is történt , miután a Kör a pontokat egyhangúlag elfogadta, úgy döntött, hogy március tizennegyedikén népgyűlést tartanak a Kör nagytermében, hogy mi legyen a pontokkal, hova terjesszék föl. Sietni kell — mondogatta ravaszul Klauzál, — nagy időket élünk, minden perc drága. A népgyűlés aztán, Klauzál indítványára úgy döntött, hogy a pontokat az országgyűlés ellenzéke elé kell terjeszteni s ha ez elfogadja, több százezer aláírással kell majd ellátni, s úgy kell majd fölterjeszteni az országgyűlés elé. Hasztalan sürgette Vasvári, az ifjúság szónoka, hogy a pontokat egyenesen a király elé kell vinni. Az ifjak elkeseredve távoztak a gyűlésről s a Pilvaxban gyűltek össze. Csak most vették észre, hogy Klauzál kijátszotta őket. Hiszen már megvolt a népgyűlés, döntöttek a pontok sorsáról is, a népgyűlésnek most már nincs semmi értelme, ott már legföljebb ökröt lehet sütni. Nagyon le voltak hangolva az ifjú óriások, sokáig vitatkoztak, dühösen, tehetetlenül, de semmire sem tudtak menni. Már éppen szétszéledőben voltak, amikor egy szürkeruhás fiatalember robogott be az ajtón. Egyenesen felugrott egy asztalra s belesüvítette a terembe: „A pozsonyi ifjúság küldötte vagyok. Bécsben kitört a forradalom. Metternichet elkergette a nép, Bécsben készen vannak már a barrikádok". Mintha bomba robbant volna föl a teremben, úgy hatott a hír. Olyan lárma keletkezett, hogy megremegtek a falak. Mindenki beszélt, de senkit sem lehetett érteni. Mások is jöttek, akik a pozsonyi hajón érkeztek s megerősítették a hírt. Az óriási lármában végül Irinyi jutott szóhoz s röviden összefoglalta a közóhajtást: nem kell most már Ponciustól Pilátushoz menni a 12 ponttal, hanem holnap rögtön életbe kell léptetni. Ott volt Klauzál s csendesíteni, okosítani próbálta az ifjakat, de nem hallgatott rá senki. „Nem kell most az okos ember", kiáltotta neki oda a dadogó Lütkey zajos derültséget keltve. Hosszú tanakodás után megállapították a következő nap programját. Jókai rövid beszédet intéz a néphez, aztán felolvassa a pontokat. Petőfi elszavalja a verset, amelyet a népgyűlésre írt. Kiszabadítják a rab Táncsics Mihály írót a budai börtönből. A többi aztán a pillanat, a tömeghangulat fogja diktálni. Éjjel két óra volt, mikor a fiatalok szétoszlottak. Másnap, március 15-én reggel nyolc órakor egy kis csapat indult el a Pilvaxból. Elől egy hatalmas termetű jurátus lépkedett nemzeti lobogóval a kezében. Ebből a kis csapatból néhány óra alatt óriási népáradat lett. A vékonydongájú, halkszavú Jókai most vérpiros arccal süvölti belé: ,,Mit kíván a magyar nemzet?" Aztán felemelkedik egy túlvilági alak, sápadt, sovány legény, sötét szemei tűzben égnek, lángolnak s mintha maga lenne a megtestesült népszenvedés, elüvölt egy verset, amely megremegteti a velőt a csontokban. Az ökörsütésből forradalom lett. A történelem óriása nagyot lépett ezen a napon, nemzetünk történetében nincs nagyobb lépése. A BEFEJEZETLEN ELŐADÁS Ballagi Aladár, a történelem kitűnő tudósa, temperamentumos előadó volt. Az egyetemi katedra neki szószék volt, ahonnét lelke egész hevével hirdette a tudást. Néha el is ragadta a hév. Egy ízben a francia forradalomról beszélt és a lázas napokat jellemezte, amik megelőzték XVI. Lajos kivégzését. — Abban az időben — mondta és a nagyobb nyomaték kedvéért minden kijelentésnél az asztalra ütött, — abban az időben a hadsereg vezére csak árnyékvezér volt, a parlament hatalma árnyékhatalom volt, a királyi szék pedig árnyék... Itt hirtelen észbekapva, elharapta a mondatot és eltávozott a teremből váratlan sietséggel, örök adósságul hagyva hallgatóinak az érdekes előadás befejezését. Minden kérdésben szakértő, ha Tolnai Világlexikonát áttanulmányozta. Petőfi, Arany ... Így zeng ez a két név, Mint ősi magyar dal Az alkonyi csendben Etelköz sátrak Regősei ajkán. Merő muzsika, Mint hogyha jelezné: A lant fejedelme Viselheti csak Méltó koszorúként. S Petőfi, Arany Valóban azok: Parnasszusi ormok Királyi lakói , A bús magyar égnek Tözmagjai, tény, dal Forrásaiként ragyognak a földre. Halljátok Arany homéroszi lantját ? A puszta fiának, Eős Toldinak élte Vitézi erényünk, nagy nemzeti multunk Dalolva regélő hőseposza lesz, Fény és ragyogás a régi időkből, Bús, árva fajunknak örök vigasza. S a ballada szól: Wales bárdjai inkább Elégnek a máglyán, de biboros önkényt Hízelegve dicsérő dalt nem kap a zsarnok. S a máglya tüzében már sorra jövendő: Az égi szabadság győzelme ragyog. Szent, égi szabadság, Petőfi neve Egy forr a dédbe, Mint fény özönébe a fent repülő sas. Vagy májusi éjbe a bús csalogányául. Hisz dalnokaid köztinála dicsőbb Még nem született. Megdöbben a zsarnok: a Nemzeti dal lingadju magával szabad magyarok Honvédseregét a harc mezejére. S ágyúdörcsön, pergő dobokon Túlhársan a lant, míg Türteusz állan Beteljesedik: a szent, csatatéren Gyilik ki szivéből az ifjn vér. Petőfi, Arany, hű, drága barátság Füz egybe ma is, mint éltetek útján. Ki volt a dicsőbb, ki volt a nagyobb ? Mily dőre vita, hiszen dalotok Egymást koszorúzva megosztja örömmel A büszke borostyánt. Parnasszusz urunok királyi lakói, A lant fejedelmei vagytok. S míg lesz tavaszunk, míg zeng a pacsirta, S a róna aranyló kalásza zizeg, Míg szűzi begyomyok s a kék óceán Fensége előtt megdobban az emberi szív Hevülve a szépért, Addig örökifjan él dalotok. És él dalotokban örökre e nemzet, Hisz lelke tüzében fogant meg a gyémánt, Hogy századokon át szikrázva ragyogjon S hirdesse:n nép, mely szülte Aranyt, Mely szülte Petőfit, bármily kicsi, a régi-Nagy, isteni Eszme küldöttje a földön ! ARANY ÉS PETŐFI , IRTA SZATHMÁRY ISTVÁN 8