Tolnamegyei Közlöny, 1917 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-07 / 1. szám

2 Szerencséje a magyar nemzetnek, hogy míg sorsa egyfelől olyan katonákkal áldotta meg, kik a különböző harctereken dicső tetteikkel a világtörténelem lapjaira írták fel neveiket, más­felől olyan tisztviselői karral rendelkezik, mely a belső fronton a legnagyobb kitartással küzd a háború okozta nehézségekkel. Nem rajta múlik, ha ez a küzdelem nem jár mindig a kellő eredménnyel, ami sokszor a közönség elégedetlenségét vonja maga után. Régi hibája a magyar közönségnek a ható­sággal való elégedetlenség és mindenért a ható­ságnak okolása. Ne keressük, hogy a hatóságok, vagy a közönség ennek az okai, de az tény, hogy a magyar közönség a legfegyelmezetleneb­bek közé tartozik s ezért a háború által előidézett korlátozásokat, szigorú intézkedéseket, fegyelmet nagyon nehezen viseli s a kormánynak feltétlen magasabb hadi érdekeket szolgáló rendeleteit végrehajtó hatóság iránt általában nagy anta­­gonizmussal viseltetik. Nem mondjuk, hogy a kormányrendeletek igen sokszor nem ellentmondóak, bürokratikusak , az általuk szolgálni kívánt cél látszólag prak­tikusabban és a közönség érdekeit jobban szem előtt tartva is elérhető volna, továbbá a hatóságok eljárása sem mindig a legkörültekintőbb, de a közönségnek a rendeletek végrehajtására köteles hatóság elleni zúgolódása a legtöbb esetben indo­kolatlan. Sőt a rendeletek túlszigoruságának s azok erélyes végrehajtásának többnyire a közönség az oka. A mi közönségünk ahelyett, hogy a ható­ságot nehéz munkájában támogatná s a minden­nél fontosabb hadiérdekek szolgálatában segítené, ahol csak lehet, a hatóságok kijátszására, félre­vezetésére törekszik. Alig jelenik­­ meg egy új rendelet, már­is azt a kibúvót keresi, melyen át annak rendelkezéseit megkerülheti. Mig a németek vesenyeznek abban, hogy a kiadott s az ő érdeküket is szolgáló rendeletek minél szigorúbban megtartassanak s az ellen­szegülő valóságos erkölcsi megvetés tárgya, addig nálunk valóságos virtusszámba megy a hatósági intézkedések kijátszása s a magánérde­keknek a közérdek rovására való istápolása. És ez annyival érthetetlenebb, mert ugyanez a közönség némán és ölbetett kezekkel tűri az élelmi cikkek és ipari termékek árának minden mértéket meghaladó folytonos emelkedését, mely feltétlenül érzéken­yebben sújtja, mint a hatóság bárminő szigorú intézkedése. Az áremelkedések megakadályozását célzó hatósági ármegállapítás sikere is nem a hatóságra, hanem a közönségen, az országszerte nem egy­séges rendelkezéseken és a fogyasztók szerve­zetlenségén dőlt meg. Amilyen elismerés illeti a magyar közönsé­get azon számos erényéért, melyeket a háború alatt tanúsított, viszont ezen tikosságait nem lehet letagadni,hibáit és fogya­Ha valaki, úgy a magyar köztisztviselői kar megtette a háború alatt a maga kötelességét , mint a közönség tagja, szintén végigélte mind­azon korlátozásokat, nélkülözéseket, melyek ily hosszú háború alatt a pogári lakosságot is sújtják. Sőt a köztisztviselőt fokozottan sújtotta a háború, mert a háborús pótlékok korántsem álla­nak arányban a hihetetlen áremelkedésekkel s a legtöbb köztisztviselőnek nincs és nem is lehet más jövedelmi forrása, mint a fizetése, az ár­emelkedéseket másra át nem háríthatja s igy mint fogyasztó más társadalmi­­ osztályokkal szemben hátrányos helyzetben van. A köztisztviselő a köz szolgálatának szenteli minden idejét, egészségét, munkaerejét, a köz­­szolgálat őrli meg a szervezetét, ezért valóban elvárhatja, hogy a közönség, — ha elismeréssel nem is adózik neki, — de legalább becsmérlésé­vel és gáncsoló bírálatával ne kedvetlenítse el munkájában. Ne zúgolódjék a hatóságok ellen azért, mert az igényeket le kell szállítani, a fogyasztást korlátozni, rendeleteknek az eddigi életmóddal szakítani, a engedelmeskedni, az egyént a köznek alárendelni kell, mert ennek valóban nem a hatóság az oka, hanem a már harmadik éve tomboló világháború által előidézett rend­kívüli viszonyok, a titokban maradt visszaélések s a közönségnek a rendeletekkel és hatósági intézkedésekkel szemben tanusított antagonzmusa. Emelkedjék tehát végre a magyar közönség is arra a magaslatra, hogy a közhatóságokban ne ellenséget, hanem érdekeinek képviselőjét lássa, melyeket — kivált a mai időkben — támogatni, tartsa hazafias kötelességének ! — A szekszárdi kir. postahivatalban minden fajta hadi- segélypostai frankéjegy kapható. Ha mindenkinek hadisegély postabélyeget szabad csak használni. — Min­den fillér egy árva könnyét törli le. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Höfer mai jelentése: Budapest, január 4. Keleti hadszíntér: Dobrazsát a Galac felé húzódó keskeny földnyelv kivételével, megtisztí­tottuk az ellenségtől. A román síkságon, elte­kintve orosz lovasságnak sikertelen tapogatózó kísérletétől,­­ nem volt különösebb esemény. — Odobescitől nyugatra átkeltünk a Milcovón Soveja mellett és az artozi út mentén rohammal elfog­­­laltunk ellenséges állásokat. Daleputnásztól nyu­gatra az oroszok­­ hatalmukba kerítették egyik árkunkat; egyébként ésszakkeleten nem volt je­lentős esemény. Olasz és délkeleti hadszíntér: A helyzet változatlan. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, január 4. A nagy főhadiszállás jelenti. Nyugati had­színtér : Eső és köd következtében csekély harci tevékenység. Keleti hadszíntér: Lipót bajor herceg vezértábornagy hadcsoportja: Dünaburgtól észak­keletre a 259. számú oldenburgi tartalék gyalog­ezred századai átnyomultak a Duna jegén és el­foglaltak az oroszoktól egy szigetet, több, mint 40 foglyot és több gépfegyvert szállítottunk­­ be. József főherceg vezérezredes harcvonala : Az Er­dős-Kárpátokban sikerült az oroszoknak Macti­­ianestitől északra legelső állásunkba megvetni lábukat. Német és osztrák-magyar csapatok az ojtozi úttól északra és Soveja két oldalán (Susita völgyben) rohammal elfoglaltak több magaslatot és azokat az ellenség erős támadásaival szemben megtartották. — Mackensen vezértábornagy had­­csoportja , Odobesci mellett, Focsanitól észak­nyugatra átkeltünk a Mil­ovon. A buzacai tor­kolattól nyugatra erős orosz lovasság előnyomu­lást kísérelt meg. Visszavertük őket. Német és bolgár ezredek vállvetett küzdelemben rohammal elfoglalták Macin és Jijila makacsul védett hely­ségeket. Eddig körülbelül 1000 foglyot és 10 gépfegyvert szállítottak be. Ezzel Dobrudzsát a Galac felé húzódó keskeny földnyelv kivételével, amelyen még orosz utóvédek védekeznek, meg­tisztították az ellenségtől. Macedón harcvonal: Nincs különösebb esemény. Ludendorf, első főszállásmester. 1917. január 7. KÜLÖNFÉLÉK. — Katonai kitüntetés. A király jobaházi Dőry Miklós báró, nyug. századosnak az őrnagyi és Dekleva József nyug. főhadnagynak a száza­dosi címet és jelleget adományozta. — Püspöki helynök. Zichy Gyula gróf pécsi megyéspüspök Walter Antal püspöki hely­nök elhalálozása folytán Wajdits Gyula pápai prelátus, kanonokot nevezte ki püspöki helynökké. — Egy képviselő kitüntetése, A bolgár ki­rály Egry Béla dr., Pécs város függetlenségi országgyűlési képviselőjét, népfelkelő főhadnagyot, a bolgár vöröskereszttel tüntette ki. — Kinevezés: A vallás- és közoktatásügyi miniszter Várkonyiné Szánthó Ottiliát és Neu­berger Máriát állami tanítónőkké nevezte ki. — Nttuberger Máriát a hanti róm. kath. elemi nép­iskolához osztotta be ideiglenes szolgálattételre. — Nyugdíjaztatás és helyettesítés: Molnár Dezső várdombi jegyző beadta nyugdíjaztatása iránti kérvényét. A főszolgabiró helyettesitésével Simon Lajos decsi II-od jegyzőt bizta meg. — Megyebizottsági tagválasztások. A meg­ejtett megyebizottsági választásokon Orffy Lajos Pincehelyen, Németh Árpád Nagyszokolyon, Rit­ter Béla Hőgyészen, Sümegi Mihály Alsónyéken, R. Varga János Nagydorogon és Vayer János Pakson megyebizottsági tagokká választattak. — A koronázáson vármegyénkből jelen vol­tak : Apponyi Sándor gróf tárnokmester, ország­bíró helyettes, Apponyi Géza gróf vot. tanácsos, Széchenyi Domonkos gróf, Sztankovánszky Imre, Eszterházy Alekszandra grófnő és Esz­­terházy Andrássy Irma. A királyné előtt meg­jelentek : Apponyi Sándorné grófné, Schell Jó­zsef báróné szül. gróf Sigray Klára, Sztanko­vánszky Erzsébet és Sztankovánszky Margit, Inkey Pál báróné, Apponyi Károlyné jjrófné. Vármegyénk képviseletében jelen voltak: Kovács Sebestény Endre főispán, Forster Zoltán alispán, Dőry Dugó, Szekszárd rt. város részéről Frey János Takler és Török Pál, a központi járásból: B. Varga János Decs, Asztalos Péter Alsónyék. A tamási járásból: Kaszás József Tamási, Ju­hász Péter Felsőnyék. A dombóvári járásból: Jantos Ferenc Dombóvár, Törő József Döbrököz. A völgységi járásból: Braun János Tevel, Takács Mihály Zomba. A simontornyai járásból: Leicht Henrik Gyönk, Petres Pál Simontor­nya. A duna­­földvári járásból: László Károly Dunaszentgyörgy, Ackermann Péter Paks. A küldöttséghez szolgálat­­tételre beosztatott Horváth József vármegyei őr­mester. — Az ország felajánlása. Dr. Font Ferenc apát-plébános újév napján délelőtt 10 órakor a szekszárd-belvárosi rk. templomban az egyesületek, testületek és a hívek jelenlétében nagymisét ce­lebrált segédlettel és az országot felajánlotta Jézus szentséges Szivének. — Katonai előléptetés. A király Székelyi Lajost, a 44. gyalogezred hadapródjelöltjét, Szé­kelyi József tekintélyes szekszárdi iparos fiát, zászlóssá léptette elő. — Dombóvári Hírlap, Új hetilap indult meg Dombóváron »Dombóvári Hírlap» címen. A lap felelős szerkesztője Nessl Lajos dombóvári főgimnáziumi igazgató, kiadótulajdonosa pedig felsőeőri Paál József. Az élénken szerkesztett társadalmi és szépirodalmi lap első számában Mihályi Ákos dr., a budapesti tudomány­egye­tem rektora, Rézbányay József dr. pécsi címze­tes kanonok és Forrai István lapunk munka­társa írtak cikkeket. — Az aranysarkantyús tanító. A tanítók nemcsak itthon, hanem a harctéren is kivívják a halhatatlanságot. Nem csupán szóval csepegte­tik a szívekbe a hazafiságot, hanem vérükkel is megpecsételik azt. Ilyen kiváló hős Vén Zoltán többszörösen kitüntetett hős székely tanító, a vaskorona lovagja, akit IV. Károly király abban a nagy és ritka kitüntetésben részesített, hogy aranysarkantyús vitézzé avatta Szent István ősi kardjával. — Iskolaszéki és hitközségi­ gyűlés. A szek­szárdi róm. kath. iskolaszék és hitközségi tanács múlt vasárnap dr. Font Ferencz apát-plébános, kér. esperes elnöklésével gyűlést tartott, aki be­jelentette, hogy a vallás- és közoktatásügyi mi­niszter 1917. évi január 1-ével Balláné Mehr­­werth Józsa belvárosi tanítónőt nyugalomba he­lyezte. A hitközségi tanács az elnök javaslatára jegyzőkönyvi köszönetet és elismerést szavazott Balláné Mehrwerth Józsa nyugalmazott tanító­nőnek, aki 30 évig teljes odaadással és ügybuz­galommal, kiváló eredménnyel működött a taní­tói pályán.— Az így megüresedett javadalomba Mehrwerth Erzsébet tanítónőt léptették elő. —■ Dr. Eri Márton vármegyei főjegyző, hitközségi tanácstag indokolt javaslatára az­­ iskolaszék, pá­lyázati hirdetmény , mellőzésével, a megüresedett tanítónői állásra egyhangúlag Sebestyén Paula szászvári osztálytanítónőt választotta meg. Helyet­tes tanítónőnek pedig Kliegl Lajosné aki. tanító­nőt alkalmazta a Béri Balogh Ádám­ utcai isko­lában. — Az iskolaszék tudomásul vette, hogy a katonai parancsnokság Malonyay Elemér új­városi tanítót szabadságolta. — A hitközségi tanács Mosgai Sándor újvárosi plébános 120 ko­rona évi fapénzét 300 és Huber Ferenc gondnok 900 korona évi fizetését 1050 koronára emelte fel. Az újvárosi iskolaszolga fizetését is 60 koro­nával, lakpénzét pedig 20 koronával megjavította. — Egyéb ügyek elintézése után dr. Eri Márton a hitközségi tanács és iskolaszék nevében újév alkalmából melegen üdvözölte dr. Font Ferenc apát plébánost, aki a hitközség ügyeit mindenkor a legnagyobb kötelességtudással, híveinek különös megelégedésére vezeti. — Koronázási ünnepély a helybeli főgimná­ziumban. IV. Károly, szeretett apostoli királyunk megkoronáztatását szép ünnepély keretében ülte meg a szekszárdi főgimnázium tanuló ifjúsága folyó hó 3-án. Az ünnepélyt az intézet díszter­mében tartották meg, mely ez alkalommal ízlé­sesen volt feldíszítve a megkoronázott király arcképével, a koronázási jelvényekkel, nemzeti szalaggal, fenyőgalyákkal. Az ünnepélyt a tanuló ifjúság énekkara nemzeti imádságunkkal, Köl­csey Himnuszával nyitotta meg.­­ Ezt követte Horváth István főgimnáziumi VIII. osztályú ta­nulónak király Himnuszról való szavalata, melyet zajosan megtapsoltak. Majd Wigand János, az intézet igazgatója méltatta tartalmas beszédben a koronázás jelentőségét és az uj király egyénisé­gét. Pazár Dezső főgimnáziumi tanár pedig fel­olvasta IV. Károly manifesztumát a „Népeimhez“ és hitlevelét. A jelenlevők a megkoronázott kirá­lyunkat lelkesen megéljenezték. Majd Vörösmarty Szózatának el­ének­lése után, az egybegyűltek ün­nepi hangulatban távoztak el. — Választás: Dunaszentgyörgy község kép­viselőtestülete a megüresedett aljegyzői állásra Németh Árpád nyug. honvéd századost, volt bonyhádi aljegyzőt választotta meg. — Baleset. Linde Imre 15 éves váraljai fiú december hó 2- án kapszlival játszott, amely felrobbanva, jobb kezét öszeroncsolta. A súlyosan sérült gyermeket a helybeli Ferenc közkórházban ápolják.

Next