Tolnai Világlapja, 1943. január-március (45. évfolyam, 1–13. szám)
1943-03-17 / 11. szám
TALPRA MAGYAR! (Csodálatos, szent tavasz volt az az 1848- március. Olyat talán sem azelőtt, sem azóta nem ért meg a magyar. Több mint háromszáz esztendős elnyomatásból ébredt akkor a magyarság a maga erejének tudatára. S ami talán még ennél is több: ekkor ismerte fel először azt az évszázadok óta feledésbe merült tényt, hogy a nemzet önmagában gyönyörű közjogi fogalom, de csak fogalom, amelynek életet a nép ad. A nemzet jogi elvontsága a nép : a valóság. A nép az erő, a biztonság, a maradandóság. És ennek a népnek szószólói, hősei támadtak, akiknek nevére, hangjára, munkájára felfigyelt az egész művelt világ. Petőfi és Kossuth neve fogalommá vált nemcsak a haza határain belül, hanem azokon túl, messzi világrészekben is. Petőfit azóta lefordították minden nyelvre. Kossuth neve pedig azóta is egyértelmű az elnyomás ellen való harc fogalmával — Európában és Amerikában egyaránt! Kettejük neve szimbólummá vált minden szabadságszerető nép számára, sorsuk legendává, eszménnyé finomult s rajtuk keresztül tudott magának a magyarság barátokat szerezni a világ minden táján. Tartsuk ezt a két nevet továbbra is ünnepi díszben a nemzet oltárán, vagy még inkább véssük bele jó mélyen a magunk és gyermekeink szívébe, hogy soha a magyar meg ne feledkezzék ennek a két névnek szent tanulságairól: az örök, a rabsorsot tűrni nem biró szent szabadságról! Kossuth Lajos szülőháza Monokon. Innen indult el díjain az az üstökös pálya, amely majdan két világrészt fog bevilágítani. Az volt timlán a várparancsnokság épülete, ahová Kossuth Lajost — a fiatal újságírót — beszállították és fogságban tartották. Kossuth budai börtönének bejáró ajtaja ma. Kossuth lajos, Magyarország volt kormány Kossuth tábornoki formaruhája és nemzetiszínű szolgálati vállszalagja; ma Torino városi múzeuma őrzi örök ereklyeképpen. Ez a Kossuth szobor a budai Zugi igeiben áll azon a helyen, ahol 1837 május 5-én a császári pribékek törvény ellenére elfogták.