Tolnai Világlapja, 1940. január-március (42. évfolyam, 1–13. szám)
1940-01-17 / 3. szám
ELŐADÁS ELŐTT ÍRTA: MÁNDY IVÁn — Friss vizet tessék! Friss vizet! — Tíz fillér a ropogós sósperec! — A pereces fehér kabátjában, tenyerén a perecestálcát egyensúlyozva nyargal a széksorok között. — Halló, pered — kiáltja valaki hátulról. — Igenis, azonnal! A vizes, egy bricsesznadrágos ember, kezében a két pohár friss vízzel, dühösen dörmög: — Könnyű a perecesnek. Perecet még csak vesznek. De ki kér vizet... Friss, hideg a víz — üvölti elkeseredetten. A kis, szivardoboz alakú mozi szinte teljesen megtelt. Most ép a reklámokat pergetik. Egyesek újságot olvasnak, mások sóskiflit majszolnak, cukorkát ropogtatnak, vagy szórakozottan bámulnak maguk elé. Egy anya a matrózruhás lányához beszél. — Azt hiszem, ez a film megfelel neked. A Sasfiókról szól. Tanulhatsz történelmet. Mert az a fontos, hogy az ember mindenhol tanuljon valamit. Vöröspulóveres fiatalember az első sorban föláll. Kezét zsebrevágja, végigtekint a mozin. — Sokan vagyunk — állapítja meg. — Na persze, ilyenkor vasárnap még csak megy valahogy. De miért nem kezdik már az előadást? Kezdjék már! — Tapsol. Károly, a borotváltarcú, zöld libériás jegyszedő jelenik meg. Előrevonul a tapsoló fiatalemberhez. — Nézd, kedves barátom, itt ne zajongj, mert kirúglak. Nálunk rendes, tütetességes publikum van. Itt nem lehet lámnázni. Azt mondom, fogd be a szád! Nem tőled kérdezzük meg, hogy mikor kezdjük az előadást! A karzatról lehajlik egy riadt arcú nő. — Vizet! Halló! Vizet! A mama rosszul van! — Na hála Istennek — sóhajt boldogan a vizes. — Rohanok! Friss, hideg a víz!—üvölti diadalmasan. Vágtat föl a karzatra. Az öreg, nagybajszú jegyszedő termetes asszonyságot vezet be. Fekete-fehérpöttyös ruha van a nőn. Fején fekete kalap, csapzott tollal. — Tessék, tessék — invitálja a jegyszedő. — Még előbbre egy kicsit. — Hová vezet? — méltatlankodik a hölgy. — Én drága jegyet vettem és maga ilyen előre ültet! — Sajnálom — mondja a jegyszedő. — Ide szól a jegy. Zártszék, ötödik sor. Tessék parancsolni. A fal mellett az első szék. — Még hozzá a fal mellett! — dühöng az asszonyság. — Sréen látom a vásznat. Az alakok eltorzulnak. — Biztosíthatom kegyedet, hogy nem fogja sréen látni a vásznat. A vásznunk nagyon széles — mosolyog a jegyszedő. A kövér nő szuszogva nyomul befelé. Egy kopott feketeruhás férfi nem áll föl előtte. Szórakozottan előrebámul. — Kérem, álljon föl! — szól rá a hölgy. — Nem tudok bemenni. — Nem állok föl, kérem — húzogatja a férfia vállát. — Miért álljak fel? Hol van az megírva? Így is befér kegyed. Kicsit arrébb húzom a térdemet. Csak tessék már! Kényelmetlen így ülni. — Szemtelenség — mozog a hölgy. Kínlódva helyére vergődik. Nagyot sóhajt és leül. A szék megreccsen alatta. — Tessék kérem lefogyni — mondja a férfi, — akkor mindjárt könnyebben mozog. — Hogy? Mit mond? — sziszeg dühösen a nő. — Fogyjak le? Miért fogyjak le? Mi köze magának ahhoz, hogy lefogyok-e vagy sem? Különben is hogy jön maga ahhoz, hogy megszólítson? Nem ismerem uraságodat. — Vegye le a kalapját, kérem! — szólal meg hátulról egy hang. — Nem látok semmit. — Hát ez rémes! — sóhajtozik az aszszonyság. — Hova kerültem én, miféle mozi ez? Veszek drága ötvenfilléres jegyet. Előre ültetnek az ötödik sorba. A fal mellé még hozzá. Az egyik szemtelen nem áll föl, azt mondja, hogy fogyjak le. A másik szemtelen meg a kalapom miatt szól rám. — Tessék a kalapot levenni! — követeli a hang. — Jó, jó, leveszem — mondja a nő. •— No most levettem. Micsoda hely, micsoda hely! — Ez már így van — mondja a férfi. — Mi van így? — fordul hozzá a nő. — Ki kérdezte uraságodat? — Az engem nem érdekel, hogy kérdeznek-e vagy sem. Egyáltalán nem érdekel. — bólogat a férfi. — Ha beszélni akarok, akkor beszélek. Nekem ez az otthonom. A mozi. Azt csinálok, amit akarok. Én már az első előadásnál is itt voltam. Ki sem megyek éjfél előtt. Az előadások folytatólagosak. Aztán hova is mennék? Haza talán? Otthon van egy veszekedős feleségem, aki a fülemet rágja, hogy nincs meg a hátbér. Ordít, veszekszik ... na köszönöm... Itt legalább nyugodtan ülhetek. Nem zavar senki. — De maga zavar mást — szól rá a hölgy. — Én csak beszélni akarok. Mert néha kell, hogy az ember beszéljen valakivel. A film nem is érdekel. Igazán oda sem figyelek. Csak ülök a sötétben. — Finom alak maga — csóválja fejét a nő. ’— Főleg pedig nagyon közlékeny. Gondolja, hogy engemet érdekel, amit mond? Tévedni teccik. Biztosíthatom, hogy téved. Azt pedig nagyon rosszul teszi, hogy nem figyel a filmre. A Sasfiókot adják. Gyönyörű kép. A Sasfiók ... Istenem, milyen bájos ifjú volt! Szép, szőke fiatalember ... Az előttük levő sorban vörösarcú úr furakszik be. Karján esőköpeny, aktatáska és sétapálca. Előretolt pálcájával lesodorja valakinek a keménykalapját. — Pimaszság! — kiabál a férfi a kalapját porolgatva. — Miért nem teszi be ezeket a vacakokat a ruhatárba?! — Hogyne! Majd kiadok annyi pénzt! — mondja a sétapálcás alak. — Nem vagyok én milliomos! Különben is miért nem állt föl? Nevetséges. Rövid, éles csöngetés. Károly, a jegyszedő, ismét megjelenik. Elsétál a széksorok között. Hadvezéri tekintettel néz körül. Minden rendben van. Többen türelmetlenül tapsolnak. Második csöngetés. Az elülső csillárok kialszanak. — Mama, gyerünk haza... — hallatszik egy gyerekhang. — Csak azt nem tudom, hova megyek mozi után? — szólal meg újra a közlékeny férfi. — Nyilván betérek valami büfébe. Az sem sokkal drágább, mint egy mozi. Harmadik csöngetés. — Perecet! — Friss vizet tessék! — kiáltják utoljára. Aztán a hátsó csillárok is kialszanak. Kezdődik az előadás. ■ IRODALOM Rubinyi Mózes: Zempléni Árpád emlékezete. A túl korán elhunyt nagy magyar álmodozó poétának, Zempléni Árpádnak, a magyar előadők sejtelmes hangú költőjének emlékezetét idézi ez a finom hangulatú könyv, Zempléni egykori barátainak írásaiból egybeállított gyűjtemény. Donner Kornél: Újzéland. Donner Kornél miniszteri osztálytanácsos a világháborút követő nehéz években arra határozta magát, hogy családjával együtt Újzélandba utazik s ott iparkodik magának és gyermekeinek új egzisztenciát alapítani. Most megjelent beszámoló könyvéből rendkívül érdekesen bontakozik ki ennek az angol gyarmatnak békés, megnyugtató, kultúrált képe, amely homlokegyenest ellenkezik mindazzal, amit az átlagolvasó erről a „vad“ világról tud. Donnerék már majdnem gyökeret fogtak az új életben, de aztán hazahozta őket a honvágy; igaz, hogy gyermekeik már kinnrekedtek. A jól és emberileg érdekkeltően megírott könyvet a szerző saját fényképfelvételei és színes rajzai élénkítik. Sokan nem tudják, hogy a nyaktiló egy francia élclap tréfán rajza révén kapta a „guillotine” elnevezést. Joseph Guillotin orvos, a párizsi anatómiai egyetem professzora a francia forradalom idején ugyanis azt követelte, hogy a halálraítéltek fejét gép segélyével vágják le. Az egyik párizsi élclap a tudós professzor felszólalását mingjárt tréfás rajzban is szemléltette. A tréfás rajz alapján bizonyos dr Louis francia orvos elkészítette a nyaktiló tervét, amelynek alapján egy Schmidt nevű német ember azt megvalósította , hogy a „mansarde” néven ismert padlásszobát Francois Mansard francia építészről nevezték el, aki 1600-ban alkalmazta azt elsőnek , hogy az első felhőkarcolót 1884-ben építették Chicagóban. Ez a felhőkarcoló azonban csak tizenkét emelet magas s az emberek csak messziről bámulták meg ; attól féltek, hogy rájuk dől; hogy az óceánjáró gőzösök által fölvert hullámok a hajó oldalától számított mintegy négy kilométernyi távolságban simulnak el ; hogy egy 17.000 tonnás hajó a Szuezcsatornán való átkelés díja fejében 220.000 frankot köteles fizetni; hogy Kína legnagyobb folyója, a Jangcsekiang 5160 kilométer hosszú s mélysége néhol meghaladja a 160 métert; hogy Kenya keletafrikai brit gyár,az Nairobi fővárosának temetőjében feltűnően gyakori ez a sírfelirat. „Oroszlán ölte meg"; hogy az Indiai vasutakon a nők számára fenntartott kocsikon nincsenek ablakok. A szellőztetés zsalugátereken át történik; hogy hasonló nagyságú két tojás közül a romlott tojás jóval könnyebb az egészséges tojásnál; hogy hatvan év előtt még nagyeltűnést keltett, sőt botrányt okozott, ha ne meztelen károkkal mutatkozott nyilvános helyeken; hogy a japánok a robbanóanyagok gyártására szükséges nitrogént szardíniákból állítják elő; hogy Dél-Amerika legnagyobb kiterjedésű állama Brazilia. Háromszázszor nagyobb, mint Hollandia és Belgium. Segítségére sietünk biztosításos előfizetőink hozzátartozóinak szeretteik elhunyta alkalmából. Eddig több mint kétezer elhunyt előfizető hozzátartozója kapta meg Tolnai Világlapja és testvérlapjai útján a 250 pengőig terjedő temetkezési segélyt. II. Pálnél újtelepi előfizető panaszkodott, hogy elhúnyt férje után nem kapta meg az esedékes összeget. Nem is kaphatta meg, mert bár hosszabb ideig volt előfizető, utólag kiderült, hogy a férje a biztosítás megkötésekor az 55. évét túlhaladta és annak idején hamis adatot mondott be. A biztosítás csak akkor érvényes, ha a biztosított fél az 55. évét még nem haladta túl, de a 18. évét már betöltötte. A szerkesztőség postája előtt rovatunkat egyelőre nem közölhetjük. Ezért arra kérjük tisztelt előfizetőinket és olvasóinkat, hogy ne intézzenek tanácsot és felvilágosítást kérő leveleket szerkesztőségünkhöz, mert a rovat szünetelése alatt sajnálatunkra nincs módunkban kérdéseikre válaszolnunk. * 1 Megfejtések 1. számunkban közölt rejtvények megfejtése. Keresztrejtvény. Vízszintes sorok : 1. Finomabb tésztaneműek. 18. Tej és vaj. 39. Indianer. 80. Krémeslepény. Függőleges sorok . 8. Tojásliszt. 14. Különféle torták. 43. Piskóta. 49. Cukorkák. Ketőrejtvények . Kunyhó — Kastély — Palota — Vadászlak — Lak — Athén. Dubiból róka ! Huni — dara — Dóra — Móra — móka — róka. Tréfaszámtan : Maros. Játék a hetükkel. Apróhirdetések. Névrejtvény Márton. Több adat 2000 elhunyt előfizető hoziitartozóz kapta meg addig lapvállalatunk útján az előfizeti**«! kapcsolaton biztosítási összeget. A lapok terjedelmének hatósági korlátozása folytán az újabb kifizetésekről a fényképfelvételeket és a névsort helyszűke miatt nem közölhetjük. 24 TOLNAI VILÁGLAPJA