Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)

1921-06-11 / 24. szám

III. évfolyam Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefon szára 85 és 102. Előfizetési ár: egész évre 80 K,félévre 42 K, negyedévre 24 T. Vidéken: 88 K, 46 K, 26 K. — Egyes szára ára 2 K. Szekszárd, 1921 június 11. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési díjak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. 24. szám. Hirdetésekt arai: A legkisebb hirdetés díja 30 korona A hirdetés az utolsó oldalon egy 60 miliméter széles hasábon miliméter soronként 2 korona, a sxftvegoldalon 3 korona, a hírrovatban elhelyezett reklémblr valamint a nyílttér soronként 20 koronába kerül. Családi hírek és vállalati hír* detűsek külön érszabás szerint Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. fi jegyzők az özvegyekért és őkért. A „Jegyzők Országos Árvaház- Egyesületé“-nek hivatalos lapja, a „Jegyző-Árvaházi Közlöny“ nyomán jóleső megelégedéssel és örömmel mutatunk rá arra a figyelemreméltó szép eredményre, amelyet a községi jegyzői kar együttérzésével, összetartással, a jegyzők özvegyei és árvái sorsán őszintén segíteni akaró keresztényi szeretetével és egymást megértésével elért. Az egyesületnek Budapesten 1. évi április hó 14-én tartott rendes közgyűléséről felvett jegyzőkönyv szerint az egyesület tiszta vagyona, amelynek alapját tudvalevőleg néh. Klimes Antal volt hőgyészi főjegyző buzgólkodásának eredményeképpen Tolnavármegye jegyzői egyesülete rakta le, 1.735,258 , 77 fillér. Az egyesület Budapesten, József körút 41. szám alatt előnyös feltételek mellett — még béke idejében — egy palotát szerzett. Amint azt a lakbérrendeletek megengedik, ezt a palotát az egyesület saját céljaira veszi használatba, hogy abban a következő jegyzői intézményeket helyezze el, illetve létesítse: 1. A Jegyzők Orsz. Árvaház-Egyesülete hivatalait; 2. az Országos Jegyzői Egyesület hivatalát; 3. a jegyzők Budapesten tanuló főiskolai hallgató fiai részére felállítandó, lakással és teljes ellátással egybekötött, erkölcsi felügyelet alatti internátust; 4. a jegyző-árvák elhelyezését ; 5. elaggott, hozzátartozók nélküli jegyzők elhelyezését; 6. annyi szobát rendez be és szerel fel, amennyi a Budapestre hivatalos célból vagy látogatóba feljövő jegyzők és azok családtagjai részére megszállásra szükséges ; 7. közös olvasó-, társalgó- és szórakozó szoba berendezése; 8. a faluról feljövő jegyzők részére egy elsőrendű ételeket és italokat kiszolgáltató vendéglőt állít fel; 9. az egyesület tisztviselőinek természetbeni lakást ad, és 10. az esetleg még fenmaradó lakrészeket bérletileg értékesíti. Ezek a célok fokozatosan valósulnak meg,, Hogy az internátus felállítása s az árvák és elaggott, hozzátartozók nélküli jegyzők elhelyezése is mielőbb valósággá lehessen, az egylet közgyűlése országos akciónak megindítását határozta el, amelynek sikere érdekében községi jegyzők neveiből hölgy bizottságot alakított. Az akció célja, hogy a szükséges anyagi kellékeket gyűjtéssel és társadalmi úton megszerezze. Elhatározta a közgyűlés azt is, hogy minden év június havának első vasárnapja az egész ország jegyzői karának együttes akarata folytán a jegyzők árvái és özvegyei javára használandó fel. Ezen a napon a jegyzőárvák és -özvegyek javára mindenhol az ország területén táncmulatságot vagy műkedvelői előadásokat rendeznek, melyeknek tiszta jövedelme az egyesület céljaira lesz fordítandó. Igaz érzésünknek adunk kifejezést, amikor az ország jegyzői karának és az Árvaház egyesületnek azt kívánjuk, hogy tervezett intézményei s jelesen az árvaház és internátus is mielőbb sikerrel működjenek és virágozzanak. Hisz a háború, az ezt követő forradalom és kommunizmus alatt olyan sok jobb sorsra érdemes községi és közjegyző lett áldozatává az odiozus reá erőszakolt háborús feladatoknak és a destruktív lapok lázításának, oly sok özvegy és árva siratja a derék férjet, illetve gondos, szerető apát, hogy, amikor most immár tisztán látjuk, hogy a háború a forradalom alatt milyen, bár népszerűtlen, de hazafias és milyen nehéz, emberfölötti munkát végeztek a községi jegyzőink, minden jó hazafinak azon célok elérésében, amelyeket a Jegyzők Országos Árvaház Egyesülete maga elé kitűzött, az Egyesületet támogatnia kell. Ezeket a célokat és intézményeket ajánljuk mi is olvasóink jóakarata támogatására, hogy áldozatkészségük útján mielőbb megvaló ■sulhassanak és virágozzanak. Néhány szó a szekszárdi kereskedelmi iskola programmjához. A „Tolnamegyei Újság“ egyik száma megismertette a Szekszárdim felállítani tervezett két évfolyamú kereskedelmi iskola tantervét. Bármennyire megfelelő ez pedagógiailag, az iskola célját tekintve gyakorlati szempontból hézagos. A múltban a hazai középfokú kereskedelmi szakoktatás nemigen alkalmazkodott a szorosan vett kereskedői gyakorlat követelményeihez, hanem inkább a kereskedelem szolgálatában szükségelt irodai segéderőket juttatta megfelelő alapismeretekhez és így alkalmas volt arra, hogy ifjúságunkat elterelve az igazi kereskedői hivatástól, irodistákban túlprodukciót idézzen elő. Hasonló hibában szenvedett a felsőbb szakoktatás (akadémiai tagozat), mely nagy elméleti anyagával inkább közgazdasági szakerőket, adminisztrátorokat nevelt, akik főleg a nagy vállalatok adminisztratív ágainál igyekeztek elhelyezkedni. A fizikai strapával is járó igazi üzleti élet ezekből az abituriensekből nagyon keveset kapott. A forgalom szabaddá tételével a konjunkturális nagy hasznoknak s egyszersmind a kontárkodásnak is vége s aki ezután a kereskedelmi pályán kívánja egyszerű megélhetését megtalálni, annak elsősorban alapos szakembernek kell lennie, márpedig a hazai kereskedelmi szakoktatás mai modernizált anyaga még mindig nem képes ifjúságunkat a kereskedői pályával megkedveltetni s arra szakszerűen előkészíteni, mert hiányoznak belőle az igazi szaktárgyak* gyakorlati szakférfiaktól előadatva. A könyvvitel tudása kereskedőknek nélkülözhetetlen, a stenográfia, gépírás, szépírás előnyös, de ne hagyjuk figyelmen kívül azt, hogy ezek mind csak segédismeretek a kereskedő szempontjából, amelyekre egyedül támaszkodva még nem vagyunk kereskedők. Felesleges tehát ezekre több heti órát pazarolni, mert a tanuló több éven át heti egy óra alatt is elsajátít annyit, amennyire ezek. A most felállított gazdasági egyetemnek is ez a baja. Sok a felesleges tantárgy és kevés idő jut a legszükségesebb dolgokra, bőr alapként majd szüksége lehet. Legnagyobb súly az üzleti forgalmi ismeretekre helyezendő s ezek a való üzleti életnek megfelelően az első évfolyamban általánosan, a másodikban szakmák szerint különkülön a vonatkozó, áruismerettel kapcsolatosan gyakorló kereskedővel volnának előadandók. Szekszárdon pl. specialiter a gabona s borkereskedelem technikájával kellene foglalkozni, hogy az egyes szakmák iránt a tanuló érdeklődése felkeltessék. Csak az így előkészített ifjút fogja vonzani az igazi üzleti élet és ez által kevesebb lesz a protekciót hajszoló irodatisztviselő, de annál több az önállóságra vágyó, alkotó munkás. Pogány Miklós* Hírek. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország. A keresztény sajtóért. „Ha ma erkölcsileg, vallásilag, művelődésileg és gazdaságilag roncsok és romok vagyunk, ennek hihetetlen mértékben az a titkosan és lassan ölő méreg az oka, melyet a modern liberális és zsidó sajtó évtizedeken át napi, sőt naponta kétszeri, háromszori adagolásával millió és millió keresztény embernek vérébe csepegtetett.“ E súlyosan vádló sorokat egyik újabb művében P. Bangha Béla írja, aki még a liberalizmus fénykorában élesszemü megrátója volt annak a romboló munkának, amellyel átkos kezek a porba döntötték ezer esztendő viharaival dacoló államiságunkat. De riasztó szavára, sajnos, csak kevesen figyeltek fel. A destruktív liberális, zsidó sajtó lármás orchestere túlharsogta a vészt hirdető sziréna bugását ... A megjósolt katasztrófa bekövetkezett, utána azonban elemi erővel viharzott fel a keresztény, nemzeti reakció. A destruktív sajtó akkor szavát sem találta, de ma már az a hasvéri álarc alól újra csábító, nemzetrontó szirénhangok törnek elő. Hisszük, hogy a keresztény, nemzeti Magyarország kormánya tudni fogja kötelességét az országgyujtogatókkal szemben. A szemünk, a lelkünk rajta függ. A mi kötelességünk viszont minden erőnkkel támogatni a nemzeti reneaisanceban diadalmasan feltámadt keresztény sajtót, amelynek egyik lánglelkű apostolát, P. Bangha Bélát, abból az alkalomból, hogy a folyó hó 12-iki sajtóestje körünkbe érkezik, lelkes büszkeséggel köszöntjük városunk falai között. P. * Már a múlt számunkban megírtuk, hogy a Központi Sajtóvállalat szombaton este 9 órakor a Kaszinó helyiségében művészi sajtóestélyt rendez, amelyre ismételten felhívjuk olvasóközönségünk figyelmét azzal, hogy az estély jegyeit a Move sajtóvállalatánál és este a pénztárnál lehet vásárolni. A sajtóestély fénypontja P. Bangha Béla nagy előadása lesz a keresztény sajtóról. Szoleihard M. énekművésznő ifj. Toldi: Haide, Lowe: Titkon jó a csók, és Dienzl: Liliomszál című dalait fogja előadni, míg Toronyi Gyula operaénekes Puccini Tosca operájából a nagy áriát, Sztojanovics Jenő Ninon dalművéből a bordalt, valamint Kurucz Jánosnak Sir a nóta és Zokogástól hangos című dalait fogja énekelni. A művészi estélyt tánc követi. P. Bangha a belvárosi templomban szombaton este 6 órakor és vasárnap délelőtt fél 11 órakor konferencia beszédet fog tartani. Porzik a porond. Péter-Pál napja mozgalmas napja lesz Szekszárd városának: tornaverseny lesz. Háborúk, forradalmak után után itt a fehér holló, valóban a rendes haladás jele. Vármegyénk hét intézetének iQusága gyülekezik össze s méri össze fiatal erejét. Hatszáz üde szittya szív fog dobogni a verseny nemes füzétől. Jönnek a zászlók, Béri Balogh Ádám zászlajának suhogásával s az ősi gyep örömmel veti fel illatát, öreg Bartina gondolkozva tekint majd alá s meghatottan üdvözli, akik megjelentek. A gazdag programm, szép beosztás és rendezés becsületére válhatnék nagyobbszabásu sporteseménynek is. Elszállásolásról, ellátásról a Tolnavármegyei Testnevelési Bizottság gondoskodik. A főgimnázium épülete egy napra átalakul az ifjúság kaszárnyájává. Délelőtt templom, próba, előmérkőzések, s délután fél háromtól az igazi verseny. Gyülekezés, indulás a vármegyeház elől; valóban stílusos dolog: ódon dór oszlopok tövéből indulni a gimnasztika porondjára. Zenés szabadgyakorlatokkal kezdődik a verseny, s utánuk jön a tizenhatos mintacsapatok dolga: távolugrás, stafétafutás, rúdmászás. Pompás produkciókat ígér az egyéni összetett verseny: korlát, nyújtó, síkfutás. A négyes csapatok súlydobásban, magasugrásban és stafétafutásban vesznek részt. Füleslabdamérkőzéssel zárul a sor. A győztesek rendre ezüst, nagy bronz, kis bronz érmet kapnak s csapatuk oklevelet. A tizenhatos csapatok örökös vándordija: nemzeti szinü selyem zászló, mit a vármegye nőegyletei ajándékoznak; a négyes csapatoké pedig: ezüst babérkoszorú, a vármegyei pénzintézetek ajándéka. Az élet megszokott napjainak sorában valóban üdítőleg hat, ha az ember gondolata megállapodhatik egynél, ami valamit ígér. Szerencsés dolog, ha aznap még társadalmi, s hazafias érzéseket is kiválthat. Itt Csonka-Magyarország „határán“ különösen kell dobbanniok az ifju izmos athleta lábaknak és annak a dobbanásnak visszhangoznia kell öreg szivekben is. Adná Hadar, hogy Péter Pál napja emlékezz'% napja maradna minden nemes tekintetben Szekszárd városának! — Gróf Apponyi Albertet Dunaföldvár község képviselőtestülete f. hó 7-én egyhangú lelkesedéssel Dunaföldvár díszpolgárává választotta. — Tiltakozó népgyülés Szekszárdim Nyugat-Magyarország elszakitása ellen. Vasárnap délelőtt 11 órakor nagyszámú szekszárdi polgár jelenlétével tiltakozó népgyülés volt a városháza nagytermében Nyugat Magyarország elszakítása ellen. A tiltakozó népgyülést Vendl István h. polgármester nyitotta meg, utána Gödé Lajos a Területvédő Liga szekszárdi körének elnöke ismertette lelkes sza-