Tolnai Világlapja, 1942. január-március (44. évfolyam, 1–12. szám)

1942-01-07 / 1. szám

A CS fiát repnltana ....... Ném­iethy Károly, a reformer Tisza Kálmán ismert „bihari gárdájából” került a magyar köz­igazgatás élére a most elhiányt újfalusi Némethy Károly belső titkos tanácsos, régi református lelkészcsalád sarja. A Bihar megye száz év óta arról volt nevezetes, hogy a legjobb adminisztrátorok onnan eredtek a magyar közéletbe s Némethy derekasan meg is felelt ennek a hírének. Egész sor bel­ügyminiszter mellett ő képviselte a tisztviselői állandóságot, a köz­­igazgatás nyugodt ritmikáját, bár egyáltalán nem volt a megállás­nak vagy éppen elmaradásnak az embere. Jó néhány törvény­javaslatban dolgozta ki a maga egészséges elgondolását a magyar tisztviselő eszményképéről. Ezek közül talán a legtöbbet jelentő az volt, amelyet 1903-ban épített ki „a közigazgatás egyszerűsí­téséről’­. Tömegnyi helyes és egészséges kezdeményezés volt ebben a javaslatban, amelyek ha csakugyan átmennek az életbe sok minden visszásságot meg­szüntettek volna közéletünkben. Hogy csak egy-két apróságot em­lítsünk : ez a javaslat eltörölte volna a hivatalos használatban a különböző „kegyelmes”, „mél­­tóságos” és „nagyságos” címzé­seket : hivatalos aktában mindenki csak „Miniszter úr"-nak szólí­totta volna a minisztert. Aztán a papírpocsékolás elkerülése céljából el akarta Némethy törölni a négy­oldalas beadványokat, amelyek­nek hátsó két oldala — üres papír. Bárha nem is tudott min­den egyes egészséges gondolatá­val keresztültörni — ezek jórésze külföldi, sőt amerikai tanulmány­útjain fogant meg benne, — mégis mint a közigazgatási hivatalno­kok vizsgáinak legfőbb irányí­tója, jótékonyan hatott a magyar tisztviselői kar közszellemére, s ezenfelül mint a „Belügyi Köz­löny” és a „Magyar Közigazga­tás” szerkesztő-munkatársa, cik­keiben is állandóan harcolt ennek a tisztes, okos karnak moderni­zálásáért. A tisztviselői ranglét­rán az államtitkárságig és a Köz­munkatanács elnökségéig vitte fel; ezenfelül azonban mint reformá­tus egyházának hű fia s mint az új budapesti egyházmegye első gondnoka, vallásos téren is nagy szerepet vállalt a közélet egyik fontos őrhelyén. Nyugdíjba vonu­­lása óta igen sok tiszteletbeli állást töltött be, főként a köz­művelődés terén, így hát 79 éves korában elkövetkezett halála való­­ban egy nagyrahivatott, munkás, példaadó életnek szakította végét. Itulgária felséges mozdonyvezetője III. Boris bolgár cár III. Boris bolgár cár, a bolgá­rok népszerű uralkodója, 48 éves. Apai ágon a Szász-Koburg-flóthai családhoz tartozik, amely rokon­ságban áll a magyar Koháry­­családdal. Mint emlékezetes, Boris cár édesapja, I. F­ Ferdinánd cár, a bolgár trón elfoglalása előtt magyar huszártiszt volt. Boris cár anyja Mária Lujza bourbon­­pármai hercegnő. A bolgár ural­kodó katonai szellemben nevelke­dett. H­­árom háborút élt át, a két Balkán-háborút és a világhábo­rút. A világháborúban mint össze­kötőtiszt megfordult az összes harctereken. Ily alkalmakkor gyakran az első rajvonalakban harcolt halált megvető bátorsággal. Innen van, hogy a frontharco­sok valósággal rajonganak érte. Egyébként a vasutasok is a ma­guk emberének tartják, mert hi­szen ismeretes, hogy Boris­várnak valóságos szenvedélye a mozdony­vezetés. A bolgár összeomlás után, 1918 október 3-án foglalta el a bolgár trónt, apja lemondása után. Már ekkor oly népszerű volt, hogy úgy­szólván ez a népszerűsége men­tette meg Bulgáriát a nagyobb katasztrófától, mert a bolgár nép valahogy őt tekintette annak a szilárd pontnak és megdönthetet­len alapnak, amelyen felépülhet a bolgár nép biztonsága és fejlődése. Amint a trónt elfoglalta, nyom­ban hozzákezdett Bulgária újjá­szervezéséhez. 1930 október 25-én vette nőül III. Viktor Emánuel olasz király és császár leányát, Johannát. Három év múlva szüle­tett meg első gyermekük, Mária Lujza hercegnő. 1937 június­­­-án pedig Bulgária trónörököse, Si­meon, Tirnovo hercege, született meg. A bolgár cár népszerűsége a­ világháborút követő években egyre, inkább növekedett. ■ /.mol I­non (t, i­sk­ula f­ia mestere Izmot Inonti, a török köztársa­síik elnöke, nemrég volt 57 éves. Izmirben (azelőtt Szmirnn) szü­letett és ott végezte el az elemi iskolát is. Apja, Hasid, aki pol­gári, majd később hadbíró volt, a szivaszi katonaiskolába adta és Izmet Inonü itt kezdte meg középiskolai tanulmányait. Aztán elvégezett egy katonai líceumot és egy katonai mérnöki iskolát, úgy­hogy 1903 augusztusában tüzér­­alhadnaggyá avatták. Tanulmá­nyait azonban tovább folytatta és 1906-ban fejezte be; ilyen kép­zettséggel hamarosan vezérkari kapitányi rangot kapott. 1910 elején a gemeni haderő vezérkarához nevezték ki. Ekkor d­udeydébe ment, Ili esett át a tűzkeresztségen. A gemeni hábo­rúban kiválóan szerepelt és so­­ronkívül őrnaggyá léptették elő, majd kinevezték a jemeni had­erő vezérkari főnökének. A világháborúban tovább ívelt fölfelé Izmet Inonü katonai karrier­je. Ezredes, majd hadtestparancs­nok lett, 1918 októberében pe­dig hadügyi államtitkár. Kine­vezték az előkészítő békebizott­ság tagjává és egy év múlva had­testparancsnoki címmel és jelleg­gel a legfelsőbb haditanács álta­lános hadműveleti vezetőségébe delegálták. Izmet Inonü ekkor Ankarába ment és csatlakozott Kenad Atatürkh­öz, és 1920. no­vemberében, a török felszabadító háborúban, mint a nyugati front északi szakaszának vezére vett részt. Több győzelmes csatát­­Ví­vott és a háború végén hadtest­­parancsnokká nevezték ki. Nem­sokára külügym­iniszter lett, majd ő lett a török küldöttség elnöke a lausanne-i békekonferencián. Többször volt külügyminiszter és miniszterelnök, majd Atatu­rk ha­lála után, 1938. november 11-én köztársasági elnökk­é választották. K­ista Ilyti, a finn ép­ítőm­unka vezetője A finn köztársaság jelenlegi elnöke, Risto Ryti, 52 éves. Már 17 éves korában érettségizett, 20 éves korában már jogvégzett volt. 30 éves korában egy kerületet képviselt a parlamentben, 34 éves korában a finn Állami Bank vezérigazgatója, egy évvel később pedig Finnország elnökjelöltje lett. Ez a nem mindennapi pályafutás is jellemzi Risto Ryti zseniali­tását. Közgazdasági kérdésekben már régebben döntő szava volt és munkásságát ismerték a világ minden számottevő közgazdasági körében. Ryti tagja volt a had­sereg anyagbeszerző-bizottságá­nak és ebben a minőségben már a békeévekben olyan különleges ismeretekre tett szert, amelyek az első finn-szovjet háború nehéz hónapjaiban még csak jobban kimélyültek és az összes részle­tekre kiterjedtek. A legsúlyosabb harcok idején felkereste Manner­­heim marsallt a főhadiszálláson, akivel azután a legszorosabb együttműködést fejtette ki és így teljes egyetértés keletkezett kö­zöttük. Neki jutott osztályrészéül az a súlyos feladat, hogy már mint miniszterelnök az első finn-szovjet háború alkalmával megszüntesse a finn ellenállást és ő kötötte meg a súlyos moszkvai békét is. Mindezek ellenére to­vábbra is miniszterelnök maradt, ami jellemzi azt a bizalmat, amellyel államférfiúi működését Finnországban kísérték. Amikor 1940-ben Kallio, a finn köz­­társasági elnök, váratlanul el­­h­únyt, egészen természetes volt, hogy csak Hutit­ lehetett köztársa­sági elnökké választani. Hmn Színid, Arábia Napóleonja A leghatalmasabb arab uralko­dó, Szaudi Arábiának királya, Ibn Szaud, akit arab Napóleon­nak is szoktak nevezni, 61 éves. Miután apjának seregeit a török szultán leverette, már gyermekko­rában kénytelen volt vele­ együtt elmenekülni és így a sivatagban nőtt fel, mint hazátlan földön­futó. Kuveitban, a Perzsa-öböl egy kis kikötővárosában serdült ifjúvá Mubarrak sejk udvarában és innen indult 21 éves korában apja egykori székvárosának, El Riadnak megostromlására egy kis csapattal. Itt ekkor a szultán embere, Hasid, székelt. A fiatal Ib­n Szaud elfoglalta a várost, Hasid azonban a szultánhoz for­dult segítségért. A török csapa­tok szétverték Ibn Szaud vaha­­bitáit és ő maga is sebesülten menekült vissza a sivatagba. Mubarrak sejk később közbelé­pett érdekében a szultánnál, aki elismerte N’edzsd uralkodójának. Amikor Törökország felett meg­­súlyosodott az idők járása, Ibn Szaud kihasználta, a helyzetet, megtámadta Rasidot, legyőzte se­regét. Maga Hasid is Ibn Szaud fogságába került, aki lefejeztette. A 27 éves fiatal fejedelem egymás­után ismertette el a kis arab tör­zsekkel uralmát és a világháború kitörésekor már számottevő té­nyező volt az akkori arab ural­kodók között. A világháborúban semleges maradt és ezért évi 60.000 fontot kapott az angolok­tól. A pénzből kitűnő hadsereget szervezett. A világháború után Ibn Szaud leverte Husszein pasát, Mekka város fejét, 1933-ban pedig az asszír fejedelemséget kebelezte be országába. Dr. Némethy Károly (Székely A. felv.)

Next