Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)

1921-06-25 / 26. szám

/ 111. évfolyam._________ • Szekszárd, 1921 június 25. 26. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Tel­efon­szám 85 és 102. Előfizetési ár: egész évre 80 K, félévre 42 K, negyedévre 24 K. Vidéken: 88 K, 46 K, 26 K. — Egyes szám ára 2 K. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési díjak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai s A legkisebb hirdetés díja 30 korona A hirdetés az utolsó oldalon egy 60 miliméter széles hasábon miliméter soronként 2 korona, a szövegoldalon 3 korona, a hírrovatban elhelyezett reklémhír valamint a nyiltter soronként 20 koronába kerül. Családi hírek és vállalati hir­detések külön árszabás szerint Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. A modern test­fejlesztés jelen­tőse a nemzet életében. Írta: Dr. R. A. /Haypál Benőnek, ennek a kiváló testnevelési szakembernek lelkes kez­deményezésére néhány nap múlva megjelennek Szektezárdon a megye középiskolai ifjúságának képviselői, hogy nemes vetélkedésben tegyenek tanúságot arról, hogy ügyesség és testi képesség dolgában mily fokon állnak.jS a hogy elnézzük ezeket a mosolygó, életkedvvel telitett csapa­tokat, amint rugékonyan, katonás keménységgel menetelnek, áhitatos szeretettel, reménybe gyulladó szem­mel köszöntjük őket, mint a haladó, fejlődő élet, a magyar reménység, a magyar jövő önbizalomtól duzzadó eleven szinbólumait. Vizsgáljuk ez alkalommal, hogy a testnevelés ügyének mily jelentősége van egy nemzet életében ? Az a nagy mozgalom, az a lázas munka, amely a világ kultúrnépei­­nél már 2—3 évtized óta folyik a testfejlesztés terén, nálunk is érez­teti jó hatásait. • Nálunk is lassan axiómává emelte azon elvet, hogy a testnevelés ügyének helyes és cél­tudatos megoldása az állam egyik legvitálisabb érdeke. •­Az elmúlt, s ránk nézve oly vég­zetes eredménnyel járó háború ta­pasztalatai, az az emberfeletti meg­erőltetés, amelyet a modern hadvi­selés a katonára ró, mindjobban rá­irányították a figyelmet az emberi fizikumra, amelynek teljesítő­képes­sége igen gyakran döntő súllyal esett a harcok mérlegébe.­ Az eugenikusok, a fajnemesítés lelkes apostolai is munkához láttak s rámutatván azokra a rettentő pusz­tításokra, melyeket a hosszú hadviselés az emberek egészségében, s főkép­pen : idegéletében okozott,­min­denütt igyekeznek felhívni a figyel­­­met, hogy ezek a beteges, kóros tu­lajdonságok az átöröklés folytán az utódokra is átszármaznak s így a degenerálódásnak az a folyamata, a­mely ezideig főképpen a tudás, a műveltség magasabb fokán álló né­peket támadta meg, ma már az egész emberiséget fenyegeti. S midőn megkonditják a vész­harangot, egyben rámutatnak azokra a módokra is, amelyekkel ez a fo­lyamat megakasztható. Az eugenika főelve, hogy a létért való küzdelemben az erősebb, egész­ségesebb, az értékesebb tulajdonsá­gokkal rendelkező egyéneknek van a legtöbb kilátásuk a győzelemre, tehát arra, hogy fennmaradnak, s hogy utódaik lesznek, akikben az ő értékes tulajdonságaik az átöröklés,­­ a szelekció (kiválasztás) következ­tében fokozatosan felhalmozódnak és megszilárdulnak. A létért való küz­delem számtalan generáción át foly­tatódik, s ez a természetes kivá­lasztás. Ettől a mesterséges tenyésztés, amelyet a növényi s állatvilágban látunk, csak abban különbözik, hogy a létért való küzdelem természetes kiválasztását, a tenyésztőnek céltu­datos kiválasztása pótolja. Ennek a kiválasztásnak s egyben annak az ősi emberi vágynak, hogy csak szép, erős és egészséges embe­rek éljenek, megnyilvánulása, termé­szetesen barbár formában, az ember­­nemesítésnek a negatív (elimináló) módja, amelyet a régi spártaiak al­kalmaztak, amidőn a testi, vagy lelki abnormitásban szenvedő gyermeke­ket a Taigetos ormáról a mélységbe dobták. Ily intézkedésekre a jelenlegi tár­sadalmi felfogás mellett természete­sen gondolni sem lehet, sőt az em­­berjavítás pozitív módja is — így a háborúk végleges megszüntetése, mely éppen az emberiség legértéke­sebb részét pusztítja el, a tébolydák megszüntetése, mely a lelki betege­ket egészségileg úgy a­hogy helyre­állítva lehetővé teszi, hogy szellemi­leg, testileg degenerált utódaik le­hessenek, a városba való tömörülés megakadályozása, mely szintén de­generáló hatású, a degenerált gyer­mekek mindenáron való megtartásá­nak s a közeli rokonok egymás kö­zött való házasodása lehetővé tételé­nek radikális megszüntetése, s egy speciálisan magyar jelenség, az egyke­rendszer lehetetlenné tétele — a mai társadalmi és gazdasági berendezke­dés mellett — képtelen dolog. Keresnünk kell tehát azt a mó­dot, mely a fajjavítás célját a jelen­legi viszonyok közepette is megfe­lelően szolgálja. Ez a mód : az élet­szükségletté vált rendszeres test­edzés. A modern athletikai sportok ne­mes vetélkedései a legbecsesebb erő­ket, a legértékesebb energiákat vált­ják ki. Hozzászoktatják, hozzáedzik az ifjúságot a küzdelmekhez. A vé­rükbe viszik át a küzdeni tudás, a biztonság, a határozottság érzését s csak természetes, hogy ezek az em­berek teljesen felvértezve kerülnek bele az élet kíméletet nem ismerő nagy csatájába. Amikor a turista emberfeletti meg­erőltetés árán legyőzi a természet legyőzhetetlennek látszó­ akadályait, s diadalmasan letekint a hegyorom­ról, amikor a vivő, vagy birkózó minden ideg és izomerejének latba­­vetésével kicsikarja ellenfelétől a már elveszettnek látszó győzelmet, ami­dőn a futó az utolsó tizedmásodperc­­ben centiméterekkel előbb dobja rá magát ellenfeleinél a győzelmet je­lentő célszalagra: mindez — az eugenika szerint — a létért való küzdelemben a győzelemhez szüksé­ges értékes tulajdonságokat váltja ki. Meg kell hogy értse tehát az egész magyar társadalom, hogy az, hogy testünket egészségessé, erőssé igye­kezünk tenni, nem csupán az egyén önzésének megnyilvánulása, hanem egyben gondoskodás a jövendő ge­neráció életképességeinek fokozásá­ról s magasabb rendű fejlődésképes­ségéről. A nemzetek gerincét mindenütt a testileg-lelkileg erős, erkölcsei­ben tiszta társadalmi középosz­tályok képezik. S épen ezen osz­tály tagjai azok, akik fejlődési ide­jük túlnyomó részét az iskola pad­jaiban kénytelenek tölteni s a később választott életpályájuk is kizárólag szellemi munka végzésére szorítkozik. Társadalmi úton kell tehát oda­hazunk, hogy aki nem fizikai ere­jének felhasználásával tölti be helyét a társadalomban, tudatára ébredjen annak, hogy a szervezet a fel nem használt izom- és egyéb erőt kikü­szöbölni kívánja, s hogy az a körül­mény, hogy az emberek nagy része a természet ezen kívánalmának ele­get nem tesz, megtámadja az ideg­zetet, pusztítja a szervezetet, s egész generációkat tesz romboló, kóros ál­lapotok székhelyévé. Tudatára kell, hogy ébredjenek, hogy a rendszeres testedzés az egyedüli mód ezen élet­­szükséglet kielégítésére, amely amel­lett még erőssé, kifejletté, s ellen­állásra képesebbé teszi a szervezet minden részét. Ebből a szempontból tehát rend­kívüli horderővel bírna, ha a Turul sportegyletek tervbe vett országos megszervezésével, az embersportok iránti szeretetet a társadalom minden rétegébe sikerülne belevinni. De po­litikai szempontból is megbecsülhe­tetlen szolgálatot tehetnének a Turul sportegyletek. Mióta a bolsevizmus, ez a ször­nyűséges átok, rázuhant szerencsét­len hazánkra, jelszó lett a polgári erők tömörítésének abszolút szüksé­gessége. Ám a tapasztalat megszám­lálhatatlan bizonyítékát szolgáltatta, hogy nálunk a magyar polgári tár­sadalmat politikailag megszervezni képtelenség, mert a magyar társada­lom a turáni átok végzetszerű súlya alatt marcangolja tulajdon testét s végigtipor rajtunk az örök magyar sors, a lebirhatatlan, lenyűgöző vég­zet, az aeterna Hungarica. Az egész magyar polgári társada­lom politikai megszervezéséről tehát le kell­­ tennünk, ellenben ugyanezt a célt szolgálná, a testnevelés országos organizálása mellett, a Turul egye­sületek nagyszerű eszméje. * Népek, világfelfogások gigászi mé­retű mérkőzéseinek idejét éljük, me­lyet a gyűlölet fűt s a rablás, bes­tiális hajlama irányit. A magyarság vérrel öntözött ősi földjén prédára éhes oláh, szerb és cseh martalóc csapatok verik be a magyar fejekbe az „európai kultúrát“. Ocsmány, fa­lánk hiénafajok lesnek ránk, hogy letépjék rólunk megmaradt rongyain­kat is. A történelem előtti idők bes­tiális káosza lett az élet, amikor minden fa, bokor és szikla mögött ember leselkedett az emberre, hogy elvegyen tőle mindent, s ha kell az életét is. Az életküzdelmek véresre marcangolták a lelkeket, a kultúra, a civilizáció üres, tartalom nélküli frá­zis lett, s a nyers erő gladiátorai őrködnek az élet kapujában, melyen a finomabb, nemesebb érzések, a tisztesség, az erkölcs tüzében meg­­­tisztult­­­ felfogás be nem teheti a lábát. ... És mindez a kultúra, a civili­záció szent nevében történik, éppen azon népek részéről, akik kérkedve szoktak hivatkozni arra, hogy ők csúcsán állnak az emberi igazságnak, jognak és kultúrának. De a világtörténelem ez irtózatos vajúdásának viharai letépték a kul­túra maszkját a népek arcáról, s ki­tűnt, hogy a humanizmus csak chiméra, a kultúra csak bécsi piro­sító az emberiség arculatján, s hogy minden csak illúzió, pár száz, vagy pár ezer esztendeig húzható hazug­ság. De azután minden kiderül. — Kiderül a bestialitás kutforrása. A népjogok szélhámosai, a szabad­ság, egyenlőség sarlatánjai lombikok­ban gyártják ma a népjogokat, az önrendelkezés s az egyenlőség igéit. Túl vagyunk a legcsodáltabb khémiai, orvosi technikai — és nem nagy­képűsködésből mondjuk — etikai ta­lálmányokon is. Egyes tudós filozófusok tán már az állati és növényvilág fejlettebb fajtáit is emancipálnák és mégis kor­­bác­csal hajtják egyik határon át, a másikra a népeket, akikről pedig megmondta Kossuth jóval régebben mint Wilson, „nem állati csordák.“ Annak, akit porba sújtott a sors, élő, erős hitre van szüksége, hogy belekapaszkodhasson valamibe, ami előre lendíti az élet útjain. Vájjon kigyúl-e fölöttünk szegény, elesett magyarok fölött a hivatásunkba ve­tett hit fénye s mi lobbantja újból lángra reménységeink kiváló tüzét ? Felelet: a hivatottságunkba, maga­sabb rendeltetésünkbe való hitünk s az ifjúságban való rendületlen bizo­­dalmunk Az ifjúságban, amely ne­künk maga az élet, a jövő, a sza­badság , a mindenünk ! Fel tehát a fejjel s törhetetlenül előre a megér­tés, a szeretet, a munka utján. S csüggedt tekintetünk bizakodva pi­henjen meg az ifjúságon, amely te­lítve van azzal a lelki heroizmusszal, amelyet egy nemzetnek egy nagy eszme megvalósításáért vívott harc adhat csak meg. Lelkünknek minden melegét, gon­doskodásunk minden szeretetét bő­kezűen pazaroljuk rájuk, s minden figyelmességünket, minden anyagi erőnket állítsuk az ő testi és lelki kultúrájuk szolgálatába. Tegyük őket testben és lélekben edzettekké, erő­sekké, mert csak egy művelt lelkü­letű s a modern athletikai sportok nemes vetélkedéseiben megedzett ge­neráció veheti fel eredményesen a harcot a jövő boldogulás, a magyar­ság megújhodásának ma még belát­­hatatlanul súlyos küzdelmeivel. A reménytelenség kérgére pedig hulljon rá a­ remény, a bizalom él­tető harmata és az életösztön mélyre nyúló gyökerein át szívódjon fel az izmokba, a gerincekbe, hogy nagy tettekre és cselekvésekre ösztönözzön A főispán a szekszárdi kisgaz­dáknál. Dr. Klein Antal főispán e hó 19 én meglátogatta a szekszárdi kisgazdákat a Rém. Kath. Olvasó­körben, hogy viszonozza a mellette többször nyilvánított bizalmat és ra­gaszkodást. A látogatás alkalmával zsúfolásig megtelt a körpök egyéb­ként tágas nagyterme, ahol felekezeti különbség nélkül együtt volt a mun­kás és a kisgazda. Lelkes ovációk­ban részesítették a főispánt, aki be­szédében kiemelte, hogy a haza újjá­építésének a munkájában a nemzet rendelkezésére álló minden erőt egye­síteni kell és hogy mekkora kárt okoz az országnak egyesek féltékeny­kedési okokból indított hajszája az ellen a politikai irányzat ellen, amely nemzeti életünk legnagyobb biztosí­téka. A főispán csak a késő órák­ban távozott el a tiszteletére oly nagy számban összejött kisgazdáktól.

Next